|
főoldal | |
írjon nekünk! | |
archívum | |
impresszum | |
kapcsolat |
2007. XII évfolyam 2. szám.
Március
A hónap témája: AKIK ÉHEZIK ÉS SZOMJAZZÁK ...
KEZDŐLAP TARTALOM
Akik éhezik és szomjazzák
A megszentelt élet napja
Imaoldal
A helyes böjtröl
Ingyenkonyhák Kárpátalján
Megértettem valamit Jézus titkából
Mit tettek a katolikus hívek a 2004-es cunami túlélőiért?
Globális osztályok
Szent Erzsébet-kollégium Sri Lankán
Emmanuelle nővér - a kairói rongyszedők barátja
Szociális vagy misztikus kaland?
Hírek, felhívások
Szent Erzsébet és a szegények
Beszélgetés Németh Sándor atyával
Szent András apostol
Harmadik világháború - a fogamzásgátlásról őszintén
Kell-e félnünk az ördögtől?
A jó szóra éheznek
Amikor önmagunkra haragszunk
Meseoldal
IMPRESSZUM
FŐOLDAL
FELIRATKOZÁS
HÍRLEVÉLRE
egyházi naptár a napi szentmise olvasmányaival.
A TARTALOMBÓL...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Akik éhezik és szomjazzák...
Öt másodperc. Meghalt egy gyerek valahol Afrikában. Megint öt pillanat - újra elveszített egy édesanya egy kicsit. Egy perc - most már tizenkét gyerek halott. Nem, nem betegségben, háborúban, természeti katasztrófában vesztették életüket, egyszerűen éhen haltak. A mai napon tizennyolcezren, csak a gyerekek közül. Rajtuk kívül még sok ezren a rossz ivóvíztől, oltások hiányában vagy olyan betegségekben, melyeket kopejkás gyógyszerekkel gyógyítani lehetne.
Közben a világ másik felén tonnaszám dobják ki az ételmaradékot, sokan a túltápláltságba betegednek bele, a kormányok nem tudnak mit kezdeni a termelődő élelmiszer-felesleggel.
A felvilágosodott, művelt ember félrefordítja a fejét, "szemérmesen" inkább más témával foglalkozik, esetleg megpróbálja Isten nyakába varrni a szegények szenvedését. Vagy Őt Magát is megtagadja, és azok szolgálatába áll, akiknek nincs más istene, csak a bármilyen áron megszerzett haszon, a profit. A világ egyik legnagyobb gyógyszergyártó cége most pereli Indiát, amiért ott töredék áron kapható AIDS- és más gyógyszereket gyártanak a szegény országok piacára. A szörnyű betegséget enyhítő, az életet akár évtizedekkel meghosszabbító szerekhez csak a gazdagok juthatnak hozzá. Aki nem tud fizetni, nincs joga az élethez. A nagy nyugati cégek megvédik a pénzüket milliók halála árán is - a XXI. századi fejlett, demokratikus világrend nagyobb dicsőségére.
Nyissuk ki egy kicsit a szemünket, legalább mi, keresztények! Emeljük fel a fejünket, és nézzünk körül a világunkban! És ha a döbbenettől és iszonyattól letaglózva el akarjuk takarni az arcunkat, jusson eszünkbe: minden csonttá soványodott gyerekben, minden tehetetlenül fekvő betegben Krisztus szenved.
Ugyanúgy, ahogy a mi közösségeinkben is. Mert nem csak a kenyér és a víz hiányzik millióknak világszerte, hanem körülöttünk is éheznek és szomjaznak az emberek a jó szóra, a szeretetünknek, az elfogadásunknak legalább a morzsáira, sokszor a közvetlen családtagjaink között is.
És éhezik és szomjazzák sokan az igazságot, talán csak az ő kicsi igazságaikat, mert nem tudják feldolgozni a számtalan igazságtalanságot, ami érte és éri őket nap mint nap a rendszertől, a közösségtől, akár a legszűkebb környezetüktől. Valójában pedig mindannyian éhezzük a végső Igazságot, az Élő Kenyeret, aki mindenféle éhségünket jóllakatja végre.
Az igazság keresése azonban fájdalommal jár, mert érzékennyé tesz. Levetni magunkról önzésünk páncélját azt jelenti, hogy sebezhetővé válunk. Megérint a másik fájdalma, közelebb kerül a személye, így kezd megvalósulni a Jézus által vágyott egység, ahol "mindnyájan egy test lesznek".
Amikor felvállaljuk, hogy közel engedjük magunkhoz a mások szenvedését, akkor kezdünk hasonlítani Ahhoz, aki a Föld minden fájdalmát magához engedte, terhét magára vette. Belehalt. De halálából az Élet született meg újra mindazoknak, akiknek "megette" az életét a bűn; a mások bűne vagy a sajátjuké, mindkettő talán. Ez az új, halált legyőző élet más, minden nyomorúságban reménységgel teli, az idő és a test rabságába zárt, de mégis szabad élet, mert "az igazság szabaddá tesz benneteket."
Hát éhezzük és szomjazzuk az Isten igazságát sóvárgó éhséggel, égő szomjúsággal életünk minden napján - hogy egykor majd elteljünk vele!
PPM
"Szívünk viszhangja"
A megszentelt élet napja
Ebben az évben február 3-án gyűltek össze egyházmegyénk papjai és szerzetesei, hogy hálát adjanak Istennek hivatásuk kegyelméért, és megújítsák fogadalmukat, mellyel annak idején örökre odaígérték magukat Istennek. Az ünnepi szentmise főcelebránsa a Felvidékről érkezett dr. Filo Vladimír rozsnyói koadjutor püspök volt.
Sűrű hóesésben, gyertyával a kezükben vonultak be a papok és szerzetesek a székesegyházba, ahol kezdetét vette a szentmise. Magyarul elmondott szentbeszédében - melyet Weinrauch Márió ferences atya fordított ukrán nyelvre - dr. Filo Vladimír püspök az aznapi evangéliumról beszélt. Jöjjetek velem egy csendes helyre és pihenjetek meg egy kicsit" - mondja Jézus (Mk 6,31). Az apostolok visszatérnek küldetésükből, és beszámolnak Jézusnak arról, amit tettek és tanítottak. Jézus örül a sikerüknek, örül az ő örömüknek. Nem mondja, hogy "elég már, ne dicsekedjetek!", hanem hagyja, hadd dicsekedjék ki magukat. Együtt örül velük mindannak a jónak, ami történt, nem irigykedik sikereikre, nem mondja: "persze, hogy sikeretek volt, hiszen az én nevemben és hatalmammal mentetek." Ő ilyet nem tesz, inkább hálát ad mindezért.
Mi sokszor mennyire másképp cselekszünk. Ha meg is hallgatunk valakit, sokszor csak illemből tesszük, s alig várjuk, hogy utána a saját dolgainkkal hozakodhassunk elő. Pedig milyen áldásos dolog meghallgatni valakit. Mennyire vágyunk mi magunk is arra, hogy meghallgassanak minket. Az orvost is sokszor többre becsüljük, ha meghallgat minket, mintha felír egy csomó orvosságot, anélkül, hogy meghallgatna. Sok öngyilkosság előzménye is az, hogy az illetőnek nem volt embere, aki meghallgassa jajában, bajában, egyedüllétében.
A másik, ami feltűnik ebben az evangéliumi részben: Jézus megszánja azokat az embereket, akik utánuk mentek, akik nem hagyják őket pihenni, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Vajon mi hogyan viselkedünk, ha jogosnak vélt pihenésünktől foszt meg egy embertársunk, akinek ránk van szüksége? "Nem zavarlak?" - kérdezi. Mi pedig sokszor legszívesebben azt válaszolnánk: "De igen, zavarsz! Mentél volna máshová!" Aztán pedig csodálkozunk, ha minket sem fogadnak szívesen valahol. Jézus megmondta: "Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek is." Ezek után jogosan zavarjuk-e Istent akkor, amikor nekünk tetszik, amikor bajban vagyunk?
Kedves testvéreim, tanuljunk Jézustól! Tanuljunk tőle örülni más örömének, és készségesen fogadni, hallgatni, meghallgatni embertársainkat, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok."
A homília után a jelenlévők elénekelték a Veni Creatort, a Szentlélek-himnuszt, mellyel - mint Majnek Antal püspök atya mondta - kérték "a Teremtő Isten segítségét, hogy neki tetszőén és az emberek szolgálatára" újíthassák meg fogadalmaikat papjaink és szerzeteseink. Ezután következett a fogadalomújítás, melyet magyarul Bohán Béla beregszászi plébános, ukránul Zsarkovszki Péter szerednyei plébános, általános hely-nők vezetett.
A szentmise végén Majnek Antal püspök a következőket mondta erről a bensőséges ünnepi alkalomról: "Ez a fogadalomújítás azért volt oly fontos számunkra, hogy ne felejtsük el azt az első szeretetet, amit megéreztünk, amikor meghívott minket az Úr Jézus, és amit akkor mi, akárcsak szívünk visszhangját, az ígéreteinkben, fogadalmainkban megfogalmaztunk az egyház és az Isten előtt. Kérjük a ti imáitokat" - fordult a jelenlévő hívekhez -, "hogy ne csupán a megbízatás révén legyünk elöljárók, ne csupán ruhánk, habitusunk alapján legyünk Istennek szentelt személyek, hanem az életünk valóban bizonyítsa is ezt."
Az ünnepi szentmise végén a pápai himnusz következett, majd a jelenlévők Balázs-áldásban részesülhettek.
Pápai Zsuzsanna
A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre...
Olykor azt gondoljuk, a szegénység: éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis, a legnagyobb szegénység nem kívántnak, nem szeretettnek lenni, és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.
Kalkuttai Boldog Teréz
Az éhező Jézus
Éhes voltam és szomjas, vándor voltam és mezítelen,
beteg voltam és börtönben voltam,
de nem adtatok ennem és innom,
nem-fogadtatok be, nem ápoltatok,
nem látogattatok meg.
Amit nem tettetek meg egynek a legkisebbek közül,
azt nekem nem tettétek meg.
Milyen súlyos parancs a felebaráti szeretet!
Ehhez nem fűzhetünk magyarázatot, "
de hinnünk kell és jól látnunk:
a mi Urunktól tagadjuk meg mindazt,
amit valakinek megtehetnénk, de nem teszünk meg.
Nem azt mondta: mindazt, amit elutasítunk,
hanem: mindazt, amit nem teszünk meg:
bár megtehetnénk, mégis elhanyagoljuk.
Nem az fordul hozzánk kérésével,
aki szegény, mezítelen, vándor, szenvedő,
hanem Jézus, hiszen tagja, része, darabja Jézusnak,
s ha elengedjük, anélkül, hogy odaadnánk neki azt,
amire szüksége van, akkor Jézustól,
az Ő testétől tagadtuk meg,
Őt magát engedtük elmenni.
Mennyivel tartozunk felebarátainknak,
testüknek és lelkűknek!
Szívünkkel-lelkünkkel tartozunk nekik.
Ezt érteti meg velünk Urunk példája,
aki egész életét röviden így foglalta össze.
az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon,
és odaadja életét sokakért.
/Charles de Foucauld/
"Gyere, és tarts velem; együtt leszünk, a barátom leszel. Megtanítom neked, hogyan kell ebben az önző, igazságtalan és erőszakos világban a szeretet, a reménység és a béke emberévé válni. Ne félj, lépésről lépésre megtanítom neked, hogyan váljon tested és lelked, egész mivoltod a jó hír jelévé."
