ÜNNEPEINK

Ádvent

A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése, Úrjövet. A Karácsonyra való előkészület ideje, kezdete az András-naphoz (november 30.) legközelebb eső vasárnap. Bod Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén: "Így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamen-tomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó itéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján."

Milyen Úrjövetről emlékezünk meg Adventben?

Történelmi Úrjövet. Az Ószövetség várakozása Krisztus első (alázatos) eljövetelére "az idők teljességében". A bűnbeesett emberiség évezredekig várta a Szabadítót, aki majd kibékíti egymással az Istent és az embert. Az Egyház most azonosul a "sötétségben és a halál árnyékában" ülő, leláncolt igazak vágyakozásával. Elismerjük, hogy mi is rá vagyunk szorulva a megváltásra, és reménykedve emeljük föl fejünket, hallván a prófétai szót: "Íme, jön az Úr a népek megváltására!"

Kegyelmi Úrjövet. A hívő lélek várakozása Krisztus folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban. Krisztus Karácsonykor valamilyen értelemben évről évre újraalkotja születésének tényét, hogy annak gyümölcsét velünk közölje és istengyermekségünket megújítsa. Ugyanazt hozza el tehát minden egyes hívének, amit az első Karácsonykor - elvben - az egész emberiségnek elhozott. Azért elevenítjük föl Adventben az Ószövetség könyörgő vágyakozását, hogy mi is átéljük lelki sötétségünket, rászorultságunkat a kegyelemre, tehát "fölemeljük lelkünket az Úrhoz".

Eszkatologikus Úrjövet. Az Egyház virrasztó várakozása Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.

"Reménykedve várjuk... Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét."

Krisztus már eljött, mégis várjuk őt. Várakozásunk már beteljesedett Krisztus születésével, mégis állandó várakozásban élünk.

Ezért úgy kell szemlélnünk és átélnünk földi életünket és az Egyház földi életét, mint egy hatalmas Adventet, melyben a sötétség és zűrzavar, a szívet széttépő erők vesznek ugyan körül, de ebből a "fogságból" kivisz minket Szabadítónk.

Az Egyház évről évre megerősíti híveit és önmagát e nagy Ádvent szellemében, az utolsó Úrjövet várásában.

Tekintsünk Advent lelki mestereire:

1. Izajás prófétára, a vágyakozás tanítójára: "Harmatozzatok, egek, onnan felülről!" ( Iz 45,8),

2. Keresztelő Szent Jánosra, a felkészülés tanítójára: "Készítsétek az Úr útját!" (Mt 3,3),

3. és a Boldogságos Szűz Máriára, az önátadó, alázatos várakozás tanítójára: "Legyen nekem a te igéd szerint!" (Lk 1,38)

Modern, rohanó életünkben a szívünk, lelkünk mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" időszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk: "eljő és nem késik".

Lengyel Donát OFM

SZENTJEINK

Szent Perpetua és Szent Felicitas

Septimus Severus császár uralkodása alatt, 202-ben véres üldözés tört ki Észak-Afrikában. A császári rendelet értelmében, mely súlyos büntetés terhe alatt megtiltotta, hogy valaki zsidóvá vagy kereszténnyé legyen, Karthágóban börtönbe vetették Perpetuát és Felicitast még három társukkal együtt, akik katekumenek voltak.

Perpetua 23 éves, Karthágó környékén élő fiatal patríciusfeleség, illetve özvegyasszony volt, s őrizetbe vétele előtt nem sokkal szülte meg a kisfiát. Felicitas Perpetua rabszolganője volt, aki segédkezett neki a szülésnél. Együtt lettek katekumenek, s együtt börtönözték be őket. Perpetua még szoptatta első gyermekét, Felicitas pedig közvetlenül szülés előtt állt.

