Újra itt a tanévkezdés...

A legtöbb ember kedvenc évszaka a nyár, de a legjobban az iskolások örülnek ennek az időszaknak, mert akkor van a várva várt nyári vakáció. De amilyen lassan jön el a nyár, olyan gyorsan itt az ősz és egyúttal egy újabb tanév kezdete. Tehát mindennek megvan a maga ideje és rendje, így a tanulásnak is, bár nagyon sok olyan iskolás van, aki egyáltalán semmit sem szeret tanulni. Unalom és teher neki minden tanulás és folyton azt kérdezi, miért muszáj neki tanulnia. Gyurián Edit középiskolai tanár az "Út a felnőttség felé" c. könyvében írja: "Nem MUSZÁJ tanulni, de ÉRDEMES! Minden gyerekben van valami jó tulajdonság, tehetség, csak meg kell keresni a szülők, a tanárok, az osztályfőnökök segítségével. Azután már csak egy kis erőfeszítés, odafigyelés kell, és neki is sikerül valami."

Az iskola minden gyermek és fiatal számára fontos. Ha kellő időben nem sajátítjuk el a tudnivaló anyagot, később már nagyon nehéz lesz pótolni. Élnünk kell az alkalommal, a lehetőséggel, mert amit megtanultunk, azt senki nem veheti el tőlünk. Használjuk fel bátran Istentől kapott adottságainkat! Hiszen mindnyájunkat megajándékozott a mi Mennyei Atyánk. Istennek mindnyájunkkal terve van.

A mai, többnyire magára hagyott, tévén, videón, számítógépen nevelkedett ifjúságra jellemző, hogy csak azt nézik, melyek azok a munkák, amelyek a legjobb anyagi hátteret biztosítják. Ez viszont könnyen elterelheti őket a jó útról. Mennyivel jobb az, ha valaki azt tanulhatja, amit szeret és utána azt a munkát végezheti, amiben örömét leli! És még teljesebb, ha mindez megegyezik Isten akaratával.

Legyünk tehát kitartóak, türelmesek, és kérjük a Szentlélektől a bölcsesség ajándékát ebben az új tanévben is. És ne felejtsünk el Istennek hálát adni akár az elért sikerekért, akár a kudarcokért.

Fehérné Halász Marianna,
tanár

Anton Gots aranymiséje Mukácson

Augusztus 1-jén, szombaton tartotta aranymiséjét Anton Gots kamilliánus atya a munkácsi székesegyházban. Az ünnepi alkalomra Kárpátalja több helységéből érkeztek a kamilliánus család tagjai, valamint két kamilliánus nővér Ausztriából.

Gots atya beszédében visszaemlékezett életére, mely bővelkedett nehézségekben, de a Gondviselés állandó segítségében is; ezért tudott mindig előre lépni, és Szent Kamill szellemében a rászorulók pártfogolásának szentelni az életét.

Az aranymiséssel koncelebrált Majnek Antal püspök, Martin Landwehr felsőkerepeci plébániai kormányzó, Németh Sándor benei plébániai kormányzó és Michels Antal munkács-várpalánkai plébániai kormányzó.

A szentmise után a kamilliánusok agapéval várták a templomudvaron a messzebbről érkezett híveket. Anton Gots atya 1934-ben született Magyarországon, ahonnan a II. világháború alatt menekülni kényszerültek.

Ausztriában nőtt fel, ott lépett be a kamilliánusok rendjébe, melynek tagjai alapítójuk, Szent Kamill eszménye szerint a betegek és rászorulók gondozásának, segítésének szentelik életüket. Anton atya 1995-ben tért vissza Magyarországra, ahol a rend nyíregyházi kolostorának házfőnöke. Nem csak Magyarország, hanem Kárpátalja is sokat köszönhet neki, mivel az elmúlt években sok támogatást nyújtott egyházmegyénk rászorulóinak is. Isten fizesse meg!

"...ahol az ég a földdel összeér"

A sislóci elsőáldozók kirándulása

Augusztus 24-én tizenöt elsőáldozó gyermekből és öt felnőttből álló csoport indult el a sislóci egyházközségből Béres István plébános atyánk vezetésével, a kicsit nyár végére tolódott hittanos kirándulásra. Több színes és változatos programot állítottunk össze a csupán egynapos kirándulás keretében, így drukkoltunk, hogy elég idő maradjon mindenre, amit elterveztünk. Munkácsi várnéző programmal kezdődött a napunk, ahol idegenvezető segítségével kis kiránduló csapatunk lélekben átvehette a várvédő katonák szerepét. Következő állomásunk a beregvári Schönborn-kastély szépséges udvara volt, ahol mindenki a maga kedvére válogathatott a felkínált lehetőségekből: gyönyörködhetett a pompázó tavirózsák szépségében; megcsodálhatta a mini állatkertben sétáló békés állatokat; a bátrabbak hegyet mászhattak; a kisebbek a játszóteret vehették hatalmukba; némelyek pedig a sok pici ebihalat fürkészhették a tóban. Jóleső érzés volt a nagy melegben időnként felfrissülni a Szépség-forrás kristálytiszta vizében.