Valaki Jézushoz sietett, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: Jó mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"... Jézus ránézett és megkedvelte..." Milyen kifejező lehetett Jézus tekintete!
Akkor ezt mondta neki Jézus: "valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, azután gyere, és tarts velem!"
Mk 10,17-22
Jézus példát ad arról, hogyan kell közelednünk a szegényekhez.
Nem lehetőségeink vagy nemeslelkűségünk magasáról,
hanem saját szegénységünk, fáradtságunk,
rászorultságunk mélyéről.
A szegénység nem csupán anyagi nélkülözést jelent,
szegény az is, aki tehetetlen, cselekvésképtelen, vagy védtelennek érzi magát.
Ha meghallgatjuk Isten szavát, ha komolyan vesszük ígéreteit,
ha az egyház szentségeivel táplálkozunk, ha rábízzuk magunkat egy lelkipásztorra...,
ha engedjük, hogy egy szegény szíve, az ő szentsége tápláljon minket,
akkor alázatosan, észrevétlenül, titokzatosan növekedni kezdünk, megértjük,
amit eddig nem értettünk, megleljük belső békénket, és a szeretet apostolaivá válunk.
Jean Vanier: A könnyek forrása c. könyvéből
"Boldogok a tisztaszívüek"
A helyes böjtről
A böjt egyik célja, hogy megszabadítsuk testünket a felhalmozódott mérgektől, salakanyagoktól, hogy egészségünket, energiánkat visszanyerhessük. Nyugaton kezdik erre tenni a hangsúlyt, s a vallási tartalomtól elválasztva már szállodák hirdetik böjti programjaikat.
A böjt lényege és igazán fontos célja azonban szívünk-lelkűnk megtisztítása, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, közelebbi kapcsolatba kerüljünk vele. "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent". A böjt segítségével megszabadulunk a lelkűnkben lerakódott mérgektől, megszokástól, visszahúzó erőktől, hogy megtisztuljon lelki látásunk, és meglássuk az Istent, s új energiával tudjuk belevetni magunkat a Vele való, örömteli életbe. Örömünk oka ugyanis Ő maga, fájdalmaink, tragédiáink ellenére is. Mindjárt könnyebb lesz a böjtölés, ha arra gondolunk, hogy Őhozzá emel közelebb, aki a mi örömünk.
De mi is az igazi böjt? Hogyan is kell helyesen böjtölni? A böjt az, ami Istenhez emel, és ennek gyakorlati megvalósításából nem hiányozhat az okosság, de nem hiányozhat a másik felé forduló szeretet sem.
Ha pl. baj van a gyomrommal, és oda kell figyelnem a rendszeres étkezésre, biztos, hogy nem okos dolog, ha egész nap nem eszem semmit, és ezzel kárt teszek az egészségemben. Ilyenkor pl. az lehet a böjt, hogy pontosan betartom az étkezéseket, és a közben lévő időben nem kapkodok be hol ezt, hol azt. Túl sokfélét sem jó vállalni, mert fennáll a veszélye, hogy elcsüggedek, hogy ezt úgysem tudom betartani, és a végén semmit nem valósítok meg az eltervezettekből. Jobb keveset vállalni, de azt hűségesen betartani. Érdemes megvizsgálni, mi az, amit nehezemre esik megtenni, pedig szükségem lenne rá, mi az, ami akadályoz az Isten felé vezető úton, és ezen a téren keresni a nagyböjti felajánlást. Pl. aki nehezen kel fel, vállalhatja, hogy amint az ébresztő megszólal, azonnal felkel. Akinek ez nehezére esik, annak ez az egy is elég nagy felajánlás egész nagyböjtre. Aki pedig nem tud megpihenni, elszakadni a munkájától, igyekezhet arra odafigyelni, hogy gyakrabban kikapcsolódjon; neki ez lesz az áldozat. Ha rendszeresen éjszakába nyúlóan nézem a filmeket, sokszor olyat, amiről a lelkiismeretem is súgja, hogy nem kellene, akkor szabjak határt a tévénézésnek, és tudatosan válogassam meg, mit nézek meg. Aki megszokta, hogy a tévé előtt ül, érezni fogja, milyen nagy felajánlás ez. Ha a családom már régen nehezményez valamit bennem - vizsgáljam meg, és lehetőség szerint változtassak rajta. A helyes böjtben tehát elsőbbséget élvez az, ami a felebaráti szeretetet erősíti, amivel önmagamat nevelem, mert ezek emelnek Isten felé.
Lehet pl. szóböjtöt tartani: kevesebbet beszélni, mint máskor, vagy, akinek csípős nyelve miatt sokat szenved környezete, megfogadhatja, hogy fokozottan odafigyel, mit és hogyan mond. Sok áldás származhat ebből is.
Van, amikor az igazi lemondás az, hogy lemondok annak a böjtnek a megvalósításáról, amit Isten szeretetéért vállalni akartam. Ha pl. egy hétig minden reggel el akarok menni a szentmisére, de közben a gyermekeimet nem tudnám útnak indítani az iskolába, nem adnék reggelit nekik, akkor az a helyes és Istennek tetsző, ha otthon maradok. A férj, akinek sokszor panaszkodik a felesége, hogy "nem is érdekel téged, mi történt itthon egész nap", most erőt vehet magán és megkérdezheti; még ha tényleg nem is érdekli minden apró részlet, a szeretet számít, amivel a kérdést felteszi. A gyermekeknek sokszor az a böjt, ha engedelmeskednek szüleiknek, akik épp lelkes, de egészségükre esetleg káros vállalásaikat akarják megfékezni. Édesanyám régebben gyermekkorából mesélt el egy ilyen példát: nagypénteken náluk az egész család egész nap nem evett semmit. Édesanyja, aki figyelte, melyik gyermeke hogy bírja a napot, észrevette, hogy ő, a legkisebb, kezd rosszul lenni, de gyermeki lelkesedésével ki akart tartani. Akkor rászólt, hogy egyen valamit, s ez neki nehezebb volt, mint az egész napos éhezés. Később azonban belátta, hogy többet is ért annál, hiszen ez volt az igazi lemondás.
A böjtben nagyon fontos a bűnbánat, a gyónás is, mert ezek is hozzásegítenek ahhoz, hogy megtisztult szemekkel tudjuk az Istent látni. S jó, ha minél többet imádkozunk, és nem fáradunk bele - így kerülünk még közelebbi kapcsolatba az Istennel, aki felé igyekszünk.
A böjtnek, nagyböjti vállalásnak, mint látjuk, csak fantáziánk szabhat határt. Vegyük elő tehát okosságunkat, Isten iránti vágyakozásunkat és szeretetünket, és szabjunk magunknak izgalmas nagyböjti feladatot. Meg fogjuk látni, hogy Isten szólni fog hozzánk vállalásainkon keresztül. Nem kell elsietni semmit; egy szent szavai jutnak eszembe, aki azt mondta: ha minden évben csak egy bűnömtől sikerülne megszabadulnom, hamarosan szent lenne belőlem. Nekünk is elég mindig egy lépés előre, míg meg nem érkezünk. És ami tökéletlenség maradt bennünk, erőfeszítéseink és imáink ellenére, azt akkor majd kipótolja bennünk az Isten. Addig pedig törekedjünk, hogy egyre inkább Őfelé fordítsuk tekintetünket, és egyre tisztábban láthassuk Őt.
Enna Borbála
INTÉZMÉNYEINK
"Éheztem és ennem adtatok"
A técsői és gyertyánligeti ingyenkonyha
Ahogy fejlődik a világ, úgy lesznek egyre nagyobbak a társadalmi különbségek. Nagyon magas a szegénységben élők száma. Tagadhatatlan, hogy ennek okozója maga az ember. A csak a jelenre, csak a személyes előrejutásra törekvők okozzák a nyomort és éhezést. De ennél is szörnyűbb, hogy gyerekek is éheznek. A gyermekkori éhezés pedig egész életre maradandó károsodást okozhat a szervezetben.
Sajnos Kárpátalján is számos bizonytalan sorsú éhező felnőtt és gyermek él egyik napról a másikra, meglehetősen rossz életkörülmények között. Egyházunk küldetésénél fogva több helyen is próbálja orvosolni ezt a jelenséget, enyhítve az éhezők szomorú sorsát. Ez alkalommal a técsői és a gyertyánligeti ingyenkonyha működéséről kérdeztük azok vezetőit.
A técsői ingyenkonyha tevékenységét idősebb Mikulyák László irányítja, aki a munkatársakkal együtt lassan egy évtizede működteti ezt a karitatív intézményt. Elsőként ő számol be munkájukról.
- Ki volt a megálmodója a técsői ingyenkonyhának?
- Annak idején a sokak által ismert Tihamér atya testvérének, Anikó nővérnek volt az ötlete, hogy létesítsünk ingyenkonyhát, ahol szegény sorsú gyermekek kapnának enni, valamint a fekvő betegeknek is el lehetne juttatni egy-egy ebédet. 1997-ben jött létre, és azóta is működik. Kezdetben 30 személyre főztünk, aztán 60-ra, jelenleg pedig 97 személy kap rendszeresen minden hétköznap ebédet a konyháról.
- Kik azok, akik itt étkeznek?
- Az ingyenkonyhán gyerekek kapnak nap mint nap meleg ebédet, akik a helyi iskolákból jönnek ide órák után, illetve szünetekben. Eleinte csak a magyar iskolából jött gyerekeknek biztosítottuk a napi ebédet, de ma már az orosz és az ukrán iskolából is járnak hozzánk ebédelni. Emellett 25 fekvő betegnek szállítunk naponta meleg ebédet.
- Hányan, illetve kik dolgoznak itt?
- A konyhán heten vannak, akik készítik az ebédet. Ők többnyire katolikus, templomba járó, rendszeresen szentségekhez járuló asszonyok, de vannak köztük ortodox és református vallásúak is. Ezenkívül a helyi karitász munkatársai is besegítenek az élelmiszer beszerzésében és az ebédek kihordásában a fekvő betegek számára. Ők 15-en vannak.
- Miből tudják fedezni az ingyenkonyha költségeit?
- Mindezidáig jórészt különböző pályázatokból sikerült pénzt szereznünk a működtetésére, de egyre kevesebb pénz érkezik erre a célra, és sajnos egyre kevesebb a pályázati lehetőség is.
- Egy meleg ebéden kívül - ami gondolom már önmagában is nagy segítség - kapnak-e még valamit az ide járó gyerekek?
- Igyekszünk velük megértetni, hogy elsősorban Istennek köszönhetik az ennivalót, ezért buzdítjuk őket arra, hogy étkezés előtt és utána mondjanak hálaadó imát az Úrnak. Ezenkívül, ha egy gyereken látjuk, hogy nagyon szegény, ellátjuk ruhával és lábbelivel is a karitász raktárából.
- Mi volna a gyerekekkel és a betegekkel, ha nem kapnának itt rendszeresen enni?
- Igaz, hogy a városban működnek állami fenntartású szociális központok, de nem mindenki részesülhet támogatásukban, így sokan, akiken jelenleg mi segítünk, talán támogatás és kenyér nélkül maradnának.
* * *
Gyertyánligeten is működik egy hasonló intézmény, bár sokkal kevesebb gyerek jár ide naponta ebédelni, mégis megrendítő, amiket Mácsek Szidónia, az ingyenkonyha vezetője mesélt az itteni nehéz sorsú gyerekekről. Őt a helybeliek csak Szidi néninek szólítják.