Perpetua rendkívül művelt volt, s a fogsága alatt írt naplója a leg-megragadóbb és leghitelesebb vértanúemlékek egyike. Közvetlenül a halála előtt még át tudta adni a keresztényeknek. Perpetua leírja a keresztségben való részesedésüket, melynek során a Szentlélek azt sugallta neki, ne kérjen semmi mást, "mint a testi kínokat elszenvedni képes erőt". A fogságban főleg lelki kín emésztette csecsemő kisfia miatt, de a két diakónus, akiknek gondoskodniuk kellett a foglyokról, elérték, hogy kisfiát gondozásra beengedjék hozzá a börtönbe. Ezzel megszűnt a legfőbb aggodalma. "Lassan palotává lett számomra a börtön, úgyhogy szívesebben tartózkodtam ott, mint bárhol másutt" - írja. Perpetua szülei pogányok maradtak. Perpetua leírja, pogány apja hogyan kereste fel a fogságban, s hogyan igyekezett lelkére beszélni, hogy legyen tekintettel apja ősz fejére, de főleg kicsiny gyermekére, s legalább színleg tagadja meg kereszténységét. Az erős lelkű Perpetua így vigasztalta az apját: "Tudnod kell, hogy Isten hatalmában vagyunk, nem a magunkéban! A börtönnapló Perpetua több látomását is közli. A rájuk váró sors bizonytalanságában vilá gosságért imádkozva, Perpetu álmot látott: a felfelé keskenye dő Arany Létrát, melyen társaival együtt fölkapaszkodtak a égbe, ahol örömmel fogadták őket. A létra utolsó fokán állv Perpetua rálépett a sárkány fe jére, s ebből megértette, hogy vértanúhalál vár rájuk. "Ettől kezdve nem vetettünk semmi reményt e világba" - írja naplójában.

Egyik nap Perpetuát és társait az ebéd mellől hurcolták el kihallgatásra a város fórumára. Váratlanul ismét föltűnt Perpetua apja. Magával hozta Perpetua kisfiát is, könyörgő hangon kérlelve lányát: "Könyörülj gyermekeden!" Hilarius helytartó, aki a kihallgatást vezette, szintén így beszélt: "Kíméld fiacskád csecsemő korát! Áldozz a császár üdvére!" Perpetua azonban kurtán válaszolt: "Nem teszem!"

Látva Perpetua határozottságát, a helytartó még föltette a szokásos kérdést: "Keresztény vagy?'" Az igenlő válaszra azonnal elhangzott az ítélet, mely "a vadállatok elé" küldte a hitvallókat. "Vidáman tértünk vissza börtönünkbe" - írja Perpetua. Apja eztán nem engedte bevinni a börtönbe Perpetua kisfiát, "és Isten úgy akarta - írja hittel Perpetua -, hogy gyermekem ettől kezdve ne kívánkozzék az anyai mell után, s az én mellemben sem gyűlt fel a tej, hogy fájdalmat okozzon."

Fogságának maradék idejét Perpetua mély imádságban töltötte, míg egyik alkalommal váratlanul meghalt öccse nevét ejtette ki, akinek gyermekarcát annak idején szétroncsolta a halálos betegség. Perpetua álmában látta öccse túlvilági szenvedéseit. "Felismertem, hogy éppen most ,vagyok méltó imádkozni érte..." - írja ynaplójában. Kivégzésének napján érte az a boldogító újabb látomás, "hogy öccse megszabadult szenvedéseitől.

A napló-lapokat később Tertullianus foglalta össze, aki részletesen elbeszéli az elszakíthatatlan barátok utolsó napjait és vértanúságát. Így értesülünk Felicitasról is, aki szintén részesült az Úr kegyelmében. Mivel már a nyolcadik hónapjában volt, kínozta a gond, hogy terhessége miatt elhalasztják vértanúságát. Nem volt szabad ugyanis terhes nőket kivégezni. Két nappal a cirkuszi játékok előtt társai közös fohászkodással imádkoztak az Úrhoz, és közvetlenül az ima befejezése után Felicitas nagy fájdalmak között megszülte kislányát. A börtönőr gúnyolódva vetette oda: ha már most ily nehezen viseli a szenvedést, mit csinál majd, ha a vadállatok elé vetik? Felicitas válasza: "Amit most szenvedek, azt én szenvedem, akkor azonban másvalaki lesz bennem, aki helyettem fog szenvedni; mert én is őérette szenvedek".

