| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
2010. XV évfolyam 4. szám. |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
TARTALOM:
IMPRESSZUM ARCHIVUM ![]() ![]() FELIRATKOZÁS
egyházi naptár |
CIKKAJÁNLÓ: RÓLUNK Színes lett az Új Hajtás borítója
Mint Olvasóink is észrevehették, az Új Hajtás borítólapja kívül-belül színessé
vált. Régi tervünket sikerült ezzel valóra váltani, hogy egyházmegyénk eseményeiről
ne csak színes megfogalmazásban, hanem színes képekkel is beszámolhassunk.
Továbbá megváltozott a fekete-fehér oldalak kinézete is, más lett
a betűtípus, s ezentúl feltüntetjük a rovatok címeit is. Pápai Zsuzsanna ![]() VEZÉRCIKK Május küszöbén
Május kezdetén, mikor - reményeink szerint - a tavasz mellé a meleg is megérkezik,
fényben fürdik az egész világ. Ezt a fényt tükrözi vissza egyházunk is a
húsvét utáni ünnepekkel. Megünnepeltük Krisztus feltámadását, és most ötven
napig ennek az eseménynek ragyogása jelenik meg a szentmisék liturgiájában
is, szüntelenül ennek örvendezünk, most még jobban odafigyelve rá, mint az év
többi napján. Krisztus feltámadása az emberiség tavasza - és ahogy a tavasz is
egyre inkább kiteljesedik, úgy számunkra is egyre jobban kibontakozik mindaz,
amit ez az esemény hozott nekünk. Pápai Zsuzsanna ![]()
Mi legkönnyebben Mária útját tudjuk követni: átadjuk magunkat Isten akaratának, igent mondunk rá, életünk értelme és célja Isten szolgálata. Máriának különleges, egyszeri és ismételhetetlen feladatot adott az Isten: benne, az ő testében kapott emberi testet a Fiúisten, mikor gyermekként világra hozta. Mi testben nem szüljük világra Jézust, de lélekben bizony újra és újra világra hozzuk mi is, minél hasonlóbbakká válunk Jézushoz.
A Szűzanya köszöntése J. Newmann bíboros
Gondolj Máriára, Szent Bonaventura
Ó, Mária, aki az új világ hajnala II. János Pál pápa ![]() HÁZUNK TÁJA Jézus mondja: Szükségem van rád! A Szent Márton Egyházmegyei Karitász ösztöndíjasainak találkozója
Az ösztöndíj célja a jövőbeli kárpátaljai magyar katolikus értelmiség segítése, kinevelése. A minden félévben meghirdetett ösztöndíj-programot több alapítvány és magánszemély támogatásával Szolgálat-Kész Alapítvány (Magyarország), Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány (Magyarország), Christina Funnell (Nagy-Britannia) - tudják meghirdetni. Az ösztöndíj-program öttagú bizottsága idén március 20-án másodszor szervezett találkozót az összes eddigi pályázó számára. A találkozó szentmisével vette kezdetét a munkácsi székesegyházban, majd a mellette lévő Szent Mihály kápolnában folytatódott a program. A bemutatkozás után elsőként Kacsó András, a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány kuratóriumi elnöke, akit a bizottság kért fel, hogy vegyen részt a találkozón, tartott előadást a fiataloknak. Rámutatott arra, hogy milyen fontos kutatni Isten akaratát hivatásunkkal kapcsolatban. Elmondta azt is: mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy megtalálja az igazi helyét, feladatát a világban, amit szeret, és ami által kiteljesedik az élete. Ezután két egyetemista - Tamáskó Tünde és Vasziljeva Okszána - számolt be arról, hogyan teljesítenek önkéntes szolgálatot az ungvári megyei kórház gyermekosztályán, ahol árva gyerekeket látogatnak. Majd a munkácsi Hit és Fény közösség egyik önkéntes segítője osztotta meg élményeit, tapasztalatait, melyet az értelmi fogyatékosokkal és családtagjaikkal kapcsolatban szerzett. A kiscsoportos beszélgetés alatt a talentumokról, képességekről, karizmákról esett szó és arról, hogyan lehet azokat felismerni magunkban. Végül a jelenlévők megemlékeztek az 1848- 49-es forradalomról és szabadságharcról. A találkozó végén a nyertes pályázók átvehették az ösztöndíjukat. Bunda Szabolcs A támogató Egyház
Megszokhattuk már, hogy az Egyház adakozó. Élelmet ad, ruhát ad, gyógyszert
ad, utazási lehetőséget, illetve támogatást ad, "szolgáltatást" (keresztelés, esketés,
temetés, stb.) ad, s természetesen mindenekelőtt lelki táplálékot, közösségi élményt.
Ezt mindannyiunknak adja, anyagi és egyéb helyzettől függetlenül. Nagy szükségünk
is van rá. Török Orsolya ![]() HÁZUNK TÁJA Az Élet ünnepe Rahón
A főpásztort a szentmise előtt Jevhenij Versler rahói alpolgármester köszöntötte, aki kiemelte: az érsek rahói látogatása kifejezi azt, hogy az egyház számít a rahói egyházközségre, amely 200 éve töretlenül végzi feladatát. A főpásztorért végzett imádság után kezdődött az ünnepi szentmise, melyet ukrán és magyar nyelven mutattak be. Mieczysław érsek szentbeszédében kiemelte: a plébániai közösségnek és a templomnak fontos szerepe van az ember életében. "Nagyon gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik azt mondják, hogy a templom nem szükséges az Istennel való beszélgetéshez, sőt jobb az Istenhez a természet ölén imádkozni, az erdőben vagy egy tó mellett. De ti, kedves testvéreim, amikor Istennel akartok találkozni, ide jöttök, a templomotokba. Mert a templomnak különleges szerepe van az ember életében. Ahogy családi otthon nélkül nehéz elképzelni egy igaz, normális, jól nevelt embert, ugyanúgy Isten és az egyházi közösség nélkül is nehéz elképzelni a vallásos nevelést és a hitben való fejlődést... Ma meg akarjátok áldani a »Meg nem született gyermek« emlékhelyét. Ez a ti Isten iránti szereteteteknek és hiteteknek kifejeződése, ebben jut kifejezésre felelősségérzésetek és gondoskodásotok arról, hogy ne öljék meg a védtelen gyermekeket." A hitvallás és az egyetemes könyörgések után a hívek körmenetben hozták az oltár elé a szentmiséhez szükséges adományokat. A szentmise végén Mikulyák László plébános felkérte az érsek atyát, hogy - az egyházmegyénkben évek óta jelenlévő hagyomány szerint - áldja meg az egyházközségeiből