- Itt, Gyertyánligeten hogyan indult az ingyenkonyha?
- Mészáros Domonkos atya, volt plébánosunk látta szükségesnek a szegény gyermekek segítését ilyen módon. 2001-ben a katolikus óvodával együtt indult ez a program, aminek keretében az óvoda konyhájában néhány adaggal többet főzött a szakácsnő, mint ahány gyerek volt, hogy az iskolásoknak is legyen mit enniük, akiket meghívtunk ide órák után ebédelni. Jelenleg 15 iskolás gyerek kap nálunk ebédet.
- A szakácsnőn kívül kik segítik még ezt a munkát?
- Az óvoda gazdasági gondnoka végzi az élelmiszer beszerzését, én pedig igyekszem arról gondoskodni, hogy időben megszerezzem az anyagi támogatást egy-egy időszakra különböző alapítványoknál pályázva erre a célra.
- Milyen gyerekek járnak ide ebédelni?
- Főleg többgyerekes és szegény családban élő iskoláskorú gyerekek, ukrán és magyar nemzetiségűek vegyesen, egyben azonban hasonlítanak: mindnyájan nagyon éhesek. Szívszorító azt látni, hogy sokszor milyen mohón látnak neki egy-egy ebédnek. Sajnos vannak olyanok, akiknek alkoholista szüleik egész nap nem adnak enni. Gyakran egy felnőttnél is többet esznek, mert ez az egyetlen alkalom napközben, amikor ételhez jutnak.
Az interjúkat készítette és szerkesztette:
Bunda Szabolcs
Megértettem valamit Jézus titkaiból
A hittanosokkal Jézus értünk vállalt szenvedéséről beszélgettünk. Megpróbáltuk felfogni, mit is jelent az, hogy önként vállalja, pedig tudja, hogy fájni fog... Nem menekül el, pedig megtehetné, sőt... de "hiszen ezért az óráért jöttem" - mondja Atyjának.
És akkor eszembe jutott egy eset. Velem történt, egyik Nagypénteken. Este a templomban a megrendítően szép szertartásban a 82 éves Károly bácsi olvasta Izajás próféta jövendölését a Szenvedő Szolgáról. Különben is nagyon megrendítő kép ez Jézusról, és Károly bácsi, a volt magyartanár olvasta. Az Öreg a nehéz időkben is megvallotta hitét, a gerinces kereszténység valóságos alakja volt diákjai előtt. A múltjával és mostani, öregkori, türelmesen viselt szenvedésével "érdemelte ki", hogy Ő olvashatta a Szenvedő Szolgáról szóló jövendölést.
Valószínűleg nem akart nehézkes mozgásával figyelemelterelő lenni, ezért nem indult vissza a helyére felolvasás után, hanem a mellette lévő üres ministránsszékre akart ülni. Én a közelben álltam, és láttam, hogy ő nem látja, hogy a falból kiáll egy nagy kampó, ami a gyerekeket nem szokta elérni, de ha az Öreg a merev lábaival a székre tottyan, hát éppen megszúrja.
Szólni nem maradt időm, annyit tudtam tenni, hogy a kezemet a kampóra tettem, és az Öreg már tottyant is, a kezemre, a kampóra. Egy pillanatra elsötétült a világ előttem, és sikerült nem felordítani. Az Öreg rám csodálkozott, hogy mit keresek ott, és elhelyezkedett a széken. Én összefogtam a két kezem, és megkönnyebbülten éreztem, hogy nem vérzik, és talán nem történt semmi nagyobb baj.
Igazából akkor fogtam fel, mi történt. Odatettem a kezem, hogy ne az Öregnek fájjon. Nekem fájt... nagyon. De hiszen éppen azért tettem, mert tudtam, hogy fájni fog, és azt akartam, ne neki... És még fájt, de már örültem, mert nem neki fájt. És akkor megéreztem valamit a szívemben abból, amit Jézus értünk tett. Hogy igaziból nagyon fájhatott neki, tudta, és mégis akarta, és örült, mert megmentett minket. Én akkor Nagypénteken ezt a nagy ajándékot kaptam Károly bácsin keresztül Jézustól.
Azóta tudom, hogy néha, nekünk embereknek is megadatik ennek az önfeláldozásnak a lehetősége. A fájdalmával és az örömével együtt. És ekkor egy kicsit még közelebb kerülhetünk Jézushoz, aki nemcsak mondta, hanem élte is: "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért".
Forrás: Virtuális plébánia
Mitt tettek a katolikus hívek a 2004-es cunami túlélőiért?
2004 végén az egész világot megrázta a majdnem 300.000 áldozatot követelő cunami, és a katolikus templomokban is sok helyütt gyűjtöttek adományokat az újjáépítésre. A Caritas Internationalis, azaz a Nemzetközi Karitász a katolikus egyház hivatalos segélyszervezete, ezért az adományok célba juttatása nagyrészt ezen a komoly tapasztalatokkal rendelkező szervezeten keresztül történt.
A Nemzetközi Karitász az összegyűlt több mint 500 millió dollárból mintegy 70.000 új házat épített a helybéliekkel együttműködve, vízellátó-rendszereket alakított ki, iskolákat, klinikákat és szociális központokat hozott létre, illetve a pszichés traumák kezelésére szakembereket küldött a katasztrófa helyszíneire.
A szervezet a továbbiakban sem akarja magukra hagyni a rászorulókat, ezért olyan stratégiát igyekeztek kialakítani, ami képessé teszi a lakosságot arra, hogy a saját lábára álljon és a fejlődésben egyre inkább kulcsszerepet játsszon. Ennek keretében halászhajókat ajándékoztak a közösségeknek a szökőárban tönkrementek helyett, segítséget nyújtottak a mezőgazdaság területén, hitelszövetkezeteket hoztak létre és részt vettek az infrastruktúra kiépítésében.
A magyarországi Katolikus Karitász már két kollégiumot adott át a cunamiban szüleiket vesztett gyermekek részére. A másodikat Árpádházi Szent Erzsébetről nevezték el, aki nem csak a magyarlakta területeken, hanem világszerte ismert. 2005 elején egyházmegyénkben is gyűjtést rendeztünk a cunami áldozatainak megsegítésére. Mint akkor közöltük, 43 ezer hrivnya gyűlt össze, melyet továbbítottunk az érintetteknek. Jó tudni, hogy az akkor összeadott kisebb-nagyobb támogatásaink is beleépültek azokba a fejlesztésekbe, melyek segítenek ezeknek a népeknek, hogy újrakezdjék életüket.
PPM
Egy szent életű ember a városban sétálgatva találkozott egy rosszul öltözött, ápolatlan leánnyal, aki alamizsnát kért.
- Uram - fordult Istenhez, - hogyan engedheted meg mindezt? Tegyél már valamit!
Az esti hírekben a tévé éhező és megcsonkított gyermekek szomorú sorsáról számolt he.
- Uram, hogyan engedheted meg mindezt? - kérdezte ismét. - Tegyél már valamit!
Éjszaka aztán álmában szólt hozzá az Úr.
- Már tettem valamit. Megteremtettelek téged.
Globális osztályok
A világon három globális társadalmi-gazdasági osztály létezik. E három osztály nincs teljesen elválasztva egymástól. A Nyomorgók felső, és a Megtartók alsó szintje nincs messze egymástól. De általános megfogalmazásban az emberiség jól megkülönböztethetően három csoportra tagolódik:
NYOMORGÓK: A világon kb. 1,4 milliárd ember tartozik ide. A háztartásokban az egy főre jutó jövedelem kevesebb, mint 700 dollár évente. Gabonát, gumós termésűeket és babot esznek. Nagyon ritkán jutnak tiszta vízhez. Fadarabokból, bádogból, ágakból készített házakban laknak. Gyalog közlekednek, esetleg állati erő segítségével. Összességében ez az osztály alkotja a globális család több mint egyötödét, de a globális jövedelemnek csak 2%-át kapja munkájáért.
MEGTARTÓK: Ez a globális középosztály, kb. 3,4 milliárd ember. Tagjai 700-7500 dollár között keresnek évente. Főként gabonaféléket esznek, néha húst. Rendszerint van tiszta ivóvizük. Masszív, de kisebb házakban laknak. Háztartásukban van elektromos áram, rádió, televízió, hűtőszekrény, mosógép. Busszal, biciklivel és vonattal utaznak. A globális jövedelem 33%-át keresik meg együttesen.
TÚLFOGYASZTÓK: körülbelül 1,2 milliárd ember. Az egy főre jutó jövedelem több, mint 7500 dollár évente. Sok húst esznek, előre csomagolt, feldolgozott ételeket, üdítőket. Ételeik többsége távoli helyekről érkezik, eldobható csomagolásban. Házaik nagyok, fűtés és gyakran légkondicionálás van benne. Sok elektromos eszközük van, a megtartókra jellemző háztartási gépek mellett rengeteg kisebb készülék. Személyautóval járnak. Akkor utaznak tömegközlekedési eszközön, ha repülővel mennek. Ez az osztály, amely a globális család kevesebb mint egyötödét teszi ki, a globális jövedelem 64 %-át keresi. Ez 32-szer több, mint amennyit a legszegényebbek keresnek.
Szent Erzsébet-kollégium Srí Lankán
Az ázsiai szigetország legdélibb városában, Gáliéban Anthony Perera püspök és Nagy Károly, a Magyar Katolikus Karitász országos igazgatója 2007. január 24-én 40 személyes leánykollégiumot avatott.
A magyar katolikusok adományaiból épült szép, háromszintes épület pálmafákkal és virágokkal díszített kertben áll, és a két évvel ezelőtti szökőár miatt hátrányos helyzetbe került diákoknak ad otthont.
Az új intézmény az idén 800 éve született Árpád-házi Szent Erzsébet nevét vette fel. A Szent Angyalokról nevezett női szerzetesrend tagjai, akik a kollégiumot működtetik, kitörő örömmel fogadták az adományozók kérését, hogy a szolgáló szeretet szentjének nevét viselje a diákotthon, mert mint kiderült, a magyar királylány a Sri Lanka-i nővérek legkedveltebb szentje.
Szöveg és kép:
www.katolikus.hu
Emmanuelle nővér
a kairói rongyszedők barátja
Emmanuelle nővér, világi nevén Madeleine Cinqui 1908. november l6-án született Brüsszelben. Hárman voltak testvérek, ő volt a középső. Amikor hatéves lett, váratlanul elveszítette édesapját. Madeleine saját bevallása szerint nehezen kezelhető, akaratos kislány volt, aki nem tudta féken tartani indulatait. Mikor elsőáldozásra készült, megérintette Krisztus értünk vállalt áldozata, és ezek a szavai: "Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." Elkezdte a harcot önmagával, hogy elviselhetőbb és szeretetteljesebb legyen. Vasakarattal sikerült megfegyelmeznie magát, bár természetesen ez nem ment azonnal.
Anyagi szükséget sosem szenvedtek, a család jómódban élt. Hatással volt rá édesanyjának korát megelőző szociális érzéke, tapintatos jótékonykodása, melyet alkalmazottai iránt tanúsított. Az afrikai missziókról és Dámján atyáról, a leprások apostoláról olvasott könyvek felgyújtották képzeletét, és a jómódban élő lány szíve mélyén vágyódás ébredt a szegények szolgálatára, így növekedett hivatása csendben és észrevétlenül. Szenvedélyesen szeretett élni. Mikor nővére férjhez ment, érezte, hogy őt egy férfi szerelme nem tudná teljesen betölteni. Túl sok mindenre vágyott.