Így következett be a legkeservesebb, mégis dicsőséges napjuk. Március 7-én a fiatal katekumeneket az arénában előbb egy vad tehén elé vetették, majd, mivel az nem végzett velük, végül tőrrel szúrták agyon őket. Perpetua azóta a Krisztusban való örök hitet jelképezi, Felicitas nevének jelentése pedig "boldogság".

Istenünk, kinek szeretetéért Szent Perpetua és Szent Felicitas vértanú asszonyok megvetették a fenyegetéseket és úrrá lettek a halál kínjain, kérünk, add meg az ő könyörgésük-re, hogy a te szeretetedben szüntelenül gyarapodjunk!

Összeállította:
Riskó Mariann

Új források üldözött papjainkról

Egyházmegyénk szovjet uralom alatti, szenvedéssel és vértanúsággal teli történetét a mai napig kevesen ismerik. Papjaink (Árvay Dezső, Bakó Zoltán, Bártfay Kálmán, Dr. Bujaló Bernát, Csáti József, Galambos József, Haklik Sándor, Heveli Antal, Homolya Péter, Horváth Ágoston, Hudra Lajos, Lőrincz István, Pásztor Ferenc, Plackinger Pál, Sörös János, Tempfli István, Tindira Ernő, Dr. Tóth József, Tőkés György) 1945-1956 közötti elítélése és a GULÁG javító-munkatáboraiba való deportálása ugyan közismert tény, de ezeknek az eseményeknek a háttere, körülményei, egyáltalán pontos adatai - a források feltá-ratlansága miatt - jórészt homályban maradtak.

A püspök atya és kispapjai látogatóban Plackinger Pálnál, a Szatmárnémeti Papi Otthonban, 2001-ben.

2008 tavaszán a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán (Budapest) készítettem egy szakdolgozatot, mely ezt a hiányt szeretné - legalább bizonyos mértékben - pótolni, és a történeti feltárással együtt emléket állítani azoknak a papjainknak, akik e nehéz időszakban életük árán is hűségesek maradtak hivatásukhoz, egyházukhoz.

A korszakról és az elítélt papok sorsáról az eddigi legfontosabb munka Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában III, Lámpás kiadó, Abaliget, 1996. műve, amely számos értékes adatot tartalmaz az üldözött papokról. A kárpátaljai helyzet és a szigorú szovjet adatvédelmi rend miatt azonban ő nem férhetett hozzá az eredeti dokumentumokhoz. Dolgozatom elkészítéséhez ezekbe a dokumentumokba nyertem betekintést az Ungvári Megyei Levéltárban és a Kárpátaljai Ukrán Állambiztonsági Szervek Archívumában. Ezek az iratok tartalmazzák a szóban forgó papok elítélésének orosz és ukrán nyelvű, egyenként közel kétszáz oldalas peranyagait, amelyek az elítélési határozatok mellett a kihallgatási jegyzőkönyveket is magukban foglalják.

A kárpátaljai 41 aktív római katolikus pap közül 19-et (46 %-ot) a Szovjetunió javító-munkatáboraiba deportáltak. Ez az arány felülmúlja az elhurcolt görög katolikus papok és református lelkészek arányát. Legtöbbjüket az Ukrán Büntetőjogi Törvénykönyv 54. §-ának különböző cikkelyei alapján, szinte egészében koholt vádak, hazug tanúvallomások alapján ítéltek 5-10-25 év javító-munkatáborban eltöltendő szabadságvesztésre.

