KEZDŐLAP      

TARTALOM:

Életerő hétvége

XIV. Munkácsi Ifjúsági Találkozó

Virágvasárnapi passiójáték
   Szürtében

Imaoldal

Mennybemenetel, Pünkösd,
   Szentháromság vasárnapja

Májusi litánia

Mennyi idő kell
   a szentté váláshoz?

MÉCS családtalálkozó
   Beregszászban

Kulturális forradalom
   a nemiség átértelmezéséért

69 év után újra misszió
   Benében!

20 éves a Cursillo Magyarországon

Hírek, felhívások

Remete Szent Antal,
   a Sivatag Óriása

Történetek

Hogyan múlhatja felül
   az ember önmagát?

Interjú Bosák Nándor
   megyéspüspökkel

A nehéz gyerek I.

Mese

Életerő hétvége

Egy magyarországi gyógyfürdő melletti szálloda a következő mondattal reklámozta a pünkösdi hosszú hétvégére kínált szolgáltatásait: "Életerő hétvége". Az ajánlat pezsgőfürdőt, aromás gyógymasszást, bio-szaunát, algás tengeri fürdőt és ezekhez hasonló wellness-különlegességeket foglalt magába, egyszóval csupa olyan dolgot, amely a testi pihenést szolgálja. Az életerő hétvége tehát testi felüdülést kínált a vendégeknek.

Mivel talán mi nem vágyunk ilyen különleges és feltehetően különlegesen drága, testi pihenést nyújtó szolgáltatásokra, vagy talán nem is tudnánk azt megfizetni, ezért most mindenkit meghívok egy ingyenes "Lelki életerő hétvégére". A pünkösdi hétvége nagyszerű alkalom számunkra, hogy lelkiekben felfrissüljünk és újjászülessünk a Szentlélek által.

Ötven nappal Jézus húsvéti feltámadásának ünnepe után a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. Az első Pünkösdkor a harmadik isteni személy tüzes lángnyelvek alakjában ereszkedett le az apostolokra, s eltöltötte őket erővel és bátorsággal. A korábban félelmükben bezárkózó apostolok a Lélek erejével bátran kiállnak az emberek elé és hirdetik Jézus feltámadását. Az apostolok egyénileg is újjászületnek lélekben, ugyanakkor a Szentlélek közösséget teremt. Létrehozza az ember és az Isten közösségét, és egy közösségbe fogja az embereket. Ez a Szentlélek által létrejött kettős közösség azonban nem választható el egymástól, hanem szorosan összetartozik. Ahol ugyanis nincs meg az emberek közötti szeretetközösség, ott nem beszélhetünk arról, hogy az emberek egyénileg közösségben élnek Istennel. A Szentlélek hozza létre az Egyház közösségét és Ő árasztja a szeretetet mindazok szívébe, akik ehhez a közösséghez tartoznak (vö.: Róm 5,5).

Lelki életerő hétvégénken természetesen azt keressük, hogy mi tartja össze ezt a közösséget, mi élteti e közösség tagjait. Az Apostolok Cselekedeteiben arról olvashatunk, hogy Péter apostol pünkösdi beszédének hatására körülbelül háromezer ember tér meg és csatlakozik a közösséghez (vö.: ApCsel 2,41). E csatlakozás a most születő Egyház közösségéhez elsősorban a Szentléleknek köszönhető, aki egyébként Pétert szólásra indítja. A leírás a következőkkel fejeződik be: A hívek "állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyértörés közösségében és az imádságban" (ApCsel 2,42). XVI. Benedek pápa 2006. április 5-én a szokásos általános kihallgatáson az Egyház közösségéről szólván ezt mondta: "A közösség az apostoli igehirdetés által kiváltott hitből születik, a kenyértörésből és az imádságból táplálkozik, és a testvéri szeretetben és a szolgálatban fejezi ki önmagát". Íme itt vannak azok a kulcsszavak, amelyek megértése és megvalósítása egyrészt lelki újjászületést jelent számunkra, másrészt a krisztusi közösség élő tagjává tesz minket. Lelkierőnket a hit, a szentmise és a szentáldozás, a rendszeres imádkozás és a szeretet gyakorlása adja vissza.

Lelki életerő hétvégénken imádkozzunk a Szentlélek hét ajándékáért!

Jöjj, bölcsesség Lelke, és segíts minket abban, hogy jobban szeressük a mennyei dolgokat a földieknél, a lelkieket a testieknél!

Jöjj, értelem Lelke, és értesd meg velünk hitünk titkait!

Jöjj, jótanács Lelke, és segíts döntéseinkben!

Jöjj, erősség Lelke, hogy segítségeddel le tudjuk győzni félelmeinket és gyengeségeinket, és képesek legyünk az erények gyakorlására!

Jöjj, tudomány Lelke, és taníts minket az Igazságra!

Jöjj, jámborság Lelke, hogy gyermeki szívvel, bizalommal közeledjünk Atyánkhoz!

Jöjj, Úr félelmének Lelke, hogy felismerjük, ami kárhozatra juttatna minket, és segíts, hogy állandóan törekedjünk az üdvösség elnyerésére!

Horváth István Sándor 2008 pünkösdjén megjelent írása

"Ti vagytok az egyház jövője!"

XIV. Munkácsi Ifjúsági Találkozó

"Ti vagytok az egyház jövője!

Nem csak azért, mert mi, öregebbek hamarabb elmegyünk és ti maradtok, hanem az a remény éltet minket, hogy ti megmaradtok a hitben, sőt még inkább növekedtek Isten szeretetében!" - mondta beszédében Majnek Antal püspök az idei egyházmegyei ifjúsági találkozón.

Huszonnégy helységből mintegy kétszáz fiatal gyűlt össze Munkácson május 9-én reggel, hogy az előadókkal együtt átelmélkedjék a találkozó mottóját.