ideérkezett közel húsz, gyermeket váró édesanyát, akik mint Isten ajándékát akarják fogadni méhük gyümölcsét. Az áldás után minden gyermeket váró fiatalasszony egy emléklapot kapott a metropolitától. A szentmise záróáldása és a pápai himnusz eléneklése után került sor a "Meg nem született gyermek" emlékhely faragott szobrának a megáldására. Sajnos az idei hosszú tél nem tette lehetővé, hogy a szobrot a templom kertjébe tervezett emlékparkban áldják meg, így arra majd csak a park elkészülése után kerül sor. Az abortált gyermekét sirató asszony szobrát a Kultúra Lovagrendje adományozta a rahói egyházközségnek. Elsőként Nick Ferenc lovag-elnök szólalt fel, majd pedig a szobor faragója, a Szlovéniában élő Ornik Srecka. A szobor leleplezése után a jelenlévők együtt imádkoztak a meg nem született gyermekekért valamint az abortusz elkövető asszonyokért, majd a metropolitaérsek megáldotta a szobrot. A szertartás végén az egyházközség vezetői megköszönték a főpásztornak látogatását, köszöntötték közelgő születésnapja alkalmából, valamint emlékül egy, a rahói templomot ábrázoló festményt nyújtottak át az apostolutódnak, aki megígérte, hogy imádságaiban hordozza ennek a városnak a híveit és lakóit, a 185 éves templomi közösségnek pedig egy fehér miseruhát ajándékozott. Rahói egyházközség ![]() HÁZUNK TÁJA A Biblia életre kel A Meglepetés Színház társulata Kárpátalján
Ezzel a módszerrel vizsgálva, tanulmányozva a Bibliát egész más oldalról látjuk az eseményeket, szinte magunk is részeseivé válunk a történetnek. Nagy hálával gondolok a társulatra, hogy ilyen távolra is ellátogattak, és a kárpátaljai közönségnek is megcsillantották a Biblia szubjektív arcát. Török Orsolya ![]() HÁZUNK TÁJA Korláthelmeci szabadtéri keresztút és szentmise
A szentmisét hagyományosan a domboldalban, a temető mellett tartották meg, a 14. állomás után. A felállított sátrakra szükség is volt, mert a keresztút vége felé már eleredt az eső és egészen a szentmise végéig esett is. Érdekes módon nem zavart, hanem még inkább segített átélni a keresztutat és a szentmisét is, mely zenei szolgálatát az ungvári ifjúsági énekkar látta el. A temető szélén, a síroknál ott voltak a gyóntató papok, akik a bűnbocsánat szentségét szolgáltatták ki. Hosszú sorok kígyóztak feléjük... Michels Antal atya a prédikációban hangsúlyozta a választás fontosságát: mennyire fontos Krisztust választanunk, olyan valakit, akinek királysága örök, nem mulandó, mint a földi rendszerek, legyen az feudalizmus, kommunizmus, vagy épp demokrácia... Krisztust választani, az ő országához tartozni a lényeges. A szentmise után a korláthelmeci hívek által készített agapén vehettünk részt. Calem ![]() HÁZUNK TÁJA Gyertyaöntő műhely megnyitása Visken
Az intézmény létrejöttét a Kárpátaljai Szent Márton Egyházmegyei Karitász segítette. "A gyertyaöntő műhely ötlete akkor született, amikor a cseh Caritas Znojmo gyertyakészítésre alkalmas felszerelést és eszközöket ajánlott fel nekünk, hogy felszereljünk velük egy olyan műhelyt, ahol értelmileg sérült emberek végzik a gyertyaöntést" - mondta el Fehér Ferenc, az Egyházmegyei Szent Márton Karitász igazgatója.
Az ünnepi megnyitón jelen volt Majnek Antal munkácsi megyéspüspök, Evžen Adamek, a cseh Caritas Znojmo igazgatója és felesége, Hanna, aki a kárpátaljai segítőket betanította, Král Edit budapesti gyógypedagógus, aki 1994 őszén indította el Kárpátalján a Hit és Fény közösségeket, és a megnyíló műhely felújítási költségeihez is segített Magyarországon adományokat
Szabó István, a műhely vezetője - akinek fia, Gábor Down-szindrómás, és akit szintén foglakoztatnak majd a műhelyben -, elmondta: nem volt kön.- nyű eljutni a műhely megnyitójáig, felújítani azt és a megfelelő feltételeket kialakítani, de nagy lelkesedéssel koordinálta és végezte a felújítási munkálatokat családjával együtt. Mint elmondta, a műhely működése elsősorban nem profitorientált lesz. Igyekeznek olyan légkört és körülményeket teremteni, hogy a sérültek jól érezzék magukat, és szívesen dolgozzanak itt segítőikkel. Így a műhely működéséhez további adományokra is szükség lesz. Bunda Szabolcs ![]() INTERJÚ Zarándoklat Ars-ba Interjú Majnek Antal püspökkel
- Püspök atya, milyen alkalomból utazott az ars-i plébános városába? - A Szent József nővérek általános főnöknője hívott meg Lotharingiába, Colmarba, hogy rendjük pártfogójának napján én tartsam meg az ünnepi szentmisét. Elfogadtam a meghívást, és ha már úgyis Franciaországba kellett utaznom, néhány paptársamat is magammal vittem. Utunk másik célja így az lett, hogy együtt zarándokoljunk el Ars-ba, a papok évében különösen is ünnepelt szentnek, Vianney Szent Jánosnak a sírjához.
Ott kaptunk szállást. A szeminaristák a világ minden tájáról jönnek ide tanulni. Az elszállásolás és a vacsora után még visszamentünk a templomba imádkozni. Másnap pedig az elsők között kaptunk lehetőséget arra, hogy a sírnál imádkozzunk, és szentmisét tartsunk. - Milyen gondolatok fogalmazódtak meg Püspök atyában a zarándoklat során? Mi az, amit az ars-i szent a világnak, az Egyháznak üzen? - Vianney Szent János régóta nagyon kedves szentem. Most mégis magunkkal vittünk egy róla írt életrajzot, amit utazás közben elolvastunk, s ez felfrissítette bennünk az ő lelkiségét. Így egész más volt a sírjánál térdelni, elgondolkodni ennek a csodálatos léleknek, ennek a nagyon alázatos embernek az életén. Az embereket nem magához kötötte, hanem az Úr Jézushoz vezette, elsősorban a bűnbánatra indító életével és prédikációival. Nagyon egyszerűek voltak a beszédei, de azokat átimádkozta, saját tanítását ő is átélte és megélte. Ez a hitelesség sugárzott az ő egyéniségéből, különösen a szentgyónások alatt. Élete végén már a fél ország hozzá járt gyónni.
