ÚJ HAJTÁS - a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház lapja


2006. XI évfolyam 10. szám. KARÁCSONY	A hónap témája: ISTEN GYERMEKEI
TARTALOM A karácsony titka A Szent Erzsébet-év megnyitása Erzsébet-bál Beregszászon Imaoldal Karácsonyok hajdanán Én is Isten gyermeke vagyok! Puha hóban csizmák nyoma Hatéves a munkácsi Kammiliánus Család XVI Benedek pápa Törökországban A karácsonyi idő ünnepei Hírek, felhívások Beszélgetés Weinrauch Márió atyával Árpád-Házi Szent Erzsébet Puskás Ferencről és a sportról Harag és megbocsátás Isten gyermekeit neveljük Mária-minden életszentség tükre Mese IMPRESSZUM FŐOLDAL	A karácsony titka *részletek* Mikor egyre rövidülnek a napok, mikor leesnek az első hópelyhek, halkan és szemérmesen bukkannak fel az első karácsonyi gondolatok. És már a puszta szónak varázsa van, amitől aligha szabadulhat a szív. Még a más valláson levők és a hitetlenek is, akik számára semmit sem jelent a betlehemi gyermek régi históriája, ünnepre készülnek, és azon törik a fejüket: hogyan gyújthatnák meg itt vagy amott az öröm egy-egy sugarát. Már hetekkel és hónapokkal előtte is mintha a szeretet meleg árama futna keresztül az egész földön. A szeretet és az öröm ünnepe - az első téli hónapokban e felé a csillag felé tart mindenki. - A keresztény és főleg a katolikus keresztény számára azonban van itt valami más is. Őt elvezeti a csillag a jászolban fekvő gyermekhez, aki meghozza a földre a békét. A keresztény művészet ezt számtalan kedves képben állítja szemünk elé; erről énekelnek azok a régi dallamok, amelyekben ott cseng a gyerekkor egész varázsa. Aki együtt él az egyházzal, annak szívében a rorátéra hívó harangszó és az adventi énekek valami szent vágyat ébresztenek; és akinek feltárult a liturgia kimeríthetetlen forrása, ahhoz naponta bekopogtat a megtestesülés nagy prófétája, hatalmas intő szavaival és ígéreteivel: "Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti felhők, hullassatok győzelmet! Közel van már az Úr! Jertek, imádjuk Őt! Jöjj, Uram, és ne késlekedjél! Jeruzsálem, nagy örömmel ujjongj, mert Üdvözítőd jön hozzád!" December 17-től 24-ig egyre vágyakozóbban kiáltják a Magnificat nagy Ó-antifónái (Ó Bölcsesség, Ó Szövetségek Istene, Ó Jessze Gyökere, Ó Dávid Kulcsa, Ó Napkelet, Ó Nemzetek Királya): Jöjj és szabadíts meg minket!" És egyre ígéretesebben cseng: "Lásd, minden beteljesedett" (advent utolsó vasárnapján); és végül: "Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr és holnap meglátjátok az Ő dicsőségét." Igen, ha este kigyúrnak a karácsonyfák és kicserélődnek az ajándékok, még előbbre, egy másik ragyogás felé tör a kielégítetlen vágy, míg csak éjféli misére nem csendül a harang, s a Szent Éj csodája meg nem újul a fénybe borult, virágdíszes oltárokon: "És az Ige testté lőn." Itt van a boldog beteljesedés. Az Isteni gyermekség kicsivé válást és ugyanakkor naggyá, válást is jelent. Az eucharisztikus élet azt jelenti, hogy kilépünk önmagunkból, egyéni életünk szűk korlátaiból, és belenövünk a krisztusi élet távlataiba. Aki az Urat az Ő házában keresi, az nem akarja, hogy mindig csak vele és az ő ügyével foglalkozzék. Érdeklődni kezd az Úr ügye iránt. A napi Áldozat önkéntelenül belevisz minket a liturgikus életbe. Az oltárszolgálat imái és szokásai az egyházi év folyamán újra meg újra lelkünk elé állítják az üdvösség történetét, s mindig mélyebbre hatolunk értelmükbe. És az áldozati cselekmény újra meg újra belénk vési hitünk központi titkát, a világtörténelem sarokpontját: a megtestesülés és a megváltás titkát. Ki tudna érző szívvel és lélekkel a szent Áldozaton részt venni anélkül, hogy meg ne fogná már maga az áldozat szelleme is, és meg ne ragadná az a feléje irányuló vágy, mely őt s az ő kis személyes életét át akarja vinni a Megváltó nagy művébe. A kereszténység misztériumai osztatlan egységet alkotnak. Ha az ember elmélyed az egyikben, eljut az összes többihez is. A betlehemi út is feltartóztathatatlanul visz a Golgotához, a Jászoltól a Kereszthez. Mikor a Szent Szűz a Gyermeket elvitte a templomba, megjövendölték neki, hogy kard üti át a lelkét, hogy ez a gyermek sokak bukására és sokak feltámadására jött, jelül, amelynek majd ellene mondanak. A szenvedés híre ez, a világosság és a sötétség harcáé, amely már a jászol mellett is jelentkezett! Kis Mónika fordítása A Szent Erzsébet-év megnyitása 2006. november 19-én, vasárnap Majnek Antal püspök a Munkács melletti Pósaházán felszentelte a Szent Erzsébet Idősek Otthonát és megnyitotta a Szent Erzsébet évet a Munkácsi Egyházmegyében. Az ünnepi szentmise 14 órakor kezdődött az otthon kápolnájában, melyen számos helyi és a környékbeli helységekből idezarándokló hívő vett részt. Jelen voltak a németországi Solingen képviselői is; ennek a városnak volt óvodaépületéből építették fel a pósaházi idősek otthonát, melyben a solingeniek tevékenyen részt vettek; eközben számos baráti kapcsolat született a két község lakói között. A szentmise nyelve német, ukrán és magyar volt. A püspök atyával együtt misézett Josef Trunk pósaházi plébános. Burkhard Nogga schön-borni plébános, Landwehr Martin schönborni káplán, Zsarkovszki Péter általános helynök, Iván Herevics görög katolikus lelkész és több, Németországból és Kijevből érkezett vendégpap. Az otthon még nem készült el teljesen, egyelőre három lakója van. A tervezett maximális létszám negyven fő lesz. Pápai Zsuzsanna Kenyérillatot ontottak a rózsák... *Szent Erzsébet-napi bál Beregszászon* 2006. november 19-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szent Erzsébet-imaévet hirdetett a nagy magyar szent születésének 800. évfordulója alkalmából. A püspök atya hívekhez szóló körlevelén felbuzdulva a beregszászi egyházközség is csatlakozott a jubileum megünnepléséhez, így november 18-án este Szent Erzsébet-bált szerveztek a plébánia nagytermében a hívők számára. Bohán Béla beregszászi plébános atya ünnepi beszédével nyitotta meg az estet. Ezután a fiatalalok előadása révén megismerkedhettünk Szent Erzsébet életének fontosabb mozzanataival. Az előadók néhány percre a XII. század hangulatát idézték fel a közönség számára. A produkció nemcsak érdekes, de hasznos is volt, hiszen a későbbiekben a vetélkedő kérdései Szent Erzsébet életére vonatkoztak. Akik figyelmesen hallgatták az előadást és válaszoltak néhány hittankérdésre, valamint sikeresen adtak elő egy éneket, nyereményben részesültek. Nem maradhatott el az Erzsébetek köszöntése sem: kis ajándékot kaptak, és a jelenlévők elénekelték nekik az Ároni áldást. Bár a nyitó táncban kevesen bátorkodtak részt venni, de a skót, illetve a görög tánc már feloldotta a hangulatot. A szervezők meglepetésképpen egy hivatásos tánctanárt is meghívtak, aki polkát tanított a bátor vállalkozóknak. Miután mindenki kellemesen elfáradt, tombolasorsolás következett, amely alatt a sorsjegyek tulajdonosai lázasan figyelték a kihúzott számokat. Akik meghittebb hangulatra vágytak, illetve beszélgetni szerettek volna, azokra a gyertyafényes teaszoba várt. A szombat esti bál után másnap délelőtt felüdülve mentünk az ünnepi szentmisére, ahol nemcsak megemlékeztünk Szent Erzsébetről, de meg is tapasztalhattuk jóságát. Az történt ugyanis, hogy szentmise után mindenki kapott egy zsemlét, amelyet Béla atya előzőleg megáldott. E jelképes adomány nem csupán testi táplálékot nyújtott a hívőknek, hanem lelkit is. Miközben ettük, tudtuk, éreztük, hogy ezt a szeretetet tovább kell adni. Kozma László a bálon elhangzott versének egy részlete csengett fülünkben: "... S akkor halkan fohászkodni kezdtem: Kenyérillat, töltsed be a lelkem!" Mint Erzsébet, úgy adhassak én is Mi átfut az emberek szívén is Felderíti elesettek sorsát Akár kenyér-illattal a rózsák..." A beregszászi ifjúsági közösség tagjai Éjszaka, a világ sötét órájában jön el a karácsony. Úgy várjuk a fényt, ahogy a pásztorok, mert a "halál árnyékában" mi is szeretnénk azt megtapasztalni. Carlo M. Martini Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket. Mt 9,13 Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a Te Fiadat - Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban. /XVI. Benedek pápa "Az Isten szeretet" kezdetű enciklikából/ Mária készen állt Isten titkainak meghallására. És mi? Vajon mi is készen állunk Isten hívására? Vagy nincs elég időnk rá? Különös módon igaz ez akkor, amikor valami nagyon nehéz, sőt homályos dolog nyomasztja és szomorítja szívünket. - Akkor is igent mondanék, mint Mária? Ne akarjuk becsapni és áltatni magunkat. Ez az igen nem egyszerű, nem könnyű. Valljuk be, nekünk is szükségünk van a segítő, erősítő isteni szóra, amint az angyal is bátorítóan közeledett Máriához: Ne félj! Milyen nagyszerű szabadulás lenne számunkra, ha szívünk mélyén mi is megvívhatnánk a harcot, és eljuthatnánk vívódásaink eredményeként a hit és a bizalom igenjéhez... Biztos, hogy bátran nézhetnénk szembe jövőnkkel, és lelkünk mélyén mi is őszintén mondhatnánk: igen, Uram, jöjj, történjék velem a te szavaid szerint! Életünk új szakasza kezdődhetne így el, ami csöppet sem lenne könnyű. De biztosak lehetünk abban, hogy hitünk s bizalmunk igenjéből olyan életszakasz kezdődhetne el bennünk, amely bár homályos vagy tiszta, de mindenképp üdvösségszerző, helyes és jó, csodálatos és húsvéti fényre vezető út! /Bernhard Welte/ Nem akarjuk Jézust hideg jászolban fogadni -mégis sokszor szívünk az, mely kemény és hideg hely lenne az Istengyermek számára. Úgy szeretnénk Őt a szívünkbe fogadni, hogy az tele legyen szeretettel és alázattal. Azt szeretnénk, ha tiszta és szeplőtelen szívünkben születhetne meg ma Jézus! Jézus azért jött el a világba, hogy mindenkinek elmondhassa: az Isten maga a szeretet. Ő nagyon szeret téged is. És azt szeretné, ha mi is úgy szeretnénk egymást, ahogyan Ő szeret minket. Szeressétek Őt! Hogyan szerette Őt az Atya? Nekünk ajándékozta. Hogyan szeretett Jézus minket? Megosztotta velünk az életét, mindenét odaadta, amije csak volt, nekem is, neked is. Szeretetből halt meg értünk a kereszten. Amikor feltekintettünk a keresztre, szeretetének nagyságát, ha pedig a jászolra nézünk, szeretetének gyöngédségét, szelídségét érthetjük meg, amellyel minden családot szeret. Jézus azért jött közénk, hogy Isten szeretetének gyöngéd vonását megmutassa: "neveden szólítottalak: az enyém vagy."