HITOKTATÁS

Beregszászi, ardói és bulcsúi hittanosok tábora

Idén is sor került a jutalomtáborra, ahol azok a fiatalok vehettek részt, akik rendszeresen látogatják a hittanórákat és a szentmisét. A 12-16 évesek korosztályának hittantáborában 19 beregszászi, ardói és bulcsúi hittanos vett részt. Három nevelőtanár kísért minket, Munkácson pedig még ketten csatlakoztak hozzájuk.

A beregszászi buszállomásnál gyűlt össze a csapat, ahonnan busszal mentünk Munkácsra. 2008. július 21-én dél körül érkeztünk meg a munkácsi Pákh-házba. Sokan ismertük már egymást, a tábort mégis ismerkedési játékokkal kezdtük. A közös ebéd elfogyasztása után csoportbeszélgetésre került sor, majd ezt elmélkedés követte, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az idei hittantábor témája az ima formái volt, amit minden csoportbeszélgetésen körkérdésekben megbeszéltünk. Ezután városnézés volt a program, amit az első közös szentmise követett. Este közkívánatra métáztunk, amit szalonnasütés szakított félbe. A napot hálaadó imával zártuk, majd közös énekek következtek.

A második napot reggeli tornával és imával kezdtük, majd szentmisére mentünk, amit a püspök atya mutatott be. A reggeli után csoportbeszélgetésre került sor, amiben a közösségi imaformákról beszélgettünk, és a szentmisét részleteztük. A beszélgetés végén kaptunk egy liturgikus kitöltőt. Ezután elsétáltunk a Latorca partján álló Szent Miklós-kolostorhoz. Ebéd után négy csapatra osztottak minket és egy-egy evangéliumi részből kellett prédikációt írnunk. Ezeket előadtuk egymásnak. Délután esőben a munkácsi várba vezetett utunk. A vacsora után érdekes játékokon vettünk részt.

Szerdán a reggeli után hittanversenyre, majd közösségi játékokra került sor. Ezt követően Béres István atya tartott előadást: "Hogyan szól hozzám Isten a Szentíráson keresztül" címmel. Az ebéd után a négy csapatnak egy-egy evangéliumi részletet kellett megelevenítenie különböző stílusokban. Délután meglátogattuk a püspök atyát. Később a Szent István Líceumba vezetett utunk, majd sietve mentünk az esti szentmisére. Az ízletes vacsora elfogyasztása után csoportbeszélgetések és játékok zárták a napot.

Csütörtökön az eső miatt elmaradt a Beregvárra tervezett kirándulás, de így sem maradtunk program nélkül. Reggeli után közösen megnéztük a Túl az ösvényen című rajzfilmet. Ebéd után a csoportbeszélgetésen felolvastunk három evangéliumi részletet, majd megbeszéltük azokat. Ezután Béres István atya gyóntatott, majd szentmisére mentünk. Vacsora után körmönfonás következett, majd megnéztük a Séta a múltba című filmet.

Pénteken reggeli után becsomagoltunk, és kitakarítottuk a kollégiumi szobákat. Az utolsó csoportbeszélgetésen megosztottuk társainkkal élményeinket. Délben busszal utaztunk haza.

Mindenki élményekkel gazdagon érkezett haza. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani nevelőinknek: Komár Valériának, Baráth Juliannának és Szendrey Anitának, hogy ilyen lelkiismeretesen, sok odaadással szervezték meg ezt a tábort. Szeretnénk, hogy még sok éven keresztül legyenek ehhez hasonló hittantáborok.

Kopinczu Nikolett, Olcsvári Izabella
és a beregszászi hittanosok

Kaszonyi és bakosi gyerekek hittantábora

Az idei nyár egyik felejthetetlen élménye marad a kaszonyi és bakosi hittanosok munkácsi táborozása július második hetében, Babály András atya vezetésével. A 37 gyereket és a három felnőtt kísérőt nagy szeretettel fogadta András atya a Pákh-házban.

Az első délután mindenki bemutatkozott, majd este közösen alkottuk meg a tábor életére vonatkozó szabályokat és elvárásainkat egymás felé. A három csapatba osztott társaság konyhai kisegítést vállalt, feladatuk volt a terítés, a tálalás és a mosogatás. A kedves Marika néni finom főztjével gondoskodott rólunk, így a kisegítést hálából tettük. Minden nap szentmisén vettünk részt. Érdekesen működött az "őrangyalszolgálat", persze csak a hét végén hoztuk nyilvánosságra, ki kinek igyekezett jótevője, védelmezője lenni.

A második napon a munkácsi várat tekintettük meg. András atya fontos tudnivalókat, információkat közölt, amelyeket később a vetélkedőben hasznosíthattunk.

A harmadik napon strandolni mentünk Viznyicára. Itt két medencében önfeledten, nagy vidámsággal úszkáltunk. Akadtak olyan gyerekek, akik itt tanultak meg úszni.

A negyedik napon a pravoszláv kolostorba sétáltunk el. Itt a csendes imádkozást és a más vallásba való bepillantást, annak tiszteletét gyakorolhatták gyermekeink.

A jó Isten nagyon kegyes volt hozzánk, mert táborozásunk ideje alatt végig szép, napos időnk volt.

