|
főoldal | |
írjon nekünk! | |
archívum | |
impresszum | |
kapcsolat |
2008. XIII évfolyam 6. szám.
KEZDŐLAP TARTALOM:
Szent István király -
Magyarország védőszentje
Várszegi Asztrik főapát
Kárpátalján
Imaoldal
Újabb kurzus az Egyházmegyei
Teológiai Tanfolyamon
Szent Antal ünnepe
egyházmegyénkben
Márta Wiecka nővér
boldoggá avatása Lembergben
Bérmálások az Ung-vidéken
A média "örömhíre" - 2 rész
Hírek
Beszélgetés Povpa Valér
ferences testvérrel
Kiigazítás: A "legkisebb helynök"
- Szegedi Jenő c. cikkhez
Szent Lukács, az evangélista
Ne essünk túlzásba
a tanácsokkal...
Mese: A háromlábú boszorkány
IMPRESSZUM
ARCHIVUM
FELIRATKOZÁS
HÍRLEVÉLRE
egyházi naptár
a napi szentmise olvasmányaival.
CIKKAJÁNLÓ:
Szent István király - Magyarország fővédőszentje
Ha közvéleménykutatást tartanánk és az embereket arról kérdezném, hogy milyen példaképek állnak mintaként előttük, akkor a fiatalok talán megemlítenének egy-egy sportolót, énekest, az idősebbek talán művészeket sorolnának fel. Rá kell jönnünk, hogy nincs igazán mértékadó és "értékálló" ideál előttük. A mai világban, az üzlet és a pénz világában történt meg a következő eset: Az egyik sportágban teljesen alkalmatlan embert vettek fel. A sportorvos megjegyezte, hogy az illető nem fog beválni. Erre a menedzser: Az a lényeg, hogy jó, széles mellkasa van, óriási a reklámfelület! - Hát ennyit a világ által felkínált eszményképekről.
Ha azt a szót halljuk, hogy szent, nem igazán tudjuk, mit kezdjünk ezzel a kifejezéssel, hiszen sovány, beesett arcú férfiak és nők jutnak eszünkbe és még talán egy kicsit sajnáljuk is őket. Pedig ők is ugyanolyan hús-vér emberek, mint mi vagyunk. Mégis, miért példaképek akkor ők számunkra?
Az Isten és az embertárs iránti szeretet parancsát hősies fokon gyakorolták, legyőzve a test és a világ csábításait, a kapott láthatatlan isteni segítséget (kegyelem) maradéktalanul kihasználták.
Jézus többször idézi Istennek a választott néphez szóló parancsát: "Szentek legyetek, mert én, az Úr, szent vagyok!"
Ha egy szentre tekintünk, akkor nem a mulandóra kell tekintenünk, hanem arra, hogy teljesítették a kegyelem által legyőzve a gyarló emberi természetet az Isten és az embertárs iránti szeretet parancsát.
Ezer év idő és térbeli távlatából miért példakép nekünk Szent István király?
Hasonlít az evangéliumi okos emberre, aki nem csak egyéni, de családi és nemzeti életét is sziklára építette: honalapító volt, erős kézzel kormányozta az országot, apostoli király volt, mert az "igaz hitnek plántálója" volt. A kalandozó és portyázó magyarok kezéből kivette a fegyvert és letelepítve dolgozni és boldogulni tanította őket. Szerette magyar hazáját, országunkat és népünket halála előtt az Ég Királynőjének ajánlotta.
Így már - talán! - érthető Radnóti sóhajtó szava:
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország... Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága..."
A magyar nép és nemzet zivataros történelme, amit ezer év alatt átéltünk, megmutatta, hogy sokszor nem volt más segítségünk, mint az Ég Királynője, a Mennybe felvett Boldogságos Szűz Mária, aki közbenjár értünk, hogy a magyar nép fennmaradjon és továbbéljen!
Mit tegyünk? Hiszen számolatlan kezdeményezésünk fulladt kudarcba - sokszor vérbe! - az elmúlt ezer év során! Szent István királyunkra tekintve tegyünk a mai napon szent elhatározást:
Teljes szívünkből szeretjük "e lángoktól ölelt kis ország"-ot ("Határtalanul szeretném hazámat!"); a ránk bízottak előtt a tőlünk telhető módon tanúságot teszünk hitünkről; becsületesen, fáradtságot nem ismerve dolgozunk családunk és környezetünk jobbításán és szépítésén; s végül, de nem utolsósorban életünket és halálunkat a Boldogságos Szűz kezeibe tesszük.
Tudom, hogy ez milyen nehéz. Igen, nehéz, sőt nagyon sokszor még emberfelettinek is tűnik.