1929-ben lépett be a Sioni Miasszonyunk Kongregációba, ahol felvette az Emmanuelle nevet. Azonban még sokáig kellett arra várnia, hogy igazán a szegényeknek szentelhesse életét. Először Törökországban, majd Tunéziában és Egyiptomban tanított irodalmat és filozófiát. Közben, amennyire tehette, törődött a nyomorban élőkkel is, és tanítványait is igyekezett ebbe az irányba fordítani. Az ökumené már a vatikáni zsinat előtt is vonzotta. Később a nyomortanyán is harmóniában élt keresztényekkel és muzulmánokkal egyaránt, mert mindenkit el tudott fogadni olyannak, amilyennek megismerte.
Emmanuelle nővér nyugdíjba menetele után, 62 éves korában határozta el, hogy maradéktalanul a kairói külváros szegényeinek szenteli életét, és engedélyt kért, hogy az egyik szeméttelepre költözhessen. Több mint húsz évet töltött az egyiptomi főváros legszegényebbjei között. Ő maga is ugyanolyan körülmények között élt, mint a szeméttelepen bárki: négy négyzetméteres földes kunyhójában petróleummal világított, csatornázás nem volt, az udvaron egy kút szolgáltatta a vizet.
Küzdött a nyomortelepen élők emberi méltóságáért, akik Kairó mellett a szeméthegyek között élnek legyek, bűz és állandó életveszély közepette. A gyerekek a szemétben játszanak, a szerte heverő rozsdás szögek között. Tűrhetetlennek nevezte, hogy az öreg szemétszedőknek a földön kell haldokolniuk kunyhójukban, mint az állatoknak. Kairóban mint "ószerest" ismerték a szerzetesnőt, aki iskolákat és orvosi rendelőket, tanműhelyeket építtetett a szeméttelepen. Hogy ezt elérje, végigkoldulta a világot. Közben pedig osztozott a szemétszedők örömeiben, gondjaiban, tragédiáiban, s együtt imádkozott velük.
Munkája közben tapasztalta, milyen szélmalomharc tud lenni időnként a nyomor elleni küzdelem. Amikor egy újságíró feltette neki a kérdést: mit sikerült ezeken az embereken változtatnia, Emmanuelle nővér ezt válaszolta:
- Majdnem semmit.
- És ez nem veszi el a kedvét?
- Néha igen. De ez csak az első reakcióm, végleg sohasem kedvetlenedek el. Én azért vagyok itt, hogy osztozzak a szemétgyűjtők életében. Ha hasznukra lehetek, annál jobb. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. De mégsem ez a lényeges.
- Mi az igazán lényeges?
- Hogy szeressem őket.
Szavait csend követi. Majd így folytatja:
- Nézze, az embernek mindenekelőtt szeretetre van szüksége. Arra, hogy úgy és olyannak szeressék, amilyen: szépnek, csúnyának, gazdagnak vagy szegénynek, becsületesnek vagy tolvajnak, jónak vagy rossznak... bár teljesen rossz ember nem létezik. Krisztus mi mást tett, mint hogy szeretett és megosztotta velünk emberi életünket? Őt próbálom követni. És ezek az emberek is ezt várják tőlem.
- Honnan tudja?
- Nem sokkal a nyomortelepre való érkezésem után bizonyosodtam meg róla. Egyik kairói házban, ahol európai barátnőm lakik, minden reggel megfordult Senuda, egy 18 éves hulladékszedő. Becsöngetett, átvágott a kerten, megtöltötte szeméttel a kosarát, és lehajtott fejjel, szomorú ábrázattal kiment.
Egyik napon barátnőm észrevette, hogy Senuda milyen egyenes tartással, határozott léptekkel közeledik.
- Jó napot! Úgy látom, ma reggel jó formában van.
- Valóban - válaszolt a lány. - Megváltozott az életünk. Van egy nővérünk, aki közöttünk él.
És fütyörészve ment tovább."
Paul Dreyfus Emmanuelle nővér c. könyve alapján összeállította:
Pápai Zsuzsanna
Szociális vagy misztikus kaland?
Mustó Péter jezsuita a lelki éhezőkről, a világban tapasztalható
igazságtalanságról és az egyház szociális szerepvállalásáról
- Péter atya sok időt töltött a legelesettebbek között. Hogyan indokolja meg az elittel foglalkozók előtt, ha idejét és energiáját olyanokra pazarolja, akiknél a siker reménye szinte kilátástalan?
- A silány, a gyenge, a korlátolt, az ügyetlen bennünk, magunkban is jelen van és él. Isten, aki az Élet, úgy akarja, hogy legyen gyengeség is, sikertelenség is, ami nemcsak haszontalan hiány. Van célja, feladata, értelme. Lehet spirituális erők forrása, közösségépítő ereje, fejlődés, újjászületés, feltámadás előfeltétele. Feltámadás nincs halál nélkül. Megváltás és kegyelem nincs bűn és erőtlenség nélkül. Azt, ami igazán fontos, csak akkor vagyok képes felfogni, ha nem minden megvalósítható.
- Hogyan léphetünk ki saját megszokott világunkból, ahol a teljesítmény és az eredmény központi fogalmak, és ahonnan igyekszünk száműzni mindazt, ami rossz és csúnya?
- Számomra az egyik legalapvetőbb kérdés: úgy kezelem-e a rosszat, mint a jó hiányát, vagy a sötétséget, mint a fény hiányát, a betegséget, mint az egészség hiányát? Avagy tudatosult-e bennem, hogy nincs világosság, csak ott, ahol sötétség is van; hogy az egészség a veszélyeztetettség és élni akarás közötti belső egyensúly kérdése; hogy az élet labirintusában eltévedek, ha nem barátkozom meg gyengeségeimmel.
Az életnek csak azért van oly nagy értéke, mert határai vannak, és véget is ér egyszer, és a sikert a sikertelenség veszélye serkenti. Szenvedés, határok, hiányok - nemcsak részei az életnek, hanem kihívásaikkal feladatuk van abban, hogy az élet kibontakozhasson, növekedhessen, gyümölcsöt teremjen.
Káosz, kudarc, elmúlás nemcsak negatív tapasztalatok, amiktől óvakodni szoktunk, hanem a Teremtés egészének összetevő elemei. A természet világában állatok, növények ismerik a "rossz", a fájdalom, az elpusztulás jelentőségét és szükségességét, de ezen nem háborodnak fel, nem próbálják tagadni azt, mint mi, gondolkodó emberek. Mi szívesen becsukjuk szemünket nyomor, halál, sikertelenség esetén. Meg kell tanulnunk a negatív jelenségek fontosságát felismerni.
Sőt, még egy lépéssel továbbmenve: ami ma rossz, abból sok jó következhet, jóra vezethet, hasznot hozhat. Charles Péguy francia író szavával élve: "A bűn az a seb, amelyen keresztül a kegyelem az emberbe be tud hatolni." A növény is az éjszaka sötétjében dolgozza fel azt, amit a Naptól, esőtől kap. Mennyi lelki seb gyógyul bennünk sokszor betegségeink idején? Jacques Lusseyran, vak francia író felsorolja, mennyi jót nem adott volna meg neki az élet, ha nem vakult volna meg. Társadalmunknak is szüksége van a szegényekre, akik a bűneinkre hívják fel a figyelmet.
A keresztény ember elfogadja, hogy van bűn és rossz, amire szükség van. A tudatosan elfogadott rosszon és szenvedésen keresztül felfedezheti a kegyelem működését, a bűn átváltozását áldássá. Rájön, hogy "selejtnek" tekintett emberekben is Élet valósul meg. Tisztelni való élet. De ezt csak az emberi szellem képes felismerni. Miért tudja egy anya "rosszul sikerült" gyermekét szeretni? Miért tud egy fogyatékos gyerek a családjában összetartó erő és szeretet forrásává válni? Miért szereti Isten a "bűnöst"?
- Mégis, mintha mi, keresztények is sokszor elhatárolódnánk az élet peremére kerültektől.
- Van egy komoly veszély az egyházban: a negatív értelemben vett bezárkózás egy szakrális világba. Vagyis eljárok templomba, szentségekhez járulok, illetve mint pap kiszolgáltatom a szentségeket és végzem a kötelességemet, mint liturgiával megbízott személy, lelki dolgokkal foglalkozom, lelki könyveket olvasok, Istenben megnyugszom. Ezek fontos dolgok. De ha a vallásosság csak lelki megnyugvást keres, lelki vigaszt és lelki erőt ad, de nem vezet szociális elkötelezettséghez, ha nem nyitja meg a szemünket a társadalmi igazságtalanságokra, akkor az egyház fontos kultúrintézmény lehet, de többé már nem a bűntől megváltó, megszabadító Istennek a társa.
Ha nem vesszük észre, amit a legelhagyatottabbak éreznek, akkor a hatalmasok oldalán találjuk magunkat. Lényeges egy templomban a takarítónőre is figyelni, az ő érzésvilágára is. Mindig újra kihívást jelent, hogy észrevesszük-e a legkisebbek szenvedését.
A szociális érzékenység azt jelenti, hogy mindig a legkisebb, a leggyengébb véleményére figyelek. Isten ott található, ahol az élet pezseg, és ahol az ember szenved. Sikeres műveink veszélyt is jelenthetnek, mert elfordulhatunk "Isten szegényeitől", akik legközelebb vannak Őhozzá.
Ha az "üzem" legfelső szintjén ülünk össze, soha nem fogjuk tudni, hogy "legalul" mit gondolnak, mit éreznek azok a szegények, akikkel Jézus közösséget vállalt, és akiket a hegyi beszédben boldogoknak nevezett.
Hazai hírek
2007. JANUÁR 15-ÉN és FEBRUÁR 5-ÉN taizéi imaórát szerveztek Munkácson, a székesegyház kápolnájában a zágrábi találkozó kárpátaljai résztvevői. A január 15-ei imaórára egész Kárpátaljáról érkeztek résztvevők, mely után a plébánián agapét és utótalálkozót tartottak. A találkozók Taizéhez méltóan ökumenikus szellemiségben zajlottak, más felekezetek fiataljait is meghívták az alkalomra. Felhívások
2007. JANUÁR 22-28. KÖZÖTT zajlott a világegyházban és egyházmegyénkben is a keresztények egységéért folytatott ökumenikus imahét.
2007. FEBRUÁR 3-ÁN ünnepelték egyházmegyénk papjai és szerzetesei a megszentelt élet napját, melynek keretében megújították fogadalmaikat. Az ünnepi szentmisére, melynek főcelebránsa dr. Filo Vladimír rozsnyói (Felvidék) koadjutor püspök volt, a munkácsi Tours-i Szent Márton székesegyházban került sor.
2007. MÁRCIUS 8-11. KÖZÖTT női, március 15-18. között férfi Cursillo lesz a Szinyáki Lelkigyakorlatos Házban. Jelentkezni az Egyházmegyei Szervezőirodában lehet. Telefonszám: 8-2-31-54670. Kárpátaljai háló találkozó - Karácsfalva
2007. ÁPRILIS l-JEN, Virágvasárnap ismét sor kerül a most már hagyományos korláthelmeci szabadtéri kereszt-útra. A kezdés időpontjáról a plébános atyáknál lehet majd érdeklődni.