Még alkonyat előtt búcsút kellett mondanunk a festői szépségű kastély kertjének, mivel egész napos programunk legfontosabb része - a szentmise - hátra volt. Elindulásunkkor még nem tudtuk a helyét, csak rábíztuk magunkat az Úrra. Mindenképp a szabadban szerettük volna megtartani, ezért elindultunk, hogy a legmegfelelőbb helyet megtaláljuk. Nem is kellett sokat keresgélni, hiszen a Jó Isten kézenfogva vezetett minket: egy megtisztított ösvényen haladtunk, egyre csak fölfelé a hegyen, a magas lombos fák alatt, míg végül egy gyönyörű szép tisztáson találtuk magunkat. Közösen hozzáláttunk a szentmise előkészítéséhez: megépítettük az oltárt, kiválasztottuk a szentmise énekeit, szétosztottuk az olvasmányokat, kijelöltük a ministránsokat. Már csak arra kellett várnunk, hogy a boldog, örömteli nap gyermekzaját félretegyük egy kis időre, és elcsendesedjünk a szentmise áhítatában. Észre sem vettük, hogy milyen hamar eltelt ez a szent óra, és az egész nap is, csak azt vettük észre, hogy lassan alkonyodik. Mindnyájan úgy éreztük, hogy ez alatt az egy óra alatt az ég a földdel összeért. Együtt mondtuk Szent Péter apostollal: "Uram, jó nekünk itt lennünk."

Az egyik résztvevő

SZERZETESEK KÁRÁTALJÁN

Ferences Mária Misszionárius Nővérek
rendháza Nagyszőlősön

Balról jobbra: Bozena, Edit és Margit nővér

Krisztus hívására a Ferences Mária Misszionárius Nővérek, alapítójuk, Marie de la Passion nyomdokain járva, nemzetközi testvéri közösségekben ma is az egyetemes missziónak szentelik magukat: "A Szentlélek hívására átlépjük a határokat, és készek vagyunk elmenni bárhová a világban, hogy terjesszük az Evangélium örömhírét - Isten szeretetét minden ember iránt." A nővérek Ukrajna határát is átlépték és immár négy éve él közösségük a nagyszőlősi rendházban. Jelenleg hárman vannak - Margit nővér, a házfőnök, Edit nővér és Bożena nővér. Mindhárman Lengyelországból származnak. A rendházat Edit nővér mutatta be, aki egyébként szépen beszél magyarul.

- Kedves Edit nővér, még mielőtt a nagyszőlősi rendházról beszélgetnénk, mesélne a rendjükről általában?

- Társulatunkat Marie de la Passion alapította 1877. január 6-án. Körülbelül 70 nemzetből vagyunk, nyitottak a világmisszió felé és Assisi Szent Ferenc szellemében jelen vagyunk több mint 70 országban, mind az öt kontinensen. Szemlélődő és apostoli rend vagyunk. Összesen közel 7000 nővér él közösségeinkben. A társulat központja Rómában van. Kárpátalján, Nagyszőlősön 2005 óta vagyunk jelen. Az evangéliumi örömhírt különbözőképpen próbáljuk hirdetni. Az Eucharisztia napi megünnepléséből, szemlélődésből, az imádságból, a zsolozsmából merítünk erőt és igyekszünk Krisztus szeretetéről tanúságot tenni.

- Itt, Nagyszőlősön és környékén milyen feladatokat látnak el?

- Elsősorban a helyi plébános atyáknak segítünk a pasztorációs feladatokban. Ez főként azt jelenti, hogy gyermek és ifjúsági hittanórákat, jegyesoktatásokat, bibliaórákat tartunk, segítünk a gyerekek nyári táboroztatásában, betegeket és időseket látogatunk, segítünk megszervezni az ifjúsági szentmisék alatt az éneklést, magát a liturgiát. Többek között az emberek igényeit, szükségeit is igyekszünk felismerni és azokat figyelembe venni tevékenységünk során. Így például, amikor azt láttuk, hogy a környéken sok szülő kiengedi gyerekét az utcára játszani, elhatároztuk, hogy összegyűjtjük őket - persze a szülők hozzájárulásával - és foglalkozunk velük. Így most már heti rendszerességgel jönnek hozzánk ezek a gyerekek, és együtt éneklünk, játszunk velük. Természetesen a foglalkozások alatt igyekszünk megismertetni őket a hittel, az evangéliummal.

- Hogyan épül fel egy napjuk általában?