/íz 43,17 /Boldog Kalkuttai Teréz anya/ Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet! Uram, Istenem egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké. Mivel nagy volt irgalmad irántam, lelkemet kimentetted a halál verméből. Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt szolgádnak, segíts szolgálód fián! Add jelét kegyelmednek, hogy lássák gyűlölőim és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, segítettél és vigaszt nyújtottál. /86. Zsolt 11-13; 16-17/ Ó szent virradat! Te az örök világosság Fényessége és az igazságosság napja vagy: jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek! Karácsonyok hajdanán Idősebbek visszaemlékezései Karácsony ünnepe csakúgy, mint rég, ma is átmelegíti az emberek szívét. De az idő múlásával a dolgok is, az emberek is változnak, így a karácsony megünneplése, a szokások, a hagyományok is megváltoztak vagy talán elhalványultak az évtizedek, évszázadok folyamán. Ahány ház, annyi szokás - nem kivétel ez alól a szenteste sem, amelynek menete meglehetősen eltérő az egyes családoknál. Olyan idős testvéreinket kerestem fel, akik a fiatalkori karácsonyi ünnepeikről, élményeikről meséltek. Elsőként Magyar Erzsébet beszámolóját olvashatjuk. Szívesen emlékszem az 1943-as karácsonyra, családunk ekkor ünnepelt utoljára együtt, mert a későbbi években a háború szele szétszórt minket. A hagyomány szerint karácsonyra összejött az egész család. Négyen voltunk testvérek, a két bátyám is hazajött, akik Budapesten tanultak. Nekem, akkor még gyerekként, a karácsonyfát "a Jézuska hozta". Az volt a szokás, hogy édesapánk december 24-én elvitt minket jó messzire szánkózni, és addig otthon feldíszítették a karácsonyfát, így, amikor hazaértünk, már ott csillogott díszeiben a szobában, és alatta ott voltak az ajándékok. Kinyílt a szobaajtó, szüleim vagy az idősebb testvéreim meggyújtották a gyertyákat, elénekeltük közösen a "Mennyből az angyal"-t, imádkoztunk, és végül megnéztük, mit "hozott" a Kis Jézus. Mindenki talált a fa alatt neki címzett ajándékot. Én voltam a családban a legkisebb, aminek ilyenkor nagyon örültem, hisz a legkisebb gyerek kapta a legtöbb ajándékot. Akkoriban többnyire saját készítésű ajándékot kaptunk szüléinktől. Mi lányok például édesanyánk által varrt babaruhákat kaptunk. Bár örültünk ezeknek az ajándékoknak, de nem az ajándékozásra volt fektetve a hangsúly, inkább a Megváltó születésének örömére. Még karácsony délután kezdtek el járni házról házra a kántáló gyerekek. Énekeltek, szavaltak, betlehemes játékot játszottak. Akkoriban csak fiúk kántáltak és csak a kisebbek. Az idősebb fiúk csak karácsony másnapján mentek el ismerős családokhoz kántálni, vagy esetleg a lányhoz, akinek udvaroltak. Édesanyám az ünnepi vacsorához sütött-főzött egész nap. Szokás szerint bojtos étel készült a szentesti vacsorára, általában valami halétel. Az ünnepi vacsora után aztán közösen elindultunk a templomba éjféli szentmisére. Akkoriban az utcák még nem mindenhol, vagy egyáltalán nem voltak kivilágítva. Ezért apukám a lámpásával világított, amit nem is használt máskor, csak karácsony éjjel, templomba menet és jövet. * * * 1944-ben nagyon szegény karácsonyunk volt - emlékezik vissza egy másik olvasónk. - Édesanyám szerény vacsorát készített, és mivel nem tudtunk fenyőfát vásárolni, az oleanderfánkat öltöztettük fel karácsonyfa gyanánt. És mivel szaloncukrunk sem volt, régi szaloncukorpapírokba csomagoltunk száraz kenyérdarabkákat, azokat aggattuk fel különleges karácsonyfánkra. Bármilyen nehéz időket is éltünk, mindig voltak kántáló gyerekek, akik házról házra jártak. Őket mindig megjutalmazták egy kis süteménnyel, édességgel vagy néhány fillérrel. Néhány ének- és versszövegre még ma is emlékszem azok közül, amelyeket előadtak. Bunda Szabolcs Egyházi intézményeink Én is Isten gyermeke vagyok *A Nagyszőlősi Szent Teréz Rehabilitációs Központ* A karácsony talán a gyermekek által leginkább várt ünnep, így van ez a Nagyszőlősi Szent Teréz Rehabilitációs Központban is, ahová nemrég ellátogattam. Az intézmény testileg és szellemileg sérült gyerekeket karol fel, ingyenes oktatást és orvosi ellátást biztosít számukra immár hetedik éve. Vajon milyen a sérült gyerekek karácsonya? A kis Jézus miként, kik által világítja be a születés és remény sugarával karácsonyi ünnepüket és életüket? Vagy talán ők maguk azok, akik az istengyermekség sugarát közvetítik egészséges embertársaik felé? Az alábbiakban Znick Edit, az intézmény vezetője osztja meg élményeit, tapasztalatait, amelyeket a sérült gyermekek közt eltöltött idő alatt szerzett. - Hogyan telnek az intézményben az idejáró sérült gyermekek mindennapjai, kikkel vannak kapcsolatban? - A gyerekeket mindennap busszal hozzák az intézménybe. Először reggeliznek, majd órákon vesznek részt, mint egy iskolában. Négy tanár van, akik a gyerekek egy-egy csoportjával foglalkozik. Délután pedig játszanak, videót néznek, mozognak. Tizenhatan vannak, akik ilyen módon töltik napjukat nálunk, de rajtuk kívül még 46 gyerek jár be hozzánk rendszeresen gyógytornára, masszázsra vagy ingerterápiára. 6 és 21 év közötti korosztályról van szó. 5 egészségügyi dolgozó is segíti munkánkat, illetve 2 orvos az, aki önként és ingyen látogatja a rehabilitációs központot és rendszeresen kivizsgálja a gyerekeket. Ezenkívül van szakácsunk, gondnokunk és sofőrünk, aki a gyerekeket reggel behozza a központba, délután pedig hazaviszi. - Mikor kezdtél el sérült gyerekekkel foglalkozni, és hogyan indult a munkád az intézményben? - 2004 szeptemberében felkértek, hogy az akkor induló magyar csoportnak legyek a magyartanárnője. Az elején eléggé nehéz volt, hisz nem készültem erre. A végzettségem szerint történelem-földrajz szakos tanár vagyok. A felkérést mégis elfogadtam, gondoltam, megpróbálkozom ezzel, és a mai napig nem bántam meg, hogy annak idején igent mondtam. Három-négy hónap is kellett, hogy megtanuljak ezekkel a gyerekekkel helyesen bánni, hogy megértsem, mi az, ami leginkább segíti őket. Hiszen nem a sajnálatunkra kíváncsiak és nem azt igénylik, hogy mindent a kezükbe adjunk, hanem hogy megtanítsuk őket bizonyos dolgokban önállóan boldogulni. Ezáltal legalább minimálisan képesek adaptálódni a társadalomhoz. Aztán a különböző lelki bajaikkal is törődni kell, amelyek nem egészen olyanok, mint egy egészséges gyereké, hisz ők másként látják a világot, máshogy viszonyulnak a környezetükhöz. Az első hónapok alatt ezeket lassan megtanultam és hál' Istennek, megszerettem. - Mi az, ami megadja az intézmény katolikus jellegét? - Például jobban odafigyelünk arra, hogy mit mondunk a gyerekeknek, és mi a mondanivalónk alapja. Igyekszünk a gyerekeket megtanítani szívből imádkozni. Minden délután, mielőtt hazamennének, van egy imádságos kör, ahol együtt imádkoznak, egymásnak kérnek kegyelmeket az Istentől. Elmondják álmaikat, vágyaikat, felsorolják, hogy kikre vigyázzon a Jóisten. Igyekszünk bennük kialakítani a vallásos lelkületet és a közösségi tudatot is, arra nevelve őket, hogy figyeljenek egymásra, segítsék egymást, amiben tudják. Ami bennünket, nevelőket és tanárokat illet, mi is igyekszünk példát adni, keresztény ember módjára bánni a gyerekekkel. Tapintatosan, gyengéden, az ő szintjükhöz mérten próbálunk nekik elmondani mindent Istenről, világról, emberről. - Honnan merítitek a bölcsességet, lelkierőt a munkátokhoz? - Talán furcsán hangzik, de maguk a gyerekek alakítanak és visznek közelebb Istenhez, amelynek során kegyelmet kapunk a kitartáshoz, türelemhez, odafigyeléshez, önfeláldozáshoz. Érezzük, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Ebben a tudatban munkánk hivatássá kezd válni. Csak így, ennek a hivatásnak a tudatában vagyunk képesek működni és végezni munkánkat. - Az életed mennyiben változott meg, amióta sérült gyerekekkel foglalkozol? - A gyerekekkel való kapcsolatom átformálta nézeteimet és irányultságomat is. Nem vagyok már olyan nagyravágyó. Sok mindent a háttérbe helyeztem vagy teljesen lemondtam róla. Anyagi dolgokra gondolok, amelyeknek fontosságát már megkérdőjelezem. A lelkiek viszont fontosabbá váltak. A nehézségekhez való viszonyulásom is átalakult. Most már nem a lázadó szólal meg bennem, ha velük szembesülök, hanem látom, hogy ki kell forrnia a megoldásnak. Vagy talán nem biztos, hogy meg kell szabadulnom egy-egy nehézségtől, hanem fel kell nőnöm az elfogadásához. A kollégáimmal való kapcsolat is elősegítette ezt a formálódást. Olyan jó csapatban dolgozom, ahol mindent meg tudunk beszélni, legyen szó valamelyik gyerekről, magánéleti vagy szakmai kérdésről. Őszintén szólva, egy szórakozni, bulizni nagyon szerető fiatal voltam, de a munkám valahol átnevelt, átformálta a lelkemet. Ez pontosan azért történt, mert nap mint nap látom, hogy az élet értelme az, hogy segítsünk másokon. A nap végén jó érzés tölt el, amikor azt mondhatom, megint egy hasznos napot tölthettem el a földön. Szoktam mondogatni ismerőseimnek, hogy egy-két évet mindenkinek dolgoznia kellene egy ilyen közösségben, mert utána tudni fogja, mi az, ami igazán fontos az életben. - Az adventi időszakban és a karácsony megünneplésében mi az, amit fontosnak tartotok a gyerekek közösségében? - Az előkészületek alatt főleg az foglalkoztat bennünket, hogy hogyan tudnánk minél nagyobb örömet szerezni a gyerekeknek az ünnepek során. És ez nem csak abból áll, hogy minél szebb ajándékot tudjunk nekik adni, bár ez is fontos. Szeretnénk megtanítani a gyerekeknek, hogy ez egy olyan ünnep, amikor örülnünk kell az Isten születésének és egyben istengyermekségünknek, annak, hogy élünk és együtt vagyunk. Minden egyes mozzanata az adventi készületnek és a karácsonynak fontos, mert erőt ad ahhoz, hogy tovább tudjunk menni az úton. A gyakorlatban az ünnepi készülődés abból áll, hogy megtanítjuk a gyerekeket karácsonyi díszeket készíteni és feldíszíteni a karácsonyfát. Verseket tanulnak, előadásokra készülnek. Ez egy olyan