Ha ezt a fogadalmat megtesszük, nagy fába vágjuk a fejszét, de egyet soha nem szabad elfelejtenünk: a bátraké és a kezdeményezőké a jövő, nem a megfáradt, elkeseredett, otthonülő, a jövőért semmit sem tevő, csak állandóan a múlton siránkozó Pató Páloké!
Sokan és sokféle módon el akarják hitetni velünk, hogy kicsik, buták, ostobák, csúnyák vagyunk. Szent István király, valamint az Árpád-ház és az összes magyar szentek és boldogok végeláthatatlan sora bizonyítja, hogy Isten kegyelméből a kicsi naggyá, a buta bölccsé, a csúnya széppé, a félénk bátorrá, az erőtlen és a gyönge erőssé válik.
Ehhez azonban mindent meg kell tennünk, ami emberileg tőlünk telik: könyörögni a kegyelemért és a magyar szentek és boldogok közbenjárását kérni!
Lengyel Donát OFM
Szent Márton hegyéről Szent Márton egyházmegyéjébe
 |
Várszegi Asztrik főapát |
A vendég püspököt Babály András munkácsi plébános köszöntötte, aki egyben megköszönte neki azt, hogy az elmúlt időszakban két kárpátaljai zarándokcsoportot is olyan szeretettel fogadott Pannonhalmán. A szentmise végén Majnek Antal püspök köszönetet mondott a főapátnak, hogy elfogadta meghívását és ellátogatott Kárpátaljára, az itteni magyar hívekhez.
A szentbeszédben a főapát a szeretet parancsáról beszélt: Isten parancsa és elgondolása alapján kell szeretnünk saját magunkat és embertársainkat is, ami az ellenség szeretetében csúcsosodik ki. Aki kiengesztelő-dik szívében, az tud építeni, közösséget teremteni, megmaradni. A szentmise után a magyar papi találkozó a püspökségen folytatódott, ahol Várszegi Asztrik főapát a közösség fontosságáról és megtartó erejéről tartott elmélkedést a jelenlévő atyáknak.
Délután került sor a református egyház híveivel való találkozásra a munkácsi református templom hittantermében. Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök, munkácsi lelkész köszöntötte a vendéget, régi ismerősét, és örömét fejezte ki, hogy végre itt is találkozhatnak. Asztrik apát arról beszélt, a bencés rend a történelem folyamán hogyan igyekezett az egyház egységét helyreállítani, szerepet vállalni abban, hogy a különböző felekezetekhez tartozó keresztényeket szeretetben összefogja, hiszen a rend akkor jött létre, amikor ez a szakadás még nem létezett. Beszélt a 20. század időszakában e témában tett magyar egyházi törekvésekről, valamint saját erőfeszítéseiről is. Mint elmondta: a Magyar Néphadseregben töltött két év alatt igyekezett összefogni a bármely felekezethez tartozó lelkész- és papnövendékeket, mert felelősnek érezte magát mindannyiuk hivatásáért. A jó viszony azóta is megmaradt, 40 éve tartják egymással a kapcsolatot.
A testvéri együttlétet közös ima és éneklés nyitotta és zárta.
Nem sokkal ezután a munkácsi Szent István Líceumban találkozott a főapát a katolikus magyar értelmiség képviselőivel. A jó hangulatú megbeszélésen ismét felmerült a közösség fontosságának szerepe, melyben a magyar nyelvű értelmiségnek meghatározó szerepet kell vállalnia a nemzet fennmaradása érdekében.
Egy kérdés kapcsán szó került Várszegi Asztrik egyik fő törekvéséről: a katolikus egyház feje és az ortodox pátriárka közötti találkozó létrehozásáról. A főapát személyes baráti kapcsolataival is igyekszik elősegíteni a közeledést a két egyház között, ám a vezetők közötti találkozás még nem valósulhatott meg. Ismeretes, hogy 1996-ban, II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmával szó volt arról, hogy létrejön a találkozó II. Alekszij moszkvai pátriárkával Pannonhalmán. A történelmi találkozó azonban - az ortodox egyház visszalépése miatt - elmaradt, s azóta is várat magára.
Június 18-án Várszegi Asztrik főapát Karácsfalvára utazott, ahol látogatást tett a görög katolikus líceumban, s Milan Sásik görög katolikus püspökkel is találkozott. Kárpátaljai látogatása végén benyomásairól kérdeztük a püspök-főapátot.
- Főapát úr milyen kapcsolatban volt eddig Kárpátaljával?