2007. ÁPRILIS 4-ÉN, nagyszerdán 9.30-kor kerül sor az olajszentelési szentmisére, melyet Majnek Antal püspök és az egyházmegye papjai közösen mutatnak be, s melynek keretében megszentelik a szentségek kiszolgáltatásához - a papszenteléshez, a betegek kenetéhez, a kereszt-séghez és a bérmáláshoz - szükséges olajakat. Szeretettel várjuk egyházmegyénk minden hívét az ünnepi szentmisére!
2007. március 9-11. "Keresztény küldetésünk"
Ezen a Háló Találkozón arra szeretnénk a választ megtalálni, hogy mit mond nekünk ma, itt, ebben a történelmi helyzetben Jézus. Mit és hogyan kell tennünk, hogy a mi kis világunk szebb legyen? Nyílt napok az egri szemináriumban
Mindezt a Háló Találkozók oldott, baráti légkörében tesszük, sok vidámsággal és fohásszal fűszerezve.
Gyere el, mert szükségünk van Istenre és egymásra!
- Örülnénk neki, ha mind a 3 napot velünk tölthetnéd.
- Részvételi díj: 20 hr, de ez ne tartson vissza! (ez épp ötöde a teljes ellátásodnak)
- Ha tudsz, hozz magaddal hálózsákot.
- Alsó korhatár: 18 év.
Jelentkezhetsz: 80506713640 / (22)727-975 (Fogasné Bodnár Viola) vagy annál, akitől ezt a meghívót kaptad.
Program:
Március 9. Péntek
15:00 Regisztráció
17:00 Nyitó szentmise
18:30 Vacsora
19:30 Bemutatkozás
20:30 Bűnbánati liturgia /gyónási lehetőség
Március 10. Szombat
07:00 Ébresztő
07:30 Reggeli ima
08:00 Reggeli
09:00 Előadás
10:00 Szünet
10:15 Kiscsoport
12:30 Ebéd
15:00 Hol vagyok a Hálóban? (munkacsoportok)
17:30 Előadás (Popovics Béla: "Kárpátalja értékei")
18:30 Kiscsoport
19:30 Vacsora
19:30 Kultúrprogram
22:00 Teaház
Március 11. Vasárnap
07:30 Ébresztő
08:30 Reggeli
09:00 Hogyan tovább?
11:00 Szentmise ( Milán Sasik püspök)
13:00 Ebéd
2007. március 23-25. között nyílt napokat tart az Egri Papnevelő Intézet. Minden, a papság iránt érdeklődő fiút, férfit szeretettel várnak. Aki szívesen részt venne ezeken a napokon, kérjük, jelentkezzen plébánosánál. Beiktatták hivatalába Zán Fábián Sándort, az új református püspököt
A MUNKÁCSI SZENT ISTVÁN LÍCEUM FELVÉTELI FELHÍVÁSA
A beregszászi református templomban január 21-én beiktatták a Kárpátaljai Református Egyházkerület új vezetőit és zsinatát. Kárpátalja új református püspöke Zán Fábián Sándor korábbi lelkészi főjegyző lett. Az új püspökkel együtt iktatták be a Kárpátaljai Református Egyház új zsinatát is. A magyar református egyházkerületek küldöttségei mellett számos ukrajnai és külföldi vendég is jelen volt az ünnepségen. A beiktatási istentiszteletet Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház
Zsinatának lelkészi elnöke tartotta.
Zán Fábián Sándor 1973. július 11-én született a nagyszőlősi járási Ruszka Dolina községben. 1996 októbere óta lelkipásztorként szolgált Mezőváriban, Borzsován és Halábo-ron. 2002-ben a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjévé, majd 2006-ban püspökké választották. Püspöki szolgálata mellett továbbra is marad a Mezővári Református Gyülekezet vezető lelkipásztora. 1998-ban kötött házasságot, négy gyermeke van.
Ökumenikus ima a református cigánytemplomban
A Munkácsi Szent István Líceum felvételt hirdet a 2007-2008-as tanévre. Jelentkezhetnek magyar tannyelvű általános iskolát végzett diákok a megye egész területéről.
A tanulmányi idő három év, amely során komoly tantárgyi felkészítésben és katolikus nevelésben részesítjük az itt tanulókat. A diákok felvétele nincs felekezethez kötve.
Intézményünkben emelt óraszámban és csoportbontásban tanítjuk az idegen nyelveket (angol, német) és a számítástechnikát (korszerűen felszerelt számítógépteremben). Fakultatívan tanulható vallástörténet, művészettörténet, latin nyelv.
A jelentkezőknek írásbeli felvételi vizsgát kell tenniük magyar nyelvből és irodalomból, matematikából, valamint szóbeli vizsgát hitismeretből. A felvételt nyert nem helybeli diákok számára szálláslehetőséget biztosítunk egyházi intézményekben, melyek költségeihez szükség esetén az egyház is hozzájárul.
Líceumi nyílt napokat tartunk a jelentkező diákok és szüleik számára a tanintézménnyel és a felvételi vizsgák témaköreivel való ismerkedés céljából 2007. április 18-án és április 27-én.
Jelentkezni 2007. április 28-ig lehet.
A felvételi vizsgák időpontja: 2007. május 5., 9:00 órai kezdettel (közép-európai idő).
A jelentkezéshez szükséges a helyi lelkipásztor lezárt borítékban küldött ajánlólevele.
Címünk: 89600 Munkács, Nedeczey u.20.
Tel.: /8-231/ 23027, 22418.
e-mail: info@katlic.mk.uz.ua
www.munkacs-katlic.hu
Munkácson az ökumenikus imahét egyik helyszíne évek óta a város szélén található református cigánygyülekezet kis temploma. Idén is családias hangulatban zajlott a keresztények egységéért mondott ima, mely a gyülekezet gyermekeinek előadásával kezdődött, s amelyet Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök, a gyülekezet lelkésze vezetett. A jelenlévő református, római és görög katolikus hívek és lelkipásztoraik együtt imádkoztak a keresztények egységéért.
Szent Erzsébet és a szegények
"Ez időben egész Németországban borzasztó éhség uralkodott, mely két esztendeig tartott, és igen sokakat martalékul ejtett. A föld népe bejárta az erdőket és mezőket, s gyökerekkel táplálkozott. Midőn ezek is elfogytak, a döglött lovakra s egyéb állatokra került a sor, és sokan még ezen undok táplálékot is megköszönték volna, csak részesülhettek volna benne. De megjelent a vigasztaló angyal Erzsébet képében. Ő megnyitá a Wartburg kapuit, s annak helyiségeiben asztalt terített a szegények számára. Jőjetek hozzám mindnyájan, kik éheztek és terhelve vagytok, s én megenyhítlek titeket", ez volt cselekvésének jelszava. Naponként kilenc száz szegény étkezett asztalainál, s a virágzó szépségű fejedelemasszony maga osztogatá nekik nem csupán a testi élet kenyerét, de lelki táplálékul szeretetteljes szavakat. Határtalan jótékonyságánál fogva egy alkalommal hatvannégy ezer arany forintot osztott el a szegények között, mely összegért egy birtokát adta volt el. Wartburg vára alatt, ahol ez időben tartózkodott, menházat rendezett be, ahová a betegeket és ügyefogyottakat, kik nem jöhettek magok az udvarba, szállítá, s itt osztogatott nekik élelmet; ő maga látogatta meg itt szegényeit mindennap, dacára a hegy magasságának és a meredek útnak, melyen várába vissza-visszatért. A gyengéket és betegeket maga etette és itatta, ágyaikat megvetette, s bár máskülönben nem tudá elviselni a romlott levegő bűzét, itt, még ezen tekintetben is győzelmet vívott magán. A legnyomorultabbak és legbetegebbek voltak kiváló ápolásának tárgyai.
Erzsébet azonban jótékonyságát észszerűen gyakorolta. Jól tudta ő, hogy a gond nélküli élet sok embert a munkátlanságra és tunyaságra vezet, azért, midőn az aratás ideje megérkezett, szegényei közül a munkabírókat szükséges ruházattal és kapával ellátván, mezei munkára küldé; a dolgozni erőtleneket pedig továbbra is ő látta el a szükségesekkel. Búcsút vevén a távozóktól, mindegyiket külön-külön megajándékozta, s midőn pénze már elfogyott, saját ruháit adta oda a szegény asszonyoknak, de inté őket mondván: ezt ne mulatságra hordjátok, hanem eladván, árát szükségeitekre fordítsátok, és amennyire erőtök engedi, dolgozzatok."
Semmiféle osztálya az emberi nyomorban sínlődőknek nem kerülte el Erzsébet figyelmét. Elment a foglyok börtönébe is, ápolta sebeiket, melyeket a békók okoztak, és együtt imádkozott velők, s hacsak tehette, kisza-badítá fogságokból."
PAPJAINK
Akarnunk kell a boldogságot
Beszélgetés Németh Sándor atyával
- Hogyan ismerted meg Istent életedben, mikor vált Ő számodra fontossá?
- Vallásos családban nőttem fel. Együtt imádkoztunk a családdal és a vasárnapi misén való részvétel elengedhetetlen volt. Az akkori kommunista rendszer miatt titokban voltam elsőáldozó, aminek megvolt a maga varázsa. Tehát már gyermekkoromtól kezdve tudtam, hogy van Isten, aki jó és végtelenül szeret minket. Fontos volt számomra az Isten felé fordulás is. Ezért lényegesnek tartom, hogy a keresztény családokban legyen közös imádság, a szülőknek, nagyszülőknek jó példát kell mutatniuk, hisz az ilyen családban felnőtt gyerekek bárhová is kerülnek az élet során, az Isten mindig biztos pont marad számukra.
- Mikor érezted meg, hogy Isten a papságra hív?
- Ezt nem tudom konkrét időponthoz kötni. Az én életemben inkább események sorozata - szentmisék, hittanórák, találkozások - alakította ki bennem az Istenre figyelés készségét és hangoltak rá az Ő hívó hangjára. Továbbá azt is elősegítették, hogy a hivatásommal kapcsolatos döntéseket is meg tudjam hozni.
- Milyen örömök illetve nehézségek értek a szemináriumi évek alatt?
- A legnagyobb nehézségem a latin nyelv volt, a legnagyobb örömöm pedig, hogy többszörös nekifutás után átmentem a latinvizsgán. De komolyra fordítva a szót: a teológiai tanulmányaimban az Isten értelmi megismerésének élménye nagy örömet jelentett számomra. Hiszen akit szeretünk, azt meg akarjuk ismerni.
Hál' Istennek voltak nehézségek is, akkor ijedtem volna meg, ha nem lettek volna, ugyanis akit Isten szeret, azt próbára teszi. Hivatásom beérésé-ben egyaránt voltak olyanok, akik mellettem álltak, és olyanok is, akik nem. De őket is köszönöm Istennek, mivel ezáltal is formálódtam.
- A papszentelésed nem annyira távoli esemény, bizonyára még élénken élnek benned az akkor átéltek...
- A papszentelés egyfajta kiteljesedés életemben. Úgy érzem, azáltal, hogy Krisztus papja lettem, Isten velem kapcsolatos álma vált valóra részben, pontosabban annak úgymond kezdete. Ő hívott meg erre a szolgálatra, Ő adja hozzá a kegyelmet, de persze tőlem is függ, hogyan tudom ezt a kegyelmet felhasználni, együttműködni Isten további terveivel.
- Volt-e olyan személy, aki nagy hatással volt rád vagy példaképedként tiszteled?