- Az első közös programunk fél hétkor kezdődik, ez a reggeli imádság - a laudes. Utána szentmisére megyünk. Miután hazajöttünk a templomból és megreggeliztünk, mindenki végzi a napi feladatát. Ez lehet házi vagy ház körüli munka, felkészülés a hittanórákra, jegyesoktatásra vagy más feladatra. Az ebédet igyekszünk mindig közösen elfogyasztani. Délután mindenki folytatja saját munkáját. Vacsora után szintén együtt végezzük az esti dicséretet a zsolozsmából. Napközben időt kell találnunk egyéni szentségimádásra és elmélkedésre is. A szentségimádás általában fél óra, az elmélkedés egy óra hosszat tart. Minden nővér havonta egyszer lelki napot tart, amikor igyekszik elcsendesedni, ekkor elmehet akár a természetbe is, de a házban is maradhat. Ezen a napon nem kell részt vennie a közös programokban.

- Említette, hogy a helyi plébános atyáknak segítenek a pasztorációs feladatokban. Gondolom, ez a tevékenység kiterjed a környező településekre is, hisz a Nagyszőlősön élő ferences atyák közel tíz plébániát látnak el.

- Igen, több plébániára mi is kijárunk. Autónk nincs, egyedül Margit nővérnek van egy robogója, amivel nyári időszakban közlekedik. Ezért igyekszünk úgy megszervezni a távoli plébániákon a foglalkozásokat, hogy azok mise előtt illetve után legyenek, így az atyákkal együtt utazva tudunk eljutni a plébániákra és vissza.

- Ön Lengyelországból jött, és még csak két éve van Kárpátalján, mégis egészen jól beszél magyarul. Hogyan sikerült ennyi idő alatt ilyen jól megtanulni ezt a könnyűnek egyáltalán nem mondható nyelvet?

- 2005 decemberében - két hónappal az örökfogadalmam után - rögtön egy magyarországi rendházba kerültem. Itt minden nővér csak magyarul vagy angolul tudott. Egyedül egy nővér volt, aki tudott lengyelül, ő sokat segített a nyelvtanulásban. A budapesti Balassi Bálint Intézetben tanultam három hónapig magyar nyelvet. Fél év magyarországi tartózkodás után egy angliai rendházba küldtek az elöljárók, hogy az angol nyelvet is megtanuljam. A tartományunkban ugyanis három nyelv közül lehetett kiválasztani, melyik legyen a közösségi nyelv: az angol, a francia vagy a spanyol. Az elöljárók az angolt választották, így minden nővértől elvárják, hogy tanuljon meg valamennyire angolul. Nyolc hónapot éltem az angliai közösségben, majd visszakerültem Magyarországra. Az angol tanulás után mondanom sem kell, hogy szinte teljesen elfelejtettem a magyar nyelvet. De folytattam a magyar nyelv tanulását, hetente egyszer jártam magyar nyelvórára. Négy hónap után újból áthelyeztek, ezúttal Kárpátaljára, és itt egy helyi újságírónő tanított tovább magyarul. Néha lehetőségem van elmenni Magyarországra egy-egy magyar nyelvkurzusra, így tavaly nyáron is két hónapot töltöttem a debreceni nyári egyetemen, ahol tovább fejlesztettem a magyar nyelvtudásomat.

- Szoktak-e fiatal lányok érdeklődni az Önök rendje, hivatása iránt?

- Igen, vannak lányok, akik bejárnak hozzánk. Nem feltétlenül azért, mert szerzetesi hivatást éreznek magukban, hanem mert egyszerűen jól érzik magukat köztünk. Ők sokszor még a házimunkába is besegítenek és velünk együtt a gyerekekkel is szívesen foglalkoznak. Persze, aki komolyan érez magában hivatást, annak segítünk közelebbről megismerni a rendünket, életünket és elirányítjuk a megfelelő helyre, ahol jelentkezhet. - Mennyi ideig tart rendjükben a képzés, a felkészülés, és milyen szakaszokból áll?

- A jelöltségi idő után, amely néhány héttől akár egy évig is tarthat, következik a prenoviciátus, amely általában két év, aztán a noviciátus, amely szintén két évig tart. Aki elvégzi a noviciátust, az leteheti az első fogadalmat, aztán általában három év múlva a második fogadalmat, amely szintén három évre szól, és csak mindezek után teheti le az örökfogadalmát. Így a képzés általában tíz évig tart. Ez alatt az idő alatt a lelki fejlődés mellett tanulni is lehet, illetve ajánlatos is. Aki fiatalon jelentkezik, és még nincs végzettsége, a készülés évei alatt általában elvégez egy főiskolát vagy egyetemet. Lehet jelentkezni teológiai tanulmányokra, de akár pedagógiai, filozófiai, pszichológiai vagy egészségügyi tanulmányokat is végezhetnek a nővérek.

- A pasztorációs feladatok végzése során, amikor közelebb kerül az itteni emberekhez, milyennek látja őket, hitüket? Milyen pozitívumokat, netán negatívumokat tapasztalt?