Személye megerősített engem és zarándoktársaimat is abban, hogy csak az Úr Jézusban lehet bizakodni, senki és semmi másban. Aki így tesz, és hordozza a keresztjét, az bízhat abban, hogy nem csak a halál után lesz feltámadás, de már itt az életben is ad az Úristen bőven előleget az Ő dicsőségéből az esetleg sokat szenvedő, de hűséges papjának. - Napjainkban - éppen a papok évében - megdöbbenve tapasztaljuk, hogy intenzív támadás éri az egyházat, a papokat, sőt a pápát is. A sajtó is egymás után kerekíti a botrányokat, amikor fény derül egyegy pap erkölcstelen és bűnös életére. Az ars-i plébános lelkületét ismerve Püspök atya hogy gondolja, ő milyen buzdítást, tanácsot adna a mai papoknak és híveknek? - Nem véletlen, hogy Benedek pápa őt választotta a papok védőszentjének, különösen most, a papok évében. Ő egész életével üzen nekünk. Minden papnak ajánlatos nem csak átolvasni, de át is elmélkedni a szent plébános egész életművét. Ebből kiderül, hogyan dolgozik a kegyelem éppen az üldözések, az elhagyatottság, a félreértések idején, amikor odajuthat az ember, hogy szinte már fölsír: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!?" Akármilyen szomorúságba, kilátástalanságba, depresszióba is jutna, ne felejtse el, hogy vele van az Isten. És éppen olyankor van a legközelebb hozzá, az ő papjához, amikor az úgy érzi, hogy nem értik, félreértik, vagy nem szeretik. Kapaszkodjon a hitébe, mert az igaz ember a hitéből él, nem ilyen-olyan sikerekből, nem az emberek szeretetéből, elfogadásából. Bizony, aki nagyon törekszik az Úr Jézus kedvére élni, azt Ő megedzi, azaz megengedi, hogy nehézségekbe kerüljön. Az egyház történelméből láthatjuk, hogy bármikor jöttek az üldözések, előbb-utóbb mindig jött egy megtisztulás, megújulás, megerősödés. Láthatjuk, hogy éppen azokban az országokban, ahol üldözik az Egyházat, milyen erős keresztények élnek, még ha kevesebben is. És lehet, hogy épp az Úristen tervének része az, amikor megengedi ezeket a nagyon durva üldözéseket.
- Az ars-i plébános életét ismerve tudjuk, hogy szeminaristaként nehézségei voltak a tanulásban, nehezen tette le teológiai vizsgáit, mégis voltak értelmiségiek is, akik épp az ő beszédei hatására tértek meg. Püspök atya hogy látja, egy mai papnak mennyire szükséges felkészültnek lennie? - Ez egy olyan kérdés, amelyről egyre többet hallom beszélni nem csak a papokat, hanem a püspököket is. Egész papképzésünk valami nagy reformra szorul. Ennek szükségességét abban is látom, hogy egyes mozgalmak saját szemináriumokat próbálnak létrehozni. Valahogy úgy, mint régen a szerzetesrendek - a jelöltjeiket nem egyházmegyés szemináriumokba küldték, hanem saját nevelést akartak, a saját szellemiségükben. A pápa egyik könyvében Szent Benedek Európájának válságáról ír. A racionalizmus és a felvilágosodás szellemiségével megrontott gondolkodásról szól, amely az Egyházban is komoly hangsúlyeltolódást okozott. Ennek során a hangsúly kisebb-nagyobb mértékben a rációra tolódott, és elfordult a misztikától. Ezért - főleg a nyugati országokban - a misztika, a természetfeletti után nagy érdeklődést lehet tapasztalni. Továbbá arról is írt, milyen fontos lenne az Egyháznak a nevelésben a gyakorlatra is nagy hangsúlyt fektetni, az elméleti tanítás gyakorlati megélésére is nagyobb figyelmet fordítani, s ne csak elméleti képzés legyen a hitoktatásban. Ahogyan írja: az ősi katekumenátus gyakorlatát kellene újból felfrissíteni, amely során a jelölteket "hozzáidomították" a keresztény élethez. A gyakorlatban kellett élniük a tanultakat, és csak utána keresztelték meg őket. Nálunk viszont a vizsgázás, akár a hittanos gyerekeknél, akár a szemináriumokban a kispapoknál, csak az elméleti tudás alapján megy. Jó esetben a papjelölt becsületességét is, viselkedését is nézik, de ha nem kirívó a rendetlensége, élete, akkor simán eljuthat a papszentelésig. Sokszor csak akkor figyelnek fel rá, amikor már túl késő, amikor botrányos dolgok derülnek ki róla a papi élete során. - Tehát ha hiteles, erkölcsös, szent életet él a pap, akkor életpéldájával hatással van az emberekre, anélkül, hogy észérvekkel próbálja meggyőzni őket? - Pontosan erről van szó. Budapesten láttam, hogy a jó pap miséjére távoli kerületekből is elmennek az emberek. És nem csak a prédikációit mennek el hallgatni, hanem részt vesznek hittanóráin, közösségeibe járnak. Ez persze a többi papot is ösztönzi, egyfajta nemes versengésre sarkallja őket. Nyilván fordítva is így van: amikor botrány robban ki egy pap körül, az megijeszti a többi papot is, akik elgondolkodnak azon, hogy nem csak odaát kell elszámolniuk, de már ebben az életben is kiderülhetnek titkos cselekedeteik, titokban mondott szavaik. A botrányok hatására a bizonytalan, vallásosságukat nem nagyon gyakorló emberek kevélyen lépnek ki az Egyházból. Azzal azonban nem szabad vigasztalni magunkat, hogy ők úgysem voltak igazán vallásosak, mert bizony, ha a papjuk Vianney Szent Jánoshoz hasonló életet él, akkor még ezek az emberek is megtértek volna körülötte. Az interjút készítette: ![]() CSERKÉSZET Cserkészvezetői előképző Szinyákon