S hogy mi maradt ki a felsorolásból? A sok vidám és szórakoztató játék, a rajzverseny (a Szeretet himnusza témakörben), a teremtés öröme (papírhajtogatás), ügyességi vetélkedők, bibliai jelenet eljátszása, táncház. Segítségünkre jött Cilyó Sándor, aki gitárkíséretével sok szép énekre tanított minket.

Hála és köszönet András atyának és mindazoknak, akik segítségünkre voltak ezen a szép héten. Könnyes szemmel búcsúztunk egymástól a viszontlátás reményében. "Akkor az istenismerők ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok."

Kota Mária,
szülő

Kórustábor Bustyaházán

2008 augusztusában kárpátaljai gyerekekkel Bustyaházára mentünk táborozni. Csodaszép volt maga a hely, és a szállás is, mely egy kis katolikus templom szomszédságában állt. Ide mentünk mindennap szólampróbázni, melyet Fanni és Andris vezetett, valamint az aktuális énekeket összeénekelni. A étel is nagyon finom volt, Kati néni jóvoltából.

Általában a szállás melletti füves területen játszottunk, de lehetett pingpongozni is. Néha elmentünk a szállástól nem messze fekvő focipályára, ahol csapataink meccset játszottak egymással.

Mint minden évben, idén is rengeteg csapatprogram tarkította tábori életünket, és nem hiányozhattak a lefekvés előtti esti történetek sem, melyek alapján a csoportok gyönyörű, már-már művészi rajzokat készítettek, természetesen kemény pontokért.

Minden este és reggel átmentünk a ház előtti templomba, hogy elmondjunk egy imát.

Nagyon gyorsan elszállt ez az öt nap. Az utolsó éjszakán tábortüzet raktunk, és a tüzet körbeállva énekeltünk és játszottunk. A végén beszámoltunk arról, hogy ki hogy érezte magát. A felejthetetlen élmények mellé mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot is emlékbe.

A következő nap korán keltünk, és siettünk a busszal az aknaszlatinai templomba, ahol a szentmisén énekeltünk. Ezután felléptünk a helyi Szent István napi ünnepségen, ahol bemutathattunk a táborban tanult énekekből néhányat. A meleg és a sok program után eljött a várva várt agapé. Miután mindenki jól teletömte a hasát, indultunk vissza a szállásra, ahonnan - rengeteg szép élménnyel gazdagodva - ki-ki hazautazott családjához.

Tarnai Réka,
Budapest

Szürtei, téglási, koncházi gyerekek hittantábora

Idén július első hetében tartottuk hagyományos hittantáborunkat szürtei, téglási és koncházai gyerekek részvételével Kerekhegyen. Negyven hittanos nyaralt, pihent együtt egy hétig, ragyogó, napos időben. Mikulyák László atya és a csoportvezetők gondoskodtak arról, hogy változatos időtöltésben lehessen részünk.

Volt őrangyal-szolgálat, reggelenként zenés ébresztő, fürdés Feketevízen, táncház, hittanverseny, játék, beszélgetés, sok-sok mozgás, s persze az elmaradhatatlan búcsúelőadást is megrendeztük táborozásunk jeles eseményeiből.

Szép volt és emlékezetes marad az erdőn át végzett keresztút, melyhez a stációkat, kicsi kereszteket, virágcsokrokat, sőt az elmélkedések szövegét is mi magunk készítettük. A keresztút befejezéseként szabadtéri misén vettünk részt, melyet László atya mutatott be. A kövekből általunk épített oltár körül, a domboldalon ülve úgy éreztük, ez volt a hét legszebb, legbensőségesebb szentmiséje! Este a tábortűznél bibliai jeleneteket adtak elő a csapatok, némajátékkal, illetve párbeszédes formában.

Nagy sikert aratott az akadályverseny, melynek egyes állomásain igen érdekes feladatoknak kellett eleget tennünk - bogarat gyűjteni, műveltségi kérdésekre válaszolni, állathangokat utánozni, megtalálni az erdőben elrejtetett csapatzászlót, indián harci színekben térni vissza a táborba, az úton gyűjtött anyagokból templomot építeni, s még mindet fel sem soroljuk!

Gyorsan eltelt ez a pár nap. Búcsúzáskor énekkel köszöntük meg Miska bácsinak a sok gondoskodást, a szakács néniknek a fejedelmi étkeket, majd a nyakunkba akasztott batyuval (mellé egy-egy kis "kabalafigurát" is kaptunk) szálltunk fel a buszra.

Sok mindenre megtanít a tábori élet. Társakra, barátokra találni, az összetartásra, a csapatmunkában való egyenlő részvételre, a közösség tagjaként élni. Hazaindulás előtt ezért is értékeltük közösen, "nagy körben", az együtt töltött hetet. Együtt örültünk a legjobban sikerült programoknak, de észrevettük a hibákat is, mit kell majd másképp tennünk, hogy a hittanosok által "szerkesztett" kívánságlista figyelembe vételével jövőre még jobb táborunk legyen. Mert lesz folytatása. Talán máshol, máshogy, de együtt!