Fiatalok fogadták a fiatalokat a templom előtt, ideiglenesen felállított asztaloknál folyt a regisztráció, az ismerősök találkozása, a vidám beszélgetés. Közben a régebben érkezetteket az ungvári ifjúsági kórus tartotta szóval, illetve énekekkel a templomban.

Az összegyűlt fiatalokat Béres István atya köszöntötte, majd kezdetét vette az első előadás.

Majnek Antal püspök arra helyezte a hangsúlyt, hogy a fiatalok Istenben való gyermeki bizalommal, hittel, felelős szeretettel, tiszta, becsületes életet élve lehetnek nem csak az egyház jövője, hanem boldog, örömteli életet élő emberek is. Beszélt az élet tiszteletéről, az egymásért való felelősségvállalásról. Ennek kapcsán szó került az abortuszról is, és több más olyan veszélyről (drog, alkohol), amelyek tönkretehetik a fiatalok életét. Beszélt azonban arról is: a legsúlyosabb bűnből is fel lehet állni, meg lehet térni, újra lehet kezdeni mindent: Isten szerető irgalma szüntelenül vár mindenkit.

Újításként a püspök atya néhány perces rövidfilmeket, képsorozatokat is vetített előadása közben. Az élet csodája c. háromperces filmben láthattuk, hogyan fejlődik a kis magzat: a fogantatás után három héttel már ver a szíve, 8 hetesen pedig már szinte teljesen olyan, mint az újszülött, csak sokkal kisebb. 11 hetesen szopja az ujját és mosolyogni is tud, 13 hetesen hallja édesanyja szívverését, s már rendszeresen álmodik is. Ahogy a püspök atya mondta: ma már hit sem kell ahhoz, hogy tudjuk: a gyermek a fogantatásától kezdve emberi lény.

A Te erős leszel a végén? c. 4 perces rövidfilmben az ausztrál Nick Vujicicot láthattuk, aki kéz és láb nélkül született: megharcolta a harcot a reménytelenséggel, a kétségbeeséssel, s most nagy lelki békével és humorral tanítja a fiatalokat: minden helyzetből van felállás, még kéz és láb nélkül is.

"Célunkhoz, a Szeretethez csak a szeretet útján tudunk eljutni. Miért? Mert Isten közösségre teremtett minket! Jézus mondta, hogy "ahol ketten vagy hárman (vagy többen) összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük" (Mt 18,20). Így tehát akár imádkozni, akár dolgozni kezdtek, Jézust ne hagyjátok ki, de még a szórakozásból sem!" - fejezte be beszédét a püspök atya.

Ezután kiscsoportos beszélgetés következett, majd Popovicsné Palojtay Márta tartott előadást a házasság előtti tisztaságról. Elmondta: a média híresztelésével ellentétben az egyház nem irigyli a szexualitást a fiataloktól, hanem éppen ellenkezőleg: meg akarja őrizni számukra annak bensőségességét, bűntudat és félelmek nélküli boldog élvezetét. A házasság előtti tisztaság gyakorlásával sok olyanra ráneveli magát az ember, ami azután hozzájárul a házassága stabilitásához, megtanul sok olyat, amivel azután testileg-lelkileg boldoggá tudja tenni az annyira szeretett személyt. Az egész életen át tartó hűséget emberi erőből lehetetlen megtartani.

Ezért kéri ehhez az ember az Isten segítségét - ezt a mozzanatot hívják házasságkötésnek.

Vajon igazán szereti-e a fiú a lányt, ha kiteszi annak, hogy rettegjen a teherbeeséstől? Lehet-e boldog az ember, ha "benne van a pakliban", hogy csak használják, és utána "eldobják?" Ez különösen a lányokat szokta nagyon megviselni. Mindez a házasságban egészen másképp működik: megvan a biztonságérzet, hogy "valaki engem választott" - a gyermek pedig nem olyan valaki, akitől rettegni kell, hanem várva várt ajándék. Leginkább ezzel a példával lehetne jellemezni a különbséget: a házasság előtti szexuális kapcsolat olyasmi, mintha az ember a sekrestyében megkóstolna egy ostyát. Az íze egészen olyan, mint amit már a pap átváltoztatott, de a lényeg hiányzik: nincs benne Jézus.

Az újabb kiscsoportos beszélgetés után az ebéd következett. Majd a szürtei és téglási fiatalok nagy átéléssel és megrendítő erővel passiójátékot mutattak be a magyar iskola udvarán. Ezután következett a szentmise, melyet Majnek Antal püspök, Szulincsák Sándor huszti plébániai kormányzó és Béres István munkácsváraljai plébániai kormányzó tartottak. A hangulat, mely egész nap oldott és vidám volt, ekkorra a tetőfokára hágott, így sokan hangos tapssal, égnek emelt kezekkel fejezték ki örömüket a kezdőének és az alleluja közben.

Most, miután a résztvevők hazatértek, gondoljunk azokra a szavakra, melyeket a püspök atya mondott előadásában:

"Ha már, Istennek hála, megszülettünk - éljünk is szépen! Ha már talpra álltunk - álljunk egyenesen! Ha már megtanultunk járni - haladjunk is a fölismert jó Cél felé!"

Pápai Zsuzsanna

Virágvasárnapi passiójáték Szürtében

Virágvasárnap Jézus Krisztus szenvedéstörténetét nem csak a szentmisében felolvasva hallgathatták meg a szürtei római katolikus hívek, hanem a templom udvarán némajátékkal előadott passiót és keresztutat is megtekinthettek. A kezdeményezés Kárpátalján merőben új és egyedülálló.

Eddig csak külföldi - magyarországi vagy a közismert csíksomlyói - passióról hallottunk, ami játékkal eleveníti meg az evangélium sorait. Az egyházmegyénkben először passiót bemutató szürtei és téglási fiatalok fellépése példaértékű, tanúságtétel a hitükről.