A KáMCSSZ április 9-11. között Szinyákon tartott előképzőt és hivatástisztázót a több mint húsz, segédtiszti táborba jelentkező számára. A jelöltek pénteken Beregvártól Szinyákig tartó gyalogtúrával melegítettek, amit egy kiadós zivatar frissített fel. Rövid száradás után Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke megnyitotta az előképzőt, amit rövid ismerkedés követett. Vacsora, majd egy bemelegítő játék után tábortűz zárta a napot. Másnap a délelőtt közösségépítő és szerepjátékokkal, valamint kommunikációs készségfejlesztővel kezdődött, majd Balogh Lívia főiskolai tanár előadást tartott BiPi (Robert Baden- Powell, a cserkészet alapítója - a szerk) életéről és munkásságáról, illetve a kárpátaljai cserkészet történetéről és a cserkészet pedagógiai megközelítéséről, amit kiscsoportos munka zárt. A délelőtti blokkot Henkel Betti alelnök és Gajdos Katalin elnökségi tag vezette. Ebéd után Rácz István és Michels Antal atyák hivatástisztázót tartottak a résztvevőknek, amit szentmise illetve elmélkedés zárt. Aznap este is volt tábortűz; nagy szórakozást nyújtottak az ott bemutatott kreatív jelenetek. Vasárnap reggel egy rövid közösségépítő játék után Szórád Gábor (USA), a nyári segédtisztképző tábor parancsnoka, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség főtitkára előadásában bemutatta az első cserkésztábort, a gilwell-módszert és az angliai Gilwell-parkot, majd egy kisfilmmel a cserkésztoborzás módszereit. Az előképzőt hosszú és alapos értékelés után finom ebéd zárta. A képzés előre kitűzött céljait elérte. A visszajelzések alapján a jelöltek is élvezték a hétvégét, és átérezték fontosságát. Sokukban felmerültek azok a kérdések, amelyeket el szerettünk volna ültetni bennük. Remélhetőleg a következő hetekben még jobban kiforr bennük ez a hivatástudat és akarat, hogy vezetők legyenek. Fontos, hogy a kárpátaljai magyar közösségek felismerjék a cserkészet fontosságát, és megfelelő vezetőket adjanak a helyi magyar fiatalok vezetésére. PP Lentebb néhány résztvevő gondolatait olvashatjuk. Köszönettel tartozom a szinyáki hétvégéért, a lehetőségért, hogy ott lehettem, és a színvonalas szervezésért. Jó volt együtt lenni olyan emberekkel, akiknek az érdeklődési körük és a feladataik hasonlóak az enyémhez. Hasznos volt továbbá, hogy beszélgethettem ezekkel a cserkészekkel, tapasztalatot cserélhettünk, de mindenekelőtt meghallgathattam mások álláspontját azon döntésünkkel kapcsolatban, hogy segédtisztek akarunk lenni. Ez a döntés most mindannyiunk életét felbolygatta valamilyen szinten, így valóban szükség volt arra, hogy tisztázzuk, mi is az, ami vár ránk. Egy pillanatig sem unatkoztam, egyik feladat váltotta a másikat. Új élményekkel, gondolatokkal jöttem haza, és ilyenkor vannak azok a pillanatok, amikor elgondolkodom, milyen jó, hogy annak idején elkezdtem cserkészkedni, megint gazdagabb lettem valamivel, és reménykedek, hogy én is tudok valamivel gazdagítani mást. Zsuzsanna
A vasárnap délelőtti program után gyökeresen megváltoztak
a gondolataim. Úgy éreztem, hogy mégis szükségem van a
cserkészetre, a cserkésztestvérekre, a mentalitásra, az élményre,
a tudásra - mindarra, amit a cserkészet nyújtani tud. Timea Nagyon jók voltak a csoportos feladatok, a tábortűzi számok, mert már eléggé elszoktam az ilyen feladatok megoldásától; ez felrázott, és jó előkészítés volt a táborra. Fontos volt, hogy lássam, mit várhatok, és hogy tényleg komolyan kell venni a dolgokat és a feladatokat. Annamária
![]() HÍREK Hitoktatók lelkigyakorlata 2010. április 16-17. között lelkigyakorlatot tartottak Bustyaházán egyházmegyénk hitoktatói részére. A lelkigyakorlat előadói Lengyel Donát és Butsy Lajos atyák, valamint Majnek Antal püspök atya voltak. A lelkigyakorlaton mintegy 30 hitoktató vett részt. Lelkigyakorlat alkoholbetegeknek
Április 22-25. között lelkigyakorlatot tartott alkoholbetegeknek és
családtagjaiknak a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat
Bustyaházán. A lelkigyakorlaton 18-an vettek részt. Papi lelkigyakorlat Szinyákon
Április 24-én tartották Ungváron a plébánia Szent György
búcsúját, melynek meghívott vendége Beer Miklós váci megyéspüspök
volt. A püspök atya ezután Szinyákon tartott lelkigyakorlatot
egyházmegyénk magyar nyelvű papjainak április
26-29. között. Milan Sásik püsp ök beiktatása
Április 24-én az ungvári görög katolikus székesegyházban beiktatták
hivatalába Milan Sásik püspököt. A Munkácsi Görög
Katolikus Egyházmegye eddigi apostoli adminisztrátorát a
Szentatya március 17-én nevezte ki megyéspüspökké. Búcsú Várkulcsán
Április 25-én Várkulcsán (Klucsarki) megünnepelték a templom felszentelésének
10 éves évfordulóját. Az ünnepi szentmise főcelebránsai
Bronislaw Bernacki odessza-szimferopoli és Majnek Antal
munkácsi megyéspüspökök voltak. A szentmise után Majnek Antal
püspök megáldotta az új plébániaépületet. Megújul a kárpátaljai HÁLÓ Közöss égfejlesztő Katolikus Egyesület
Első lépésként a közelmúltban 5 fős elnökség kezdte meg munkáját
azzal a céllal, hogy segítse a már létező kárpátaljai keresztény
kisközösségek együttműködését, és előmozdítsa minél több új
közösség létrejöttét. Az elnökség tagjai: Nánásy Dolika (elnök),
Bodnár Viola, Bárdos István, Török Dénes, Tüzes Pál.
FELHÍVÁSOK Egyházmegyei családtalálkozó
Május 8-án kerül sor a következő egyházmegyei családtalálkozóra
Beregszászban. A találkozó reggel 9 órakor kezdődik
szentmisével, majd Butsy Lajos atya előadásával folytatódik.
Ezt beszélgetés követi, majd a találkozó a tervek szerint 14
órakor zárul ebéddel. Mindenkit szeretettel várunk! Ukrán nyelvű ifjúsági találkozó
Május 10-én lesz az ukrán nyelvű egyházmegyei ifjúsági találkozó.
Mottója: "Út az égbe - avagy te hová mész?" A találkozó
9 órakor kezdődik Munkácson a székesegyházban. Szeretettel
várjuk a fiatalokat közös imára, éneklésre és gondolkodásra.
A találkozóról a helyi lelkipásztortól lehet információt kérni,
valamint a következő telefonszámokon: 097-2175360, 050-
6730857. A rahói egyházközség búcsúja
Május 15-én, magyar idő szerint 10 órakor tartja búcsúját
Nepomuki Szent János tiszteletére a rahói egyházközség, alapításának
200. évfordulója alkalmából. Az ünnepi szentmise
főcelebránsa Majnek Antal püspök lesz. A szentmise végén a
jelenlévők pápai áldásban részesülnek. Roska Péter atya lelkigyakorlata
Roska Péter atya nyári lelkigyakorlata július 16-18. között lesz. Bővebb
információt az Új Hajtás következő számában találhatunk.
ZARÁNDOKLATOK Csíksomlyói pünkösdi búcsú
2010. május 21-23. között. Ára 35
euró. Jelentkezési határidő: május 10. Krakkó - Wadowice - Czestochowa
június 22-27. között. Az út folyamán Auschwitzba is ellátogatunk. A zarándoklat ára 120
euro, mely az utazás, a szállás és az étkezés költségeit fedezi.