Dorgay Angelika hitoktató,
Szürte

ÜNNEPEINK

Szent István királyunk ünnepe Aknaszlatinán

Aknaszlatinán már hagyománnyá vált, hogy templombúcsúnk alkalmával, Szent István királyunk ünnepén, nagyszabású megemlékezést tartsunk, s nem volt kivétel az idei év sem. Annak ellenére, hogy templomunkat tatarozzák és templomkertünkben nem mindenhol zöld a pázsit, a hívek a plébánosunkkal együtt szép rendet teremtettek, hogy méltón fogadjuk vendégeinket, a zarándokokat.

A nagy napon gyönyörű napsütésre ébredtünk, már ez is ünnepi hangulatot adott. Délelőtt 10 órakor a harangok szentmisére hívtak, melyet 3 lelkipásztor celebrált, több településről is érkeztek zarándokok. Többek között a munkácsi gyermekkórus éneke tette még szebbé ünnepünket. Butsy Lajos plébánosunk arra hívta fel figyelmünket, hogy először magunknak kell megtartani a törvényeket, akkor várhatjuk el másoktól is. Fontos az egység a családban, az egyházközségben és Kárpátalján. A szentmise a pápai és a székely himnusz eléneklésével zárult, mivel Máramarosszigetről is voltak vendégeink (egy kispap és egy ferences testvér hívekkel).

A szabadtéri színpadon folytatódott az ünnepség, ahol Szedlák Gyula, a KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük Bácskai József beregszászi főkonzult. Nemzeti Himnuszunk eléneklése után Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke mondott ünnepi beszédet. Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere beszédében elhangzott, hogy Szent István államépítő tevékenységének köszönhetően maradhattunk meg magyarnak a Kárpátmedencében.

Hallgatva a szép ünnepi beszédeket, közben arra gondoltam, hogy első, szent királyunk idejében nem voltak pártok, és valahogy biztos vagyok benne, hogy egységben képzelte el nemzete jövőjét...

Ezt követően gyermekek léptek színpadra: a helyi Bolyai János Középiskola, a técsői magyar középiskola és az aknaszlatinai művészeti iskola növendékei, valamint az aknaszlatinai Nefelejcs hagyományőrző csoport táncosai és a Bel Canto női kamarakórus.

A templomkertünkben álló Szent István-szobor koszorúzása zárta ünnepünket. Közben a helyi közösség agapéval kedveskedett vendégeinknek. Délutánra üres lett a plébánia, mindenki otthonában, családi körben folytatta e szép napot.

Puliszka Éva

LELKIÉLET

Ajándék vagyunk

Roska Péter atya lelkigyakorlata Ungváron

Egyházmegyénkben vannak olyan programok, amelyek évről-évre szerepelnek a hirdetésekben. Ilyen Roska Péter atya lelkigyakorlata is, amelyet az idén augusztus 22-24. között rendeztek meg Ungváron a Szent Gellért Kollégiumban.

Már lassan nem is számoljuk, hogy hányadszor jött össze sok régi és új résztvevő, hogy Péter atya segítségével újraértelmezze életét, és újra igent mondjon Krisztusra. Ahogy az elmúlt években, most is sok résztvevőtől hallottam, hogy problémáik akadtak a lelkigyakorlat kezdete előtt, és nagyon nehezen tudtak eljönni. Volt, akinek váratlanul munkába kellett volna mennie, volt, aki megbetegedett, volt, akinek a közlekedéssel voltak gondjai. A gonosz mindig igyekszik belepiszkálni a jó ügyekbe. Úgy látszik, ez a lelkigyakorlat is nagyon zavarja őt, hiszen a sok jó ember, jó helyen, jó időben a Jó Istennel együtt csak jót eredményezhet. Hál' Istennek mégis sokan el tudtak jönni, lelkesen részt venni és könnyes szemmel, mosollyal az arcukon hazamenni, hogy amit kaptak, tovább ajándékozhassák másoknak.

Mit is vittek haza az idei lelkigyakorlat résztvevői?

Péter atya előadásainak témája Teréz anya nővéreinek három erénye volt: a bizalom, az életünk odaajándékozása és az öröm.

A bizalom erényének fontosságát Péter apostol példáján keresztül értettük meg. A "Jézus a vízen jár" történet alapján végig kellett gondolnunk, hogy bennünk van-e annyi bizalom, hogy "kilépjünk a csónakból", illetve, hogy amikor süllyedni kezdünk, akkor is Jézushoz forduljunk és segítségét kérjük.

Az életünk odaajándékozásáról szóló előadás elején a Jézus megkeresztelkedésekor hallott szózatot olvastuk el. Péter atya elmondta, hogy saját magunkra kell értelmeznünk az Atya szavait: "Te vagy az én szeretett Fiam (Lányom)". Ettől vagyunk értékesek, nem a teljesítményeink tesznek azzá. El kell hinnünk, hogy mi ajándék vagyunk Isten számára, mert csak így tudjuk odaajándékozni életünket másoknak.

Az öröm erénye az előző kettőből születik. Aki bízik Istenben és oda tudta adni életét, annak öröm van a szívében. Péter atya hangsúlyozta, hogy mi az örömhírnek vagyunk a hírnökei, mert Isten örömmel teremtett bennünket; a saját örömét adta nekünk, hogy a mi örömünk teljes legyen.