- Szülővárosomban, Ungváron Bohán Béla atya mellett kezdtem el ministrálni, akivel most egy plébánián tevékenykedünk. Örömteli, hogy az egykori lelkiatyával most kollégaként munkálkodunk. Továbbá Molnár Miklós atyát említeném meg, aki személyes életpéldájával volt rám nagy hatással. Konfrontációs helyzetekben gyakran gondolkodom azon, vajon ő mit tenne az adott szituációban. Ugyanakkor sok más papi példa is alakított és formált valamiként, hisz minden hivatását élő és gyakorló ember életében vannak nagyon hiteles mozzanatok, amik hatással vannak másokra.
- Minek örülsz leginkább a papi szolgálatban végzett tevékenységed során, illetve van-e olyan, ami elszomorít, vagy amin változtatnál?
- Annak nagyon örülök, hogy találkozom Istenre nyitott, a természetfölöttire fogékony emberekkel. Ők gyakran tanúskodnak arról is, hogy ha bizalmunkat Istenbe vetjük, Ő soha nem hagy cserben.
Ami elszomorít, az talán az. hogy noha sokan mondják, hogy paphiány van, de néha úgy érzem, bizonyos helyzetekben az emberek nem igénylik a papot. Ez például olyankor fordul elő, amikor papi kötelességemnél fogva próbálok szeretettel építő célból meginteni vagy kiigazítani valakit, és elutasítással találom magam szemben. Ennek sokszor az emberi büszkeség az oka.
- Mi az, ami megerősít hivatásodban, ami megtartó erőként szolgál a mai kétségekkel és kísértésekkel teli világban?
- Az imádság és istenközelség mellett - ami önmagában is megtartó erőt jelent - fontosnak tartom a vidámságot. Nem szabad, hogy az élet különböző gondjai, nehézségei elvegyék tőlünk ezt a szerintem fontos tulajdonságot. Akarnunk kell boldognak lenni, ez nem áll szemben a vallásossággal, hisz Isten az, aki a leginkább akarja a mi boldogságunkat.
Bunda Szabolcs
Szent András apostol
A galileai Bethszaidában született, a Genezáreti-tó partján, János halász fiaként. Simon Péter testvéreként. A tizenkét apostol egyike, elhívása előtt Keresztelő Szent János tanítványa volt.
Szent János apostol és evangélista szerint András akkor találkozott Jézussal, amikor Keresztelő Szent János a Jordán partján, az úton közeledő Megváltóra mutatott: "Nézzétek, az Isten Báránya!" András még nem érthette e mély misztikus beszédet, mégis követte Jézust. Aznap rövid időt töltve nála meggyőződött arról, hogy Jézusban megtalálták a Messiást. Elhatározta, hogy csatlakozik hozzá, s másnap elhozta öccsét is, az élénk, határozott fellépésű és színes egyéniségű Simont, akihez Jézus azonnal lebilincselő közvetlenséggel fordult, szintén elfogadta tanítványának, és elnevezte Péternek.
A Márk-evangélium szerint Andrást Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján (1,16-20: vő. Mt 4,18-22).
A kenyérszaporítás jeleneténél András alakja csak egy villanásnyi pillanatképként tűnik fel. az aggódás gesztusában, amikor felhívja a figyelmet, hogy csak 5 kenyerük és két haluk van. András jelen van, amikor Péternek. Jakabnak és Jánosnak Jézus megjövendöli Jeruzsálem pusztulását, és az utolsó időkről beszél (Mk 13,3). A jeruzsálemi bevonuláskor Fülöppel együtt András vezeti oda a pogányokat Jézushoz (Jn 13,22).
András apostol alakja érdekesen emelkedik ki a történelemből, sőt, még a mából is. Az apostolok szétválása és kis-ázsiai térítései után András eljutott a Fekete-tenger déli partjaira és Keletnek indulva egészen körüljárta azt, egy darabig az északi partvidéken tartózkodva. Tehát Szkítiá-ban is, ahol ekkor olyan népek és törzsek éltek, akiket később az oroszok tekintettek elődeiknek. Úgyhogy, amikor az oroszok a X. században keresztények lettek, Andrást tartották kereszténységük alapító apostolának, és országuk védőszentjének választották. Jobb karereklyéje a moszkvai Uszpenszkij székesegyházba került.
Még nagyobb jelenőséget tulajdonított a Bizánci Birodalom annak, hogy éppen ő, Péter apostol bátyja alapította az akkor még jelentéktelen bizánci püspökséget. Nagy Konstantin épített ide nagyvárost, s tette azt a Keletrómai Birodalom székhelyévé. Bizánc birodalmi kereszténységét kezdettől fogva Szent András örökségének tekintette.
Az apostol később Trákiában és Görögországban térített, s mint Patrasz püspöke halt meg 60-ban: keresztre feszíti Aegeasz helytartó, akinek feleségét, Maximillát keresztény hitre térítette. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták,
ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát. A hagyomány szerint megfeszítésekor dicsőítette a keresztet, két napig függött a fán, s ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai, halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül.
Szent András ereklyéit a 4. században vitték át Patraszból a konstantinápolyi Hagiosz Aposztoloszba, ahol ugyanolyan mélyen tisztelték, mint Rómában Szent Pétert és Szent Pált.
Egy legendás 4. századi ereklyeátvitel értelmében bizonyos Szt. Regu-lust, aki Patraszból származott és gondoskodott a szent maradványairól, álmában angyal figyelmeztetett, hogy vigye az ereklyék egy részét az általa megjelölt helyre, így kerültek az ereklyék Skóciába, a mai Saint Andrews-ba, ahol Regulus templomot épített az ereklyék védelmére. Skócia pedig Szent András védnöksége alá helyezte magát.
Számos Szent András-ereklye került Nyugat-Európába is: Itáliába, Trierbe. A szent feje 1462-ben került Bizáncból Rómába a török invázió elől menekítve, s csak 1964-ben, a Nyugati és Keleti Egyház kölcsönös kiengesztelődése jeleként adta vissza a szent ereklyét VI. Pál pápa, mely Patraszba, a vértanúság helyére került vissza. Az András-keresztet, amelynek egy darabja a burgundi hercegek tulajdonába jutott (Brüsz-szelben, a Palotakápolnában őrzik) Burgundia címerébe is felvették. Mivel András apostol harcos szentként ismert, keresztjének képét számos lovagrend is címeréül választotta.
Mivel András lett Jézus első tanítványa, a görögök elnevezték Protoclete-nek, illetve az oroszok "Pervozvan-nij"-nak, azaz "elsőként elhívottnak".
A X. századtól az X alakú, un. "András-kereszttel", néha halászhálóval, göndör hajjal, szakállal, könyvvel vagy könyvtekerccsel ábrázollak. Az igazságtalanság, a terméketlenség, a köszvény, a vérhas és a bénulás ellen fohászkodnak hozzá. Ünnepét a naptárak nov. 30-ra teszik.
Riskó Mariann
Bioetika
Harmadik világháború?
"Az életet ellenzők, a gyógyszeripar, egyes "egészségügyi" dolgozók, valamint azok munkatársai valóságos háborút folytatnak a meg nem születettek ellen, s ami a meggyilkolt magzatok számát il-teti, joggal nevezhetjük ezt harmadik világháborúnak. Komoly erőfeszítéseket tesznek - talán nyereségvágyból, -hogy minél több nőt és férfit fertőzzenek meg gyilkos és életellenes szerekkel, míg az általában tudatlan s köny-nyen befolyásolható nép nem is sejti, hogy ezekkel a szerekkel saját fiaikat és lányaikat ölik meg." Dr. Antun Lisec
Korunk bonyolult, információdús világában igen nehéz kiigazodni azoknak, akik keresztényhez méltó módon akarnak dönteni és cselekedni az élet minden területén. Vannak olyan területek is, ahol sajnos sok keresztény nem rendelkezik elegendő tudással ahhoz, hogy helyes döntést tudjon hozni. A fogamzásgátlás is ide tartozik. Számos keresztény házaspár nincs tisztában azzal, hogy a Katolikus Egyház mit tanít a házasságon belüli fogamzásgátlásról. Valahogy tabunak tartják, kényes témának, és inkább nem is hozzák szóba, még azon kevés alkalommal sem, mikor a pappal személyesen találkoznak.
Ezenkívül ez egy olyan terület, amely az utóbbi időben rohamosan fejlődött az emberiség technikai, biokémiai és egészségügyi vívmányaival párhuzamosan. Az egyre kényelmesebbnek és biztonságosabbnak kikiáltott újabb és újabb fogamzásgátló szerek és technikák azonban egyáltalán nincsenek összhangban Krisztus tanításával. Mivel a Katolikus Egyházban nem sok szakember van, aki beható ismeretekkel rendelkezik a fogamzásgátlás terén és egyben a keresztény morális teológiát is mélyen ismeri, ezért kevés az olyan hiteles tanulmány és publikáció, amely a hívek széles köréhez eljutna. Sokan csak az orvosok, az ismerősök vagy a
média véleményét ismerik és nincsenek tisztában azzal, hogy gyilkos módszereket használnak annak érdekében, hogy szabályozni tudják születendő gyermekeik számát.
A terhességmegszakítás sebészi formái mellett (abortuszok), amiről egyértelműen tudjuk, hogy bűn, a meg nem született magzatokat különféle, elvetélést kiváltó szerekkel is megölik. A halál oka leggyakrabban a méhspirál - valójában sokkal több magzat pusztul el így, mint a nyilvántartott magzatelhajtások következtében. Az így megöltek száma több, mint amennyien elpusztultak akármelyik eddigi háborúban. Téves az a hiedelem, miszerint a nő méhébe helyezett spirál megakadályozza a meg-termékenyülést. Minden spiráltípus használatánál bekövetkezhet a fogamzás. Akkor, amikor az anya még nem is tudja, hogy terhes, a spirál sokszor már az egy-két hetes magzatot öli meg azáltal, hogy megakadályozza annak az anyaméhbe való beágyazódását. Egy spirál általában évente több, már megfogant gyermeket megöl, néha egymást követő hónapokban.
Hasonló módon megölheti a magzatot élete első pár napjában a fogamzásgátló tablettáknak nevezett szerek némelyike is. Alapvetően ezek két csoportba oszthatók: a kombinált (ösztrogén és progesztogén
tartalmú tabletták) és a csak progesz-togént tartalmazó tabletták. A kombinált típusúak az említett két mesterséges szteroidot tartalmazzák, melyek a természetes hormonok hatásait utánozzák. A tabletta célja, hogy több normál termékenységi funkciót úgy befolyásoljon, hogy a nő 1) időszakos meddőség miatt ne tudjon foganni, és/vagy 2) ne tudja kihordani a terhességét (korai abortusz). Elméletben a tabletta hatékonysága több mint 99%, a gyakorlat azonban sokkal alacsonyabb számot mutat. Ha a tabletta nem akadályozza meg a peteérést és a megtermékenyülést, akkor lépnek működésbe az egyéb mechanizmusok. Mivel a kombinált "antibébi" tabletta progesztogén komponense miatt a méhnyálkahártya elvékonyodik és kiszárad, az embrió (a nemrég megtermékenyült petesejt) nem tud beágyazódni, vagyis a már meglévő magzat elpusztul.
Sokan talán felkapják a fejüket, kérdezvén: Miért nem hallottam erről eddig?
A tablettagyártók és az egészségügyi szakemberek főleg a tabletta orvosi mellékhatásaival foglalkoznak, és azzal, hogy milyen hatékonyan akadályozza meg a terhességet. Kevésbé érdekli őket, hogy hogyan éri el ezt a hatást. És ha tudják is, ezt nem nagyon terjesztik.