- A nyelvtudás hiánya miatt eleinte nehéz volt megismernem az itt élő embereket, de miután egyre jobban értettem magyarul, a beszélgetések során sok mindent megtudtam az itteniek életéről, örömeiről, nehézségeiről. Furcsa és megdöbbentő volt számomra, hogy sok családban a családtagok más-más vallásúak, sőt, más-más nemzetiségűek. De soha nem tapasztaltam, hogy nézeteltérés lenne a vallási vagy nemzeti hovatartozás miatt. Szerintem ez nagyon pozitív dolog itt Kárpátalján. Egy lány mondta, hogy ő magyar, de a testvére ukrán. Amikor csodálkozva kérdeztem, hogyan lehet ez, azt válaszolta, hogy a mamája magyar, a papája ukrán, és mivel ő magyar tannyelvű iskolában tanult, a testvére pedig ukrán tannyelvűben, így magyarnak érzi magát, a testvére pedig ukránnak, de ez nem jelent náluk gondot. Szerintem az Isten országában is éppen így leszünk együtt, és ez már itt a földön elkezdődik.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

Ikonfestő tábor volt Nagyszőlősön

2009. július 25. és augusztus 2. között ikonfestő tábor volt Varga Tarzíciusz testvér szervezésében Nagyszőlősön. Több éves hagyomány ez. Idén először adott otthont e kezdeményezésnek a nagyszőlősi plébánia. S idén először én is a táborozók közt lehettem. A tíz rutinos ikonfestő Magyarországról érkezett. Fordulópontot jelentett, hogy a tábor Kárpátalján lesz, mivel eddig az anyaországon belül került megrendezésre. Jómagam és párom, mint kíváncsi kezdők jelentkeztünk.

Az első nap az utazás fáradalmainak kipihenésével telt, majd újult erővel kezdetét vehette a munka. Mi hétfőn csatlakoztunk a csoporthoz, s már a bemutatkozásnál éreztük: szeretetteljes közösségbe csöppentünk. S azon nyomban munkához láttunk. Egy-egy fatáblát kaptunk, amelyre csiszolást követően vásznat ragasztottunk. A vászonra kréta és sellak került. Ez az alap, amelyre karctű segítségével vittük fel a rajzot. Az arany lapok precíz felhelyezésével kezdődhetett meg a festés. Először az arc és a kéz kapott színt, majd lépésről lépésre színbe borult az egész tábla. S talán napestig sorolhatnám, hogy mit milyen színnel festettünk. Kezdők és haladók egyaránt a testvér útmutatását követve színezték, alakították képeiket. A testvér kiválóan ismeri a színeket, s remekül beszél az ikonok nyelvén, egyedül nem sokat értünk volna, igazán ő adott életet az ikonoknak. Készséges volt és bármikor segítségünkre sietett.

Az utolsó lépés a lakkozás és az antikolás volt. Ekkor persze még nem számított ikonnak a táblánk, mivel csak akkor válik azzá, amikor a pap megszenteli. A fárasztó munka méltó jutalma egy ökörmezei kirándulás volt. Az utolsó napon, vasárnap a reggeli szentmisét követően sor került az ikonszentelésre, amelyet Lengyel Donát, nagyszőlősi plébános végzett. S ezzel véget ért a tábor. Abban a reményben búcsúztunk el, hogy jövőre újra találkozunk.

Mindent összevetve nagyon szép volt ez az egy hét. A társaság igen vegyes volt, s talán ennek köszönhetően ment ilyen jól a munka. Örömömre szolgál, hogy megismerkedhettem az ikonfestészettel és ezzel az értékes közösséggel. S mindannyiunk nevében ezúton is köszönetet mondok Varga Tarzíciusz testvérnek, akinek szervezése és folyamatos segítsége nélkül nem jöhetett volna létre e tábor!

Szúcs Izabella,
Nagyszőlős

Gólyatáborunk

Ebben az évben is megszervezték a Munkácsi Szent István Líceum elsőseinek gólyatáborát augusztus 21. és 24. között Bustyaházán. Tizenhatan nyertünk felvételt a líceumba, osztályfőnökünk pedig Gulácsy Éva lett. Péntek reggel indultunk, s mire megérkeztünk, ott várt már minket két osztálytársunk. Megérkezésünk után elhelyezkedtünk szobáinkban, majd egy tábornyitó program következett. Ezek a napok arra szolgáltak, hogy jobban összeszokjunk és összebarátkozzunk, egy csapatként tudjunk működni, és meg legyen köztünk az örök jókedv.