- Évtizedek óta ismerem Majnek Antal püspököt, aki akkoriban még a Műszaki Egyetem hallgatója volt. Gulácsy Lajos püspök úrral nem egyszer találkoztam ökumenikus rendezvényeken, Orosz István beregdédai parochus pedig tanítványom volt Pannonhalmán. Rajta keresztül kerültem kapcsolatba a karácsfalvi Sztojka Sándor líceummal, mellyel testvéris-kolai kapcsolatot alakítottunk ki. Kárpátaljaiak nem egyszer megfordulnak Pannonhalmán.
Személyes kötődést jelent, hogy a II. világháború környékén Munkácson lakott a keresztanyám, akit édesanyám gyakran meglátogatott. Akkor én még nem éltem ugyan, de a családi köztudatban benne volt ez a tény.
Bencés szerzetesként tanítok is, történelemtanár vagyok. Történelmi szempontból is számon tartottam ezt a régiót, de úgy hiszem, az ember csak akkor érkezik meg valahová igazán, hogyha fizikailag is elmegy oda. Amikor most eljutottam Vereckére, és megállhattam a szolyvai emlékmű előtt, elolvasva rajta a magyar és német neveket, akkor éreztem meg igazán, amit eddig is tudtam: itt is itthon vagyok, ez is a magyar történelem része, ez a táj is a magyar közösséghez tartozik. Örülök, hogy annyi év távoli kapcsolat után végre eljuthattam ide.
- Mi volt a benyomása a katolikus hívekről?
- Nagy élmény volt a szentmise, különösen, hogy Szent Márton hegyéről, a magyar kultúra bölcsőjéből érkeztem Szent Márton templomába. Láttam az arcokon, hogy örömmel és szeretettel fogadtak, s meglepett, hogy bár hétköznap volt, mégis annyian eljöttek. Amíg ennyien vannak a templomban, van jövője a magyarságnak.
 |
Találkozás a református hívekkel |
- Nagyon örültem, hogy sor kerülhetett erre a találkozásra, s arra is, hogy érdeklődő fiatalok is részt vettek benne. Nyitott lélekkel fogadtak, éreztem az elfogadást, de én is így mentem hozzájuk, és ahogy mondják: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Régóta fontos számomra az ökumené - ahogy Gulácsy Lajos püspök úr emlegette, hogy ő a lágerben tanult ökumenét, úgy én a Magyar Néphadseregben töltött két év alatt.
- Találkozott a magyar értelmiség képviselőivel is: a találkozó alapján mit tart fő feladatuknak?
- A líceumi találkozó oldott légkörében nagyon jól éreztem magam. Mindig élmény számomra, amikor határon túli látogatásaimon tapasztalom, hogy az ottani magyarok ugyanúgy beszélik a nyelvet, ugyanolyan a mentalitásuk, gondolkodásmódjuk, mint az anyaországban. Ilyenkor megerősödik bennem az, amit amúgyis tudok: ők is éppolyan magyarok, éppúgy a nemzet részei.
A magyar értelmiség nagy feladata, hogy megteremtse azt a közeget, azt a közösséget, melyhez az itteni magyarok tartozhatnak, hogy ily módon legyen hol otthon lenniük. Az ő feladatuk az is, hogy a múltat, melyben sok volt a szenvedés, le tudják zárni. Ez adja meg a szabadságot, melyre minden embernek szüksége van ahhoz, hogy teljes lélekkel a jövő felé tudjon fordulni. Amikor ezeket a törekvéseket látom, bennem is megerősödik a szándék, hogy a magam szerény eszközeivel segítsek, még jobban, mint eddig.
- Mik lehetnek ennek a segítségnek a konkrét formái?
- Például egy testvériskolai kapcsolat, vagy maga a tény, hogy beszélünk Kárpátaljáról, benne tartjuk a magyar köztudatban. Az is, hogy továbbra is szeretettel látjuk, ha Kárpátaljáról látogatók, lelkigyakorlatozók érkeznek Pannonhalmára, mint ahogy erre nem egyszer volt példa. A jövőben is szeretettel fogadjuk Pannonhalmán a Kárpátaljáról érkezett testvéreket!
Pápai Zsuzsanna
"... erősödjetek meg az Úrban és az őhathatós erejében! Ölt-sétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! ... Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megiga-zulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét."
/Ef 6,10-18/
Pierre Corneille:
SZÓLJ, SZÓLJ HOZZÁM, URAM...
"Szólj, szólj hozzám, Uram,mert szolgád hallja szódat!"
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat!
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.
Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
Szólj, szólj én Istenem!- szól hangodból a jóság,
A lelkem megfeszül, s a hallásban segít,
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.
Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő;
Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Ahol nem tartják tiszteletben az értékek rendjét, hanem feje tetejére állítják, ott többé nem jöhet létre igazságosság, ott többé nem törődnek a bajba jutott emberrel, éppen ott zavarják össze és teszik tönkre az anyagi javak tartományát, ahol Istent másodlagos jónak tekintik, amelyet fontosabb dolgok miatt időnként, vagy teljesen félre lehet tenni, éppen ott vallanak kudarcot ezek az úgymond fontosabb dolgok... Ha az ember szíve nem jó, akkor semmi más sem lehet jó. A szív jósága pedig végül csak attól jöhet, aki a Jóság - aki maga a Jó.
/XVI. Benedek pápa/
FIATALOK IMÁJA
Miatyánk! Neked akarjuk szentelni fiatalságunkat, hogy mostantól fogva egész életünk fogyatkozás nélküli hűségét készítsük elő. Add nekünk a kegyelmet, hogy bátran megőrizzük lelkünk tisztaságát. Erősítsd meg szíveinkben a szándékot, hogy a Te akaratod szerint éljünk. Mindig és mindenütt az igazság tanúi legyünk, mert ránk bíztad azt, hogy felragyogtassuk a világban.
Add nekünk, hogy Krisztusunk áldozatát megértsük, és készen legyünk minden áldozatra, amit Te kérsz tőlünk. Tégy minket arra méltóvá, hogy barátaink mellett, akik Téged nem ismernek, fényességed, igazságod, szereteted apostolai legyünk.
Adj nekünk testvéri szívet minden ember felé, akik bárhol is a világon az igazságosság uralmát keresik. Add nekünk apostolaid hódító hitét, hogy Megváltónk testvéreivé lehessünk. Ámen.
NAPI FELAJÁNLÓ IMA
Atyánk, átadjuk neked életünket. Most öltöztess fel minket a Te teljes fegyverzetedbe. Jézus nevében köszönjük ezt neked. Jézus, Szent Véreddel boríts be minket (családjainkat, közösségeinket, a ránk bízottakat, stb.), borítsd be ellenségeinket, ezt a házat, ezt a helyet, népünket és országukat, a Te választott népedet, Izraelt. Jöjj, Szentlélek és tölts be minket, Isten ereje erősíts minket. Életünkben a Te szent akaratod valósuljon meg, és áldd meg cselekedeteinket. Állítsd körénk szent angyalaidat. Könyörülj a megholtakon. Egyedül Téged illet a dicsőség, a magasztalás, a hála és a tisztelet mindörökkön örökké. Ámen.
HÁZUNK TÁJA
Isten téged is vár, hogy közelebről megismerd Őt!
Köszönetet szeretnék mondani az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam munkatársainak és tanárainak azért a lehetőségért, hogy mélyebben tanulmányozhattam az Istenről szóló kinyilatkoztatást és az Ő Szent Fiának Evangéliumát.
Mikor elkezdtem a teológiai tanfolyamot, még csak langyos hitem volt. Misékre többnyire jártam és hittem a Szentháromság Egy Istenben, ám valójában nem értettem teljesen a hitemet. Személy szerint nem hitoktatónak készültem, csak többet szerettem volna tudni hitünk szent titkairól. Gyerekkoromban nem volt hitoktatás, a szüleimtől tanultam meg a katekizmust és az imákat. Az Istenről való elképzelésem ez alapján alakult ki. Én úgy fogtam fel, hogy van felettünk egy valaki, azaz Isten, aki mindenütt jelen van, az Ő parancsait be kell tartani és Ő az, aki a jókat megjutalmazza, a bűnösöket megbünteti. A tanfolyamon azonban megértettem, hogy Isten az Ő törvényeivel szerető Isten akar lenni, és ha ráirányítjuk a figyelmünket, megtanít az igaz szeretetre, hogy az Ő Szent Fia által a biztos cél, az üdvösség felé haladjunk. Ő nem büntető Isten; igaz, a bűnt utálja, de a megtérő bűnöst szereti és megbocsát neki. Minekünk is így kell szeretnünk felebarátunkat, mert a megbocsátó szeretet Isten szeretete - hisz Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta nekünk, hogy kereszthalála által bűneink bocsánatot nyerjenek, és hogy az örök életre vezessen.
A tanfolyam előtt többször nekikezdtem a Szentíráson való elmélkedésnek, de csak néhány oldalig jutottam, innen-onnan olvastam belőle egy keveset, és így sok mindent nem értettem. A teológiai tanfolyam alatt azonban átfogóan kezdtem megérteni a kinyilatkoztatást az Ószövetségben és az Újszövetségben.