Jelentkezési határidő: 2010. június 5. Schengeni vízum megléte
szükséges. Jelentkezéskor szükséges leadni az útlevél és vízum
másolatát és 50 eurót. SZENTEK ÉLETE Szent Mónika
Mai szemmel már-már érthetetlen türelmességével végül elérte, hogy Patrícius önként belátta hibáit, s egyre nagyobb tisztelettel és szeretettel fordult hitvese felé. Mónikának nemcsak férje, hanem anyósa részéről is sokat kellett tűrnie. A pogány nő sokáig ellenséges szemmel figyelte menyének minden lépését. A szolgák rosszakaratú sugdosása alapján igaztalan vádakkal illette Mónikát. Páratlan szelídséggel és tiszteletteljes magatartásával Mónika leszerelte anyósa bizalmatlanságát is, és megnyerte a szívét. Lassanként anyós és meny a legmeghittebb viszonyba kerültek egymással. Mónika jó példája nyomán férje és nehéz természetű anyósa katekumen lett, s Patrícius a halálos ágyán megkeresztelkedett. Mónika negyvenévesen jutott özvegységre. Házasságából három gyermek született. Szerette mindhármat, de egészen egy volt legidősebb fiával, Ágostonnal, aki egyedül örökölte anyja lelkének mélységét és finomságát. Mégis a legtöbb gondot és bánatot épp Ágoston okozta neki. Örült, amikor látta feltárulni tehetségét, féltette és siratta kóbor, kamasz vadságát, még inkább lángoló érzékiségét. A fiú már karthágói tanulmányai közben kicsapongó életet élt és a manicheusok szektájához csatlakozott. A fájdalmában elmerült anya ekkor álmot látott: egy nagy útjelző oszlop előtt állt, és látta, hogy egy ragyogó ruhába öltözött ifjú közeledik feléje. Derűs mosollyal kérdezte tőle, miért sír. Mónika azt felelte, hogy siratja fiának elveszett lelkét. Az ifjú erre azzal biztatta, hogy ne keseregjen, mert a fia ugyanabban az irányban halad, mint ő. Akkor megpillantotta Ágostont ugyanazon az ösvényen. Mónika elmesélte álmát a fiának, aki ellene mondott: "Ez nem történhet meg, mert az angyal nem azt mondta, hogy én leszek ott, ahol te vagy, hanem hogy te fogsz ugyanoda érkezni, ahova én!" Mónika kimondhatatlan aggódással figyelte fia tévelygéseit. Itt már szelídsége és kedvessége is kevésnek bizonyult, Ágoston annyira elmerült bűneiben. Nem maradt más fegyver számára, mint a soha meg nem szűnő imádság. Közben a huszonkilenc éves Ágoston úgy határozott, hogy elszakad édesanyjától, és Rómába költözik, hogy ott tanítson. Mónika határozott szándéka volt, hogy vagy visszatartja az utazástól, vagy maga is vele megy. Egészen a karthagói kikötőig követte a fiát, s akkor Ágoston becsapva őt, nélküle vitorlázott el Róma felé. Mónika a kikötőben mérhetetlen magára hagyottságot érzett, mert mint sok anya, ő is magánál és magának akarta tartani a fiát. Mindabból azonban, amit átszenvedett, megtanulta, hogy Isten kezére bízza a gyermekét, s végül egészen odaajándékozza Istennek. Mónika később levelet kapott Ágostontól, melyben arról értesítette, hogy megbetegedett. Az anya azonnal útra kelt. A hajó félelmetes viharba került. A hajón lévő összes utas és hajós közül egyedül Mónika nem félt. A hajó kapitányának ezt a magyarázatot adta: "Egy anya vagyok, aki a fiához utazik, mert az sokkal nagyobb veszedelemben van, mint ez a vihar." Mire Mónika rátalált szökevény fiára, Ágoston már Milánóban volt, ahol Szent Ambrus tanítását hallgatta, és a szentéletű püspök tanítványa lett. Mónika mindjárt megérezte, mennyire megragadta és át is formálta fiát a szent püspök szava. Végre a meghallgattatás! Végre a megtérés! A rossz úton járó fiúért 14 éven át hullatott könnyeknek és az állhatatos imádságnak meglett az eredménye. Mónika Milánóban kapta meg a választ régirégi kérésére: 387-ben, húsvét hajnalán Ágoston, annak fia, Deodatus és barátja, Alypius együtt vette fel a keresztséget. Mónika pedig boldogan ünnepelt, és hálát adott Istennek. A keresztség után elhagyták Milánót, és egy időre valamennyien visszavonultak Cassiacumba, majd elhatározták, hogy hazatérnek Afrikába. Mónika azonban még útközben, mielőtt tengerre szállhattak volna, a kikötővárosban, Ostiában, 384-ben megbetegedett és meghalt. Boldogan, hogy a mennyek fényességében imádkozhat tovább fiáért és az ő előbbi újain tévelygőkért. Összeállította: Riskó Mariann ![]() HÁTTÉR Szmolenszk után
70 évvel ezelőtt az oroszok a
lengyel vezérkart, 22 ezer
ember mészároltak le Katyńban,
s most a megemlékezésre
tartó lengyel elnök és kísérete,
csaknem száz ember veszett
oda újra az ország vezetői
közül. A tragédiában kilenc
egyházi személy - két püspök
és hét pap illetve lelkész - is
életét vesztette. Pápai Zsuzsanna ![]() HÁZUNK TÁJA Mentálhigiénés alapképzés Nagydobronyban
A képzés során a résztvevők sokszínű programban - előadások, csoportfoglalkozások, játék, tréning - vettek részt. A programokat anyaországi szakemberek koordinálták: a Magyar Mentálhigiénés Szövetség (MAMESZ) képviseletében Buza Domonkos elnök és Simon Gabriella elnökségi tag. A mentálhigiéné szó - amely lelki egészséget jelent -, akárcsak a testi egészség, nem elhanyagolható. A szervezők célja ezzel a képzéssel az volt, hogy megalapozódjon a pedagógusok mentálhigiénés szemlélete, fejlődjön személyes hivatásbeli készségük és erősödjön az iskolai problémák iránti érzékenységük. A képzés egyik fő irányvonala a gyermekközpontú oktatás volt, melynek lényeges szempontja, hogy a tanár beleélje magát a gyerek, a tanuló helyzetébe. Csoportbeszélgetések keretében a résztvevők ún. esetmegbeszéléseken vitatták meg az oktatási folyamatban felmerülő problémás helyzeteket, melyek kapcsán a koordinátorok adtak számukra hasznos tanácsokat. A pedagógusok különböző játékos foglalkozások keretében megtapasztalták, hogyan lehet elsajátítani az empátiát, melynek birtokában könnyebb megérteni a gyermeket, ezáltal pedig könnyebben lehet őt irányítani és így az iskolai oktatásban nem elhanyagolható fegyelmet fenntartani. A képzés másik pillértémájaként a pedagógus lelki egészsége, ezen belül az azt fenyegető veszélyek szerepeltek. Magyarországi statisztikák szerint a pedagógusok 25 százaléka munkája első öt évében "kiég": különböző okoknál fogva belefárad a munkájába, nem talál benne örömet. A képzésen többek között hasznos tanácsok hangzottak el arra vonatkozóan, hogyan lehet a korábbi lelkesedést vis.