Programfelelőseink és nevelőink Demjén Izabella és Kótyuk Erika voltak, akik egykor szintén a líceumba jártak. Az ő érdemük volt, hogy az összeszokás és a megismerkedés nagyon jól sikerült, mivel érdekes és szórakoztató, illetve elgondolkodtató ismerkedős játékokkal készültek nekünk. Kedvencünk, pontosabban, ami tényleg nagyon jó volt, a Keresztút, amihez nekünk kellett leírnunk az elmélkedést, és amellett pantomimban eljátszanunk az állomásokat. Ez nagyon komoly dolog volt számunkra, de főleg két osztálytársunknak, akik reformátusok. A vezetők nagyon örültek, hogy ők is egészen bele tudták élni magukat mindenbe, de ránk is büszkék voltak.

Csak három napig voltunk összezárva, de annyira megkedveltük egymást, hogy nagyon nehéz volt a búcsúzkodás. De mivel csak egy hétre váltunk el, alig várjuk az újabb találkozást. Mi tudjuk, hogy igazán jó és összetartó osztály leszünk, s ez a kötelék sosem fog megszűnni köztünk. Most 13 fiatal ismerhette meg egymást, akik mind csodálatos emberek, és örök élmény lesz együtt tanulnunk

Az első évfolyamosok

A VII. Római Katolikus Egyházzenei tábor Rahón

Az idén a páratlanul szép környezetben fekvő város, Rahó adott helyet július 22-26. között a Szvirida János vezette VII. Kárpátaljai Egyházzenei Tábornak. A résztvevő gyermekek Munkácsról és Aknaszlatináról jöttek. Az idén harminchét főre kerekedett a tábor létszáma. Mondhatjuk, hogy a csapat nagy része már "törzs-résztvevője" az évente nyáron megrendezésre kerülő tábornak, így évről évre úgy találkozunk, mint egy nagy család, ahol az emberek egész évben várják, hogy ebben az öt napban megosszák egymással az elmúlt év élményeit, ugyanakkor feltöltekezzenek a tábor új énekeiből és élményeiből.

Az idei tábor mottója lehetett volna "vissza a zene gyökereihez", hisz a fő zenei téma a gregorián énekekkel való megismerkedés volt. Ennek keretében a gyerekek megtanulták a Missa De Angelist, valamint az Ave Verum Corpust. Mindkettő a Liber Usualis gyöngyszeme, és bár az ember azt gondolná, hogy a gyermekeknek nehezen emészthető a gregorián, mégis nagyon ügyesen megtanulták. Tananyag volt még Palestrina: Jesu Rex Admirabilis című, három szólamú darabja is, melyről az összpróbák alkalmával derült ki, hogy nem tartozik a legegyszerűbb darabok közé. Palestrina e művén keresztül szembesülhettek a gyermekek azzal a ténnyel, hogy bizony a kórusban való éneklés csapatmunka, ami sok odafigyelést jelent, nem csak abból a szempontból, hogy egyénileg hogy képezzük a hangunkat, hanem hogy a másik szólamokkal együtt kell énekelni, nem külön szólamként elénekelni mellettük.

Természetesen a sok gyakorlás és munka mellett nem hiányozhatott a szórakozás sem. Sok-sok játék volt a táborban, amely megmozgatta a gyermekek fantáziáját (pl. feladat volt egyik este előadni csapatonként egy-egy jelenetet a Bibliából, és hogy melyiket is, azt a többi csapatnak kellett kitalálni). Nekem egyik legnagyobb élményem az volt, mikor elmentünk kirándulni, és a szabadban magunk sütöttük meg a vacsoránkat, de sorolhatnám a függőhídon való átjutástól kezdve a szabadtéri színpadon való táncolásig a jobbnál jobb programokat.

A táborban vendégeink is voltak, az Összetartozunk Alapítvány képviseletében Vándor Adrienne és Béla látogatott el hozzánk. Többek között ez az alapítvány tette lehetővé, hogy az idén is megrendezésre kerülhessen a tábor, valamint itt szeretném megemlíteni Mikulyák László atya, valamint Irénke néni nevét, akik nélkül szintén nem lehetett volna részünk ennek az öt napnak az élményeiben.

Hálás szívvel köszönünk minden segítséget. Remélem, ez a kis beszámoló eljut azokhoz a gyerekekhez is, akik az idén nem tudtak eljönni a táborba és meghozza a kedvüket, hogy jövőre Ők is eljöjjenek.

T. Benkő Orsolya

JUBILEUM

200 éve Európa Szívében - a Rahói Római
Katoloikus Egyházközség temlombúcsúja

A Nepomuki Szent Jánosról nevezett Rahói Római Katolikus Plébániát 1810-ben alapította Klobusiczky Péter szatmári püspök. Erre az eseményre a rahói egyházközség egy éves Jubileumi Évvel készül, amelynek nyitó szentmiséjét dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek úr celebrálta 2009. május 16-án. Az érsek urat, a város apraja-nagyja mellett, fúvószenekar fogadta a templom melletti téren, majd Jaroslav Dumyn polgármester köszöntette a városba érkező főpapot.