Úgy gondolom, mindazoknak, akik komolyan gondolják kereszténységüket, és növelni akarják hitüket, részt kell venniük egy ilyen tanfolyamon, ahol mélyebben betekinthetnek a hit, a Szentírás, az Evangélium és a Szentháromság titkaiba, hogy ez által gyermekeiknek, unokáiknak a Szerető Istenről tudjanak majd tanítani, aki az örök életre akar vezetni minket. Érdemes egy hónapban egyszer félretenni a munkát.
Soha nem késő, és higgyék el, megéri!
Horváth Szilvia
Csepe, Antalóc, Németkucsova
Szent Antal ünnepe egyházmegyénkben
2008. június 13-án Majnek Antal püspök búcsút tartott a Nagyszőlősi járásbeli Csepén, az ottani Szent Antal templomban. A szentmise előtt egy, a szent emléknapjához kapcsolódó ferences hagyomány szerint a püspök atya liliomot szentelt, és megáldotta a jelenlévő gyermekeket. Ezután Lengyel Donát csepei plébános vezette azt a szertartást, melynek keretében a szülők megáldották elsőáldozáshoz járuló gyermekeiket.
A búcsúi szentmisén hét gyermek ünnepelte elsőáldozását.
A következő búcsúi ünnepséget a Szerednye melletti Antalócon tartotta a püspök atya, majd az esti órákban Németkucsován az ünnepi szentmise után áldotta meg a templommal szemben található, aprócska Szent Antal kápolnát, melyet Martin Landwehr plébános és a helyi hívek közös munkával újítottak fel. A szentmisére a közeli Felsőkerepecről is érkeztek hívek.
Marta Wiecka nővér boldoggá avatása Lembergben
2008. május 24-én Lembergben Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár ünnepélyes szentmise keretében boldoggá avatta Marta Wiecka nővért, a Szent Vince által alapított Irgalmas Nővérek rendjének tagját.
 |
Bertone bíboros |
Tovkan Anatolij perecsenyi plébános ismertette Marta Wiecka nővér rövid életrajzát, majd a Szentatya legátusa, Bertone bíboros ünnepélyesen felolvasta a latin nyelvű boldoggá avatási formulát, felvéve ezzel őt a katolikus egyház boldogjai közé. Marta Wiecka nővér emléknapja ezentúl május 30-án lesz. A boldoggá avatás szövege ukránul is elhangzott, majd láthatóvá vált a Boldog Marta Wiecka nővérről készült festmény, az oltár mellett pedig az ereklyéit is elhelyezték.
"Hálás vagyok az Úr Istennek azért a lehetőségért, hogy meglátogathatom ezt a földet, mely hű maradt Krisztushoz és az Apostoli Szentszékhez az ateista kommunizmus üldözéseinek időszakában is" - mondta Tarcisio Bertone bíboros, aki a továbbiakban XVI. Benedek pápa köszöntését adta át a jelenlévőknek. "Mindnyájunkat összeköt az új boldog, Marta Wiecka nővér személye, akinek sírja a szovjet időkben a népek egységének jele és az igazi ökumenikus dialógus példája lett". Bertone bíboros a legnagyobb parancsról beszélt, melyet Jézus hagyott nekünk: a felebarát és az Isten iránti szeretetről. Ez a szeretet Istent helyezi az első helyre, aki Krisztusban mutatta meg nekünk a jóság és irgalom arcát, és a Vele való egységre hív minket. Ez a szeretet tesz minket képessé arra, hogy szeressük felebarátainkat, tekintet nélkül származásukra és kultúrájukra. Ez a szeretet minden Isten képmására teremtett személyt tisztel.
Ahogy a bíboros hangsúlyozta, ez a szeretet tükröződik vissza Marta Wiecka nővér tanúságtételében is, aki odaáldozta életét minden embernek, akivel találkozott. Bertone bíboros arra emlékeztetett, hogy a szeretet kezdete Istenben van. "Isten a Szeretet, és mi akkor szeretjük Őt, aki a szemünknek láthatatlan, ha szeretjük felebarátunkat, akit látunk; ha szükséges, a vértanúságig is (...) Ezt cselekedte Marta Wiecka nővér is, és így a hit, a remény és a szeretet igazi példája lett. A bíboros megemlítette Marta nővér hőstettét: a sznya-tinyi kórházban egy másik dolgozó, egy családapa helyett vállalta a kórterem fertőtlenítését egy tífuszos beteg után. Másnap megbetegedett, s a gondos orvosi kezelés ellenére meghalt. A nővér hőstette nem merült feledésbe. A háború utáni időben sírjánál gyülekeztek közös imára a különböző vallású keresztények.