A szovjet hatóság elsősorban azokat a papokat próbálta eltenni láb alól, akiknek döntő volt az egyházban a szava. Ezek között több a vikárius, főesperes, esperes. Ha egy atya hitoktatott vagy tömegeket megmozgató eseményt rendezett, rövid időn belül az ungvári börtönben, majd a GULÁG javító-munkatáboraiban kötött ki. Szinte minden papi tevékenységet a "szovjetellenes propaganda és agitáció" vádjával illettek. A semmisségi panaszokat szó szerint semmibe vették, s a szabadságvesztések idejét csak ritkán csökkentették, többnyire csak Sztálin halála után. A szénbányákban, különböző építkezéseken napi 12 órát dolgozó atyák a lágerben is igyekeztek megőrizni hitüket. Ha tehették, titokban bár, de szentmisét is mutattak be: Krisztus jelenlétét hozták közel mindazokhoz, akik velük együtt sínylődtek a "szocializmus építésének" terhe alatt. 1956-ig a 19 papunk közül 17 visszatérhetett Kárpátaljára. Haklik Sándor és Pásztor Ferenc eddig tisztázatlan körülmények között a táborban halt meg. Emléküket egyházmegyénk örökre megőrzi.

Visszatekintve dolgozatom elkészítésének forrásaira, meg kell azonban állapítanom, hogy az igazság feltárása ezzel nem vált teljessé. Három atya: Galambos József, Haklik Sándor és Plackinger Pál aktái a mai napig nincsenek meg. Ezen kívül, a puszta adatokon túl, több kérdés is felmerült, melyek megválaszolásához további kutatások szükségesek. Mindehhez fontos, hogy a még fellelhető anyagok: fényképek, visszaemlékezések, hanganyagok stb. minél előbb a püspökségre kerüljenek. Az esetleges boldoggá avatási eljáráshoz szükséges a 19 elítélt atya életútjának bővebb anyaga. Minden dokumentum értékes, s ezek összegyűjtéséhez a hívek segítségére is szükség van. Az elítélt papjainkról való anyaggyűjtés tehát igen fontos feladat, mivel a legújabb Sanctorum Mater kezdetű római dokumentum részletekbe menően szabályozza az ilyen jellegű eljárások egyházmegyei szakaszának lefolytatását.

Melega Gabriella Anna OP

Mi tartozik a boldoggá és szentté avatás lényegéhez?

Mint ahogy Melega Anna OP üldözött papjainkról szóló cikkében is olvashattuk, nagyon fontos, hogy összegyűjtsük a szentéletű papjainkról, vagy egyéb szentéletű személyekről szóló információkat. Fontos a tanúk jelentkezése, visszaemlékezéseik szóban vagy írásban való közlése, a meglévő dokumentumok összegyűjtése. Mindezekben a püspökség az illetékes.

Kárpátaljáról a görög katolikus egyház 80, a római katolikus egyház pedig 18 személy esetében terjesztett fel kérelmet boldoggá avatásukra.

Most P. Szőke János egy írását közöljük, amiből tájékozódhatunk arról, hogyan zajlik egy boldoggá illetve szentté avatás.

A hívők közösségének, vagyis Isten népének véleménye döntő jelentőséggel bír. Amikor egy plébánia, szerzetesi, hitbuzgalmi közösség helyi, országos vagy nemzetközi szinten valakit boldognak vagy szentnek tart és úgy tisztel, akkor beszélhetünk az illető tiszteletéről. A közösség, vagy annak a nevében egy elöljáró (actor, felperes), kinevezi a posztulátort (ügyvivő), akit a helyi püspök jóváhagy. A tényt a tanúk listájával, rövid életrajz kíséretében Rómába kell jelenteni és meg kell kérdezni, van-e esetleg olyan akadály, amelynek ismeretében az eljárást nem lehet beindítani.

A római engedély után megalakul az Egyházmegyei Bíróság. Tagjai: a püspök, egy ügyész és egy titkár. Ők hagynak jóvá minden szóbeli és írott bizonyítékot. A teológiai és a történész szakértők véleménye is fontos szerepet játszik. A posztulátor ellenőrzi, hogy az eljárás szabályait betartják-e és betekinthet minden aktába.