- szanyerni, a problémás helyzeteket kezelni. Ennek lényeges feltétele az önismeret, hogy magunkból kiindulva próbáljuk lelki egészségünket orvosolni. A képzés keretében ún. utótalálkozóra is sor került, amikor is a korábbi mentálhigiénés képzések résztvevői számoltak be az itt elsajátított tapasztalatok gyakorlati alkalmazásának eredményeiről. Mint elhangzott, a szervezők április folyamán terveznek még egy ilyen utótalálkozót. A képzés megrendezésének költségeit a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) biztosította. Bunda Szabolcs ![]() FIATALOKTÓL FIATALOKNAK Chiara Luce - életszentség 19 évesen
"Ez bátorít bennünket, hogy hig.- gyünk az evangélium logikájában: a búzaszem, ha elhal a földben, sok termést hoz. Ragyogó példája segíteni fog bennünket, hogy megismertessük a karizma fényét, és hírül adjuk a világnak, hogy Isten a Szeretet" - ezekkel a szavakkal reagált a boldoggáaavatás hírére Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke. Ki volt Chiara Luce? 1971. október 2-án született Ruggero Badano és Maria Teresa Caviglia kései gyermekeként. Szülei a katolikus hitben nevelték fel. Kedves, életvidám, szerény lány volt, sokat teniszezett, úszott, kirándult, szeretett énekelni és táncolni. Kilencéves korában már a Fokoláre Moz g a l o m h oz tartozott. Tehetsége sokféle módon megmutatkozott, vonzó társasági lény volt, sok baráttal, akik "normálisnak", ugyanakkor rendkívülinek is tartották őt. Amikor csatlakozott a Chiara Lubich által alapított Gen (új generáció) Mozgalomhoz, megismerte a Szeretet- Istent, életének ideálját. Úgy döntött, minden pillanatban az ő akaratát fogja tenni, s Jézust akarta látni minden felebarátjában. Különös szeretettel fordult a rászorulók, a szegények felé, s szívesen foglalkozott afrikai gyerekekkel: arról álmodott, hogy egyszer majd orvos lesz Afrikában. 16 évesen nagyon vonzotta a szerzetesi élet. Nem sokkal később a vállában csontrákot állapítottak meg. Amikor megtudta, teljesen Isten szeretetére bízta magát. Ragaszkodott elképzeléséhez, hogy misszionárius lesz. A betegség azonban gyorsan terjedt, hamarosan a gerince is meggyengült, s egy idő után Chiara már nem tudott járni. Amikor fájdalmak gyötörték, azt ismételgette: "Jézus, ha Te is akarod ezt, én is akarom." Lassan beletörődött abba, hogy már sehová nem mehet, és idejét imádsággal töltötte, lelki támaszt adott családjának és barátainak. Akik felkeresték őt, nyugalommal, békével és örömmel találkoztak. Chiara üzenetet küldött kortársainak: "A fiataloké a jövő. Én már nem tudok futni, de szeretném átadni nektek ezt az égő lángot, mint az Olimpiában. Csak egy életetek van, és mindent megér, hogy jól éljétek!" A Chiara Luce nevet a Fokoláre Mozgalom alapítója, Chiara Lubich adta neki. 1990. október 7-én ért véget rövid és sugárzó élete. Röviddel halála előtt azt mondta: "Ne sírjatok miattam, Jézushoz megyek! Nem akarom, hogy a temetésemen az emberek sírjanak, inkább énekeljenek teli torokból!" Utoljára így szólt édesanyjához: "Légy boldog: én az vagyok!" Egész élete az Isten szeretetébe való feltétel nélküli beleegyezés volt, újra és újra kimondott "igen", gyermekkorától kezdve: ez változtatta betegségét fényes utazássá az Élet teljessége felé. Halála után életszentségének híre fokozatosan elterjedt. Egy Triesztben történt csodálatos gyógyulás elismerése fontos lépéssel közelebb hozta a boldoggáavatást, amelyet 1999-ben indított el Livio Maritano, Acqui püspöke - olvasható a Fokoláre Mozgalom honlapján. Az ünnepélyes eseményre idén szeptember 25-én kerül sor Rómában. Chiara Luce honlapja: www.chiaralucebadano.it Magyar Kurír ![]() TANÚSÁGTÉTEL Egy világi domonkos hivatásának története
Azután mindenkinek fel kellett készülnie egy témából, amihez jegyzeteket is kaptunk. Nekem a szegénység, tisztaság, engedelmesség témaköre jutott. Meglepő volt számomra, de a Jó Isten megadta, hogy legalább az egyiket, a szegénységet sikerült átélnem, ha nem is fizikailag, de átéreztem másokét, és a többiek előtt el tudtam mondani tapasztalataimat. Ettől kezdve éreztem, hogy itt a helyem, ebben a közösségben. De még nem voltam benne teljesen bizonyos, hogy mi is az Isten szándéka velem. Míra nővértől hallottam a hivatástisztázó lelkigyakorlatról, és mindenáron el akartam menni rá. El is mentem, egyértelmű választ azonban nem kaptam, ahogy szerettem volna. Pedig nem volt sok időm: el kellett döntenem, hogyan csatlakozom a Domonkos Családhoz: világi harmadrendiként vagy apostolkodó nővérként, mert volt egy pont, amikor ez utóbbi hivatást is elfogadtam volna Isten kezéből. Két hónappal később otthon, egy csendes imában derült ki és a beöltözés előtti lelkigyakorlaton erősödött meg bennem, hogy világi domonkos leszek. Így a pár nappal későbbi beöltözésre már könnyű szívvel készültem, mert biztos voltam magamban. Erre 2008. október 4-én, Szent Ferenc ünnepén került sor. Én is megkaptam a skapulárét és a kis domonkos keresztet. Eddig még könnyű volt, de ezután kezdődtek az igazi megpróbáltatások. A beöltözés után sokszor nem tudtam eljárni a találkozókra a munkám miatt - nem tudtam elszabadulni, mert nem volt, aki helyettesítsen. Nem voltam közösségben a tagokkal, még csak nem is láttam őket. Ekkor elcsüggedtem: úgy éreztem, egyedül vagyok és már nem is vagyok arra méltó, hogy domonkosnak hívjanak. Magamba fordultam, nem érdekelt