izgalom az életükben, ami párosul azzal az élménnyel, amikor megmutathatják, hogy ők is érnek valamit, ők is tudnak valamit. És elmondhatják magukról: én is Isten gyermeke vagyok! Bunda Szabolcs Puha hóban csizmák nyoma, Mikulás jár ma titokban... Egyszer esik esztendőben Miklós-nap, mikor minden jó kisgyermek cukrot kap... Akár lehetne folytatni ilyen csodálatos kis versikékkel, de most a várakozásról szeretnék egy pár szót mondani. Mi, felnőttek is évről évre várjuk, hátha meglep valamivel Szent Miklós - lehet, hogy azért olyan kedves az ünnepe, mert egybeesik Advent kezdetével? Ilyenkor a felnőttek is megpróbálnak jobbak lenni, és persze jól tudjuk gyermekkorunk óta, hogy a jókat jutalmazzák... így próbáljuk elképzelni ezeknek a csöpp-ségeknek a lelkivilágát ezen a napon. Kíváncsian nézem, hogy reagálnak a JÓ ÖREG MIKULÁSRA a "Szent Anna" óvodásai. Nem kell messziről jönnie, minden évben a helyi Bolyai János Középiskola készít számunkra meglepetést. Mi. kollégák is részesültünk meglepetésben, vendégek érkeztek óvodánkba - támogatóink egyikének képviselője, az Illyés Közalapítvány munkatársa is velünk ünnepelt. Na végre, kopogás, megérkezett... Tágra nyílt szemek, ügy veszem észre, önvizsgálatot tartanak gyermekeink, csak hogy ki nem mondják: "Vajon jó voltam, én is kapok valamit?'' Talán egy percig tart a szorongás, és elkezdenek szavalni, énekelni, táncolni, és természetesen kérni. Egy pici lám" megszólítja: "A mamának is hoztál ajándékot?" - és a csomagja mellé gyertyát is kér. Próbáljuk kérdezni, mire neki a gyertya, a válasz egyszerű: hogy MINDIG VILÁGOSSÁG LEGYEN! HÁT LEGYEN! A magam és a munkatársaim nevében kívánom minden kedves olvasónak. Puliszka Éva az aknaszlatinai Szent Anna Katolikus Óvoda igazgatója Kamilliánus szellemben *Hatéves a munkácsi Kamilliánus Család* Isten kegyelméből hatodik esztendeje szolgáljuk a beteg, idős, valamint lélekben, testben szenvedő testvéreinket egyházközségünk Kamilliánus Családjának tagjaival. Lelkiségünk pártfogója Szűz Mária, a betegek gyógyítója. Alapítónk és védőszentünk Lellisi Szent Kamill, aki 1550. május 25-én született Olaszországban. Fiatalkora viharos volt. Katonaként többször került kórházba, amikor a harcokban megsérült. Az ott fekvő betegek láttán elhatározta, hogy szenvedő embertársait fogja szolgálni. 25 évesen megtért, és életét teljesen Istennek szentelte. Miután 31 éves korában pappá szentelték, Kamill társaival együtt nemcsak testi, de lelki segítséget is nyújtott a betegeknek és haldoklóknak. 1552-ben megalapította Rómában az ápolói társaságot, melyet 1586-ban a pápa jóváhagyott, 1591-ben pedig Gergely pápa szerzetesrenddé nyilvánított. A "Ne szóval és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és igazsággal" (1 Jn 3,18) jelszó szerint a lelki és anyagi segítségnyújtás lett a rend célja. Szent Kamill és társai így karolták fel a betegeket és szegényeket. Ő maga is sokat betegeskedett életében. 1017. július 14-én halt meg. Minden évben ezen a napon emlékezünk Szent Kamuira, hálát adva Istennek, hogy hivatást ébresztett benne, és megköszönve neki, hogy odafigyelt Isten hívó szavára. Majnek Antal püspök 2000-ben hívta meg Kárpátaljára Anton Gots kamilliánus atyát és Szabó Gábor testvért, akik néhány foglalkozást és lelkigyakorlatot tartottak az érdeklődőknek. Még ebben az évben több helyen, köztük Munkácson is megalakult a Kamilliánus Család. Ez év július 17-én közös szentmisén vettünk részt beteg és idős testvéreinkkel a munkácsi székesegyházban. Sokan részesültek a betegek kenetében, könnyes szemmel és átszellemült arccal vitték haza lelkűkben, szívükben az Űr Jézust és a kapott kegyelmet. A szentmise után agapét is rendeztünk számukra a plébánia kertjében. Városunkat kilenc körzetre osztottuk, a tizedik a városi kórház. Huszonkét, különböző korosztályba tartozó munkatársunk van, a legidősebb 81 éves. Kamilliánus testvéreink rendszeresen látogatják az időseket és a betegeket. Segítünk plébániánk lelkipásztori munkájában, kérésre elhívjuk a papokat, hogy szentáldozásban részesítsék és Jézus üzenetével vigasztalják a szenvedőket és magányosokat. A húsvéti és a karácsonyi ünnepek előtt élelmiszercsomagokat juttatunk el a rászorulóknak, amit részben plébániánk, részben egy nagylelkű társaság segít beszerezni. Ruhaneműt, gyógyszert is szoktunk vinni és egyéb ügyeik intézését is vállaljuk. Mindannyiukat felköszöntjük születésnapjukon, ezzel is igyekszünk örömet szerezni nekik. A betegek világnapján, évközi ünnepeinken főtt ételt, süteményt viszünk azoknak, akik nem tudnak kimozdulni otthonukból - ezek közül sokan ágyhoz kötöttek. A kórház elfekvő osztályát is látogatjuk, ahol együtt beszélgetünk, imádkozunk, énekelünk a betegekkel. Sok öröm- és bánat-könnyet látunk. Kérésre hozzájuk is elhívjuk a papot vagy a lelkészt, a beteg vallásától függően. Látogatjuk a gyermekkórház néhány osztályát is, leggyakrabban az onkológiát. Játékot, gyümölcsöt és édességet viszünk nekik. Imádkozunk velük, értük a mellettük lévő szülőkkel együtt. Az orvosok és az ápolók mindkét kórházban szeretettel fogadnak bennünket. Minden délben elimádkozzuk az Űrangyalát, kérjük a Szűzanya és Szent Kamill közbenjárását, könyörgünk a haldoklókért, betegekért, lélekben szenvedőkért név szerint is. Mindenki ott imádkozik, ahol éppen van, de így az imában együtt vagyunk. Kamilliánus családunk szeretettel vár mindenkit, aki csak egy beteget is szívesen látogatna. Köszönetet mondunk plébánosunknak, Babály András atyának, aki velünk van összejöveteleinken, segít és áldását adja munkánkra. Adja a Mindenható, hogy szenvedéseink, megpróbáltatásaink közepette mi is felismerjük Isten velünk való tervét, mint Szent Kamill atyánk. Antolik Margit, a Munkácsi Szent Márton Kamilliánus Család vezetője "Szeretem a törököket!" *XVI Benedek pápa Törökországban* 2006. november 28. és december 1. között XVI. Benedek pápa látogatást tett Törökországban, A sokak által merész vállalkozásnak minősített, ellentmondásokkal fogadott apostoli látogatás azonban váratlan eredményeket hozott és rendkívül pozitívan zajlott. Mind az ökumenikus, mind a vallásközi párbeszédben nagy előrelépés történt, Törökország pedig, ahol a látogatás előtt a pápát ellenségnek próbálták beállítani, szívébe zárta a Szentatyát. A megérkezése utáni napon a Szentatya szentmisét tartott Efezusban, Mária háza előtt. A hagyomány szerint Szűz Mária itt töltötte élete utolsó éveit. Itt megemlékezett a római Andrea Santoro atya tanűságtételéről, akit Trabzonban egy ló éves török fiatal ölt meg ez év februárjában. Látogatása során közös szertartást vezetett I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkával, majd közös nyilatkozatot adtak ki. Találkozott II. Mesrob örmény pátriárkával is. Együtt imádkozott a Kék Mecsetben Isztambul főmuftijával, Musztafa Cagricivel, mely nagy hatást tett a törökökre. Találkozott a törökországi katolikus püspöki karral és az isztambuli katolikus fiatalok képviselőivel is. Csütörtökön már a török zászlót lengető XVI. Benedek pápa képeivel a címlapjukon jelentek meg a török lapok, s a katolikus egyházfőnek a muzulmán ország iránt tett gesztusai sokaságától elragadtatva írtak a törökországi látogatásról. "Szeretem a törököket" - hirdette XVI. Benedek szavait nagy betűkkel címlapján az egyik legnagyobb példányszámú török napilap, a Hürriyet, és megemlékezett a pápának az efezusi keresztény zarándokhelyen mondott szabadtéri miséjéről. Isztambul főmuftija, Musztafa Cagrici szavai szerint a törökök szimpátiáját megnyerő közös imát a Kék Mecsetben előre egyeztették a Vatikánnal, a pápa imádságának részleteiről azonban nem állapodtak meg. A helyszínt és az időtartamot ő javasolta, de semmilyen módon nem befolyásolta azt, ahogyan a pápa imádkozott. Az, hogy XVI. Benedek ugyanazt a testtartást vette fel ima közben, mint a muszlimok, vagyis Mekka felé fordulva imádkozott, az iszlám világ számára 'szép gesztust' jelent. "Szeretnék ezért köszönetet mondani vendégünknek" - tette hozzá. "Rendkívül pozitív a pápalátogatás mérlege, mindenképpen felülmúlja az elvárásokat, valószínűleg a pápa és munkatársai részéről is - mondta Federico Lombardi a Vatikáni Rádiónak adott interjújában. A szentszéki szóvivő felidézte II. János Pál pápának azokat az apostoli látogatásait, amelyek eredetileg különösen nehéznek ígérkeztek, és mégis rendkívüli eredményeket hoztak, mert Karol Wojtyla nagy bátorsággal, lendülettel és hittel nézett szembe a problémákkal. Most ez történt XVI. Benedek pápával is. Mindez nagyon szép és bátorító, mert azt jelenti, hogy a pápák hite és bátorsága jutalmat nyer - tette hozzá a szentszéki szóvivő, hangsúlyozva, hogy a mostani út mindenben nagyon pozitív, mind a török néppel és állammal való kapcsolatok terén, mind az ökumenét, illetve a helyi katolikus közösséget illetően. Lombardi atya kiemelte, hogy ha képekben kívánnánk elmesélni a pápa törökországi útját, akkor minden bizonnyal az a jelenet kerülne az első helyre, amikor a Szentatya a Kék Mecsetben imádkozik. Ez a gesztusa nagy hatással volt a helyi médiára, hiszen a néhány héttel ezelőtti hangulathoz képest váratlan volt. A félreértett regensburgi beszédet követő reakciók után a Kék Mecsetben tett látogatás és az elmélyült ima pillanata olyan jelképes tettek voltak, amelyek mintegy kiteljesítették és a köztudat számára a gyakorlatban is láthatóvá tették azokat a nyilatkozatokat, amelyek a pápa és munkatársai részéről az elmúlt hónapokban elhangzottak. Szükség volt azonban erre a fizikai lépésre, erre a szívélyes találkozásra, a pápa mosolyára, amely szíve nyitottságát tükrözte és megértette beszédpartnereivel, hogy a távolságokat leküzdve immár valóssá vált a mély és őszinte párbeszéd. A látogatás másik fontos pillanata volt XVI. Benedek pápa és I. Bartolomaiosz pátriárka békeölelése, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy tovább tart az ökumenikus folyamat, amely XVI. Benedek pápaságának kezdettől fogva egyik prioritása. A gesztuson túl jelentőségteljesek voltak szavai, amelyeket a szent liturgia során mondott, és amellyel megújította II. János Pál pápa