A félórás előadást zenei aláfestés kíséri. Jelmezek is készültek, és a minél hitelesebb megjelenítéshez kellékek, eszközök sokaságát használták fel. Az eljátszott szentírási jelenetek a jeruzsálemi bevonulástól kezdődően az utolsó vacsora képein át Jézus elfogatását, Pilátus elé hurcolását is bemutatják, majd keresztútján kísérik végig a Golgotáig. A darab a feltámadás örömének hirdetésével zárul.

A passió társulata 19-26 éves fiatalokból áll. Amikor felmerült az előadás ötlete, szívesen fogadták a hívást. Lelkesen, örömmel jöttek, jól érezték magukat együtt, sok vidám élménnyel gazdagodtak. A próbák ideje alatt igazi kis csoport szerveződött, jó volt esténként összejönni, mert jó közösségbe tartozni.

A passiójáték nagy sikert aratott, nem sokkal később pedig a szomszéd falvakban - Tégláson és Ráton - is bemutatták, hogy ott is hirdesse az örömhírt. Mindenkit megérintett, öreget és gyermeket, akik régóta jól ismerik a húsvéti eseményeket, vagy csak most tanulják, de talán azokhoz szólt leginkább az előadás, akik most szembesültek igazán Húsvét üzenetével.

Jézus Krisztus megváltói műve mindig aktuális marad, ahogyan az előadás is minden időben, hiszen a vége a feltámadás, az örök húsvéti remény, amiben hiszünk. Ahogyan befejezésül elhangzik: "Dicsőség az Úrnak, vele nyersz örök hazát... mert van egy új világ!"

Dorgay Angelika,
Szürte

Popovicsné Palojtay Márta

SZENTEK

Remete Szent Antal, a Sivatag Óriása

Szent Antal megkísértése

"Életét ismerni annyit jelent, mint a tökéletességre vezető utat ismerni" - írja róla első életrajzírója, Alexandriai Szent Atanáz érsek.

Remete szent Antal 250 körül az egyiptomi Keman /v. Komán/ mezővároskában, Memphisztől délre született, jómódú keresztény szülők gyermekeként. Írástudatlansága nem volt akadálya annak, hogy kopt nyelven kívülről ne tudja majdnem az egész Szentírást. Tizennyolc éves volt, amikor meghaltak szülei, és ráhagyták a családi örökséggel való gazdálkodást és a húgáról való gondoskodást. Az egyik vasárnapi evangélium épp Jézus beszélgetéséről szólt a gazdag ifjúval, s ez mélyen megrendítette. Tökéletes akart lenni, tehát eladta földjét, miután húga részét s őt is biztonságba helyezte, gondoskodva keresztény neveltetéséről.

A saját részét betű szerint "szétosztva a szegények között" a sivatagba ment, ahol akkor mintegy két nemzedék óta éltek remeték, s akiktől el akarta tanulni erényeiket.

Végül a líbiai sivatagban, egy sziklasírban húzta meg magát, majd 285 táján a Vörös-tengertől nem messze lévő Kolzim-hegyre vonult vissza, imádkozva, bűnbánatot tartva és szigorúan sanyargatva testét. Így élt 20 éven át kenyéren és vízen.

Barlangjában eltűnt a remeték elől is. Egy idős szerzetes barátja hordta neki a nélkülözhetetlen lapos, száraz, keleti kenyeret. Ettől eltekintve minden összeköttetést megszakított a külvilággal. De minél inkább eltépte a földi ragaszkodások kötelékeit, annál elviselhetetlenebb lelki támadások érték.

Sok kísértéssel kellett megküzdenie: a vággyal az elhagyott gondtalan világ iránt, majd a bizonytalansággal, hogy van-e értelme nehéz életének. Ádáz sátáni kísértései megtermékenyítették a keresztény képzőművészetet is. A démoni támadással szemben a remete - az apostol intelmének megfelelően - ,,Isten teljes fegyverzetét" öltötte magára (Ef 6,11). Így lett győztes, s 20 év után, csontvázzá fogyva alakja így nőtt óriásira. Nem tagadta meg, és nem hagyta el a sivatagot, de megtagadta a magányt, melyből a kísértés alakzatai megrohanták.

Emberek közt kívánt élni. Sokan keresték fel tanácsait kérve, és sok követője akadt. A közeli és távoli környéken mindenfelé remeteségek nőttek ki a földből. Így a világ elől menekülő remetéből, Antalból a ,,szerzetesek atyja’’ lett.

De bár jóllehet számos tanítvány sereglett köréje, ő sohasem fogta össze őket olyan tartós közösséggé, amelynek közös szabályzata van.

Antal rendelkezett józan emberismerettel, érzékkel a helyes mérték iránt, valamint bölcsességgel, amellyel el tudott igazodni a dolgok között.

Szellemi útját, vallás-erkölcsi törekvéseit a megalkuvást nem ismerő határozottság jellemezte, ugyanakkor ismerte az ember előtt álló határokat: Isten titkainak és döntéseinek kifürkészése nem a mi dolgunk. Az a döntő, hogy az ember megismerje önmagát: ez szükséges, sőt az egyetlen lépés, amelynek révén valaki megismerheti és szeretheti Istent. Az ördög cselvetéseivel szemben pedig csak egy segít: az alázat. Antal jámborságának lényeges vonása testvériessége volt. Az Egyházban régen elfelejtették, s nem véletlen, hogy a szerzetességben ismét új értelmet nyert a ,,testvér" szó.

A Diocletianus-féle üldözés idején, 305 után Alexandriába ment, hogy támogassa az üldözötteket. Szeretett volna vértanúvá válni, de Isten más utat szabott neki. Alexandriában találkozott Szent Atanáz püspökkel, aki barátja és életrajzírója lett. Miután csillapodott az üldözés heve, visszatért monostorába, de Atanáz kérésére 355-ben a szent remete másodszor is megjelent Alexandriában, hogy nyilvánosan megcáfolja Arius pogány tanait.