Amikor az egyház új boldogokat és szenteket avat, követni való példaként mutat rájuk, s meghív minket, hogy ugyanezen az úton járjunk, és tanúságot tegyünk a világnak a szeretet felfoghatatlan erejéről, mely mindent legyőz, még a halált is.
"Ma egy nővéreteket az Egyház a szentség példaképévé tesz. Példája segítsen nektek, hogy ugyanolyan lelkesedéssel és hittel folytassátok apostolkodásotokat, mint ő" - fordult Bertone bíboros az irgalmas nővérekhez. Külön szólt az egészségügyi dolgozókhoz: "A betegek testét ápolva ne feledjétek el, hogy a teljes és igazi gyógyuláshoz az ember lelki szükségleteire is figyelemmel kell lenni". Hangsúlyozta, hogy a betegek és szenvedők számára nagyon fontos az Istennel való találkozás. Szintén fontos védeni és fejleszteni az élet és szeretet kultúráját, hogy hatékonyan ellen tudjunk állni a halál kultúrájának, amely egyebek között az abortusz és eutanázia növekedésében mutatkozik meg. "Ez a sznyatinyi alázatos nővér ma a mennyekben ragyog a boldogok koszorújában, mindnyájunknak az élet himnuszát küldi, és arra ösztönöz, hogy szeressük az emberi életet és védjük azt minden stádiumában, a fogantatásától a természetes halálig" - mondta Bertone bíboros, majd a zarándokokhoz is fordult azzal a kívánsággal, hogy otthonaikba vigyék el a mai ünnepség örömét.
Az ünnepi szentmise latin nyelven folyt, a liturgikus olvasmányok ukrán és lengyel nyelven, a könyörgések francia, ukrán, lengyel, angol, spanyol és magyar nyelven hangzottak el.
A szentmise végén Bertone bíboros a Szentatya nevében megáldotta a jelenlévőket, valamint azokat, akiknek nem volt lehetőségük eljönni, és a médián keresztül vettek részt a boldoggá avatáson.
Tetjana Resetar
Bérmálások az Ung-vidéken
 |
A sislóci bérmálkozók |
"Őrizzétek meg a fiatalság tiszta örömét! - fordult szentbeszédében a főpásztor a bérmálkozókhoz -, emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: "Ha nem lesztek olyanok, mint ezek a gyermekek, nem mehettek be az Isten országába." A Szentlélek bizonyítja, hogy hitünk győzedelmes hit. Ő az, aki minden küzdelmünkben - a halálunk pillanatáig - erősít minket azzal az örömmel és vigasztalással, amire éppen akkor szükségünk van. A Szentlélek az ő munkáját folyamatosan végzi, egészen a világ végéig. Ő számunkra élő valóság. Általa jön a remény. Jobban kell vágyakoznunk rá, mint a friss vízre, a tiszta levegőre. Napi imáinkban őt kell belélegeznünk. S hogyan lehetünk még szentebbek? Isten tervét kell keresnünk. A Szentlélekre kell hallgatnunk, mert ha magunkra hallgatunk, az soha nem visz boldogságra."
Végezetül a püspök atya arra buzdította és kérte a fiatal családokat, hogy fogyóban lévő nemzetünk és saját jövőnk érdekében merjenek igent mondani az életre, bátran fogadják el Isten nagy ajándékát, a gyermeket.
Az ünnepi szentmiséket dicsőítő és lelkesítő énekekkel tette bensőségesebbé a téglási ifjúsági kórus szolgálata.
Dorgay Nagy Angelika,
Szürte
VILÁGUNK
A média "örömhíre"
Egyre több felmérés mutat rá arra a tényre, hogy a fiatalok körében csökkenni látszik a televíziózással eltöltött idő. Ez azonban nem annak köszönhető, hogy a fiatalok felismerték ennek a médiumnak káros hatásait. Az igazi oka, hogy egy másik képernyő előtt találtak elfoglaltságot, s ez nem más, mint a számítógép monitorja. A különböző virtuális játékok mellett, amelyek sokszor hosszú órákra lekötik figyelmüket, egyre inkább egy másik virtuális világ - az Internet - hódít körükben.
Napjainkra ez a háló már teljesen átszőtte a világot. Könnyű és egyre olcsóbb elérhetősége, egyszerű kezelhetősége és lehetőségei nagyon vonzóak, főleg a fiatalok számára. Kezdetben csak elektronikus leveleket küldhettünk és kaphattunk barátainktól, ismerőseinktől, vagy tartalmakkal feltöltött web-oldalakat böngészhettünk a világhálón - olyan volt, mint egy hatalmas könyvtár. Ám mára sokkal több lehetőséget kínál. Virtuális áruházakban vásárolhatunk meg szinte bármit. Taxit, virágot vagy pizzát rendelhetünk.