igazán senki és semmi. A munkámat is ott akartam hagyni, nem találtam semmiben sem örömöt. Tudtam, hogy azok, akikkel együtt beöltöztem, első fogadalmukat fogják letenni. Nekem is kellett volna, de én akkor abban voltam csak biztos, hogy semmiképp nem akarok fogadalmat tenni. Amikor előtte részt vettem a lelkigyakorlaton, engem is megkérdeztek, vállalom-e ezt, én pedig azt mondtam: magam sem tudom, mit akarok, elvesztettem az életcélomat, semmivé váltak az álmaim. Persze azért elmentem a többieket megnézni. Csak hat hónap szenvedés után kezdtem el kilábalni a céltalanságból az Úr segítségével. Adventben már örömmel várhattam a karácsonyra, meggyóntam minden bűnömet, tisztán készültem e szent ünnepre. Igazából nem tudom, hogyan jutottam ki a kedvetlenségből, de az Úr biztos nem engedte el a kezemet, és kezdtem érezni, hogy ez így nem mehet tovább. Ekkortól megpróbáltam újra élni, és nem csupán létezni, mint addig. Bár nem jött rögtön a felismerés, de megértettem, hogy értelme volt ennek a szenvedésnek, átértékeltem mindent. Most már kezdenek helyreállni a dolgok, más szemmel látom a világot, tudatosult bennem, hogy érdemes és van kiért élni, és az élet mennyire szép, csak ezt fel kell fedezni. Újra járok a betegekhez a megyei onkológiára, és ami meglepő számomra, hogy megbíznak bennem azok az emberek, akik ott fekszenek. Mert bár már felnőtt vagyok, nem nézek ki annak, és én sem érzem sokszor magam felnőttnek - ők mégsem néznek gyereknek. Az árva gyerekekhez is akarok megint járni a városi kórházba; nekik csupán szeretetre van szükségük, így megpróbálok legalább pár órányi örömöt vinni nekik. Rájöttem arra is, hogy a munkahelyemen másképp kell apostolkodnom: szeretettel és nem mások kioktatásával. Emiatt fő feladatomnak tartom, hogy valahogyan harcoljak a megfogant életért, mely veszélyben van; terjesszem, hogy ők is meg akarnak születni, rájuk is szükség van és értékesek, és senki ne dobja el őket. Ez a szívügyem. Szeretnék ebben a témában szórólapokat terjeszteni és megalakítani egy imacsoportot, mely a veszélyben lévő kis magzatokért imádkozik. Most már mondhatni biztos vagyok magamban és szeretnék beöltözni, amint lehet. Remélem, terveim sikerülnek, és minél többen csatlakoznak hozzám; ehhez kérem a Jó Isten segítségét. Tóth Viktória, Ungvár ![]() ÉLETVÉDELEM Köszönjük az imádkozóknak! Hírek az életvédelemről
Egyházmegyénkben sokan - különösen
az idősek és betegek közül -
tettek ígéretet arra, hogy imádkoznak
a Kárpátalján megkezdett életvédő
munkáért. ![]() CSALÁD, NEVELÉS Mária, az anya
Gyermeket fogant Amit tett: Átgondoltan, visszakérdezve, de Isten akaratára teljesen nyitottan igent mondott arra, hogy gyermeket foganjon, egy olyan helyzetben, ami emberileg erre alkalmatlannak tűnt. (Meg is kövezhették volna.) Ugyanakkor teljesen emberi, ahogy a hegyekbe siet Erzsébethez, hogy megbizonyosodjon: az angyal az igazat mondta, a jelenés valóság volt. Amit nem tett: Nem utasította el a gyermeket, ahogy annyian teszik különböző indokokra hivatkozva. Közben pedig nem magyarázkodott, védekezett, egyszerűen Istenre bízta helyzetét. Szülés Ha belegondolunk, elég kalandos volt. A terhesség utolsó heteiben szamárháton zötykölődni, aztán megindul a szülés, és nincs senki segítség, de még csak egy szegényes fekhely sem. Amit tett: megint csak bízott az Úrban, hogy valahogy majd csak elrendezi a dolgokat. Amit nem tett: Nem szidta Józsefet, hogy milyen tehetetlen, hogy ő itt már mindjárt szül, ez az ember meg még egy rendes szállást sem képes szerezni. Bár nyilván lehetett benne aggodalom, ezt nem úgy oldotta fel, hogy másokra kezdett mérgelődni, neheztelni, hanem úgy, hogy az egész helyzetét az Atya elé tette. Hová lett a kisfiam? Még csak 12 éves Jézus, amikor három napig nem találják a jeruzsálemi zarándoklat végén. Milyen érzések kavaroghattak Máriában? "Az Isten rám bízta az Ő Fiát, én pedig nem tudok rá vigyázni, elvesztettem, most mi lesz?" Amit tesz: Megtesz minden tőle telhetőt, hogy megtalálja. Közben pedig imádkozik. Egyszerre használja az emberi lehetőségeket és kéri az istenit. Amit nem tesz: Most sem szidja Józsefet, hogy miért nem vigyázott rá jobban, sőt, Jézust sem, amikor végre megkerül. Közli vele az érzéseit ("bánkódva kerestünk"), és egy kérdést tesz fel neki úgy, hogy valóban nyitott a válaszra, nincs benne vádlás és nem árasztja el a háromnapi aggódás alatt felgyűlt negatív érzéseivel. (Érdekes egyébként belegondolni: később, Jézus halálakor is három napra veszítette el Mária a fiát. Akkor vajon mit érzett? Vajon tényleg feltámad, ahogy beszélt erről?) Jézus elmegy Jézus felnőtt. Mária közben megözvegyült. Egyetlen támasza a fia. Ő viszont egyszer csak bejelenti, hogy elmegy, magára hagyja az édesanyját. (Bár feltételezhetjük, hogy valamilyen módon gondoskodott róla.) Mit tett Mária? Elengedte. A szívében is. Mit nem tett? Nem zsarolta, hogy "Ezért neveltelek, hogy aztán öreg napjaimban magamra maradjak?". Nem próbálta magához kötni. Nem az ő igényeit tette az első helyre, hanem Isten akaratát. Nem is szólt bele Fia döntésébe, mint azok a szülők, akik mindig mindent jobban tudnak. Bízott benne annyira, hogy el tudja fogadni a döntését. "Ki az én anyám?" Van egy jelenet az evangéliumban, amikor Jézusnak szólnak, hogy anyja és rokonai várják és látni szeretnék. (A szentírásmagyarázók szerint azért jöttek, hogy hazavigyék, mert nyilván megbolondult - és ehhez magukkal citálták Máriát.) Erre Jézus megkérdőjelezi, hogy ki az ő anyja és rokonai, azt mondja, hogy azok, akik teljesítik Isten akaratát. Nahát, ez már mindennek a teteje! - mondanák sokan. Felneveltem, és most látni sem akar, sőt, még le is tagad. Valószínűleg Mária sem érti ezt igazán, de szívében érzi Jézus igazságát. Hagyja ugyan, hogy