Vonzereje a lakosság minden rétegére kiterjedt, a magas klérusra és a császári udvarra is. Maga Konstantin császár és gyermekei is leveleztek vele.

90 éves elmúlt már, amikor útra kelt, hogy szemtől szemben láthassa a másik nagy remetét, Pált. Találkozásukat a sivatagban Szent Jeromos leírásából ismerjük. Remete Szent Antal 356-ban halt meg, 105 éves korában. A sírja - mivel kérte testvéreit, hogy titokban temessék el - 200 éven át ismeretlen volt. 561-ben megtalálták, ereklyéit Arles-ban, a Szent Julien-templomban őrzik. A koptok és a szírek remetéi Szent Antal fiainak tekintették magukat.

Remete Szent Antalt a tizennégy segítő szent között is tisztelték. A bőrbetegségek védőszentje, főként a "Szt. Antal tüze" bőrgyulladásé. A művészet aggastyánként ábrázolja, hosszú, fehér hajjal, T alakú bottal. A koptok, a szírek és a bizánciak január 17-én ünneplik Szent Antalt. Jeruzsálemben már az 5. században ugyanezen a napon emlékeztek meg róla. Rómában a 12. században vették át az ünnepét.

Összeállította: Riskó Marianna

Történetek

Pünkösdre

"A szél arra fúj, amerre akar..." (Jn 3,8)

A levest még valahogy megettem, de aztán felálltam a vasárnapi asztaltól. Bocsánatot kértem rám csodálkozó feleségemtől, ne haragudjék, le kell dűlnöm, nem érzem jól magam. Ő bekísért a szobámba, lefektetett, betakargatott és szó nélkül kiment. Annyi évi házasság után jól tudta: önmagammal van bajom, nem az egészségemmel. Valóban úgy volt. Fájt a délelőtti igehirdetésem. Talán fél órát is beszéltem, beszéltem - és nem mondtam semmit. Pedig becsületesen felkészültem. Mégis - láttam a tompa, álmos, üveges szemeken - a gyülekezet csak testben volt jelen. A presbiteri székeken egymás után hárman is karórájukra pillogtak. Várták az áment. Velem együtt. Ezért nem kellett még az ebéd sem és bújtam el úgy a szobám sarkába, mint a bibliabeli Jónás a Tarsisba tartó hajó gyomrába, keseregvén.

Később kimentem a kertbe, hogy megmetsszem a rózsákat. Hadd tegyek valami hasznosat is azon a vasárnapon. Még másnap is megült a szürke szomorúság; gépiesen bontogattam a postámat. Egy futtában írt levél is megbújt benne. A borítékon nem volt bélyeg, személyesen dobta be valaki. A levélben ez állt:

"... Köszönöm, amit tegnap a templomban mondott. Aznap reggel feloldottam egy marék erős altatót - meg akartam halni, mert semmi értelmét nem láttam az életemnek. Aztán arra gondoltam, előbb elmondom a Miatyánkot, de a közepén elakadtam - elfelejtettem! Letettem a poharat és elindultam abba a kis templomba, ahol kereszteltek, ahova anyám járogatott, amíg élt. Én sohasem mentem vele, pedig gyakran könyörögve hívott. Másfelé ténferegtem, és ahhoz a pohárhoz jutottam. Most odamentem, hogy legalább egy végigmondott Miatyánkkal induljak ki az életből. Az utolsó sorban meghúzódva erre vártam. De közben felfigyeltem egy mondatára: Az életnek az az egyik értelme, hogy megtalálja benne ki-ki a maga útját. És azt is mondta: aki keres, az talál. Hazamentem és kiöntöttem a pohár tartalmát. Most a magam keresésére indulok. A Miatyánkot már tudom. Isten áldja meg."

Háromszor is elolvastam, döbbenten és egyre ámultabban, mert én azt a mondatot - amire "felfigyelt" -, nem mondtam. Csobogtam az életről ezt is, azt is, de a megköszönt, életmentő mondat nem tőlem való. Jegyzeteimben nyomát sem találtam. Később kérdezgettem másokat is - senki sem tudott róla. Pedig az lett volna igehirdetésem lényege - ha a levélíró mégis hallotta, akkor Az mondta, Aki ama éjjelen arról a titokzatos szélről beszélt Nikodémusnak, amely arra és akkor fúj, amikor akar. A Lélek szólt hozzá, amíg én prédikálgattam. Akkor értettem meg - több évtized távlatából -, miért rendített meg engem az az igehirdetés, amelyből egyetlen szót sem értettem. Mint rákospalotai lelkész Baselben tanulhattam tovább a negyvenes évek legelején. Vasárnaponként - ha befértem a templomba - Walter Lüthit, Svájc híres igehirdetőjét hallgattam. Később megtudtam, hogy egy hétköznapon is rendszeres bibliaórát tart az imateremben. Elmentem oda is. A tágas helyiség zsúfolásig megtelt. Lüthi lelkesen, szinte lobogva beszélt, szikrázott körülötte a levegő, de Isten és Jézus nevét kivéve semmit sem értettem abból, amit mondott, mert svájci dialektusban szólt a híveihez. Mégis hallatlan pünkösdi élményem volt. A "magam nyelvén" hallottam Lüthit, mint az első pünkösdkor Pétert "a pártusok, médek és elámiták", meg a többiek. Valamiképpen a szívem rezonált a beszédére és nem az értelmem.

A bibliaóra után a Rajna partján késő éjjelig föl-le sétáltam, inkább szaladgáltam, ujjongó örömmel új életre éledve, mint a levélíróm.

Hogyan múlhatja felül az ember önmagát?

A Szentlélek ajándékai

Ha az Egyház nagyjainak, szentjeinek életét olvassuk, megdöbbenünk. Micsoda emberfeletti hit, erő, bölcsesség, derű sugárzik ezekből az emberekből. Sok szentről tudunk, akinek bölcsessége ámulatba ejtette a világot.