A kiscsoportokban megoszthattuk másokkal, hogy mennyire sikerült eddig birtokolnunk a három erényt, mik voltak az akadályok, mit merítettünk az előadásokból és milyen elhatározás született meg bennünk. Mivel a kiscsoportokat korosztály és nem szerint osztották be, így többet tanulhattunk egymástól, hiszen hasonló témák mozgattak bennünket, hasonló gondokkal küzdöttünk, jobban segíthettünk egymásnak. Megélhettük azt, hogy egymás számára is ajándék lehettünk.

A szentségimádás szinte állandó program volt az előadások között, még éjszaka is volt rá lehetőség. Itt elmélkedhettünk a hallottakon, megélhettük a csend és a nyugalom szépségét és feltöltődhettünk Jézus erejéből, hogy ne csak azon a két napon tudjunk bízni, ajándékozni és örülni, hanem majd családunkban, munkahelyünkön, nehéz emberek körében is világítsunk, mint ezen a Szent Bertalan-éjszakán.

Bundáné Fehér Rita

"Tanúim lesztek..."

Magyar Sydney Egerben

Ezzel a mottóval július 17-20. között Magyar Katolikus Ifjúsági Napokat tartottak Egerben. Ez a találkozó az ausztráliai Sydneyben megrendezett nemzetközi találkozóval egy időben zajlott. A Magyar Sydney néhány napra a magyar katolikus fiatalok fővárosává tette Egert.

A találkozóra nemcsak magyarországi, hanem határon túli magyar katolikus fiatalok is meghívást kaptak. Így vehettünk részt mi is, képviselve a Munkácsi Egyházmegyét.

A szervezési- és vízumnehézségeket leküzdve, csütörtök hajnalban útra keltünk. A korai kelés és a vonatozás megviselte csoportunkat, így jó volt megpihenni a nyitó szentmisén, ahol Dr. Ternyák Csaba egri érsek üdvözölte a fiatalokat. Már ekkor megtapasztalhattuk a Szentlélek működését a kétezer éves Egyház fiatal tagjaiban. Ezt az érzést erősítették bennünk a katekézisen hallottak, valamint átélhettük mindezt a Találkozás Ünnepe során a köszöntésekben, énekekben, beszélgetésekben, tanúságtételekben.

Reggelenként Szent Ferenc Kisnővérei segítettek bennünket abban, hogy Istennel kezdjük a napunkat. A világtalálkozóhoz hasonlóan itt is a katekézisek adták a lelki feltöltődést. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek atya előadásának témája: "Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztségben... mindannyiunkat egy Lélek itatott át." (1Kor 12,13). A katekézisen hallottakat a tematikus műhelyekben mélyíthettük el.

A második nap délutánján került sor a Szentlélek útjára, az Érsek-kerttől a városon keresztül a nevezetes egri várig.

A találkozó résztvevői, valamint a menethez a városban csatlakozók, Egert bejárva közösen élhettük át, mélyíthettük el Orosch János nagyszombati segédpüspök atya vezetésével a Szentlélek Úristen adományait, ajándékait. Felfedezhettük, hogy életünkben hol, hogyan tapasztaltuk már meg a Szentlélek hét ajándékát. Az út során a Szentírásból vett részletek és a magyar szentek élettörténete szolgált segítségül abban, hogy megértsük az egyes ajándékok tartalmát, üzenetét.

Isten a bűnbocsánat szentségével hív bennünket az újrakezdésre, de ez nemcsak a vele megélt kapcsolatunkat érinti, hanem embertársi kapcsolatainkat is. Márfi Gyula veszprémi érsek atya elmélkedése segítségével, az énekek által, a csendben imádkozva végiggondolhattunk, kinek is kell nekünk megbocsátani.

A kiengesztelődési este végeztével lehetőség adódott ellátogatni bármelyik templomba. A Nyitott Templomok Éjszakáján Eger belvárosának templomai ebben a szokatlan időben is fogadták a látogatókat. Voltak zenés, énekes programok, de ha éppen nem volt koncert, akkor is be lehetett menni a templomba imádkozni, nézelődni.

Balás Béla kaposvári püspök atyától, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ifjúságért felelős tagjától hallhattuk a harmadik nap katekézisét, melynek témája: "Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek." (ApCsel 1,8).

A világtalálkozó egyik jellegzetes programja az Ifjúsági Fesztivál volt, ahol teret kapott és megmutatkozott a hitből fakadó élet öröme, fiatalossága és sokszínűsége. Ebből kaptunk ízelítőt az utolsó nap délutánján. Számos lehetőség közül válogathattunk: zenei programok, közösségek bemutatkozásai, beszélgetések, sport, játék, kreativitás-fejlesztés, tánc, imádság, csend.

Az utolsó este vigíliára gyűltünk össze, hogy a Szentatyával és a világtalálkozó résztvevőivel együtt mi is imádkozva virrasszunk. Felvételről hallhattuk XVI. Benedek pápa üzenetét, melyet a világ fiatalajaihoz intézett. Hajnalban pedig élő közvetítésen keresztül kapcsolódhattunk be a sydneyi záró szentmisére.