"Nagy öröm számunkra, hogy a helyi római katolikusokat az egri érsek látogatja meg, de még nagyobb öröm, hogy velünk együtt imádkozik és ünnepel a mai napon" - mondta a polgármester. Innen az érsek úr a plébános, a papság és a hívek kíséretében a templomba vonult.

Isten hozta hív nyájához - hangzott a hívek éneke, amely immár másodszor köszöntötte Seregély István érsek urat, hiszen a rendszerváltozás éveiben, 1989. november 13-án már egyszer ellátogatott Rahóra és mutatott be szentmisét.

Először Mikulyák László plébániai kormányzó olvasta fel az Apostoli Penitenciária levelét, mely az elkövetkezendő esztendőben engedélyezi a teljes búcsú elnyerését a templomban. A gyermekek köszöntése után a képviselőtestület köszöntötte a főpásztort. "Érsek Úr apostoli utódként 20 esztendővel ezelőtt meghallotta a kárpátaljai magyarok kérését, mely szerint papot kértek az anyaországi Egyháztól, és először Bohán Béla atyát, majd később Juhász János atyát engedte el lelkipásztori szolgálatra Kárpátaljára, Rahóra" - mondta a képviselő. A templom és plébánia történetének felolvasása után az érsek úr megköszönte a köszöntő szavakat, majd felolvasta a Szentatya, XVI. Benedek pápa áldását.

A szentmise homíliájában az érsek úr a következőket mondta: "Nepomuki Szent János példája évszázadok óta áll a helyi római katolikusok előtt, akik megőrizték hitüket, magyarságukat, de főleg hűségesek maradtak a galileai Halászhoz, Jézus Krisztushoz. (...) Ez a templom nem múzeumnak, nem közösségi teremnek, hanem az imádság házának épült, amely nyugalmat és békét, de legfőképpen az üdvösséget adja az ide áhítatos és imádságos lélekkel járó híveknek."

A felajánlási körmenetben a hívek hozták a főcelebránshoz az áldozatbemutatáshoz használt kenyér és bor alapanyagát szimbolizáló búzát és szőlőt, valamint az áldozati adományokat.

A főpásztorral együtt mutatták be a szentmisét a plébános, az egyházközség volt lelkipásztorai, valamint az egyházmegye papjai. Az áldozást ünnepi szentségi körmenet követte, mely valóban tanúságtétel volt a város és a világ előtt a köztünk élő Jézus Krisztusról.

A szentségi áldás után a testvéregyházak lelkipásztorai köszöntötték a híveket, majd a hivatalos delegációk képviselői.

"Köszönjük Érsek Úrnak, hogy az elmúlt 20 esztendőben imádkozott a kárpátaljai magyarságért, és egri érsekként, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökeként szívén viselte a kárpátaljai, köztük a rahói katolikusok sorsát" - mondta Mikulyák László plébános köszönő szavaiban.

Az Apostoli Penitenciária dekrétuma szerint Seregély István érsek úr pápai áldásban részesítette a jelenlévő híveket és zarándokokat. A pápai majd a magyar himnusz elhangzása után közös agapé várta az ideérkező zarándokokat a plébánia udvarán. Istennek legyen hála ezért a szép ünnepért, és az elmúlt közel 200 esztendő Isten iránti hűségéért!

Mikulkyák László,
rahói plébániai kormányzó

Szent István király ünnepe Rahón

Egészen egyedülálló és különleges ünneplésre gyűltek össze a rahói és Rahó környéki hívek a Nepomuki Szent János Plébániatemplomban 2009. augusztus 20-án, Szent István ünnepén. A képviselőtestület és a hívek egyhangú elhatározása alapján ettől a naptól fogva évente különleges módon ünneplik meg Szent István ünnepét, mint fogadalmi kisbúcsút, mert "utódaink emlékébe szeretnénk vésni egyházközségünk magyar gyökereit, minden jóakaratú rahói magyar embert, akik erejüket és tehetségüket azért áldozták, hogy egyházközségünk itt, Európa Szívében ma is éljen és virágozzon" - jegyzi az ünnepi határozat.

A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka dr. Osztie Zoltán budapest-belvárosi plébános úr volt, akivel együtt mutatták be a szentmisét Mikulyák László rahói, valamint Rácz István técsői plébánosok. Osztie Zoltán plébános a kősziklára épített ház evangéliumi szakaszára építve emelte ki, hogy a magyarság megmaradásának záloga itt, a szórványban, csakis a család szeretete és tisztelete lehet, valamint a ragaszkodás a templomhoz és az iskolához, amely a magyar jövő megmaradásának a záloga, ahogy ezt Szent István király is felismerte. A másik alappillére a Szent István-i örökségnek a Mária-tisztelet, amelynek bizonysága, hogy már 1000 tájékán híressé vált székesegyházat épített Székesfehérváron. Ide nemzeti zarándoklatot szervezett, ami mutatja népünk Mária-tiszteletének ősiségét.