Voltak köztük (mint Szent Ferenc, Domonkos, Antal, Bernardin stb.). Mások a lélek megítélésének bölcsességével rendelkeztek (mint az arsi plébános). Mások a világi ügyekben tanúsítottak olyan éleslátást, hogy fejedelmek és pápák fordultak hozzájuk tanácsért (mint Szent Tamáshoz, Sziénai Katalinhoz vagy Flüe-i Miklóshoz.)

Más szentekben a rendkívüli erőt csodáljuk meg, amely által minden viszontagsággal dacolva képesek voltak hirdetni Isten igéjét (mint Szent Pál, Xavéri Szent Ferenc, Kláver Péter, Kapisztrán János stb.), vagy a hűséget, amellyel szolgálták beteg és elesett embertársaikat. Csodáljuk a kitartást, amellyel ellen tudtak állni a világ, a pénz, a test minden csábításának. Csodáljuk a bátorságot, amellyel a vértanúk - köztük nők és gyermekek is - vállalták a kínhalált.

Ismét más szentekben a mély hit, a jámborság és istenszeretet ragad meg bennünket. Szívük szinte izzott. Minden tettüket áthatotta ez az érzés, s ezt nem volt képes csökkenteni sem a szenvedés, sem a világ vonzása, sem saját hibáik érzése. Ezt látjuk Kis Szent Teréz, Assisi Szent Ferenc és sok más szent életében.

És sóvárgással halljuk-olvassuk, hogy az a hit, béke, öröm, derű, türelem, szelídség, ami ezekből a szentekből sugárzott, tévelygő és reményvesztett emberek százait, ezreit vezette el Istenhez.

De a szentek élete akkor válik igazán izgalmassá számunkra, ha megtudjuk, hogy ezek az emberek kezdetben általában épp oly botladozó, hétköznapi emberek voltak, mint mi. Szent Pál egyházüldözőnek indult, és sok-sok hibával kellett küzdenie. Szent Ignác a hiúság, a szórakozás, a világi becsvágy rabja volt. Voltak hősök és vértanúk, akik előzőleg éppúgy megtagadták Krisztust, mint Péter, a főapostol. És sok szent, aki az istenszeretet legmagasabb fokára jutott, korábban ismerte a gyengeséget, a tunyaságot: - még a "nagy" Szent Teréz is.

Hogyan váltak tehát ezek a gyenge, botló, olykor kis tehetségű emberek erőssé, állhatatossá, bölccsé, hőssé? S ha ők gyengeségük ellenére felülmúlták önmagukat, akkor bizonyára mi is képesek volnánk követni őket! De hogyan?

"Mindezt a Lélek műveli..." (1Kor 12,11)


A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKAI

Hogyan lesz a gyönge emberből szent?

"Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek" - mondja Szent Pál (Róm 8,26). Ő adhat emberfeletti erőt a szenteknek és nekünk is.

Aki eltelik Szentlélekkel, abban a Szentlélek él, Ő a forrása az isteni erőnek, jámborságnak, értelemnek, bölcsességnek. - Úgy szoktuk mondani, hogy ezek a "Szentlélek ajándékai". (A Szentírás, illetve az egyházi hagyomány hét ajándékról beszél. Ezek: a bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, jámborság, istenfélelem. - vö. Iz 11,2)

Ki és mikor kapja meg az "aj ándékokat"?

A Szentlélek ajándékait akkor kapjuk meg, amikor részesülünk a Szentlélekben, az isteni életben. Tehát ezeket megkapjuk már a kereszteléskor, majd teljesebb módon a bérmálásban.

Hibáink és a sok szeretethiány azonban nem engedik eléggé "szóhoz jutni" a Szentlelket bennünk. Az isteni élet és a Lélek ajándékai valamiképpen a "csíra" állapotában vannak lelkünkben. Nekünk kell lehetővé tennünk, hogy kibontakozhassanak.

Miközben tehát a Lélek működésére várunk, cselekednünk is kell. Jézus útmutatásainak, a Lélek indításainak megfelelően. Ha kitartóan tesszük Isten akaratát, s így egyre jobban átadjuk életünket a Szentléleknek, akkor Ő mindjobban átveszi lelkünk vezetését. Ilyenkor kezdenek rendkívüli erővel jelentkezni az Ő "ajándékai" - amelyeket a szentek életében annyira csodálunk.

A csónakban ülőnek kitartóan eveznie kell, illetve készen kell tartania a vitorlát, hogy a szél - amikor Isten alkalmasnak találja a lelket - belekaphasson. S akkor a csónak úgy kezd repülni, ahogyan semmilyen emberi erő nem volna képes előre vinni azt.

Megelőlegezett aj ándékok A Szentlélek általában "előlegezi" is ajándékait. - Különösen lelki életünk kezdetén tapasztaljuk gyakran, hogy felizzik bennünk Isten szeretete. Érezzük az ima, a Szentírás, az Eucharisztia, a jézusi közösség "ízét". Máskor nem ismert lelki erőt tapasztalunk magunkon, vagy nagy világosságot a hit dolgainak tanulmányozása közben. Mindez a Szentlélektől származik. Ő él bennünk és érdemünket messze felülmúlóan érezteti jelenlétét, ajándékait. Azért teszi ezt, hogy megtudjuk, milyen az, amikor Jézusban és a Szentlélek vezetése alatt él valaki.

Egy idő után azonban érezzük, sötétben maradtunk, elállt a Szél. Az ajándékokat nem tapasztaljuk már. Ez azért történik, mert meg kell tanulnunk jézusi módon cselekedni (evezni). - Ha ilyenkor elindulunk s kitartunk a jézusi élet útján, akkor Ő egyre jobban kinyilatkoztatja magát nekünk: a Szentlélek mindinkább átveszi lelkünk irányítását és részesít ajándékaiban.