Vasárnap az egri bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek atya celebrálta a találkozó záró szentmiséjét. Végezetül a bazilika előtti lépcsőn kézről kézre gurult tovább a földgömböt jelképező óriási labda, majd bejelentették, hogy a következő találkozóra 2011-ben a spanyolországi Madridban kerül sor, ahova a Szentatya szeretettel hívja a világ fiataljait.

Fáradtan indultunk haza, de lélekben megújulva, mindannyiunkat átjárt a találkozó öröme, s fülünkben ott csengett a találkozó Himnusza:



" Urunk, eljöttünk Hozzád, áldunk, ó jó Atyánk!
Színed előtt boldogság,
Minden úton néped Hozzád kiált:
Alleluja, alleluja,
A szívünk vár, töltsd be Szentlelkeddel!
Alleluja, alleluja,
A szívünk vár, jöjj, hogy lásson a világ!"

Váradi Natália

Nyaralás helyett...

Néhány magyarországi fiatalból álló kis csapat látogatott el idén nyáron Kárpátaljára. Nem turistaként, nem azért, hogy táborozzanak, hegyet másszanak, erdőt járjanak vagy várost nézzenek. Azért jöttek, hogy cigánygyerekekkel foglalkozzanak, és amennyire lehet, megismertessék velük az Evangéliumot. Egyikkőjükkel - Berta Andreával - rövid interjút is készítettem a koncházi cigánytelepen.

- A ferences misszió részeként érkeztünk Kárpátaljára - meséli Andrea. - Tavaly már voltunk itt, idén három helyre jöttünk - a gálocsi, a homoki és a koncházai cigánytelepekre. A misszió szervezője a szentendrei ferences gimnázium matematikatanára, Luchterhand Irén, aki most a gálocsi cigánytelepen van. Többnyire mi is a gimnázium diákjai vagyunk vagy voltunk. Azért jöttünk, hogy segítsünk az ittenieknek. Nem teszünk semmi különöset, a gyerekekkel foglalkozunk, játékot tanítunk nekik, kézművességet, énekeket.

- Hogyan látod az itteni cigánygyerekek helyzetét, miben tudtok nekik segíteni?

- Egészen más a viselkedésmódjuk, mint amihez szokva vagyok. Teljesen másképp kell hozzájuk állni, és egymással is egészen másképpen bánnak, mint az otthoni gyerekek. A környezet, amiben élnek, amilyen piszkosak, az számomra egészen elképesztő. Próbálunk közösségi játékokat megtanítani nekik, mert azt látjuk, hogy nem nagyon játszanak rendes játékokat, csak rohangálnak az utcán. Mivel jelenleg a Biblia éve van, ezért szentírási jeleneteket ábrázoló kifestőket hoztunk nekik, amiből, ha már kiszínezték azokat, mesélünk nekik a képekhez tartozó bibliai eseményekről. Tavaly írni és olvasni is tanítottuk őket.

- Mi az, ami egy fiatalt arra ösztönöz, hogy ne a Balaton partján vagy külföldön nyaraljon, hanem eljöjjön ide a nyomorba a cigánygyerekekhez?

- Irén tanárnő kérte, hogy jöjjünk, és jöttünk. Ráértem, szívesen segítek, ahol tudok, ez most egy lehetőség erre.

- Tudsz-e meríteni valami hasznosat, értékeset az itt szerzett élményekből, tapasztalatokból?

- Valamelyest biztos hasznos az ittlétem saját magam számára is. Segít mások elfogadásában. Akik itt vagyunk, jobban látjuk azt is, hogy valaki például azért agresszív, mert számára ez a megszokott viselkedés, ezt látta a környezetében. Otthon, Budapesten, az itt tapasztaltak után másképp nézünk majd egy aluljáróban egy hajléktalanra vagy cigányra.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

Egyetlen álmom van: szeretnék egy Anyát és egy Apát

Beszélgetés Kurmay Sándorral a "Kezünkben a Jövő Alapítvány" képviselőjével

Egy családban felnőtt ember nehezen tudja elképzelni, mi van egy árvaházban élő gyerek lelkében, milyen sebeket okozott szívében a szeretethiány vagy mennyi keserű élmény érte őt kis élete során és még mennyi vár rá további életében. Azonban mindig vannak, voltak és lesznek olyan emberek, akik szívükön viselik az árvák sorsát, és valamilyen módon igyekeznek segíteni rajtuk, enyhíteni nehézségeiken. A "Kezünkben a Jövő Alapítvány" is ilyen célból jött létre. Úgy próbál változtatni az állami árvaházakban élő gyerekek nehéz sorsán, hogy családba kerülésüket segíti. Az alapítvány elnökét, Kurmay Sándort kérdeztem a részletekről.

- Egyre több olyan alapítvány és szervezet létrejöttéről hallunk, amelyek Kárpátalja vagy akár egész Ukrajna területén kezdik el tevékenységüket ezen a téren. Az ügy népszerűsége és sok más szervezet és alapítvány jelenléte mellett mennyire tud hatékony lenni a "Kezünkben a Jövő Alapítvány" munkája?