Az élet kioltásán kívül más komoly következménye is lehet a spirálok és fogamzásgátló tabletták használatának. Az anyaméh elidegenül a gyermek befogadására, így később a már kívánt magzat sokszor a megtermé-kenyülés első napjai után meghal. A súlyos nőgyógyászati problémák gyakran vezethetők vissza a spirál vagy a tabletta alkalmazásához, és sok tanulmány kimutatta a rák bizonyos fajtái és a tabletta közötti kapcsolatot is.
(Folytatás a következő számban)
Bunda Szabolcs
Kell-e félni az ördögtől?
Avilai Szent Teréz önéletrajzából
Az ördög iránti indokolatlan félelmekkel szemben Avilai Szent Teréztöl idézünk egy részletet Önéletrajz c. munkájából (25. fejezet, 1522). Ez a rövid rész bátorítás lehet, hacsak mi magunk nem nyitunk ajtót az ördögnek...
"Ha az Úr olyan hatalmas, amilyennek én tudom és látom Őt, ha az ördögök a rabszolgái csupán, amiben hitemnél fogva nem kételkedhetem, ugyan mi káromat okozhatják, ha e Királynak és Úrnak szolgálatába szegődtem? Miért ne erezném magamat olyan erősnek, hogy szembe merjek szállni akár az egész pokollal? Kezembe vettem egy keresztet és úgy tűnt a számomra, hogy Isten öntötte belém a bátorságot. Rövid idő leforgása alatt olyannyira átalakultam, hogy nem féltem volna senkivel sem felvenni a harcot. Rájuk kiáltottam: "Most gyertek elő! Az Úr szolgálója vagyok, hadd lássam, mit tehettek ti ellenem!"
Úgy tűnt, valóban tartanak tőlem, mivel nyugton hagytak. Attól kezdve nem gyötörtek ezek a kétségek és az ördögöktől sem féltem, olyannyira, hogy amikor feltűntek előttem (mint majd később elbeszélem), nemcsak nem féltem tőlük, hanem láthatólag ők féltek éntőlem. A mindenható Úr olyan hatalmat adott nekem felettük, hogy ma már nem tartok jobban az ördögöktől, mint a legyektől. Olyan gyávák, hogy ha azt látják: megveti őket valaki, inukba száll a bátorságuk. Nem támadnak meg mást, mint azt, akiről látják, hogy könnyedén megadja magát, és azt, akinél az Úr megengedi ezt, hogy a küzdelemben és üldöztetésben jobban kitűnjön szolgájának erénye.
Adja meg Őfelsége, hogy csak attól féljünk, ami valóban félnivaló; lássuk be, hogy nagyobb kárunk származik egyetlen bocsánatos bűnből, mint az egész pokoltól, mert ez így igaz.
Tudjátok-e, mikor rettegünk az ördögöktől? Amikor világi tisztünkért, élvezeteinkért, gazdagságunkért aggódunk. Ilyenkor olyasmit keresünk, amitől undorral el kellene fordulnunk, s az ördög kezeibe magunk rakjuk le azokat a fegyvereket, amivel védekeznünk kellene, így aztán mi magunk vesszük rá a sátánt, hogy ránk támadjon, s ezzel ítéletet vonunk magunkra. Kifacsarodik a szívünk, ha erre gondolunk, hiszen elegendő volna ragaszkodnunk a kereszthez és megvetnünk mindent Isten szerelméért, hiszen az ördög megfutamodik ezektől a dolgoktól, sebesebben, mint ahogy mi a pestis elől menekülünk. Ő a hazugság barátja és maga a hazugság, ezért az ördög soha nem ért egyet azzal, aki az igazság útján halad. Ha azonban azt látja, hogy valakinek elhomályosult a tisztánlátása, mindent megtesz érte, hogy teljesen behálózza. Ha pedig észreveszi, hogy valaki olyannyira vak, hogy gyönyörűségét a világ hívságos és múlandó dolgaiban keresi, mint a játszadozó gyermekek, ráébred, hogy gyermekkel van dolga, akként is kezeli, és egyszer vagy többször rátámad.
Adja az Úr, hogy ne tartozzam soha közéjük, hanem a kegyelem segítségével azt tartsam menedékemnek, ami valóban menedék, becsületemnek azt, ami valóban becsület, és gyönyörűségemnek azt, ami valóban gyönyörűség. Nem értem annak rettegését, aki így kiáltozik: "Ördög! Ördög!", jóllehet azt is kiálthatná: "Isten! Isten", s ezzel az egész poklot megfélemlíthetné. Nem tudjuk-e biztosan, hogy az ördögök egy lépést sem tehetnek Isten engedélye nélkül? Mire valók hát ezek a hiábavaló félelmek? Ami engem illet, sokkal jobban tartok azoktól, akik folyton az ördöggel foglalatoskodnak, mint magától az ördögtől, hiszen a sátán mit sem árthat nekem, míg az előbbiek, különösen, ha gyóntatőkról van szó, felkorbácsolhatják az ember lelkét. Őmiattuk töltöttem számos évet olyan gyötrelemben, hogy magam is csodálom, hogyan sikerült elviselnem. Áldott legyen az Úr, akiben biztos támaszra leltem."
A XIII. Leó pápa által minden csendes mise végére elrendelt ördögűző ima:
Szent Mihály arkangyal.
Védelmezz minket a küzdelemben,
A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk,
Esedezve kérjük: parancsoljon neki az Isten.
Te pedig, a mennyei seregek vezére,
A sátánt és a többi gonosz szellemet,
Akik a lelkek vesztére körüljárnak, a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Ámen.
CSALÁD
A jó szóra éheznek
Talán különös, de éppen a gyerekeinkkel szemben - akiket pedig annyira szeretünk - engedjük meg magunknak a leggyakrabban az indulatos, bántó beszédet. Talán az a meggondolás is meghúzódik a háttérben, hogy el ne kényeztessük őket a túl kedves beszéddel, tanulják csak meg, mi az a rend, a fegyelem.
Van, akinek meg sem fordul a fejében, hogy a gyereknek is van saját személye, énje, ami érzékeny, sérülékeny, csakúgy, mint a felnőtteké. Talán még jobban is. Hiszen tulajdonképpen teljesen ki van szolgáltatva a hozzátartozói szeretetének, vagy éppen szeretetlenségének.
"Mit számítanak a szavak? Fő a tett!" - mondják sokan. Egyre többen tudják azonban, hogy szavakkal életet adni, de ölni is lehet (Jézus is megjegyzi, hogy valójában az szennyezi be az embert, ami kijön a száján). Sőt, a szavainknak nem is annyira a konkrét jelentése számít a legjobban két ember párbeszédében - tudósok kimutatták, hogy a szavak jelentése mindössze 7%-ban közvetíti az üzenetet például egy családon belüli párbeszéd során, a többi 93% mind az úgynevezett nonverbális, azaz nem szóbeli közlés által jön át! Óriási jelentősége van tehát a hangszínnek, a hanglejtésnek, a gesztusoknak, a tekintetnek és még sok minden más, apró jelzésnek.
Kedvesnek lenni tehát fontos, de mégis, hogyan legyünk azok, ha a gyerek erre semmi okot nem ad? Sőt, problémát okoz, kiborít. Ha kedves leszek vele, azt gondolja, minden rendben. Valahogy csak közölnöm kell vele, hogy gond van - nem?
Így igaz, közölnünk kell. Van azonban erre olyan mód is, ami a kapcsolatunkat nem rombolja, hanem építi. Thomas Gordon amerikai pszichológus és társai évtizedek óta sikerrel alkalmazzák és tanítják az "én-üzenetek" használatát. Akkor küldünk én-üzenetet, amikor nekünk van problémánk a gyerekünk viselkedésével. (Ő maga nem látja tettét problémásnak.) Például nyaggat, amikor mással beszélek, nem végzi el a házimunka ráeső részét, széthagyja a holmiját. Jogos a szülő igénye, hogy a gyerek változtasson a viselkedésén. Többnyire azonban nem a megfelelő eszközöket választjuk meg erre - ösztönösen vagy azért, mert minket is így neveltek. Általában nem érik el a kívánt hatást, sőt, a feszültséget is növelik azok a "meg-mondások", amikor a szülő KÉSZ MEGOLDÁST kínál. Például utasít ("Azonnal abbahagyod a zörgést azzal a papírral!"), fenyeget ("Anyuci haragudni fog rád, ha nem hagyod dolgozni!"), prédikál ("Mindig csinálj rendet magad után!") vagy tanácsokat oszt ("Miért nem mész ki játszani a kertbe?). Amikor a saját megoldásunkat akarjuk átadni a gyereknek, sokszor ellenáll, mert azt érzi, hogy nem bízunk abban, hogy ő maga is ki tud találni számunkra is kedvező megoldást, ráadásul fontosabbnak tartjuk a mi igényeinket az övénél.
Nem vezetnek sok jóra a LEKEZELŐ ÜZENETEK sem. Ilyenek az ítélkezés, kritizálás ("Rossz vagy!"), a kifigurázás ("Úgy nézel ki, mint egy papagáj!"), az elemzés ("Mindig féltékeny vagy, ha valakivel beszélgetek!") és a kioktatás (Jó modorú gyerekek nem szólnak bele a felnőttek beszédébe!"). Az ilyen üzenetek "lenyomják" a gyereket, rombolják az önbecsülését, a gyerek igazságtalannak vagy szeretetlennek érezheti a szülőt és megmakacsolhatja magát.
A JÓL MŰKÖDŐ MEGMONDÁSOK mindig a mi érzéseinkről szólnak, nem ítélkeznek a másik fölött. A fáradt szülő, ahelyett, hogy játszani akaró gyerekét letorkolná: "Mit nyaggatsz már annyit?", elmondhatja azt is: "Nincs kedvem játszani, amikor fáradt vagyok."
A gyerek többnyire szívesebben változtatja meg minket irritáló viselkedését, ha arról hall, ez hogyan érint minket, nem pedig azt, hogy vele van a baj. (És olyan sokszor nem is vagyunk logikusak az ő szemszögükből! Hiszen egyik este a játékra való felkérésnek mosolyogva engedünk, másnap meg azt látja, haragszunk miatta. Ezért is fontos tudatosítani: a MI érzéseinkről van szó.) Arról szerencsére nem is igen lehet vitatkozni, hogy mi hogy érzünk - annál inkább arról, hogy ő hogyan viselkedik és miért úgy!
Nézzünk néhány példát! Melyikkel érünk el nagyobb hatást, és - ami nem mellékes - jobb kapcsolatot?
"Vedd le a lábadat a fotelról, de azonnal!" Vagy: "Félek, hogy a cipőd nyomot hagy ezen a világos huzaton!"
"Takarítsd össze ezt a szemetet!" Vagy: "Rossz látnom a szemetet a padlón, nemrég takarítottam ki."
A gyerek cukorkáért könyörög. Jaj, hagyj már békén! Majd később adok. Úgyis mindig piszmogsz az ebéddel!" Vagy: "Nem, most nem adok cukorkát. Mindjárt ebédelünk, és félek, hogy nem lenne étvágyad."
Az én-üzenet világos, érthető, nem tartalmaz rejtett utalásokat, burkolt utasítást. Benne van viszont a helyzet pontos, ítéletmentes leírása, rám gyakorolt hatása illetve következményei.
Érdemes így felépíteni: "Amikor/ha... akkor én ezt érzem... mert ezek a következmények rám nézve." Például: "Amikor ilyen sok ruha van a székeden, bosszankodom, mert összegyűrődnek és újra ki kell vasalnom őket."