Szent István mély hite életszentségének a forrása -- emiatt vált Isten előtt felelős uralkodóvá. Nem azért lett szent, mert jó király volt, hanem mert szent volt, ezért volt jó király, a szentség pedig a Szent Istennel való kapcsolat jelzése. "Az életszentségre törekvés tehát Szent István üzenete a mának" - mondta a szónok. Szentbeszéde után Zoltán atya megáldotta a magyar szalaggal átkötött új kenyereket, hálát adva Istennek az idei termésért.

A felajánlási körmenetben ifjak és idősek együtt hozták az áldozati adományokat az oltár elé. A szentáldozást és ünnepi áldást követően tartották meg a helyi magyarok az ünnepi megemlékezést, melynek elején Tulejbécs Emília, a kőrösmezői magyar iskola diákja szavalt, majd Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke tartott ünnepi beszédet. A Szent István király tiszteletére készült oltárképet dr. Osztie Zoltán atya áldotta meg. A templomi ünnepség után Mikulyák László plébános atya a járási hivatal nagytermébe hívta az ünneplőket, ahol a derceni Gyöngyösbokréta Népi Együttes táncolt magyar néptáncokat, amelyet magyar énekek és nemzeti érzésű versek tettek színessé.

Ennek az ünnepnek a különlegessége volt, hogy Bacskai József beregszászi főkonzul beszéde után a Rahói Római Katolikus Plébánia és a Budapest-Belvárosi Főplébánia két vezetője egy együttműködési szerződést írt alá, mely szerint a jövőben a két egyházközség lelkipásztorai és hívei a Szent István-i örökség szellemében kívánják gazdagítani és testvérileg segíteni egymást.

A szép ünnep záróakkordjaként Mikulyák László plébános és Dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke egy "rahói", Dr. Osztie Zoltán plébános és Bacskai József főkonzul pedig egy "budapesti" emlékfát ültetett el a plébánia kertjében, annak a fenyőnek a közelében, amelyet 1896-ban ültettek a rahóiak emlékezetül utódaik számára.

Az augusztus 20-a megünneplése örökre emlékezetes ünnep marad a rahói és környéki hívek számára, akik ezekben az ünnepi pillanatokban különleges módon is megérezték magyar önazonosságuk szépségét, és azt a közös Szent István-i örökséget, amely minden kor minden magyarját elválaszthatatlanul eggyé kovácsolja. Istennek legyen hála ezért a felemelő ünnepért!

Mikulyák László,
rahói plébániai kormányzó

Keresztény édesanyák összefogása Rahón

Nagy örömmel gyűltek össze 2009. augusztus 27-én a rahói és zipserei egyházközségek édesanyái és nagymamái a plébániatemplomban, hiszen ezen a napon alakult meg városunkban a gyermekeikért imádkozó keresztény édesanyák Szent Mónika közössége. Összesen hetvenkilencen jelentkeztek arra, hogy ezentúl naponta egyénileg és havonta egyszer közösen akarnak imádkozni gyermekeik hitéért, megtéréséért.

Mikulyák László plébános meghívására a szentmise főcelebránsa Majnek Antal megyés püspök úr volt. Püspök atya szentbeszédében kiemelte Szent Mónikának és Szent Ágostonnak azt az egységét, amelyet az édesanya könnyekkel szült imái, vallásossága szült meg. A keresztény édesanyákban, akik bizalommal imádkoznak gyermekeikért, meg kell hogy legyen minden emberi erőfeszítés, amely gyermekeiket a jó úton tartja, de ugyanakkor nem feledkezhetnek meg arról sem, hogy az igazi eredményt csakis az isteni gondviselés és Isten túláradó kegyelme tudja meghozni. "Nem szabad kétségbeesnünk, ha emberileg nézve úgy tűnik, hogy Isten öt, tíz éve nem hallgatja meg imánkat.

Hinnünk kell abban, hogy Isten megadja, amit kérünk és ami a javunkra válik. Aki nem hisz abban, hogy Isten meghallgatja őt, az már be is fejezheti imádságát" - mondta a püspök atya.

A szentbeszéd után Sloszer Gizella magyarul, Lemák Irén pedig ukrán nyelven imádkozták az egész közösség nevében az édesanyák napi imáját. A szentmise felajánlásában az együtt imádkozó hívek az oltárra helyezték minden kérésüket, fájdalmaikat, könnyeiket, amelyeket gyermekeik hitének megőrzéséért, sok esetben megtérésükért hoztak Isten elé.

Az áldás előtt a püspök atya a gyermekekhez fordulva megjegyezte, hogy a tanév folyamán meg szeretné látogatni őket is, és bátorítani arra, hogy kövessék szüleik jó példáját, legyenek engedelmesek, és viszonozzák szeretetükkel azt, amit tőlük kapnak.

A szentmise áldással és Szent Mónikához szóló énekkel zárult.