Amikor az iratok elkészültek (előfordul, hogy több évre is szükség van), az elfogadott nyelvek valamelyikére lefordítják és a hivatali szabályoknak megfelelően összeállítják, majd a posztulátor Rómába viszi.

A vezető szerepet itt átveszi egy római posztulátor és a kapott anyagból összeállítják a Positiót, vagyis a végleges peranyagot. Ebből mondanak véleményt az életszentségre vonatkozóan a teológus és a bíboros szakértők. Fontos, hogy kiderüljön az isteni erények (hit, remény, szeretet) és a sarkalatos erények (lelki erősség, okosság, igazságosság, mértékletesség) hősies gyakorlása.

A nem vértanúk ügyénél már a boldoggá avatáshoz is szükség van egy csodára. A vértanúk esetében bizonyítani kell a vértanúságra való egyértelmű hajlandóságot. Az ő esetükben csak a szentté avatáshoz kell egy csoda.

Ha az említettek a Positiót kedvezően bírálták el, a Szentatya is véleményt mond róla. Ezután következhet a boldoggá avatás. Ebben a rövid ismertetésben csak a főbb tisztségviselőket, azok munkáját említettem. Egy-egy boldoggá és szentté avatási eljárásnak - a tanúkat is beleszámítva - 40 fontos szereplője is lehet. Ezek közé tartoznak a fordítók, orvosok és írnokok is.

P. Szőke János

Felhívás

Aki emlékeket, dokumentumokat tud szolgáltatni szentéletűként ismert papjáról vagy egyéb személyekről, kérjük, papjánál vagy a püspökségen jelezze (a püspökség telefonszáma: 8-2-31-54670).

Gyertyagyújtás a négy adventi vasárnapra keresztény családok számára

A zöldellő fényű koszorú: egy darabnyi élet. Advent négy vasárnapján este, mikor a koszorú körül összejön a család, minden fényt eloltunk, hogy minden vasárnap eggyel több gyertyafénye világítson. Az imádságot az édesapa vezeti, az elmélkedést az édesanya, vagy valamelyik nagyobb gyermek olvassa fel hangosan.

I. Vasárnap

Apa: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (keresztvetés)

Ének: Harmatozzatok...

Elmélkedés: Az első gyertya fénye jelenti azt a szerény reménysugarat, amely több évszázadon át az ószövetség sötétségében pislákolt. "Ujjongj, örvendj Sion leánya, Jeruzsálem és népem, mert íme én majd eljövök, és benned lakom, úgymond az Úr" (Zak 2,10). Magunkon tapasztaljuk, hogy milyen rokkant az ember Isten nélkül. Sokan még ma is minden örömüket csak a földön keresik. Ebben a sikertelen próbálkozásban, kilátástalanságban úgy világít Isten ígéretének reménysugara, mint ez a kis gyertya világít a sötétségben.

Egyetlen vigaszunk, eligazítónk az elhagyatottságunkban: Krisztus!

Köszönjük Jézus, hogy eljöttél, Te vagy a mi reményünk és hitünk világa. Isten a Fiát, Krisztus a szívét adta az embereknek ajándékba. Mit adunk mi embertársainknak és Neked, Istenünk? Add, Urunk, hogy tudjunk nagylel-kűek lenni, amint Te is nagylelkű vagy velünk szemben! Az édesapa vagy valamelyik nagyobb gyermek a következő imát mondja el:

Ó, szent Napkelet, az örök fénynek ragyogása, az igazság napja, jöjj el, világosítsd meg azokat, akik a homályban és a halál árnyékában ülnek.

APA: Most imádkozzunk a bűnösök megtéréséért: Mi Atyánk... Üdvözlégy...

Befejezés: Ébredj ember mély álmodból... vagy más ismert adventi ének


II. Vasárnap

Apa: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (keresztvetés)

Ének: Harmatozzatok...