A Szentlélek gyümölcsei

Szent Pál arról ír, hogy ahol "szóhoz engedik jutni" a Lelket, ott jelenléte gyümölcsöket terem az emberben: "A Lélek gyümölcsei: a szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság". (Gal 5,22) - A Lélek gyümölcsei is két fokozatban jelentkezhetnek.

E gyümölcsök "érett" formában - azaz állandóan és töretlenül - a lelkileg érett emberek életében vannak jelen. Ez a szentek "illata": Az életükből folytonosan sugárzó szeretet, öröm, béke, türelem, szelídség. (S a Szentlélek ezeket a gyümölcsöket akarja megteremni a mi életünkben is!)

A Szentlélek a gyümölcsöket is "előlegezi". Az Istennel való első találkozás, a Krisztus-követés első lépései is új örömmel, békével, szeretettel töltenek el bennünket. De ennek az örömnek, békének még állandósulnia kell, Gyakran előfordul, hogy az Istenben, a szeretetben való élet első öröme után egyszercsak elhomályosul körülöttünk minden, s újra nehezünkre esik tenni a jót. Ha azonban ezt a fájdalmat szeretettel, a szenvedő Jézussal egyesülten fogadjuk, akkor ebben új módon megtalálhatjuk Jézust és az örömöt. S ezen az úton járva egyre alkalmasabbá válunk, hogy a Szentlélek állandósítsa bennünk ajándékait és gyümölcseit.

"Örvendjetek az Úrban... jóságtokat ismerje meg mindenki" (Fil 4,4)

Amikor Mózes lejött a hegyről, ahol az Úrral találkozott "fénylett az arca" (Kiv 34,29), Izrael fiainak Isten fényét, jelenlétét sugározta. Hasonlóan fénylett az arca és izzott a szíve az apostoloknak pünkösdkor, amikor a nép elé álltak. S fénylett az arca sok szentnek, például Istvánnak, az első vértanúnak a megkövezéskor. Környezetük Isten jelenlétét sejtette meg általuk. - A Szentlélek téged is Krisztus tanújává, Istent-sugárzóvá akar tenni.

Tomka Ferenc Találkozás a kereszténységgel c. könyvéből

VENDÉGÜNK VOLT

"Elég lesz az a kenyér"

Interjú Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel

Bosák Nándor püspök Molnár János ungvári plébániai kormányzó meghívására érkezett Ungvárra, hogy az április 25-én megtartott Szent György búcsú ünnepi szónoka legyen. Ebből az alkalomból készült vele az interjú.

Püspök atya hogyan került kapcsolatba Kárpátaljával?

Még a kommunista időszakban kezdődött a kapcsolat az Egri Egyházmegye és a munkácsi körzet között, s mi megpróbáltunk segíteni. Amikor Paskai László bíboros első hivatalos látogatására Kárpátaljára érkezett, én is itt voltam a papok között, mint az egri szeminárium egyik tanára. Akkor kezdtünk el a papnevelésben segítséget nyújtani. Néhány fiatal számára, akik papok szerettek volna lenni, sikerült engedélyt szerezni, hogy Magyarországra jöhessenek tanulni. Attól kezdve, hogy kárpátaljai kispapok kezdtek járni az egri szemináriumba, éveken keresztül mélyült és élővé vált a Kárpátaljával való kapcsolatom. Én magam is el-eljöttem meglátogatni őket.

Mikor megalakult az apostoli kormányzóság, ez még több alkalmat adott, hogy innen a szomszédból - akkor már püspökként - különféle ünnepségeken vegyek részt. Papoknak is tartottam lelkigyakorlatot - egyszóval ismét újfajta kapcsolat indult el.
Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ös.- szetartozó tájegységek földrajzilag és történelmileg is.

Látja-e a hasonlóságot az emberek mentalitásában?

Igen, van hasonlóság a két térség gondolkodásmódjában. A legnagyobb hasonlóságot azonban inkább abban látom, hogy a katolikusoknak mindkét területen kisebbségben kell élniük egy nagyon vegyes társasalomban. Ilyen értelemben a mi egyházmegyénk helyzete is hasonló. Nem nemzetiségi téren, hanem vallásilag: római katolikusok, görög katolikusok, evangélikusok, reformátusok élnek ezen a területen. Így bizonyos értelemben mi is kisebbségben vagyunk és ez sajátos jelleget ad a munkánknak. Ennek a helyzetnek vannak nehézségei és vannak előnyei is. Az összetett helyzetet, amiben élünk, kihívásnak és kegyelemnek érzem, hiszen így jobban át kell gondolnunk, tudatosan meg kell fontolnunk, mit és miért teszünk.

Ön szerint miben változott Kárpátalja 1989 óta?

A változásokról nincs reális képem, nem látok bele annyira az egyházmegye életébe. Azt azonban figyelemmel tudtam kísérni, ahogy elkezdődött a pasztoráció, lassan kialakult a Munkácsi Egyházmegye, egyre több fiatal papja van (egy részük Egerben tanult). Az a papi struktúra, amely a lelket tartotta a hívekben a kommunista időben, lassan eltávozott, ezzel párhuzamosan viszont új szellemiség, új papság alakul ki. Pozitív dolognak látom, hogy a régi struktúra romjaiból, szinte a semmiből valami új bontakozott ki.

Miért éppen ezt választotta püspöki jelmondatául: "Törd meg kenyeredet az éhezőkkel?"