bátor, mély és szívélyes felhívását: keressék együtt Péter egyetemes szolgálatának meghatározását az egész egyház egységének szolgálatában. A Szentatya látogatása során, hivatkozva a török alkotmányra, több ízben is kérte, hogy biztosítsák a vallásszabadságot a helyi kis katolikus közösség számára is. Konkrét javaslatot tett arra, hogy hozzanak létre a kormány és az egyház képviselőiből álló vegyes bizottságot az idevonatkozó problémák megoldására. A pápalátogatás tehát minden téren gyümölcsöket hozott és bebizonyította, hogy lehetséges a békét építeni, ha megvan a közös akarat az együttműködésre. Ne feledjük továbbá azokat a békefelhívásokat, amelyeket a pápa a Közel-Kelet érdekében intézett Törökországból, amely szintén ehhez a földrajzi területhez tartozik. A Szentatya többször is arra bátorította a nemzetközi közösséget, és magát a török nemzetet is, hogy kötelezze el magát a súlyos válsággal küzdő térség békéje érdekében - mondta még a szentszéki szóvivő. A Magyar Kurír hírei alapján A karácsonyi idő ünnepei DECEMBER 26. SZENT ISTVÁN ELSŐ VÉRTANÚ Karácsony másnapja az Egyház első vértanújának ünnepe. Az apostolok által kiválasztott hét segítő szerpap (diakónus) egyike, akiről az Apostolok Cselekedeteinek első fejezeteiben olvashatunk. A rá zúduló kövek között nyerte el a győzelmi koszorút, hitünk első vértanújaként. Megbocsátott üldözőinek és imádkozott értük. Megkövezésének tanúja Saul, a későbbi Szent Pál apostol. "Szeretettel győzött az ellene dühön-gőkön, a szeretet erejével győzött a kegyetlen Saulon, s aki üldözője volt Istvánnak a földön, abból sorstársa lett a mennyben." (Szent Fulgentius ünnepi beszédéből). DECEMBER 27. SZENT JÁNOS APOSTOL ÉS EVANGÉLISTA Ő az egyetlen nem vértanú apostol. Patmosz szigetén, száműzetésben halt meg. Ő a negyedik evangélium szerzője, ahol mindig a "szeretett tanítvány"-ként szerepel. Ünnepéhez kötődik a bor megáldásának a szertartása. A hagyomány szerint, amikor mérgezett bort nyújtottak neki, ő keresztet rajzolt rá, és a kehelyből egy kígyó jött elő. Szent János napján sokféle bort vittek a templomba megszentelni, amit aztán a jó termés érdekében otthon a hordóba öntöttek. Kis üvegekbe öntve orvosságként is használták. Szent János tiszteletére utal a borral való köszöntés is. Áldomást ittak vásárláskor, búcsúzáskor, örömükben és bánatukban, ám ha az együtt mu-latozók a "Szent János áldását" itták, akkor az a társaság feloszlását jelentette. A pincét záró gazda így mondott búcsút a távozóknak: "Szent János áldása maradjon a hajlékon és a távozókon is." DECEMBER 28. APRÓSZENTEK, VÉRTANÚK Azoknak a kisdedeknek az emlékünnepe, akiket Heródes király a betlehemi tömeges gyermekgyilkosság során kivégeztetett. A keresztény ünnepek között valószínűleg a legrégibb eredetű, amit az Egyház a vértanúk tiszteletére rendelt el. Már a II. században említés történt ünnepléséről. A mai nap az abortusz áldozatainak emléknapja is. E napon imádkozzunk azokért a kisdedekért is, akiktől elvették az életet és a megke-resztelkedés lehetőségét. Hányszor felkapjuk a fejünket, ha a háborúk áldozatairól hallunk; most kapjuk fel legalább egy pillanatra a fejünket, imádkozzunk és vezekeljünk értük! Gondoljunk ma azokra a családokra is, ahol a napi megélhetés nagyon nehéz. Imádkozzunk azokért az édesanyákért is, akik vállalják a gyermekáldást! SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA A mai napon az Egyház a Szent Családot állítja példaként számunkra. Ilyenkor felsóhajtunk: könnyű az ilyen családnak, ahol a családfő Szent József, az édesanya a Boldog-ságos Szűz Mária, a gyermek pedig maga Jézus, akiről az evangéliumban halljuk, hogy engedelmes volt, növekedett korban, bölcsességben, Isten és az emberek iránti szeretetben. A szentmise könyörgésében a következőt kérjük: legyenek ők ragyogó példaképeink, nyomukban járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, legyünk egyek a szeretetben, s örök jutalomban részesüljünk. A mai ünnep nem arról szól, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel nagyon meg vagyok elégedve, nem arról, hogy minden happy és ideális, hanem arról, hogy az emberi élet nehézségeit egyedül Isten segítségével tudjuk leküzdeni. Minden családnak végig kell járnia a saját útját, és arra kell rádöbbenniük, hogy ez csak Isten segítségével megy! DECEMBER 31. SZILVESZTER Szilveszter estéjén összegyűlünk, hogy Isten minden jótéteményéért hálát adjunk. Elismerjük, hogy Isten az időnek, a közösség és az egyes ember életének gondviselője. A hálaadás végén a tedeumot énekeljük. A pogány világ dorbézolva búcsúzik az óévtől, mintegy szemet akar hunyni a gondok, bajok, problémák fölött. A keresztény embernek természetesen szabad baráti társaságban, szelíd és derűs örömök között, vidáman töltenie ezt az estét, de tudnia kell, hogy ez sem esik ki Isten szent idejéből, Neki tartozunk hálaadással és felelős elszámolással minden percünkért. AZ ESZTENDŐ VÉGÉRE Mennyei szent Atyánk! Kinek végtelen kegyességéből ez évet eltöltöttük, hálát adunk neked mindazon kegyelemért, mellyel isteni Gondviselésed a lefolyt évben elárasztott. Egyszersmind irgalmadban bízva, alázatosan kérünk: legyen velünk szent kegyelmed jövőre is, hogy életünk hátralévő idejét a Te dicsőségedre, embertársaink javára és lelkünk üdvösségére fordítsuk s így e rövid élet célját, a boldog örök életet tőled elnyerhessük. Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. Látta a nagy tömeget és megesett rajta a szíve. Beszélt nekik az Isten ellenállhatatlan szeretetéről. Miután beesteledett, tanítványai figyelmeztették: - Uram, bocsásd el a népet, mert későre jár, nincs idejük. - Mégis adjatok nekik - mondta Jézus - adjatok a saját időtökből! - Saját magunknak sincs - felelték. - Amennyi van. ez a kevés, hogy lenne elegendő ennyi soknak? Volt azonban közülük egy, akinek még öt időpontja szabad volt, nem több, és szükség esetén még két negyedórája. És Jézus mosolyogva kezébe vette az öt időpontot és mind a két negyedórát, feltekintett az égre, hálaimát és dicséretet mondott, majd az értékes időt kiosztatta tanítványaival az embereknek. És íme: Most már a kevés is elegendő volt mindenkinek. Végül a maradék időből még 12 napot töltöttek el Vele. Ez nem volt kevés! Azt beszélik, hogy mindenki csodálkozott. Mivel Nála - mint látják - a lehetetlen is lehetséges. Új év kezdődik. Megint több, mint félmillió percet kapsz a kezedbe. Ne mondd hát, hogy nincs időd! Csak annyit tégy meg, pontosan csak annyit, ami ebből az időből kitelik. Ha Isten többet kívánna Tőled, biztosan több időt adott volna Neked. Ha őszinte vagy, nyugodtan mondhatod: "Van időm! Mindenre van időm! Pontosan annyi időm van, amennyi kell nekem!" Lothar Zenetti: A csodálatos időszaporítás Napjaid folyamán ragadj meg minden kínálkozó alkalmat, hogy összeszedd magad és egyesülj Istennel: - amikor az autóbuszt várod - míg a motorodat beindítod - a háromperces tojásfőzés idején - a tejforralás alatt - amíg a csecsemő üvege lehűl - ha foglalt a telefon - ha " Tilos" jelzésnél állsz az útkereszteződésben .. Ne " üsd agyon az időt", bármily rövid is legyen, hiszen az gondviselés-szerű; az Úr van jelen benne, Ő szólít gondolkodásra, elhatározásra, hogy emberibb emberré válj. Michel Quoist JANUÁR 1. ÚJÉV, A BÉKE VILÁGNAPJA ("Kiskarácsony"), Mária Istenanyaságának ünnepe. E napon újra felidézzük a karácsonyi ünnep fényét és örömét, egyben tisztelettel megemlékezünk az istenszülő Szűz Máriáról. E nap Krisztus körülmetélésének az ünnepe is. Az Örök Ige, Aki asszonytól született, e napon vállalta az ószövetségi Törvényt, hogy ezzel is beteljesítse a messiási ígéreteket. A mai napon buzgó imádsággal kérjük Istent, hogy földi dolgainkat is békességgel áldja meg az új esztendőben. ÉVKEZDŐ IMA Új esztendőre ébresztettél bennünket, Urunk. Minden napját ajándékozó jóságodból kapjuk, de minden pillanatáért számadásra kell majd eléd állnunk. Áldásodat add szándékunkra, amellyel arra törekszünk, hogy parancsaidhoz igazítsuk lépteinket és az új esztendőben jobban megfeleljünk örök elgondolásaidnak. Te vagy, Urunk az élet ura, és fenntartója mindennek. Ha úgy tetszenék bölcsességednek, hogy ez év legyen életünk utolsó esztendeje, engedd, hogy a kegyelem állapotában, szentségeiddel megerősítve találjon bennünket hívásod. Nemcsak magunkért, hanem szeretteinkért is imádkozunk, hogy velünk együtt föléjük is terjeszd ki, Urunk oltalmazó jóságodat. Tartsd távol tőlünk a bajokat. Segíts mindannyiunkat a Hozzád vezető úton, Urunk Jézus Krisztus által, mén Ő az út, igazság és élet. Ámen. Milyen értéke van egy évnek? - kérdezi a diák, aki megbukott a pótvizsgán. Milyen értéke van egy hónapnak? - kérdezi egy anya, aki egy hónappal előbb szülte meg gyermekét. Milyen értéke van egy hétnek? - kérdezi egy hetilap kiadója. Milyen értéke van egy órának? - kérdezik a szerelmesek, akik alig várják, hogy találkozzanak egymással. Milyen értéke van egy percnek? - kérdezi, aki lekéste a buszt, a vonatot vagy a repülőgépet. Milyen értéke van egy másodpercnek? - kérdezi, aki túlélt egy tragédiát. Milyen értéke van egy századmásodpercnek - kérdezi, aki ezüstérmes lett az olimpián. Az idő senkire sem vár, ezért erezz át minden pillanatot, ami még hátravan az életedből. Minden pillanatnak kimondhatatlan értéke van. JANUÁR 6. URUNK MEGJELENÉSE, VÍZKERESZT, EPIPHANIA DOMINI Amikor Krisztus megszületett, visszavonhatatlanul belépett az emberiség történelmébe. Vízkereszt ünneplése a III. századra vezethető vissza. Ekkor ünnepeljük a Három királyokat, azokat a tudós, napkeleti bölcseket, akik Mikeás próféta jövendölése alapján, egy fényes csillag vezetése alatt érkeztek a júdeai Betlehembe, hogy hódolatukat bemutassák a zsidók újszülött Királyának és ajándékokat - aranyat, tömjént és mirhát - adjanak Neki. (Mt 2, l - 12). Egy VIII. századi római feljegyzésben a napkeleti bölcsek Caspar (Gáspár), Melchior (Menyhért) és Balthasar (Boldizsár) néven szerepeltek. Az ünnep magyar "Vízkereszt" elnevezése az életet adó, tisztító víz megszentelésének, "megkereszte-lésének" hagyományára vezethető vissza. Ebben az időszakban van a