Elmélkedés: Ma már két gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún. Az egyik fény Jézus Krisztus. Ezzel az egyik Advent, az ószövetség várakozása lezárult. Várjuk Krisztus második eljövetelét.

Krisztus itt élt közöttünk, de újra eljön. Amíg várjuk második eljövetelét, itt hagyta nekünk Testét és Vérét, hogy rejtetten most is köztünk lehessen. Együttműködtünk-e a tőle kapott kegyelmekkel? Súlyos kérdés! - Boldog, akit készen talál, amikor megérkezik! Ne legyünk ábrándozók, ne legyünk csodavárók! Életünkben jelen van a rossz és a jó is. Nekünk Jézus szeretetével és kegyelmével küzde-nünk kell a kísértésekkel és a hamis dolgokkal szemben, hogy hűségesek legyünk Krisztus Urunkhoz.

Ima: Ó, népek Királya és vágya és szegletköve, ki az ellentéteket összeegyezteted, jöjj el és üdvözítsd az embert, akit a földből alkottál.

APA: Imádkozzunk a bűnösök megtéréséért: Mi Atyánk... Üdvözlégy...

Befejezés: egy adventi ének


III. Vasárnap

Apa: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (keresztvetés)

Ének: Harmatozzatok...

Elmélkedés. Advent harmadik vasárnapján meggyújtjuk a harmadik gyertyát is. Ha egy kicsit messzebb nézünk saját családi otthonunktól, bizony elhanyagolt gyermekeket, dacos, egymást mardosó, feldúlt családokat is láthatunk. Valamennyien gyengék vagyunk, de erősek lehetnénk imáink, szenvedésünk, munkánk felajánlásával, hogy mindannyiunk lelkében jöjjön el Jézus, az élő Isten bölcsessége és világossága. Feladatunk, hogy tanúi legyünk Isten szeretetének: jó szóval, jó példával, jó neveléssel, a rászorultak testi-lelki segítésével, a szomorkodók vigasz-talásával. Nagy bizalom és kitüntetés, ha mi is segíthetünk. Igyekezzünk valóra váltani Szent Pál apostol ajánlását: "Örüljetek testvérek az Úrban mindig, újra mondom, örüljetek. Ismerje meg mindenki szelídségeteket: az Úr közel van. Ne legyetek semmibensem aggodalmaskodók, hanem mindenben terjesszétek kéréseiteket Isten elé." (Fil 4,1-6) Ima: Bölcsesség, ki a magasságbeli ajkáról jöttél, ki kezdettől végig mindeneket elérsz, ki erősen és szelíden mindenkit kormányzol:

jöjj el és taníts meg az okosság törvényére.

APA: Imádkozzunk a bűnösök megtéréséért: Mi Atyánk... Üdvözlégy...

Befejezés: egy adventi ének


IV. Vasárnap

Apa: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (keresztvetés)

Ének: Harmatozzatok...

Elmélkedés: Ma este meggyújtjuk a negyedik gyertyát is. Így várjuk Jézus Krisztust. Boldog érzés az, hogy Isten hozzánk hasonló ember lett. De nem lehet tiszta a mi karácsonyi örömünk, ha nem Istenünk jósága és emberszeretete lakik a szívünkben. Krisztus világossága világítson be a lelkünkbe: nincs-e ott a bűn, a hitetlenség, a kevélység, a nagyravágyás sötétsége? Ima: Harmatozzatok egek a magasból, és a felhők küldjék az igazat: nyíljék meg a föld és teremje a Szabadítót.

Ima: Könyörögjünk! Isten, ki megváltásunk évenkénti várásával megörvendeztetsz, add meg, kérünk, hogy Egyszülöttedet és Megváltónkat, mint jövendő bírót is szemlélhessük. Aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

APA: Imádkozzunk a bűnösök megtéréséért: Mi Atyánk... Üdvözlégy...

Befejezés: egy adventi (esetleg már karácsonyi) ének