Két dolgot akartam a magam számára és mások számára is megfogalmazni. A kenyérszaporítás csodája előtt Jézus azt mondja az apostoloknak: "Adjatok nekik enni!" Az apostolok pedig kétségbeesnek, hogy csak öt kenyerük és két haluk van, mi ez ennyi embernek? Ugyanígy, amikor az ember látja a feladatát - a lelkipásztori feladatot, a püspöki feladatot, vagy egyáltalában a keresztény életet -, azt mondja: amim van, az kevés ahhoz, hogy teljesítsem a feladatomat. Ha viszont azt, amink van, odatesszük Jézus kezébe, vagyis jó szívvel rábízzuk azt, akkor abból ő tud csodát tenni. Tehát elég lesz az a kenyér. Ez az embernek belső bátorítást ad, hogy ne álljon meg az emberi szintnél és az emberi lehetőségeknél, hanem helyezze nagyobb dimenzióba a maga szolgálatát és keresztény életét. Igazából ezt látom nagyon fontosnak, amit a búcsún a prédikációban is próbáltam megfogalmazni: ebben a világban veszélyeztetett állapotban élünk, sok-sok nehézség, sok-sok veszedelem fenyegeti a keresztény embert. Ebben a helyzetben még nagyobb szükség van arra, hogy nagyon mélyen belekapaszkodjunk a hitünk igazságaiba, és abból merítve öntudattal és bátorsággal vállaljuk a keresztény életet, mert ez az igazi erő, és mert a jövő ezen az oldalon van.

Az interjút készítette:
Pápai Zsuzsanna

CSALÁD

A nehéz gyerek 1.

Minden iskolai osztályban és sok családban vannak "nehéz" gyerekek. Olyanok, akik kezelhetetlennek tűnnek, és nem hat rájuk az a nevelés, amivel a többi gyerek irányítható. Az ilyen gyerek teljesen lefárasztja a szülőt, kikészíti a tanárt, nem képes a környezetéhez alkalmazkodni. Mi lehet ennek a viselkedésnek a hátterében?

Valójában sok minden.

A nehezen kezelhető gyerekekre szinte azonnal rásütik a neveletlenség bélyegét - és ez valóban az egyik lehetséges ok. Tény, hogy a családi háttér rendezetlensége, a szülők részéről a törődés hiánya vagy éppen a túlzott kényeztetés, magyarán a nevelési hibák okozhatnak ilyen tüneteket. A szülők válása vagy más, komoly stresszt jelentő esemény is kiválthatja a viselkedés vagy a tanulási teljesítmény hirtelen romlását.

De bőven vannak olyan gyerekek is, akiknél nem lehet ilyet felfedezni a háttérben. A szülő sokat foglalkozik a gyerekével, a testvérekkel minden rendben van, de ezzel az egy gyerekkel szinte minden módszer, próbálkozás csődöt mond, egyremásra kerül a szülő szégyellnivaló, zavarba ejtő helyzetekbe, és nevelését teljes kudarcként éli meg. Pedig ma már tudjuk, hogy sok esetben nem rossz nevelésről, nehéz természetről, rosszaságról van szó, hanem jól nyomon követhető, diagnosztizálható, és valamelyest gyógyítható betegségről. A figyelemhiány/ hiperaktivitás zavart a kutatások szerint az agy bizonyos kémiai folyamatainak elváltozása okozza, a 70-es években azonosították be. A tünetcsoport annál inkább szembetűnő lett, minél jobban növekedtek az iskolai elvárások. A kórkép az iskolás korú gyerekek 3-10 %-át érinti, jóval több fiút, mint lányt. Gyakran kísérik tanulási nehézségek, pl. diszlexia.

A figyelemhiány/hiperaktivitás zavar jelei

Bár a jeleket a szülők észlelhetik, és gyanakodhatnak a betegségre, hangsúlyozni kell, hogy a diagnózis felállításához szakember szükséges!

A figyelemhiány/hiperaktivitás zavar diagnózisának felállításához nem szükséges minden tünetnek meglennie, a figyelmetlenség jeleinek azonban mindig. A tüneteket legalább két környezetben (például otthon és az iskolában) fel kell ismerni, és akadályozniuk kell a szociális életet és a tanulmányi előmenetelt.

A figyelmetlenségre utaló jelek:

› Gyakran nem figyel megfelelően a részletekre

› Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül

› Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá

› Gyakran nem követi az utasításokat, vagy nem fejezi be a feladatokat

› Gyakran jelent gondot a feladatok és a tevékenységek megszervezése

› Gyakran elkerüli, nem szereti vagy ellenáll, hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek

tartós mentális erőfeszítést igényelnek › Gyakran elveszít dolgokat

› Könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek

› Gyakran feledékeny


A hiperaktivitás jelei:

› Gyakran babrál, kézzel-lábbal, az ülésen fészkelődik

› Gyakran elhagyja helyét az osztályban, vagy más helyzetekben

› Gyakran rohangál vagy mászkál szertelenül

› Gyakran nehézségei vannak a nyugodt játéktevékenységben, vagy az abban való részvételben

› Gyakran "izeg-mozog" vagy úgy cselekszik, "mint akit felhúztak"

› Gyakran beszél túl sokat Az impulzivitás jelei:

› Gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna

› Gyakran nehézsége van a várakozással

› Gyakran szakít félbe másokat


Tény, hogy sok más dolog is kiválthatja ezeket a tüneteket, és manapság divatos minden nehezen kezelhető gyereket hiperaktívnak bélyegezni.

Az is tény viszont, hogy létezik ez a tünetcsoport, és hogy ezek a gyerekek sajátos nevelést igényelnének, amire a fennálló oktatási rendszerben alig van lehetőség.

Ezért a gyereket az iskolában állandóan kudarcok érhetik, hamar elkönyvelődik "fekete báránynak".

A szülő helyzetét nehezíti, hogy nem részvéttel tekintenek rá, mint mondjuk egy mozgássérült gyerek szüleire, hanem rossz szemmel néznek rá, amiért nem tudta megnevelni a gyerekét. Ráadásul az ilyen gyerek sokszor “nehezen szerethető", mert sok problémát okoz, és érzelmi kitörései a szülőben is ellenségességet válthatnak ki.

Vigasztaló lehet a tudat, hogy bár az iskola ilyen esetekben szinte mindig problémás terület, később, a kevésbé zárt szabályrendszerű munkahelyen az ilyen felnőtt sokszor különösen jól teljesít, kreativitását jól ki tudja használni.