házszentelések ideje, amikor a lelkipásztor végiglátogatja híveit, megszenteli a ház, lakás minden helyiségét, majd a bejárati ajtóra felírja: 20 + C + M + B + 07. ( A hagyomány szerint ez az évszám és a három király nevének kezdőbetűje, de jelentése: Christus Mansionem Benedicat - Krisztus áldja meg ezt a hajlékot. ) Vízkereszt utáni vasárnap: Urunk megkeresztelkedése Krisztus azért keresztelkedett meg, hogy - közösséget vállaljon a bűnbánatra meghívott emberiséggel - példát adjon a bűnbánatra - alázata által olyan érdemeket szerezzen a Mennyei Atya előtt, mellyel a keresztvíznek megtisztító erőt tud majd adni - a Szentháromság Titka kinyilvánuljon - a Mennyei Atya tanúskodjon mellette. HAZAI HÍREK NOVEMBER 25. Cursillós munkatársképzőre került sor Szinyákon. NOVEMBER 25. Hitoktatói lelkinap volt Munkácson Heidelsperger István mátészalkai plébános vezetésével a munkácsi, ungvári, beregszászi és ezen városokhoz tartozófalvak hitoktatói számára. DECEMBER 2. Ifjúsági szentmisét tartottak Ungváron. A szentmise után Borka Zsolt, Mékli Attila és Takács Antal vezetésével közösen énekelték Sillye Jenő és Borka Zsolt dalait. FELHÍVÁS Januárban is lesz Cursillós munkatársképző. A végleges időpontot a Szervezőirodától (8-2-31-54670) lehet megtudni. KÜLFÖLDI HÍREK MEGTALÁLTÁK PÁL APOSTOL SÍRJÁNAK PONTOS HELYÉT Vatikáni régészek meggyőződése szerint Szent Pál sírjának maradványait tárták fel az apostol síremléke alatt a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. A tudósok az elmúlt években kezdték meg a kutatást. Tarzuszi Szent Pál egyszerű nyers márványszarkofágjára a főoltár alatt végzett ásatáskor bukkantak rá, miután elmozdították egy IV. századi vértanú, Szent Timóteus tiszteletére emelt oltár egy részét. Giorgio Filippi, a Vatikáni Múzeumok régésze a Vatikáni Rádiónak elmondta: "A szarkofág 1,20 méter magas, 2,55 méter hosszú és 1,30 méterrel a bazilika jelenlegi padlója alatt helyezkedik el." Magának a sírnak a pontos lelőhelye eddig a bazilika többszöri átépítése miatt bizonytalan volt, voltak olyan feltételezések is, hogy az 1823-as tűzvész során megsemmisült. A Népek Apostola Krisztus után 67-ben halt mártírhalált Rómában. A Via Ostián temették el, ahol a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika áll, amelyet Nagy Konstantin császár 324-ben kezdett építtetni az apostol sírja fölé emelt emlékhelyen. SZEKTAELLENES RENDŐRSÉGI CSOPORT OLASZORSZÁGBAN Olaszországban a szekták egyre nagyobb teret hódítanak. Sok fiatal kerül vonzáskörükbe, a legaggasztóbb azonban az, hogy a vallási szertartásokhoz kapcsolódóan egyre több súlyos bűntény történik. "SAS" a neve annak az olasz rendőrség által felállított szektaellenes csapatnak, amely a hamis guruk, a "szentek" és az okkult tanok hirdetői által véghezvitt illegális cselekedetek megállítására specializálódott. A mintegy tizenöt fős csoport rendőrségi ügynökökből, szakértőkből, nyomozókból és pszichológusokból áll, akik a szekták és az ezoterikus-vallásos csoportok által elkövetett bűntényeket vizsgálják ki. A katolikus egyház részéről Áldó Bonaiuto, az Oreste Benzi által vezetett XXIII. János Pápa Szövetség tagja vesz részt a munkában, aki már nagyon régóta fejti ki tevékenységét ezen a területen. Ő volt az, aki egy zöld számot is létrehozott az áldozatok, illetve azok családja számára. Az erre érkező hívásokat ezután a SAS-csoport fogadja, amely azonnali segítséget tud nyújtani, illetve a súlyos eseteket kivizsgálja. Az ország különböző megyéiben található mozgó csoportok segítségével a SAS összegyűjti és elemzi az "okkult világra" vonatkozó adatokat és jeleket, és közbeavatkozik, ha vallási kultuszokhoz, szertartásokhoz kapcsolódóan súlyos bűncselekmények történnek, mint például nemi erőszak, kábítószer-fogyasztás vagy különféle javak eltulajdonítása. Corriera della Sera/Magyar Kurír MOSZULRAN ÚJABB KERESZTÉNYT ÖLTEK MEG Moszulban az emberrablók két hónap alatt másodszor végeztek ki egy keresztényt. A napokban elrabolt kaid Sami Al-Rais-ról egyelőre nem érkeztek hírek. Megölték az iraki presbiteriánus egyház egyik jelentős képviselőjét, a 69 éves Elder Munthirt, aki november 26-án tűnt el. Négy nappal később találtak rá, miután főbe lőtték. Meg nem erősített információk szerint elrablói egymillió dollár váltságdíjat kértek érte, és azzal fenyegetőztek, hogy "vele kezdik, majd megölnek minden keresztényt". Irakban jelenleg Moszul és Bagdad a két legkevésbé biztonságos város a keresztények számára. Pár héttel ezelőtt Paulos Eskandar szír-ortodox pap holtteste került elő. A kaid közösség mindeközben a nemrég elrabolt Sami Al-Rais, a Bábel College rektorának életéért aggódik. A kaid pátriárka, III. Deli Emánuel "sürgős felhívását" arab nyelven, a patriarkátus saját honlapján tették közzé. A pátriárka "szeretetre és testvériességre" hívta fel "a mezopotámiai föld minden fiát, hogy úgy éljenek, mint elődeik: egy szívvel, közösen munkálkodva az ország felvirágoztatásán". A pátriárka rámutatott, hogy a papok és a vallási vezetők célja pontosan ez: "a mi papjaink nem foglalkoznak politikával (...), az ő feladatuk az, hogy imádkozzanak, és szolgálják a lelkeket - erőt és támaszt Isten ad nekik." A pátriárka arra kérte az emberrablókat, hogy bocsássák szabadon Sami Al-Raist, és hagyjanak fel minden hasonló cselekedetekkel. "Csak így nyugodhat meg az iraki keresztény testvérek szíve, akik osztoznak veletek e nehéz napok fájdalmaiban és szenvedéseiben, amelyeket mindannyian közösen élünk meg". AsiaNews/Magyar Kurír A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS ÜNNEPE A VATIKÁNBAN A Szentatya december 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén elimádkozta a hagyományos déli Őrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel, majd délután ellátogatott a Spanyol lépcsőnél lévő Szeplőtelen Szűz Máriaszoborhoz. A pápák 1953 óta róják le tiszteletüket a szobornál Szeplőtelen fogantatás ünnepén. A Szentatyát, megérkezésekor Camillo Ruini bíboros, római helynöke, Walter Veltroni római polgármester és Piero Marini érsek, pápai szertartásmester fogadta. A pápa rövid köszöntőbeszédet mondott, majd nevében a szobor talapzatán elhelyeztek egy rózsaszín rózsákból álló hatalmas virágkompozíciót. Ezt követően a Szentatya a Santa Mária Maggiore-bazi-likában lerótta tiszteletét a Salus Populi Romanum kegykép előtt, majd visszatért a Vatikánba. VR/Magyar Kurír VICTOR BATARSEH, BETLEHEM POLGÁRMESTERE KARÁCSONYI ÜZENETÉBEN SEGÉLYFELHÍVÁST TETT KÖZZÉ A VÁROS EGY "HATALMAS BÖRTÖNCELLÁBAN ÉL". "Betlehem - írja a város első embere - történelme egyik legnehezebb időszakát éli. A turisták és a zarándokok száma jelentősen csökkent, a városba való bejutást nagyon megnehezítik az izraeli ellenőrző állomások. Betlehemet pedig általában benépesítik az emberek karácsony közeledtével." "Sok palesztin mezőgazdasági termelő nem juthat piachoz, a munkanélküliség 65 százalékosra nőtt. Három hónapja a városi önkormányzat sem fizeti ki az alkalmazottak bérét." "A nehéz helyzetben az egész lakosság szenved, tekintet nélkül vallási hovatartozásukra. Imádkozunk azért, hogy az üstökös fénye egyszer még újra beragyogja Betlehemet." A valaha többségében keresztény városból sokan elvándoroltak, az 1965-ös 65 százalékhoz képest a keresztény közösség aránya mára 12 százaléknyira csökkent. SIJR/Magyar Kurír MEGJELENT A MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE 2007. ÉVI FALINAPTÁRA. KAPHATÓ A TEMPLOMOKBAN ÉS A PLÉBÁNIÁKON! Papjaink Pap vagy te mindörökké... Beszélgetés Weinrauch Márió ferences atyával - Bár még fiatal vagy, mégis egy bizonyos életút áll mögötted, amelynek eddigi alakulásában, gondolom, Istennek igen nagy szerepe lehetett. Hogyan indult ez az út? - Kárpátalján, Huszton születtem, amire nagyon büszke vagyok. Bár sok helyen jártam, de nem tudnék elképzelni szebb vidéket, ahol születhettem volna. Negyedik gyermeke vagyok szüleimnek. Születésem alatt én is, édesanyám is életveszélyes állapotba kerültünk, de életben maradtunk mindketten. Papunk ekkor azt mondta édesanyámnak, hogy köszönje meg Istennek ezt és ajánlja oltalmába a gyermeket. Édesanyám ezt meg is tette. Később, évek múltán ő erről megfeledkezett, de Isten nem... Vallásos környezetben nevelkedtem. Szüleim maguk is nagyon vallásos családból származtak, de nem hagyományőrző vallásosságuk volt, hanem élő hitük. Sokat kaptam tőlük a hit szempontjából, főleg édesanyámtól. Az akkori politikai rendszerrel, eszmékkel ütközött a vallásosságunk. Nekem gyerekként nehéz volt megvallani hitemet, főleg az iskolatársaim körében. Tizenkét vagy tizenhárom éves lehettem, amikor egy szentmisén prédikáció alatt elgondolkodtam, mennyi szörnyűség, bűn van a világon, pedig olyan könnyű volna ezen változtatni - egyszerűen csak másként kell élni. Ez a gondolat valószínűleg mélyen megérintett, mert bár nem kezdtem akkor másként élni, de érdekelt ez a "másként" folytatott élet. Az iskolában szerettem azokat a tantárgyakat, amelyek az ember mikéntjével, lényével foglalkoznak, főleg a biológia érdekelt, de akkor még nem igazán gondolkodtam a hivatásomon. Középiskolás koromban megszereztem a szobafestő szakmát. Érettségi után szerettem volna valamilyen műszaki irányban továbbtanulni, de lekéstem a felvételi vizsgákról, így szobafestőként kezdtem el dolgozni. - Hogyan kerültél a ferencesekhez? Mi az, ami hatással volt rád abban, hogy a szerzetes papságot válaszd? - Mikor két év katonai szolgálat után hazatértem, már itt voltak a ferences atyák Kárpátalján. Majnek Antal atya volt a plébánosunk. Teljesen véletlenszerűen kerültem egyik hittanórájára, ami nagyon érdekes volt. Ezután mindig szívesen mentem ezekre az órákra, hisz amit ott hallottam, tanultam, az kimaradt az eddigi látókörömből. Egyre többet kezdtem olvasni vallási, teológiai témájú irodalmat, és ekkor fogalmazódott meg bennem először a kérdés: mi lenne, ha én is valami hasonlóval foglalkoznék? Isten hangjaként éreztem meg a választ: jó, akkor gyere! Próbáltam jeleket is kérni az Úrtól megerősítésként, amelyek jöttek is, és végül megszületett bennem a döntés, hogy elindulok ezen az úton. Mikor