Olyan virtuális kaszinóba látogathatunk, ahol - bár a játék látszólagos - de a valódi pénzünket veszíthetjük el könnyelműen. Saját naplót írhatunk és publikálhatunk, amit mások is olvashatnak, sőt, hozzá is szólhatnak. Olyan emberekkel ismerkedhetünk meg, akik talán egy másik kontinensen élnek. Televíziót nézhetünk vagy "online" hallgathatjuk kedvenc rádióadónkat, internetes telefonon olcsón hívhatunk bárkit a világ bármely pontján. Ezek a lehetőségek vitathatatlanul hasznosak és nagyszerűek, így belopták magukat az emberi tevékenység szinte minden szférájába. Ennek következtében az Interneten szinte mindenről minden megtalálható. Ezt használják ki a fiatalok, akik sokszor csak ismereteket szeretnének kapni egy-egy dologról, máskor dolgozatukhoz, házi feladataikhoz keresnek felhasználható anyagot. Automatizált virtuális keresőkben szinte másodpercek alatt találnak meg egy-egy keresett művet vagy leírást. Azonban egyre több fiatal túlértékeli e gigantikus elektronikus könyvtár információit, tanulási lehetőségeit, hiszen az internetes világ hatalmas árnyoldala, hogy nem szabályozott.
A fellelhető információk minőségi ellenőrzése nem megoldott, ezért mindent gyanúsnak kell tekinteni. Bizonyos garanciát jelenthet, ha ismert és neves az adott weboldalt készítő intézmény vagy szervezet. Igen nehéz a hatalmas adattömegből az igazán fontos és érvényes információkat kiszűrni. Ezt is tanulni kell. Egy fiatalt, akinek még nincs szisztematikus tanulással megszerzett rendszerezett tudása, inkább összezavar a sok különböző forrásból származó információ.
Csak néhány gondolat erejéig vizsgáltuk meg a médiát és annak "örömhírét", és máris több árnyoldalát is felfedezhettük. Ám a tömegkommunikációtól nem zárhatjuk el magunkat és szeretteinket, mint ahogyan az influenzavírusnak sem tilthatjuk meg, hogy bejusson szervezetünkbe. Azonban beolthatjuk magunkat - immúnissá válhatunk a média negatív hatásaira. Hogyan? Erre nincs egységes, konkrét recept vagy stratégia, nekünk magunknak kell kidolgoznunk. Az irányelv: a média, az Internet és az audiovizuális ipar termékeinek kritikus használata. Ezen felül kiemelten fontos az oktatás és a nevelés: a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának "az Egyház és Internet" című dokumentuma a médiaoktatás bevezetését és az internetes ismeretek elmélyítését javasolja az egyházi vezetőknek, döntéshozóknak ugyanúgy, mint lelkipásztorok, hitoktatók, fiatalok és gyermekek számára, mindenkinek a saját szükségletei szerint. Végezetül pedig a Biblia éve még inkább aktuálissá teszi az "égi média" - a Szentírás - olvasását, ez szintén növelheti immunitásunkat a média negatív hatásai ellen.
Harmath Károly OFM "Cyber-egyház" c. írása
és Kósa Éva "A média szerepe a gyerekek fejlődésében" c. előadása nyomán
Bunda Szabolcs
HÍREK
ROSKA PÉTER ATYA LELKIGYAKORLATA
Roska Péter atya augusztus 22-24. között tartja szokásos nyári lelkigyakorlatát az ungvári Szent Gellért Kollégiumban. A lelkigyakorlat 22-én, pénteken 18 órakor kezdődik, és 24-én, vasárnap délben ér véget. Lehetőleg mindenkinél legyen pokróc és ágynemű, vagy hálózsák. Péter atya kéri, hogy mindenki hozza magával házastársát is.
Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam
Szeptembertől elindul Munkácson az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam újabb hároméves kurzusa. Mindazok jelentkezését várjuk, akik már leérettségiztek, vagy legalábbis a kurzus befejezéséig megszerzik az érettségi bizonyítványukat, és szeretnének hitoktatni, vagy csak jártasságra szert tenni a teológiai tudományok területén. Aki a későbbiekben szeretne hitoktatni, azoknak félévente vizsgázniuk kell. Újdonság, hogy akik nem akarnak bizonyítványt, hanem csak a saját tudásukat szeretnék növelni, azoknak nem kötelező vizsgázniuk.