Mégis, mit tehet az a szülő, akire Isten ilyen “nehéz" gyereket bízott? Erről a következő számban részletesen szó lesz. Addig is, próbálja őt feltétel nélkül szeretni és elfogadni, akkor is, ha ez nehéz. Ugyanakkor ne bánjon vele beteg gyerekként, ne szüntesse meg a jogos elvárásokat, a szabályok következetes betartatását.

Popovicsné Palojtay Márta

Levente Péter

A hétdombi csodatevő szivárvány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis növésű királyfi. Olyan alacsonyka volt a termete, hogy még az ebédlőasztalt is csak pipiskedve érte fel. Addig nyújtózkodott, addig pipiskedett, míg elnevezték Pipiskének.

Mindenütt pipiskednie kellett Pipiske királyfinak.

Pipiskedett a trónteremben, hogy elérje felséges apja trónusát. Pipiskedett a lóistállóban, hogy felérje a lovát. Pipiskedett a konyhában, hogy elérje a rézüstöt. Pipiskedett a kertben, hogy felérje a körtefa ágát. De akárhogy ágaskodott, akárhogy pipiskedett, csak nem lett nagyobb.

Bánatában, hogy ő ilyen kicsike, elhatározta, hogy megkeresi a hétdombi csodatevő szivárványt, és megkéri, hogy adjon neki daliás magasságot.

Nekivágott mindjárt a hét dombnak.

Ahogy kapaszkodott az első dombon fölfelé, arra repült egy fekete varjú.

- De jó annak a fekete varjúnak! - gondolta Pipiske királyfi. - Az röptében elér mindent, nem kell nyújtózkodnia! A varjú megállt a levegőben, és azt kérdezte:

- Hová? Hová?

- A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot kérni!

- Jól beszélsz! Én meg tiritarka tollat szeretnék! Megyek veled!

Együtt mentek tovább.

Ahogy kaptattak a második dombon fölfelé, arra jött egy cifra ember.

- De jó annak a cifra embernek! - gondolta a varjú. - Az bezzeg színes, mint a virág!

A cifra ember megállt, és azt kérdezte:

- Merre? Merre?

- A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot és tiritarka tollat kérni!

- Jól beszéltek! Én meg puszta egyszerűséget szeretnék! Megyek veletek!

Hárman mentek tovább.

Ahogy baktattak a harmadik dombon fölfelé, arra gurult egy hasas gömböc.

- De jó annak a hasas gömböcnek! - gondolta a cifra ember. - Azon aztán nincs fölösleges cifraság! A gömböc megállt, és azt kérdezte:

- Hová? Merre?

- A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat és puszta egyszerűséget kérni!

- Jól beszéltek! Én meg kecses karcsúságot szeretnék! Megyek veletek!

Négyen mentek tovább.

Ahogy caplattak a negyedik dombon fölfelé, arra kapirgált egy rekedt kakas.

- De jó annak a rekedt kakasnak! - gondolta a hasas gömböc. - Azon nem reng a háj, az fürgén kapirgál! A kakas abbahagyta a kapirgálást, és azt kérdezte: - Merrehová? Merrehová?

- A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget és kecses karcsúságot kérni!

- Jól beszéltek! Én meg harsány hangot szeretnék! Megyek veletek!

Öten mentek tovább.

Ahogy fújtattak az ötödik dombon fölfelé, arra ment egy ordibáló.

- De jó annak az ordibálónak! - gondolta a rekedt kakas. - Neki bezzeg van hangja!

Az ordibáló megállt, és azt ordította:

- Hová-hová? Merre-merre?

- A hétdombi csodatevő szivárványhoz, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot és harsány hangot kérni!

- Jól beszéltek! Én meg csöndes szelídséget szeretnék!

Megyek veletek!

Hatan mentek tovább.

Ahogy haladtak a hatodik dombon fölfelé, elébük állt egy magányos tündérke:

- Jó, hogy jöttök! Játsszatok velem!

- Nem lehet! - válaszolták a vándorok. - Mi a hétdombi csodatevő szivárványhoz igyekszünk, daliás magasságot, tiritarka tollat, puszta egyszerűséget, kecses karcsúságot, harsány hangot és csöndes szelídséget kérni!

- Ó, be kár! - szontyolodott el a magányos tündérke. - Azt hittem, hogy szerettek ugrókötelezni, és játszotok velem Piri, Feri, Sárit!

Csöndesen szipogni kezdett. Még a könny is kipot.- tyant a szeméből.

- Jól van, jól van, azért nem kell bőgni! - húzta ki magát Pipiske királyfi. - Hol az az ugrókötél? Hajtom én neked!

- Én is hajtom! Én is! Én is! - károgták, dörmögték, bömbölték, suttogták és ordították a többiek. - Hajtjuk, tündérke, csak ne bőgjél!

- De nektek a csodatevő szivárványhoz kell igyekeznetek... - Majd megyünk aztán!

- Köszönöm, hogy játszotok velem! - tapsolt boldogan a magányos tündérke. - Íme, az én ugrókötelem!

Széttárta a karját, s lássatok csudát, feje felett felragyogott a hétdombi csodatevő szivárvány!

- Ez az én ugrókötelem! Aki ezzel játszhat, annak teljesül a legtitkosabb kívánsága!

Megragadták a szivárvány-ugrókötelet, s felváltva hajtották, felváltva ugráltak benne. Közben Pipiske királyfi úgy érezte, hogy szálas dalia lett belőle; a varjú, hogy megszínesedett; a cifra ember, hogy megszabadult a cifraságtól; a guruló gombóc, hogy megkarcsúsodott; a rekedt kakas, hogy harsányan kukorékol; és az ordibáló, hogy csöndeskén mosolyog.

Ha szerettek ugrókötelezni, keressétek meg őket!