Antal atyának elmeséltem a gondolataimat és döntésemet, ő nem úgy válaszolt, ahogyan vártam volna. Azt mondta: "nézd, mindenkit hív az Isten, ha te ezt érzed, nem biztos, hogy papságra hív". De azért hozzátette, hogy egy-két hónapig még gondolkodjak ezen, és ha valóban komolyan gondolom, akkor jelentkezzem ismét. Úgy is volt - néhány hónap múlva visszamentem Antal atyához. Akkor azt mondta, hogy meg kell írni a jelentkezést. Mivel itt már egy konkrét "igen"-ről volt szó, ezért volt egy olyan érdekes érzésem, mintha belépnék egy új szobába és bezárnám magam mögött az ajtót. Innen kezdve nem egészen én irányítottam az eseményeket. Persze ez nem jelentette azt, hogy Isten felfüggesztette a szabad akaratomat, csak várta ezt az igent, és mikor ki-mondtam, akkor teljesen belépett az életembe. Képletesen mondva egy hajóba ültem és az elindult. Egy év tanulmányi felkészülés kezdődött, aztán egy év noviciátus. A noviciátusban sok minden nehézségként nehezedett rám: a tanulmányok, a korai, néha éjféli kelések, más fizikai és szellemi megpróbáltatások. Ekkor nyugtalanul gondolkodtam el azon, hogy végig tudom-e ezt csinálni, valóban itt van-e a helyem. Azt mondtam Istennek nagyon komolyan - és Ő ezt komolyan is vette -, hogy ahol most én kinyitom a zso-lozsmáskönyvet, ami ott fog benne állni, azt fogom tenni: vagy elmegyek, vagy maradok. A 110. zsoltárnál nyitottam ki: "Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint..." Lehet azt mondani, hogy ez véletlen volt, de számomra Isten üzenete. Ettől kezdve megnyugodtam, és bár nem volt könnyű ezentúl sem, de befejeztem a noviciátust és a teológiát is. Végül letehettem az örökfogadalmat és pappá szenteltek. - Mennyire volt fontos számodra, hogy a tanulmányok befejeztével, a papszentelés után visszakerülj Kárpátaljára? - A magyarországi tanulmányaimra és készületemre azzal a belső elhatározással indultam, hogy én szeretnék visszatérni. Amikor letettem az örökfogadalmat, pappá szenteltek és aktuálissá vált a kérdés, hogy hová is helyeznek az elöljáróim. Azt gondoltam, hogy minden bizonnyal Kárpátaljára kerülök. De utolsó este a provinciális behivatott, hogy közölje velem: úgy döntöttek, hogy Szé-csénybe megyek. Persze elfogadtam ezt is. Két évig voltam Szécsényben káplán, aztán kerültem Kárpátaljára. Utólag úgy látom, hasznomra váltak a szécsényi évek. Káplánként nem voltak annyira szerteágazó feladataim, így volt időm beletanulni a gyakorlatban is a papi teendőkbe. Amit akkor tanultam, elsajátítottam, magamba szívtam, abból most is tudok meríteni. - Jelenleg házfönök vagy a nagyszőlősi ferences rendházban. Hogyan éled ezt meg? - Érdekesen alakult, hogy én lettem a házfőnök, bár a legfiatalabb vagyok a rendházunk közösségében. Valamikor Hidász Ferenc atya volt a házfőnököm, magiszterem, tanárom, most pedig itt a házban alárendeltem. Annak idején fiatalon nem értettem, mit jelent házfőnöknek lenni, most már értem. Szent Ferenc írja dokumentumaiban, hogy a házfőnök olyan a rendházban, mint egy anya a családban. Ezt én is átérzem. Nagyrészt a házfőnöktől függ a légkör, ami a rendházban van, minden probléma hozzá fut be, sok mindenre oda kell figyelnie. Bunda Szabolcs Árpád-Házi Szent Erzsébet NOVEMBER 19. 1207. +MARBURG, 1231. NOVEMBER 17. A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: "A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében ügy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag." Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít. Erzsébet Magyarországon született. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Négyéves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, s a wart-burgi várba vitték leendő férjéhez és annak családjához. A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia asszony ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, "Istent szeresse"), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Azt pedig nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta, s ha Lajos védelmébe nem veszi, és aránylag korai házassággal meg nem szilárdítja helyzetét a várban, Erzsébetet valószínűleg hazaküldtek volna Wartburgból Magyarországra. A házasságkötés azonban megtörtént, és a fiatalok boldogsága teljes volt. Erzsébet egész szívével átadta magát férjének, akihez a szeretet sokkal erősebb kötelékei fűzték, mint a szülők akarata vagy az együtt töltött gyermekkor. Most már nyugodtan függetleníthette magát az udvari etikettől. Ha férjét hazavárta, messzire elébe lovagolt, és viharos örömmel üdvözölte. Lajos pedig az udvari emberek megrökönyödésére egy asztalnál étkezett vele. Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy felesége szívét, jóllehet nagyon szereti őt, nemcsak ő birtokolja: Isten volt az. aki Erzsébetet egészen lefoglalta magának. És Lajos hálás hittel vette tudomásul, hogy felesége néha éjszaka fölkel mellőle, és a hideg padlóra fekszik, hogy Isten szeretetéért egy időre elhagyja férje közelségét. Azon sem ütközött meg, ha Erzsébet az asztalnál egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt. Az 1225-ben kitört éhínség idején teljes tekintélyével mögötte állt, amikor Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és hombárokat, és "kifosztva" a várat, segített az éhezőkön. Erzsébet legbensőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy a szerelme egyre inkább lelkivé vált. Ám ezt cáfolja az a tény, hogy milyen kimondhatatlan fájdalmat érzett akkor, amikor Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indult. Mintha sejtette volna a jövőt, Lajos ugyanis még útközben megbetegedett és meghalt. A hírt alig merték közölni Erzsébettel, s mikor megtudta, ezzel a kiáltással rohant végig a vár termein: Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!" Miután tizennégy éves korában Lajos felesége lett, hatása annyira érezhető lett a fiatal grófon is, hogy Caesarius lelkesen írja: "Alattvalói számára boldog idők következtek. Rablás, betörés és erőszakos cselekmények esetében nem volt tekintettel a személyre. A gyilkost, akár lovag, akár nemes, akár paraszt volt, úgy ítélte meg, ahogy megérdemelte". Lajos egy alkalommal ellovagolt az Inselberg mellett, és így kiáltott: "Ha ez az egész hegy aranyból volna, akkor sem adnám oda érte az én Erzsébetemet!" Pedig Erzsébet tettei nemcsak az udvar embereit hökkentették meg rendszeresen, hanem olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Példa erre az az eset, amelyet legelső német életrajzírója jegyzett föl: Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt urának ágyába fektette, hogy állandóan mellette lehessen és szolgálhassa. Egy váratlan pillanatban hazatért a férje. Jelentették neki a történteket, s Lajos szívében egy pillanatra borzadás és rosszallás ébredt. Mikor azonban belépett a szobába "Isten, az Úr megnyitotta belső látásának szemét", és meglátta a tulajdon ágyában a megfeszített Krisztust. "Lelkesen tekintett Erzsébetre, és így szólt: Erzsébet, édes nővérem! Ilyen vendéget igazán gyakran fektess az ágyamba! Ezt nagyon meg kell köszönnöm neked!" Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itáliába, Erzsébet három éven át helyettesítette a grófság vezetésében. Ezekben az években gyenge aratások és árvizek sújtották a vidéket, úgyhogy a nép éhezni kezdett. Az ifjú grófné nagy határozottsággal és körültekintéssel kezdett cselekedni: a vár alatt ispotályt nyitott, ahol naponta száz szegény kapott ellátást. Gyakran saját kezűleg osztotta nekik a kenyeret és a pénzt. Eladta ékszereit és drága ruháit, gyapjút szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszonyok mellett segédkezett, és méltó temetést adott az elhunytaknak. Mikor hírét vette, hogy Lajos hazatérőben van, elébe lovagolt, és "ezernél többször is megcsókolta". A várnagy panaszt emelt ellene, hogy "esztelen bőkezűségével" eltékozolta urának vagyonát. Igaz, hogy a kamrák és tárházak kiürültek, a nép azonban élt és békét élvezett. Lajos a panaszokra így válaszolt: "Engedjétek csak jót tenni, hogy megtegye, amit Istenért tenni akar, és legyen elég nekünk, ha Wartburg és Neunburg várát nem adja el!" Egy alkalommal Lajos néhány napot barátjánál, a hildesheimi püspöknél töltött. Hazatérése után leült Erzsébet mellé, és mondani akart neki valamit, ő azonban sejtvén, hogy a keresztes háborúról van szó, benyúlt urának zsebébe, és kihúzott belőle egy vörös posztóból készült keresztet. Megdöbbenve ismerte föl. hogy Lajos magára vette a keresztes lovagok jelét, s vállalta, hogy részt vesz a Szentföldért vívott harcban. Erzsébet tudta, hogy ez ura hosszú ideig tartó távollétét, esetleg halálát is jelentheti. Lajos hosszú beszélgetéssel akarta fölkészíteni döntése közlésére Erzsébetet, akire ez a hirtelen fölfedezés olyan erővel hatott, hogy ájultan esett össze. Lajos vigasztalni próbálta, de Erzsébet fájdalmát, aki egész a grófság határáig, Schmalkaldenig elkísérte őt, nem tudta csillapítani. Egy esztendő múlva hozták haza a türingiai lovagok Lajos holttestét. Erzsébet eléjük lovagolt, és fájdalommal telve borult a koporsóra, de így imádkozott: "Istenem, te tudod, mennyire szerettem az uramat. Odaadnám érte az egész világot, ha visszanyerhetném. De akaratod ellenére nem akarom visszahívni még akkor sem, ha csak néhány hajszálamat kellene adnom érte". (Az életrajz folytatása a következő számban)* Puskás Ferencről és a sportról A Magyar Kurír interjúja Kiss-Rigó László püspökkel December 9-én helyezték végső nyugalomra Puskás Ferencet, az Aranycsapat kapitányát. A gyászszertartást Kiss-Rigó László sze-ged-csanádi megyéspüspök végezte a Szent István-bazilikában. "A legfőbb szövetségi kapitány lehívta Puskás Ferencet a pályáról" -mondta Kiss-Rigó László szegedcsanádi püspök magyar és angol nyelvű beszédében. - Ismerte-e Püspök tír személyesen Puskás Ferencet, kötődnek-e hozzá emlékei? - Évekkel ezelőtt kétszer is találkoztam vele, de személyesen nem ismertem őt. Szüleimtől azonban annak idején szinte többet tudtam róla, mint azokról az itthoni futballistákról, akik meccseire rendszeresen eljártunk gyerekkoromban. Grosics Gyulától és Buzánszky Jenőtől pedig -akiket