Nagy öröm számunkra, hogy az egyházmegyében másodikként alakult meg ez a közösség, itt, Európa Szívében, Rahón, és bízunk benne, a rahói és zipserei édesanyák kitartó és állhatatos imája megtermi a maga gyümölcsét, és ezáltal egyházközségünk jövőjének és virágzásának zálogává válik.

Mikulyák László,
rahói plébániai kormányzó

HÍREK

Ung-vidéki hittantábor Kerekhegyen

Sokan talán félve szálltunk fel a buszra, hisz hiába szomszédos falvakból érkeztünk, többen még nem ismertük egymást. Amikor Kerekhegyre megérkeztünk, mindenkit nagyszerű érzés töltött el. Valakit azért, mert már többször járt ott, és szinte "hazatért", valakit pedig a hegyek látványa bűvölt el. Szerencsére mindenki hamar beilleszkedett, az ismerkedős játékok is segítségünkre voltak ebben. A szervezők igyekeztek jó programokat biztosítani nekünk. Volt kézműves foglalkozás, csocsó, ping-pong, métáztunk, fürödtünk és sokat túráztunk. Nagycsoportos beszélgetéseken szó volt a közösség, a figyelmesség és a szeretet szavak jelentéséről. Érdekes volt kiválasztani a hangulatunkat kifejező tájképet. Az esti tábortűznek mindig különleges hangulata volt, mindenki átgondolta a nap eseményeit, hogy mit tett jól, esetleg mit nem kellett volna. Ilyenkor megköszöntük az Úrnak azt a napot, és kértük, hogy másnap is legyen velünk. Az esték szórakoztató műsorát mi magunk írtuk. Különböző dalokat énekeltünk, jeleneteket, színdarabokat mutattunk be egymásnak. Úgy éltünk azon a héten együtt, mint egy igazi nagy család. A tábor végén mindnyájan megköszöntük a szervezőknek a programokat, a finom ételeket, a kedvességüket és a törődésüket. Ez a hét alkalmas volt arra, hogy új barátokat szerezzünk és arra is, hogy a régieket még jobban megismerjük.

Dorgay Zsófia,
Szürte

A munkácsi karitász-csoport lelkigyakorlata

A munkácsi karitász-csoport tagjai augusztus 21-én Michels Antal atya vezetésével lelkinapot tartottak. Az előadásban az atya rámutatott arra, hogy szenvedő felebarátunk képében Jézus szenvedéstől meggyötört arca jelenik meg előttünk. Ez teszi alkalmassá szívünket az igazi megbocsátásra és a szeretetre. Ezután a résztvevők is felmérhették, mennyi bennünk a rászorultak, betegek iránti szeretet és részvét. A lelkinap szentmisével végződött, amit Pogány István atya tartott. Máté evangéliumának 25. fejezetéből hallhattuk az evangéliumot: "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek". Ezek szerint Krisztus Urunk megerősítette bennünk az elhatározást a további munkához.

Györgyi

FELÍVÁSOK

Egyházmegyei programok

Taize-i találkozó Munkácson

Október 4-én Georg testvér - az ukrajnáért felelős Taizé-i testvér - Munkácsra látogat. Taizé-imaórát tartunk vele, de egyénileg is lehet vele találkozni, beszélgetni. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk erre a találkozóra. A kezdési időpontot később pontosítjuk, amiről a szervezőirodákban és a plébános atyáknál lehet érdeklődni.


Egyházmegyei zarándoklat Máriapócsra

Egyházmegyei zarándoklatot szervezünk Máriapócsra október 9-10. között. A zarándoklaton szentmisét celebrál péntek este Majnek Antal munkácsi, szombat reggel pedig Schönberger Jenő szatmárnémeti megyéspüspök. Jelentkezés és részletek a munkácsi és az ungvári szervezőirodákban.


Cursillók

Cursillót tartunk férfiak számára október 15-18. között, nők számára pedig november 12-15. között Szinyákon. Jelentkezni Dorgay Angelikánál lehet a 80-93-496-7173-as telefonszámon.

Külföldi zarándoklatok

Zarándoklat Mariazellbe

Zarándoklatot szervezünk Mariazellbe szeptember 21-25. között, mely zarándoklat alatt St. Pölten és Bécs városának nevezetességeit is megtekintjük. A zarándoklat ára 100 euró, mely az útiköltséget és a szállásdíjat tartalmazza.


Taize-i találkozó Poznańban

A idei Európai Ifjúsági Taizé-találkozót, a Bizalom zarándokútjának következő állomását a lengyelországi Poznań-ban rendezik meg 2009. december 29. és 2010. január 2. között. Erre a találkozóra is indítunk zarándokcsoportot december 28-án. 16-35 év közötti fiatalok jelentkezését várjuk.

A zarándoklat ára előreláthatólag 85 euró, mely tartalmazza az útiköltséget, a szállást és az ellátást is. Egyéb információt jelentkezéskor a szervezőirodákban kaphatunk