- Igen, mondhatjuk, hogy hála Istennek egész Ukrajnában vannak olyan járási, megyei vagy országos, de akár nemzetközi alapítványok is, amelyek akár több földrészre kiterjedő tevékenységet folyatnak. Ennek ellenére folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy nincs eljuttatva az emberek felé olyan információ, amiből meg lehetne tudni, hogy milyen módon lehet árva gyermeket kivenni egy intézetből, nem beszélve arról, hogy erről sokszor azok az emberek sem tudnak, akik potenciálisan hajlandóak lennének árva gyereket befogadni családjukba. Továbbá az ügyintézés menetét sem ismerik, nem tudják, hogy milyen folyamaton kell túlesni ahhoz, hogy egy árva gyermek a családjukba kerülhessen. A mi munkánk ezért abban nyilvánul meg, hogy úgymond házhoz visszük az információt, megkeressük azokat a családokat, akik szeretnének árva gyereket befogadni és - ha igénylik - segíteni az ezzel járó ügyintézést a sokszor erősen bürokratikus rendszerben. Ehhez lehet akár jogi vagy pszichológiai tanácsadást is kérni, amire az alapítvány megfelelő szakembert igyekszik majd felkérni. Munkánk során szeretnénk együttműködni minél több alapítvánnyal, szervezettel, és az állami szervekkel is igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani. Mivel viszonylag sok árva gyerekről van szó és ez a probléma mélyen beágyazódott a társadalomba, ezért nyilván nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A távoli jövőben a végső cél azonban mégis az volna, hogy ne legyenek árvaházak Kárpátalján, Ukrajnában. Ez a cél nem elérhetetlen, hiszen a világ több országában, például Hollandiában gyakorlatilag nincsenek állami árvaházak - az árva gyermekek befogadó családban nevelkednek.

- Mi a jelenlegi helyzet Kárpátalján, ami az árvaházakat, árva gyerekeket illeti?

- Tapasztalataink szerint Kárpátalján és valószínűleg egész Ukrajnában is az árvaházakban egyre jobb a helyzet - a körülmények és az ellátás javult. Viszont a családi nevelés ugyanúgy hiányzik, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, az árvák egy jelentős része még mindig árvaházakban van, édesapa és édesanya nélkül nő fel. Ezen kellene mielőbb javítani, hisz minél tovább tartózkodik egy gyerek árvaházban, annál nehezebben tud beilleszkedni egy családba és a társadalomba.

Ami az árva gyerekek számát illeti, megyénkben 0,5% az árva gyerekek aránya a tizennyolc éven aluli gyerekek összlétszámát tekintve, ami az országos átlag 1%-ához képest jobb mutató. Valamint a családi típusú gyermekotthonokban és befogadó családokban nevelkedő gyerekek száma is a megyében messze meghaladja az országos átlagot. Jelenleg szám szerint kétszáz árva gyerek nevelkedik az említett otthonokban és családokban, ami biztató jel. A másik oldala az éremnek viszont az, hogy még mindig van a megyében több száz árva gyerek, aki árvaházakban él, mi ővelük szeretnénk foglalkozni.

- Elhangzott, hogy az alapítvány hasznos információt juttat el a lakossághoz, ami arra ösztönzi a családokat, hogy árva gyerekeket fogadjanak örökbe, vagy vegyenek ki nevelésbe. Milyen módon teszi ezt és milyen eszközökkel?

az alapítvány honlapja

- Alapítványunkat 2008 elején jegyezték be, azóta is próbálunk minél több felületen megjelenni, illetve tudatni az emberekkel azt, hogy vannak árva gyerekek, hogy nehéz körülmények között nevelkednek és családi gondoskodás nélkül nőnek fel, ami nagyon negatívan hat elsősorban rájuk, a későbbiekben pedig a társadalomra is. És felhívjuk a figyelmet a rajtuk való segítségnyújtás lehetőségére, családba fogadásukra.

A közelmúltban egy honlapot hoztunk létre, ahol magyar, ukrán és angol nyelven egyaránt nagyon sok információ megtalálható az árva gyerekekről, az örökbefogadás és a nevelésbevétel lehetőségeiről, módjáról (www.arvagyerekek.org.ua). Ezen a honlapon a későbbiekben, ha Ukrajna jogrendszere megengedi, egy adatbázis is elérhető lesz, amelyben az örökbe fogadható, illetve nevelésbe vehető árva gyerekek szerepelnek majd fényképes adataikkal.

A Megyei Gyermekek Ügyeivel Foglalkozó Szolgálattal közösen a megye 13 járásában 15 db óriásplakátot helyeztünk ki, ami propagálja az árvák családba fogadását, illetve - mivel az alapítvány székhelye Beregszászban van - összesen 26 ezer szórólapot juttattunk el önkénteseink segítségével a beregszászi járás háztartásaiba, ami rövid, felhívásos jellegű információt tartalmazott az adott üggyel kapcsolatban.

egy munkácsi családi típusú gyermekotthon, Burger Zsuzsa és Jevhen a gyerekekkel

- Segíti-e valami módon az állam azokat a családokat, akik árva gyereket vesznek nevelésbe?