évek óta személyesen is jól ismerek, és akikkel rendszeresen találkozom - rengeteg legendás történetet hallottam Puskás Ferencről. - Miért éppen Ön celebrálta a gyászmiséjét? - Engem kért fel a szervezőbizottság a megtisztelő feladatra, valószínűleg azért, mert nagyon sok szállal kötődöm a futballhoz és számos labdarúgóhoz, illetve azért, mert a külföldről érkező díszvendégekhez angolul is szóltam a szentmisén. - Ez a kötődés hogyan jelenik meg az életében? Van-e jelentősége a hivatásában a labdarúgásnak? - Egyrészt a labdarúgás hobbim, aminek nincs köze a hivatáshoz. Másrészt a labdarúgás sport, amit nyilván nem csak nézni, hanem művelni is lehet, s ezt én kiskorom óta teszem: volt idő. amikor igazolt játékosként, ma már természetesen csak baráti körben és "öregfiűk" csapataiban, de a mai napig rendszeresen. Hivatásom szempontjából azért fontos a sport művelése, mert éneikül nagyon nehéz lenne egészségesen élni. a test, a szellem és a lélek harmóniáját megőrizni, illetve a komoly szellemi és fizikai terhelést kiegyensúlyozottan viselni. - Ön szerint kap-e elég szerepet a foci, de általában a sport és a mozgás egy keresztény ember életében? - Ilyen szempontból nem a foci, hanem a sportolás a fontos, sőt nélkülözhetetlen. Sajnos, ezt a területet nálunk (nem úgy, mint például Olaszországban) az egyházi intézmények többsége (szemináriumok, plébániák) elhanyagolja. - Püspök úr szerint milyen lehetőségeket rejt magában a sport az Egyház számára? - Óriási lehetőségeket kínál a nevelés és önnevelés területén, melyek sajnos, ahogy említettem, nagyrészt kiaknázatlanok nálunk. - Mennyire összeegyeztethető Ön szerint a "játékosság" és a keresztény tanítás? - Az igazi játék megtapasztalása valódi transzcendens élményt nyújt. Azaz a valódi játék élménye nem "gyerekjáték", hanem az Istennel való kapcsolatnak. Isten megismerésének egészen sajátos módja és lehetősége. Hiszen Isten az emberi élet, az egész történelem és a világegyetem nagy JÁTÉKának kitervelője, "menedzsere", "edzője", "sportorvosa", "bírója" és díjazója. - Hisz abban, hogy az isteni akarat akár egy meccsen is megnyilvánulhat? - A hívő ember meggyőződése, hogy mind a győzelem, mind a vereség, mind a kudarc, mind a siker, mind az unalom, mind az izgalom esetében mindig és kizárólag Isten akarata valósul meg a sportpályán éppúgy, mint azon kívül. Az pedig, hogy Ő mindebben milyen szerepet szán és tud be az egyén érzelmeinek, akaratának, erőfeszítéseinek, az az Ő titka. Magyar Kurír Puskás Ferenc életrajza Kispesten született 1927. április 2-án. A Kispesti AC-ban kezdett el futballozni, később pedig ennek jogutódjában, a Budapesti Honvédban játszott. 18 évesen, 1945-ben volt először válogatott, 1952-ben ő volt az olimpiai bajnok futballcsapat csapatkapitánya. A Honvéddal 5 bajnoki győzelmet élt át, négyszer volt magyar gólkirály. A Honvéd színeiben 349 bajnoki mérkőzésen 358 gólt szerzett, a Reál Madrid játékosaként pedig 179 mérkőzésen 154 találatot jegyzett. Páratlan játékát a rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a hihetetlenül szellemes megoldások, a szinte centiméterre pontos átadások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns lövőkészség jellemezte. Harmincéves kora után is képes volt a megújulásra, és a publikumot a régi játékával, sőt néha annál is jobbal kápráztatta el. Az aktív labdarúgást közel negyvenévesen fejezte be. Visszavonulása után edző lett. Szerte az országban sokszor elismerték már tiszteletre méltó pályafutását. 2004-ben a Nemzet Sportolója címet kapta, a volt Népstadion neve pedig Puskás Ferenc Stadionra változott. Életében 600 gólt rúgott összesen. Puskás Ferencet 2000 óta a budapesti Kútvölgyi Kórházban kezelték Alzheimer-kórral. 2006 november 17-én hunyt el légzési és keringési elégtelenség következtében. December 9-én komoly állami részvétellel, katolikus szertartással, a nemzet halottjaként temették el a Szent István-bazilikában, többezres tömeg kíséretében. Temetésének napját a magyar kormány nemzeti gyásznapnak nyilvánította. A harag és a megbocsátás - avagy hogyan kezeljék haragjukat a házstársak Amikor elfojtod azokat a dolgokat, amelyekkel nem akarsz együtt élni, nem igazán oldod meg a problémát: mert azt nem holtan, hanem élve temeted el. Benned fog élni és hatni! Amikor egy ember bűnt követ el egy másik emberrel szemben, ez mindig eltávolítja őket egymástól. A Szentírás számos példával szolgál erre nézve, kezdve Ádámmal és Évával, akik - mielőtt bűnbe estek - közösségben éltek Istennel az éden-kertben. A bűn azonban nem csak Istentől távolította el őket, hanem egymástól is elidegenedtek. Ádám Évára hárította a bűnt, Éva pedig a kígyót vádolta. Istennel való közösségünk tehát akkor áll helyre, ha beismerjük bűneinket, megköszönjük Istennek, hogy Krisztus megfizette helyettünk a büntetést, s végül elfogadjuk Isten megbocsátását. Isten megbocsátása a minta, amelyet követnünk kell. A Szentírás arra szólít fel, hogy "bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban!" /Ef 4,327./ Az isteni minta két alapvető részből áll: a bűnös részéről szükséges a bűnök megvallása és a bűnbánat, ezt követi a megbocsátás. A Szentírásban ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. A megbocsátáshoz vezető utat minden harag esetén végig kell járnunk (jogos harag esetén ez egyenesen elengedhetetlen a kibéküléshez.) A megbocsátás útján három irányjelzőt találunk. Először is figyelmeztessük a vétkezőt, azaz hívjuk fel a figyelmét az általunk sérelmezett viselkedésre! Előbb azonban higgadjunk le, hogy mindezt szeretettel és a megbocsátás szándékával tehessük! Másodszor, várjuk meg, hogy a másik fél megbánja helytelen cselekedetét! Ha elismeri, hogy hibát követett el, és elhatározza, hogy ez többé nem fordul elő, Jézus szavai szerint meg kell bocsátanunk neki. Harmadszor, számolnunk kell azzal, hogy a bűn egyes következményei továbbra is fennállnak, még akkor is, ha a megbocsátás után a kapcsolat helyreáll. Időre van szükség a sebek begyógyulásához, főleg akkor, ha a bizalom megrendült. Lépéseket kell tennünk a kapcsolat helyreállítása érdekében, de nem háríthatjuk el a bűn minden következményét. Tudnunk kell, hogy a megbocsátás után is érezhetünk csalódást és haragot, valahányszor visszagondolunk a történtekre. Ilyenkor emlékeztessük magunkat arra, hogy a megbocsátás nem érzelem, hanem az a szándék és elhatározás, hogy elfogadjuk a másik személyt, bármit is tett! Mert a szeretet egyik megnyilvánulása az, hogy elfogadjuk a másik embert olyannak, amilyen, ez azt is jelenti, ha érezzük, hogy elfogadnak minket, akkor tudjuk, hogy szeretnek minket. A haragkezelés hat lépése a házasságban élők számára, melynek segítségével a házastársak helyesen tudják kezelni a házastársuk iránt érzett haragjukat a következő: 1. Ismerjük el, hogy haragszunk! Akár jogos a haragunk, akár nem, ne ítéljük el magunkat érte! Inkább ismerjük el, és gondoljunk arra, hogy a harag önmagában nem bűn! 2. Egyezzünk meg abban, hogy haragunkat egymás tudomására hozzuk! Mondjuk el világosan, hogy haragszunk, és azt is, hogy miért: Ne várjuk meg, hogy társunk a viselkedésünk alapján találgatásra kényszerüljön. 3. Egyezzünk meg abban, hogy a dühkitörés - akár szóban, akár tettekben nyilvánul meg - a harag kifejezésének helytelen és kerülendő módja! Mindkettő tovább ront a helyzeten. 4. Egyezzünk meg abban, hogy magyarázatot kérünk, mielőtt ítélkeznénk! Emlékeztessük magunkat arra, hogy az első benyomás gyakran téves, és félreértéseken alapul! Igyekezzünk megismerni a társunk szempontjait! Lehet, hogy ezután egészen más fényben látjuk a történteket! 5. Egyezzünk meg abban, hogy mindketten a probléma megoldására törekszünk! Miután megismertük a másik fél nézőpontját, könnyebben találunk mindkettőnk számára megfelelő megoldást. Ha jogosan haragszunk, és társunk megbánta, amit tett, bocsássunk meg neki: ha ellenben mi vétettünk ellene, akkor nekünk kell bocsánatot kérnünk! Bármi is legyen a nézeteltérés oka, törekedjünk a kibékülésre. 6. Egyezzünk meg abban, hogy biztosítjuk egymást a szeretetünkről! Miután feloldottuk a haragot, újra erősítsük meg, hogy szeretjük egymást. Kedves házastársak! Ne feledjétek, a házasság, mint a legszorosabb emberi kapcsolat, a harag táptalaja. Mivel meghitt kapcsolatról van szó, a harag káros hatásai fokozottan érvényesülnek. Gondoljátok át a harag kezelésének hatlépcsős stratégiáját! Gondoljatok arra is, gyermekeitek számára példát adtok az ő jövendő életük haragkezelésére. Felelősek vagytok egymásért és gyermekeitekért is. Mert életünket azok formálják, akik szeretnek bennünket, és azok, akik megtagadják tőlünk a szeretetüket. Babály András Isten gyermekeit neveljük Isten ajándéka a gyermek. Minél értékesebb egy ajándék, annál nagyobb felelősséget hordozunk azzal, hogy a miénk. Legértékesebb kincseink a házastársunk mellett a gyermekeink, ezért semmiért sem tartozunk nagyobb felelősséggel, mint értük. Ugyanakkor az öröm, mely ezzel a felelősséggel jár, nem hasonlítható semmihez. Isten minden embert a gyermekének tekint - valahogy így kellene néznünk nekünk is minden emberre -, azonban sajátosan szoros kötelékkel fűzött össze bennünket a gyerekeinkkel. Bármi, amit teszünk, minden, amit mondunk, minden hangsúlyunk, tekintetünk, arckifejezésünk hatással van az ő mostani és későbbi életükre. Az első életévek meghatároznak szinte mindent - állítják a szakemberek. Sokszor eszembe jut, hogy minden hibával, bűnnel, amit a gyerekeinkkel szemben elkövetünk, megakadályozzuk, hogy Isten szép terve majd megvalósulhasson bennük. Világos ugyanakkor, hogy tökéletes nevelésre csak egyvalaki volt képes - az, aki Jézust kapta ajándékba. Szükséges volt, hogy Mária bűntelen legyen, hogy bűneivel meg ne akadályozza Isten tervének teljes kibontakozását Fiában. Talán ezért is kapott mentességet az áteredő bűntől, ami - azt hiszem - magában foglalja azt is, hogy a nemzedékek óta öröklődő nevelési hibák, rossz minták nem vertek benne gyökeret. Mi nagyon sok olyan terhet hozunk magunkkal, már a saját gyermekkorunkból, ami sajnos befolyásolja, hogyan nevelünk. Köztudott, hogy