a rokonok elrángassák magukkal, de semmi olyat nem tesz, amivel megnehezítené Jézusnak, hogy teljesítse hivatását. Nézzünk magunkba! Nem gátoljuk-e olykor felnőtt gyermekünket abban, hogy teljesítse a hivatását, például a házastársi, szülői feladatait? Rábízzuk-e, vagy kioktatjuk, hogyan kellene csinálni a dolgait? Meghal a fiam Talán a legfájdalmasabb, ami egy emberrel történhet, a gyermeke halála. Ez nem a dolgok természetes rendje, hogy a fiatal megy el előbb. Akibe annyi szeretetet, időt, energiát, törődést "fektetett", most itt fekszik holtan. Mi értelme volt akkor? Mária is átéli ezt a fájdalmat, sokszorosan, az ismert körülmények miatt. Hite, bizalma nem "spórolja meg" neki a szenvedést. Ő bízott a fiában, hogy tudja, mit tesz, mégis - úgy tűnik - kudarcot vallott. Bízott az Atyában, aki azzal adta Őt neki, hogy majd megváltja a népét. És most? A legnagyobb szenvedés közepette, amikor már gondolkodni is képtelen az ember, megmarad számára a feltétel nélküli hit az Isten jóságában. Most sem vádol senkit, nem szidja a farizeusokat, Pilátust, a gyáva apostolokat, a kegyetlen katonákat. Csak szeret, és ezért szenved. Közben - valahol mélyen - hisz és remél. Feltámadt Mária "joggal" várhatta volna, hogy feltámadott Fia első útja hozzá vezessen. Ő nem kételkedett benne, nem hagyta magára, és különben is, legközelebbi hozzátartozója. De az evangéliumok nem is említik, hogy akár csak egyszer is megjelent volna neki. Vannak teológusok, akik szerint azért nem, mert nem volt rá szükség. Mária hitt. Jézusnak nem kellett semmit bebizonyítania neki, feltétel nélkül szerette és hitt benne. A vérségi kapcsolatnál fontosabbá válik itt a lelki kapocs. Istenben egyek ők, és ez minden fizikai találkozást felülmúl. Popovicsné Palojtay Márta ![]() MESE Öreg Janó
Mióta az eszét tudta, mindig a vizet járta öreg-öreg csónakjával. Vigyázta a partot, őrizte a száradó halászhálókat, számolta a csónakokat, figyelte a vizet. A gyerekek lesték minden mozdulatát. Tudott Öreg Janó egyebet is: tudott hálót hurkolni, horgászzsinórt csomózni, óriásharcsát fogni, halászlét főzni, gőzölgő szurokkal csónakot javítani, és tudott új csónakot építeni, sőt, az új csónakot vízre is tudta bocsátani az öreg-öreg csörlővel, amelyet ő maga szerkesztett még fiatal korában. Akkoriban még ő emelt kalapot a falu vénei előtt. Egy este, amikor befejezte a munkát, s éppen a csónakját próbálta kihúzni a partra, odaugrott mellé egy fiatal halász: - Hagyd csak, öreg, ez már nem neked való - mondta. - Majd én! - s egyetlen mozdulattal partra húzta a csónakot. - Köszönöm - hálálkodott Öreg Janó, és hazaballagott. Egy másik este, amikor éppen a vizet merte ki a csónak fenekéből, a szomszéd halászasszony szólította meg: - Ne hajolgass, öreg - mondta. - Majd én! - azzal könnyedén kimerte a vizet az utolsó cseppig. - Köszönöm - motyogta Öreg Janó, és hazaballagott. Egy saras őszi napon, amikor a vizesvödrével baktatott a kútról hazafelé, egy korosabb halász lépett melléje, majdnem olyan öreg, mint ő. - Még nyakad töröd a csúszós úton - mondta. - Majd én viszem a vizesvödrödet! - Köszönöm, de én is... - kezdte volna Öreg Janó. - Hazakísérlek, hogy bajod ne essen! - karolt bele készségesen a másik. - Köszönöm - sóhajtotta Öreg Janó. Akkoriban már az egész falu kalapot emelt előtte. - Úgy látszik, én vagyok a legöregebb - gondolta Öreg Janó. - Hja, az idő eljár... Attól kezdve csak titokban tevékenykedett, s egyre többet ült otthon. Egyik szomszédasszonya megfőzte s helybevitte az ebédjét. - Köszönöm - mondta minden nap Öreg Janó. Másik szomszédja tüzelőt gyűjtött, s begyújtotta a kemencéjét. - Köszönöm - mondta neki is Öreg Janó. A harmadik szomszéd vizet hordott a kútról. - Köszönöm - mondogatta Öreg Janó. - Milyen kedves hozzám mindenki - gondolta. - Miért vagyok mégis szomorú? - Úri dolgom van - gondolta később, de nem lett jobb kedve. Egyszer híre járt, hogy közös halászbárkát épít a falu, akkorát, hogy minden halász beleférjen. Mindenki a bárkán dolgozott. Öreg Janóról egészen megfeledkeztek. Telt-múlt az idő. Elkészült a halászbárka, s eljött a vízre eresztés napja. - Hórukk! Hórukk! - kiabálta erőlködve az egész falu, de a bárka meg se moccant. - Hívjuk Öreg Janót! - kaptak észbe a gyerekek. - Ő annyi mindenhez ért! - Öreg Janó! Öreg Janó! Segíts, Öreg Janó! - Itt vagyok - bújt elő a kemence mellől Öreg Janó. - Engedd vízre az új bárkát! Te értesz hozzá! Öreg Janó egy szót sem szólt, csak megolajozta az ütött-kopott, öreg-öreg csörlőt. Egy rozsdás nyikorgás... Két rozsdás nyikorgás.... S a bárka lassan, méltósággal vízre ereszkedett. - Maradj a tóparton, Öreg Janó! Őrizd az új bárkát! Vigyázz a hálókra meg a csónakokra, mint azelőtt! - Nem bánom... Ha szükség van rám... - mondta boldogan Öreg Janó, s egy percig sem kérette magát. Azóta is ott szolgál öreg-öreg csónakjában, vigyázza a partot, őrzi a száradó halászhálókat, számolja a csónakokat, óvja az új bárkát, figyeli a vizet. A gyerekek lesik minden mozdulatát. Ha ideje engedi, hálót hurkol, horgászzsinórt csomóz, óriásharcsát fog, halászlét főz, gőzölgő szurokkal csónakot javít, ha kell, új csónakot épít, s ha kész a csónak, vízre is tudja bocsátani, mert Öreg Janó tud annyit a halászéletről, mint az egész halászfalu együttvéve. Döbrentey Ildikó ![]()
E-MAIL NEKÜNK | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
KEZDŐLAP
Színes lett az Új Hajtás


Színes lett az Új Hajtás borítója
A Szent Márton Egyházmegyei Karitász ösztöndíjasainak találkozója
Az Élet ünnepe Rahón
A Meglepetés Színház társulata Kárpátalján
Korláthelmeci szabadtéri keresztút és szentmise
Gyertyaöntő műhely megnyitása Visken
Zarándoklat Ars-ba
Chiara Luce - életszentség 19 évesen
Egy világi domonkos hivatásának története
Mária, az anya