Kerülendők a "te mindig, folyton, soha" kifejezések!
Az én-üzenetek alkalmazása sok-sok gyakorlást igényel, de megéri komoly elszántsággal belefogni a dologba, mert ezzel elősegítjük a gyerek növekedését felelősségvállalásban, őszinteségben, kedvességben.
Popovicsné Palojtay Márta
Amikor önmagunkra haragszunk
A haragról szóló cikksorozatunk befejező részében nézzünk szembe azzal a ténnyel is, hogy bizony vannak olyan helyzetek, amikor önmagunkra haragszunk. Korábban már meghatároztuk, hogy a harag valamilyen igazságtalanságra vagy vétségre adott érzelmi és fizikai reakció.
Amikor magunkra haragszunk, úgy érezzük, hogy mi követtünk el figyelmetlenséget, ostobaságot, felelőtlenséget. Az önmagunk ellen irányuló harag gyakran önváddal, bűntudattal és szégyenkezéssel párosul.
Az önmagunk ellen irányuló harag forrása az, hogy nem tudunk megfelelni saját elvárásainknak, vagyis nem sikerül elérnünk valamit, amit kitűztünk magunk elé - hivatásunkban, hobbinkban, kapcsolatainkban vagy egyéb területen.
Előfordult már biztosan, hogy figyelmetlen és meggondolatlan viselkedés miatt megharagudtunk magunkra. Haragunk csak fokozódik, amikor ráébredünk, mennyi kellemetlenséget okoztunk magunknak.
Az is előfordul, hogy azért haragszunk magunkra, mert megszegtük a saját magunk által fontosnak tartott erkölcsi szabályokat - például valaki hazugságon kapja magát, később pedig ki is derül a dolog. Ráadásul teljesen felesleges volt hazudni. A harag érzését fokozza, ha helytelen cselekedetünk kiderül és mások számára is nyilvánvalóvá válik, vagy ha az ember szenvedni kezd saját hibájának hátrányos következményeitől.
Az önmagunk ellen irányuló harag és a bűntudat együtt jár. Bűnbánat és megbocsátás nélkül a bűntudat elhatalmasodik és megbetegíti az embert. Bármi legyen is az ok, ami miatt mérgesek vagyunk magunkra, meg kell tanulni pozitívan kezelni haragunkat.
Volt szó már arról, hogy a harag kezelésének vannak káros formái, a dühkitörés és az elfojtás. Sajnos, ezekkel a módszerekkel élhetünk olyan esetekben is, amikor magunkra haragszunk. A dühkitörés megnyilvánulhat önmagunk szidalmazásában éppúgy, mint tettlegesség formájában. A harag elfojtása esetén kifelé nyugodtnak tűnik az ember, belül azonban vádolja magát. Nyilvánvaló, hogy sem a dühkitörés, sem az elfojtás nem megfelelő módjai az önmagunk iránt érzett harag kezelésének.
Hogyan kezeljük akkor az ilyen helyzetet?
A következő öt lépéssel pozitívan reagálhatunk olyan estekben, amikor saját magunkra vagyunk mérgesek.
1. Ismerjük el, hogy haragszunk! Mondjuk ki vagy írjuk le, valljuk meg Istennek vagy valakinek, hogy most haragszunk magunkra.
2. Vizsgáljuk meg haragunkat! Állapítsuk meg, hogy jogosan vagy indokolatlanul haragszunk-e! A jogos harag valódi vétségen alapul, míg az indokolatlan harag hamis bűntudatot ébreszt bennünk.
3. Valljuk meg Istennek, hogy vétettünk ellene és önmagunk ellen, és fogadjuk el a megbocsátást. Ha valaki mást is megbántottunk, tőle is kérjünk bocsánatot.
4. Bocsássunk meg magunknak! Lehet, hogy a fájdalom még nem múlt el, de ha Isten megbocsátott nekünk, magunknak is meg kell bocsátanunk. Az önostorozás káros és bűnös válasz a haragra.
5. Tűzzünk ki pozitív célokat magunk elé! Tanuljunk hibáinkból, tegyük meg a szükséges változtatásokat annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljük a korábban elkövetett hibáinkat.
Befejezésként emlékezzünk vissza arra, hogy Isten természetének két alapvető jellemzője a szentség és a szeretet. Mivel Isten saját képmására teremtett minket, Szent Péter apostol szavain keresztül ma is
így szól hozzánk: "Mint engedelmes gyermekek, ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel Ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egészen magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1Pt 1,14-16). S amint Jézus mondja: "Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (Jn 13,34) Isten tehát azt akarja és arra vágyik, hogy az Ő természete tükröződjék bennünk. Ha nem tanultunk meg érett és felelősségteljes módon bánni a haragunkkal, sem Isten szentségét, sem szeretetét nem tudjuk visszatükrözni. A "rendeltetésszerűen" kezelt harag helyreállítja a megromlott emberi kapcsolatokat, orvosolja az igazságtalanságot és hozzájárul ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel alhassunk, és az emberek félelem nélkül éljenek körülöttünk.
A harag kezelésének elsajátítása élethosszig tartó folyamat. A lelki érettség jele, hogy rendszeresen megvizsgáljuk, jól kezeljük-e haragunkat. A családokban jelentkező működési zavarok nagy része a harag érzésének félreértelmezésére és helytelen kezelésére vezethető vissza.
Meggyőződésem, hogy haragunkban személyiségünk lényege fejeződik ki. Mondd meg, miért haragszol és megmondom, ki vagy! Az érett személyiség biztos jele, hogy haragját az igazságtalanság, az erkölcstelenség és a jogtalanság váltja ki, nem holmi személyes kicsinyes indítékok. A keresztény ember haragját mindig áthatja az irgalom és az alázat, mert tudja, hogy ő is bármikor hibázhat. Ez a nemes életcél - az igazság, az irgalom és az alázat
- akkor valósulhat meg életünkben, ha megbékélünk Istennel, és a Szentlélek vezetésére bízzuk magunkat.
Babály András
A jószívű óriás
Hol volt, hol nem volt, túl mindenen, élt egyszer egy óriás. Ez az óriás olyan hatalmas volt, hogy az erdő legmagasabb fája is csak a térdéig ért, feje pedig a felhőket súrolta, ám amilyen nagy és erős volt, épp olyan szelíd és jószívű.
Egy szép tavaszi napon, amikor lent üldögélt a folyóparton, kétségbeesett sírásra lett figyelmes. Felnézett, és egy kismadarat pillantott meg az egyik nagy fűzfa ágán.
- Hát te miért sírsz itt ilyen keservesen? - kérdezte tőle az óriás.
- A sas elragadta egyetlen fiókámat! - zokogta a kismadár. - Ki segít most, ki ad nekem erőt, hogy elviseljem ezt a csapást?
Az óriás elkomorodott. Felállt, az inge alá nyúlt. Amikor előhúzta a kezét, a tenyerében egy hatalmas, vörösen izzó szív lüktetett.
- Az én erőm a szívemben lakozik - mondta -, most megosztom veled ezt az erőt.
Azzal a kismadár felé nyújtotta a szívet. Az hozzásimult, érezte, ahogy valami melegség járja át a testét. Felröppent az óriás vállára.
- Köszönöm neked! A te erőd most már az enyém is! - csivitelte hálásan, azzal elrepült az erdő irányába. Félútról még egyszer visszanézett az óriásra. "Milyen furcsa!" - gondolta - "Valahogy nagyobbnak tűnt az előbb."
Az óriásnak ettől a naptól fogva rengeteg tennivalója akadt: az erdő összes állata hozzá jött el bánatával, hogy erőt merítsenek tőle a reménytelenségben. És ő adott mindenkinek.
Közben elmúlt a tavasz, majd a nyár. Őszre az óriás már épp csak elérte a legcsenevészebb fa legalsó ágát, de továbbra is odanyújtotta szívét minden rászorulónak. És eljött a tél...
Az óriás - aki most már akkora volt csak, mint egy nagyobbacska fűszál - az erdei úton sétált. Meg-megállt, néha szaggatott köhögés rázta meg a testét. "A végéhez közeledik az esztendő. Nemsokára újra eljön a tavasz, majd a nyár. De nekem nem lesz már több tavasz." Idáig jutott gondolataiban, amikor egy csendesen pityergő kisleányt pillantott meg az út szélén.
- Miért sírsz, kisleány? - szólította meg. "Nini, egy manócska!" - csodálkozott a kisleány és abbahagyta a pityergést.
- Segíts rajtam! Mindenki csak engem bánt! Elfogyott az erőm! Az óriás elmosolyodott. Kinyújtotta tenyerét, amelyben ott feküdt egykor oly hatalmas szíve összeaszva, megfakulva. Már alig dobogott, csak néha futott át rajta egy-egy gyenge remegés.
- Hunyd be a szemed, és érintsd meg! - mondta a kislánynak.
Az lehajolt az óriáshoz. Becsukta a szemét, és megérintette a szívet. Az összerándult, majd felizzott. A kislány érezte, ahogy az ismeretlen erő átáramlik a testébe.
- Köszönöm, manócska! - suttogta halkan, és kinyitotta a szemét.
De az óriás addigra már eltűnt. Csak egy maréknyi szív alakú hamukupac maradt a helyén, amit a szél felkapott és szétszórt...
Elegendő
A környéken nagy volt a szárazság. Az üde zöld mezők sárgák lettek, majd kiszáradtak. A bokrok és cserjék is elpusztultak. Hetek óta nem volt eső. A hajnali üdítő harmat is csak emlék volt. Az állatok is megsínylették; vagy elpusztultak, vagy elmenekültek, s aztán a sivatag melege végzett velük.
A szárazság egyre nagyobb méreteket öltött. A nagytörzsű fák levelei is sárgultak, pedig gyökereik nagyon mélyen lehatoltak a földbe A források helyett csak kavicsos medrek és kicserepesedett talaj maradt hátra.
Egyedül egy szál virág maradt életben. Létezését két csepp víznek köszönhette, mert mindennap, a magasból nedvesen tartotta alatta a földet.
A magasban levő hajszálnyi forrás kétségbe volt esve:
- Minden kiszáradt. Tehetetlen vagyok. Mit érek én azzal a két csepp vízzel?
Közelében terebélyes fa állt, mely hallotta a jajveszékelést. Ő is már csaknem kiszáradt. Összeszedte minden erejét és így szólt:
- Senki nem várja el tőled, hogy életre keltsd az egész oázist. Neked semmi más feladatod nincsen, csupán azt az egy virágot kell életben tartanod.
Bruno Ferrero
Szerkesztőbizottság:
Majnek Antal (elnök)
Pápai Zsuzsanna (főszerkesztő)
Popovicsné Palojtay Márta (szerkesztő)
Bunda Szabolcs (szerkesztő)
Riskó Marianna (rovatvezető)
Tördelőszerkesztő:
Popovics Pál
Korrektor:
Gulácsy Éva
Internetes változat:
Bunda Szabolcs
Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.
E-mail cím:
sajto@mrke.mk.uz.ua
Webmester:
webmester@munkacs-egyhazmegye.org
ELÉRHETŐSÉGEINK:
Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.
Telefon: (+380)31-31-31-921
E-mail cím:
sajto@mrke.mk.uz.ua
Webmester:
webmester@munkacs-egyhazmegye.org
E-MAIL NEKÜNK
|
főoldal | |
írjon nekünk! | |
archívum | |
impresszum | |
kapcsolat |
Új Hajtás © 2006-2007
minden jog fenntartva!