bár szinte mindenki elhatározza, hogy bizonyos dolgokat másképpen csinál majd, mint a szülei, mégis újra és újra azon kapja magát, hogy bizonyos helyzetekben mégiscsak hasonlóképpen reagál. Egy-egy rossz beidegződés, viselkedésminta ezért aztán nemzedékek során át öröklődik -talán ez a lélektani magyarázata az ószövetségi átoknak, ami a bűnös ember leszármazottait is sújtja. Elég elkeserítő lehet önmagában, hogy mekkora hatással van egy-egy bűnünk, hibánk a gyerekeinkre. Találunk azonban vigaszt is. Isten nagyobb nálunk, és a mi görbe sorainkra is tud egyenesen írni. Jó példa erre a szentek élete. Szent Ritát például, aki apácának készült, szülei hozzáerőltették egy durva, szeretetlen férfihoz. A szülőknek ezt az alapjában véve minden bizonnyal helytelen tettét Isten mégis felhasználta a jóra, és Rita így elvezette az üdvösségre férjét, élete pedig számtalan asszonynak szolgált megerősítésül és például. Az ószövetségi szentírásban Isten azt is megígéri, hogy hetedíziglen megáldja az igaz embert, de csak a harmadik s negyedik nemzedékig kéri számon az utódokon az apák vétkét (Szám 14., 18. Igaz, más helyeken szerepel a hetedízigleni büntetés is). Abban bízhatunk tehát, hogy ha mi a képességeink szerint mindent megteszünk, hogy Isten akarata szerint, a lehető legjobban neveljük fel gyerekeinket, akkor Ő kiegészíti a mi hiányosságainkat az Ő kegyelmével. Most, karácsony táján próbáljuk még inkább megélni a Szent Család "modelljét", olyan meleg fészket teremtve gyerekeinknek, mint Mária és József Jézusnak, amiből Ő azzá nőhetett, akivé lett. Popovicsné Palojtay Márta Mária - minden életszentség tükre A teremtmények között a legszentebb s a szentek közösségéből is kiemelkedik Mária, az Úr Anyja, akiről soha sem lehet eleget szólni. A hívő ember mély fájdalmai közt Máriánál, a várakozás asszonyánál, mindig megnyugvásra, biztatásra talál. A valódi fájdalom nem az, amikor este senki nem vár haza, hanem ha már te magad sem vársz többé semmit az élettől. Amikor azt érzed, hogy számodra a muzsika véget ért. A várakozás életkedvünk nagy próbája. Mária egész életét a várakozás örömteli ritmusa határozta meg. Várakozó leány a kezdetben, majd a várakozásban állhatatos anya. Az annyira emberi, mégis isteni élet-útón száz és száz emésztő várakozás kísérte: kilenc hónapig az Úr érkezésére, várakozás a napra, amikor a fiú végleg elhagyja a szülői házat; várakozás a keresztre szögezett gyermek utolsó sóhajára; végül a harmadik nap várakozása, magányos virrasztás a sziklasír előtt. Máriától tanuljuk, hogy várakozni annyi, mint szeretni. A reményt vesztett ember azonban képtelen a várakozásra. Kérnünk kell hát Máriát, a kitartó várakozás leányát, ajándékozza meg népét a virrasztás leikével, és értesse meg velünk, hogy nem elég befogadni a tanítást, meg kell tanulnunk várakozni is rá! Mária a befogadás asszonya. "Szívébe és testébe fogadta Isten Igéjét." Szent Ágoston kimondja, hogy Mária lelki, érzelmi önátadása jelentősebb volt a testinél. Mária saját gondolatait kiszélesítve fogadta be az isteni gondolatot, anélkül azonban, hogy ezt valamiféle önfeladásként élte volna meg. Lelkének legbecsesebb részét örömmel adta át anélkül, hogy szabadságát feladni kényszerült volna. Kérjük Máriát, hogy rombolja le bizalmatlanságunk falait, segítsen, hogy a mi szívünk is mélyen és egészen be tudja fogadni az Igét. Hiszen nem azért zörget, hogy saját magunk kiüresítésére késztessen, hanem, hogy magányunkat fényességével töltse be; nem azért lép be hozzánk, hogy bilincset adjon, hanem hogy helyreállítsa az igazi szabadság érzését. Mária a bátor asszony. Hihetetlen lelkierővel nézett szembe az élettel, és a mindenkori "bátor anyák" szimbólumává vált. Nyilvánvalóan neki is volt mitől félnie. A meg nem ér-tettségtől, az emberek gonoszsága miatt, félelem attól, hogy nem fogja kibírni, félelem József egészségéért, Jézus sorsáért, félelem attól, hogy egyedül marad... Mennyi félelem! Ezért menekülhetünk hozzá mindannyian, akik Máriával együtt átéljük e legemberibb érzést, amely korlátaink legnyilvánvalóbb jele. Félelem a holnaptól, félelem az éjszakától, az öregségtől, a haláltól... Mária bár a félelem Madonnája, de nem a belenyugvásé. Sohasem hagyta csüggedten lehanyatlani karjait, és sohasem emelte fel azokat a megadás gesztusaként. Kérjük Égi Édesanyánkat, aki a Kálvárián halál nélkül is elszenvedte a vértanűság koszorúját, segítsen nekünk, hogy a mindennapok gyötrődéseinek batyuját ne a reményvesztettek lelkületével, hanem azoknak az embereknek a derűjével cipeljük, akik tudják, hogy Isten keze megoltalmazza őket. Mária a csönd székesegyháza. Először is, mert szűkszavú. Az evangéliumban csupán négyszer szólal meg: az angyali üdvözletkor, a Magnificat éneklésekor, amikor megtalálja Jézust a templomban, és a galileai Kánában. Csöndje azonban nem csupán a hangok hiánya. Misztériumot, a kinyilatkoztatás titkát rejti - csöndbe burkolózva, így vált jelképpé azok számára, akik meg akarják tartani a szeretet titkát. Mindannyiunk számára, akiket zavar a lárma, Mária az Ige hallgatag tartója marad: "Megőrizte ezeket a szívében" (Lk 2,20 és 52). - Szűz Mária, csönd asszonya, vezess vissza bennünket a béke forrásaihoz, mesélj nekünk Istennel való találko- zásaidról, végy föl minket iskoládba! Szűz Mária, az igazi nő, az Egyiptom földjén megalázott, mindenkori fáraóknak alávetett és a hagymásfazekak mellett megbámult arcú női világ ikonja, hozzád könyörgünk a föld minden asszonyáért! Amióta a Golgotán a te lelkedet is tőr járta át, nincs anyai sírás, amely idegen lenne tőled, nincs özvegyi magány, amit meg nem tapasztaltál volna, nincs olyan lealacsonyítás, aminek ne ereznéd megalázó voltát. Amikor a katonák megfosztották Jézust ruháitól, a fájdalom téged fosztott meg tekintélyes jelzőidtől. Egyszerűen csak nőként álltái ott, annyira, hogy haldokló egyszülötted is csak ezen a néven tudott szólítani: "Asszony, íme a fiad" (Jn 19,26). Te, aki állva maradtál a kereszt alatt a szabadság élő szobraként; add, hogy minden nő a te asszonyi büszkeséged példáján, mindenfajta szenvedések közepette legfeljebb a fejét hajtsa meg, de háta meg ne hajoljon! Szűz Mária, igazi asszony, segíts nekünk, hogy annyi parancsoló férfiasság után a nőiesség lágy, ugyanakkor erős kategóriáin keresztül olvassuk a történelmet, és értelmezzük az életet. Ebben az ellaposodott világban, amit az érvelésnek a megérzés feletti győzelme jellemez, a számításé a kreativitás felett, a hatalomé a gyöngédség felett, az izmok erejéé a tekintet lágy, meggyőző ereje felett; - te nem csupán az új nő képe vagy, de az új, a hamis felszabadítások ábrándjaitól megőrzött emberiségé is. Segíts, hogy köszönetet mondhassunk Istennek, aki a föld emberibbé tételéhez az embert használja, az ember emberibbé tételéhez pedig a nőt szemelte ki, abban a biztos tudatban, hogy ezúttal nem vall kudarcot. Riskó Mariann összeállítása don Torino Bello: Korunk asszonya, Mária c. műve nyomán Arc az ablakban Orsika unatkozott. Szülei bevásárolni mentek. Senki sem volt, akivel beszélgethetett volna. A tévében a gyermekműsort unalmasnak találta. Levélíráshoz sem volt semmi kedve. Mit tegyen hát? Hirtelen jó ötlete támadt. Egy lendülettel leugrott a heverőről. - Feldíszítem a karácsonyfát - mondta félhangosan, csak úgy magának. - Édesanya úgyis panaszkodik mindig, hogy egyedül kell csinálnia mindent. Kint, az ebédlőben már állt a fenyőfa. Szüleivel együtt nézték ki a karácsonyi vásárban, csaknem a mennyezetig ért, és tűleveleinek illata betöltötte a levegőt. Az asztalon ott sorakoztak az édesanyja által előkészített díszek: ezüstszálak, aranyszárnyú fehér angyalkák, ezüstfóliából készült csillagok és két doboz áttetsző kis üveggömb, tarka karácsonyi mintákkal. Gyertyát is vettek eleget. Orsika ábrándozva csíptette fel a gyertya tart ókat a fenyőágakra, s közben karácsonyi dalokat dudorászott. Egymás után szinte maguktól jutottak eszébe. Szállt az idő. Már csak az ezüstszálakat kellett volna a fára kötnie, amikor egy arcot pillantott meg az egyik ablak üvege mögött. Laposra nyomott orral bámult befelé. Ijedten hátrált néhány lépést. Csak aztán vette észre, hogy egy nála alig idősebb kislány áll odakint. Talán koldulni akar? Orsika körülnézett. Mit adjon a kislánynak? Almát? Csokoládét? Felkapott egy piros képű almát, az ablakhoz lépett és kinyitotta. De a kislány a fejét rázva utasította vissza. - Nem, nem, köszönöm - mondta. - Csak néztelek. Olyan sok szép dísz van a karácsonyfátokon. - Nálatok nincsen? - kérdezte csodálkozva Orsika. A kislány zavartan nevetett. - Összevesztek a szüleim - felelte. - És akkor édesanyám mindet bedobta a szemétledobóba. Orsika nem is tudta, mit mondjon erre. Egy feldíszítetlen szobában karácsonyozni milyen szomorú lehet. A kislány is hallgatott. - Engem Borbálának hívnak - mondta végül. - Talán találkozunk még. Borbála! Erről a névről Orsikának eszébe jutott valami. - Várj! - kiáltott föl. - Mindjárt jövök! Borbála meglepetten várta. - Nézd csak, Borbála-napi ágak - mondta Orsika, és egy váza virágzó cseresznyeágat vitt az ablakhoz. - Kérsz belőlük? Borbála nem felelt. Levágod a virágokat, és a karácsonyfa ágaira kötöd - javasolta Orsika. - Van ajándékkötöző szalagod? Borbála szeme felragyogott. -Adsz nekem néhányat' Orsika bólintott. -Nekünk egy ág is elég lesz. Borbála óvatosan, de sugárzó arccal szorította magához az ágakat. - Hát mégiscsak lesz igazi karácsonyunk - mondta Boldogan mosolyogva nézett egymásra a két kislány. -Eljössz még? - kérdezte Orsika. -Holnap eljövök - ígérte Borbála. Integettek egymásnak, amíg csak láthatták egymást a szállongó hópelyheken át. Szerkesztőbizottság: Majnek Antal (elnök) Pápai Zsuzsanna (főszerkesztő) Popovicsné Palojtay Márta (szerkesztő) Bunda Szabolcs (szerkesztő) Riskó Marianna (rovatvezető) Tördelőszerkesztő: Popovics Pál Korrektor:: Gulácsy Éva Internetes változat: Bunda Szabolcs Postacím: Ukrajna 89600 Munkács, Mira u. 5. Emailcím: sajto@mrke.mk.uz.ua Webmester: webmester@munkacs-egyhazmegye.org

Új Hajtás © - minden jog fenntartva!
kapcsolat : webmester@munkacs-egyhazmegye.org