- A nyugati társadalomban, de már nálunk is pénzkérdéssé teszik a gyermek vállalását, bár szerintem nem szabadna így lennie. Viszont azt nem tartom rossznak, hogy az állam támogatja azokat a családokat, akik vállalkoznak e nemes feladatra. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy nevelésbe vett gyermek után a család a mindenkori létminimum összegének a dupláját kapja havonta. Úgy tudom, ebben az évben a létminimum 500-620 hriveny körüli. Ezenkívül a szülők egyike havi fizetésként az említett támogatás összegének a 35%-át kapja.

- Mi lesz a sorsa azoknak az árva gyerekeknek, akiket egy-egy család nevelés céljából fogadott be, ha elérik a felnőttkort?

- A nevelésbe vétel formái nemrég lettek elfogadva Ukrajnában, így még nincs előttünk élő példa arra, hogy a befogadó családban vagy családi típusú gyermekotthonokban nevelkedett gyerekek hogyan tudnak beilleszkedni a társadalomba. Jogilag egy nevelésbe vett árva gyerek tizennyolc éves koráig kell, hogy a nevelő családban élhessen, tanulmányai folytatásával pedig legfeljebb 23 éves koráig. Azonban a nevelőszülők reményeink szerint nem fogják rögtön utcára tenni azokat a gyerekeket, akik felnőtt korúak lettek, hanem a továbbiakban is valamiképpen támogatást nyújtanak nekik. Az állam ebben a kérdésben egyelőre még nem tett komoly lépéseket.

A családban nevelkedett árva gyerekek mindenesetre jókora előnnyel kezdik el a felnőtt életet, mint az árvaházakból kikerült társaik. Hisz az utóbbiak egy zárt közösségben nőttek fel, nincs semmilyen tapasztalatuk az életről, nem ismerik a pénz értékét, nincs reális rálátásuk a társadalomra. Akik viszont családban nevelkednek, azoknak van egy bizonyos kapcsolatrendszerük, értékrendjük, erkölcsi tartásuk. Sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy az életet jó úton kezdjék el.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

Kérjük azokat a családokat, akiket megérintett a téma és érdeklődnek a családba fogadás lehetőségéről, az alábbi elérhetőségeken forduljanak bővebb információért: Beregszász, Széchenyi u. 34/20. Tel: 8241/43328 Mobil: 8050-5191677 A "Kezünkben a Jövő Alapítvány" honlapja megtalálható a www.arvagyerekek.org.ua címen.

HÍREINK

2008. július 10-13. között Magyarországról érkezett ferences kisnővérek tartottak egyénileg vezetett lelkigyakorlatot fiatalok számára a Szinyáki Lelkigyakorlatos Házban.

2008. július 14-én Majnek Antal püspök felszentelte a felújított szürtei templomot.

2008. július 15-19. között Margaritha Valappila nővér tartott lelkigyakorlatot a Munkács melletti Schönbornban, magyar és ukrán nyelvű hívek számára. A lelkigyakorlaton mintegy 200-an vettek részt.

2008. július 1 7-20. között a Sydneyben megrendezett világifjúsági találkozóval egy időben Egerben is megrendezték a Magyar Sydney elnevezésű találkozót a magyar fiatalok részére. A kárpátaljai fiatalokat is meghívták a szervezők, egyházmegyénkből 30 fő részt vett a programon.

2008. július 29-én a ráti gyermekotthon egy mikro-buszt kapott ajándékba a megyei önkormányzattól, melyet Mihajlo Popovics, Kárpátalja kormányzójának helyettese adott át a gyermekotthon lakóinak. A gyermekek ukrán és magyar nyelvű énekkel kedveskedtek a vendégnek, majd köszönetül átnyújtották maguk készítette ajándékukat: egy virágcsokrot, ahol minden virágon egyikük arcképe volt található. A mikrobuszt nagy örömmel fogadták a gyermekotthon lakói, mert így végre lehetővé vált, hogy időnként kimozdulhasson egy-egy család, amire eddig nem volt lehetőségük. Az egyház nevében Majnek Antal püspök köszönte meg Oleg Havasi helyettesének, hogy ők is törődnek a gyermekotthonnal és annak lakóival.

2008. augusztus 15-én Majnek Antal püspök megáldotta a kívül-belül felújított császlóci templomot.

2008. augusztus 4-10. között hatodik alkalommal rendezték meg a gitáros tábort, mintegy negyven résztvevővel. A tábor helyszíne ezúttal Bustyaháza volt.

2008. augusztus 13-17. között rendezték meg az idei ministránstábort Kerekhegyen.

2008. augusztus 22-24. között tartotta Roska Péter atya szokásos lelkigyakorlatát, melyre évek óta az ungvári Szent Gellért Katolikus Kollégiumban kerül sor. A résztvevők, akik az egyházmegye különböző pontjairól érkeztek, mintegy ötvenen voltak.

Felhívások

Ünnepi szentmise a Székesegyházban

2008. szeptember 24-én, 9.30-kor ünnepi szentmise lesz Munkácson, a Tours-i Szent Márton Székesegyházban, a templom felszentelésének 103. évfordulója alkalmából. A szentmisét Mayer Mihály pécsi megyéspüspök tartja. Egyházmegyénk minden hívét szeretettel várjuk!

Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam

2008. szeptember 27-én 8 órakor Munkácson, a székesegyházban szentmisével kezdődik az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam újabb kurzusa. A szentmise után az előző kurzus diplomaosztó ünnepségét tartják, valamint az újabbak számára elkezdődik a tanulás. A tanfolyamra még lehet jelentkezni: a kurzus három évig tart, havonta egy alkalommal vannak az órák Munkácson. A részvétel ingyenes. Azokat is várjuk, akik régebben elkezdték a tanfolyamot, de közben abbahagyták: nekik beszámítjuk már letett vizsgáikat. Jelentkezni az Egyházmegyei Szervezőirodában kell, további információt ott, valamint a plébánosoknál kaphatunk.

HÁZAS HÉTVÉGE LELKIGYAKORLAT

2008. október 3-5. között rendezik meg a Házas Hétvége lelkigyakorlatát Szinyákon, a lelkigyakorlatos házban. Olyan párok jelentkezését várjuk, akik legalább 5 évvel ezelőtt kötöttek házasságot. Jelentkezni az Egyházmegyei Szervezőirodában lehet.

Papszentelés Munkácson

2008. október 10. A Munkácsi székesegyházban Majnek Antal püspök pappá szenteli Vladislav Bismak diakónust, örökfogadalmas lazarista szerzetest, aki Dolháról származik. Idén nem volt magyar nyelvű papszentelés, erre az ukrán nyelvű szertartásra szeretettel várjuk a magyar és az ukrán híveket is.

Zarándoklat Máriapócsra

2008. október 10-11. között kerül sor a már hagyományos egyházmegyei zarándoklatra, Máriapócsra. Pénteken, október 10-én 17 órakor Dr. Ternyák Csaba egri érsek mond szentmisét a kárpátaljai zarándokok számára. A zarándoklatra a munkácsiaknak az Egyházmegyei Szervezőirodában, az ungváriaknak az Ungvári Ifjúsági Irodában, a más helyekről indulóknak pedig saját plébánosuknál kell jelentkezniük. Az útiköltségről is a megjelölt helyeken kaphatnak tájékoztatást. A zarándoklaton éjszakai virrasztás lesz; aki mégis kér éjszakai szállást, kérjük, hogy jelentkezéskor jelezze.

Taizé-i találkozó Brüsszelben

2008. december 29-2009. január 2. között Belgiumban, Brüsszelben rendezi meg a taize-i ökumenikus közösség a bizalom zarándokútját, közismert nevén a taize-i találkozót. A zarándoklatra 17-35. év közötti fiatalok jelentkezhetnek. Feltétel: schengeni vízum megléte (ezt a magyar konzulátusokon is meg lehet szerezni). Részleteket később közlünk. Jelentkezni az Egyházmegyei Szervezőirodában lehet.

Egyházmegyei Szervezőiroda: Munkács, Mira u. 15., tel.: (8-2-31) 54670. E-mail: mrkp.szervezo@gmail.com.

Ungvári Ifjúsági Iroda: Ungvár, Korzó u. 22. (a kegytárgybolt fölött), tel.: 8-2-22-34594. E-mail: ukik@mail.uzhgorod.ua.

30 ÉVE VÁLASZTOTTÁK MEG I. JÁNOS PÁL PÁPÁT

I. János Pál, eredeti nevén Albino Luciani 1912. október 17-én született Olaszországban, Forno di Canaréban. Szegény családban nőtt fel, s a szegényekhez egész életében hű maradt. Pappá szentelése után először szemináriumi tanár, majd Vittorio Veneto, később Velence püspöke volt. Prédikációinak egyszerű fogalmazásával, jóságos lelkületével, egyszerű életmódjával magához vonzotta az embereket.

Amikor VI. Pál pápa halála után 1978. augusztusában összehívták a konklávét, nem csak ő, de a többi bíboros sem sejtette, hogy őt fogják megválasztani a következő pápának. Éppen ezért a Szentlélek irányításának tekintették, hogy ilyen gyorsan egyezségre jutottak.

Albino Lucianit 1978. augusztus 26-án választották meg Szent Péter 263. utódjának. Két közvetlen elődje iránti tiszteletből mindkettőjük nevét felvette. Utána következett az a 33 nap, mely alatt közvetlenségével, derűjével, egyszerűségével és főleg nagy szeretetével most már az egész világ szívét meghódította - természetesen nem önmagának, hanem Urának, Krisztusnak. Az emberek tódultak a szerdai általános kihallgatásokra, nem fértek el az erre kijelölt csarnokban. Amikor 1978. szeptember 28-án egy hirtelen szívroham kioltotta életét, az egész világ megdöbbenve siratta. De rövid pápasága nem volt hiábavaló. "33 nap elég a szeretet kinyilvánítására" - mondta Karol Wojtyla krakkói bíboros. "Az egyház szellemi légkörét változtatta meg néhány nap alatt" - vélte Giuseppe Siri genovai bíboros. Valóban, egy hónapos pápasága alatt egészen új légkör uralkodott el az egyházban, s ez kijelölte az utat II. János Pál pápa megválasztásához, aki 26 éven keresztül vezette szeretettel és bölcsességgel Isten népét az üdvösség felé.