HÁZAS HÉTVÉGE LELKIGYAKORLAT - IDŐPONTVÁLTOZÁS
A szeptember 26-28. közötti időpontra hirdetett Házas Hétvége lelkigyakorlat időpontja módosult. Az új időpont október 3-5. Szeretettel várjuk az érdeklődő házaspárokat, akik legalább 5 éve kötöttek házasságot.
VI. Kárpátaljai Gitáros Tábor
Szeretettel várunk minden 14 és 30 év közötti fiatalt a VI. Gitáros Táborba. Több csoportot indítunk, ezért várjuk a gitározni tudó és nem tudó fiatalokat is. Hozzatok magatokkal gitárt, mert azt nem tudunk biztosítani, és hálózsákot.
Helyszín: Bustyaháza, plébánia
Időpont: 2008. augusztus 4-10.
Részvételi díj: 40 hrivnya.
Ha van rá igény, indítunk egy buszt Munkácsról, de kérlek, jelöld be a jelentkezési lapon, ha az általunk szervezett busszal szeretnél eljutni a tábor helyszínére.
Mivel a létszám limitált, ezért jelentkezési sorrendben fogadjuk a tábározni vágyókat. Jelentkezni a jelentkezési lap kitöltésével és eljuttatásával lehet Megyesi Katalinnál a Szervezőirodában (89600 Munkács, Béke u. 15. Tel.: 31-54670) vagy a mrkp.szervezo@gmail.com e-mail címen július 28-ig.
A FERENCES KISNŐVÉREK LELKIGYAKORLATA
Mint már több éve, idén nyáron is lelkigyakorlatot tartanak a ferences kisnővérek 17 évesnél idősebb fiatalok és felnőttek számára a Szinyáki Lelkigyakorlatos Házban. A lelkigyakorlat időpontja: 2008. július 10-én 15.OO-től 13-án 15.00-óráig. A résztvevőket mikrobusszal szállítjuk Szinyákra, mely Munkácsról, a püspökség elől indul 14 órakor. Részletek a túloldalon.
A fenti programokra jelentkezni az Egyházmegyei Szervezőrodában, Megyesi Katalinnál lehet (elérhetőség a következő oldalon). A gitáros táborra és a ferences kisnővérek lelkigyakorlatára jelentkezési lapot ugyanitt és a plébánosoknál lehet kérni, valamint letölthető egyházmegyénk honlapjáról is: www.munkacs-diocese.org. Ugyancsak a honlapon találhatunk bővebb információt az egyes programokról.
Görög katolikus püspökszentelés Hajdúdorogon
2008. június 30-án Keresztes Szilárd eddigi hajdúdorogi megyéspüspök Ján Babjak eperjesi, és Milan Sasik kárpátaljai görög katolikus püspökökkel együtt felszentelte Kocsis Péter Fülöpöt, a Hajdúdorogi Egyházmegye új főpásztorát. Az ünnepi liturgián részt vett Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, Juliusz Janusz érsek, magyarországi apostoli nuncius, Erdő Péter bíboros vezetésével a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a környező országok püspökei és érsekei, köztük Majnek Antal munkácsi megyéspüspök is.
XIX. Munkácsi Zenei Tábor
A XIX. Munkácsi Zenei Tábor idén augusztus 11-19. között kerül megrendezésre. Várjuk a klasszikus zenét kedvelő fiatalokat a négyszólamú vegyeskórusba illetve a kamarazenekarba. A tábor folyamán a napi két-három próba mellett kirándulások, játékok és egyéb vidám közösségi programok lesznek.
A zárókoncertre augusztus 17-én kerül sor a munkácsi Szent Márton-Székesegyházban.
A tábor helyszíne a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola (Mira u. 17.).
A kárpátaljai résztvevők számára a tábor ingyenes, hangszert, hálózsákot és matracot mindenki hozzon magával.
Érdeklődni és jelentkezni Popovics Pálnál lehet. Telefon: 8050-9791137. E-mail: poppali@gmail.com
Szent Ferenc kisnővéreinek lelkigyakorlata
Szeretettel várunk személyesen kísért lelkigyakorlatra fiatalokat, felnőtteket és idősebbeket egyaránt,
- akik 17 évesnél idősebbek;
- keresik Istent, és szeretnének vele személyesebb kapcsolatba kerülni az imádságban;
- szeretnék befogadni az Ő szeretetét, és szabadon válaszolni erre;
- vágynak ezáltal odaadóbban élni, és növekedni a mások iránti szeretetben;
- vállalják a csendet, az Igével való egyéni imát és a napi személyes kísérést.
A lelkigyakorlat sajátosságai:
- Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatain alapul;
- mindenki teljes csendben tölti egész napját, és így imádkozik;
- minden lelkigyakorlatozónak van egy kísérője, akinek naponta beszámol arról, amit imáiban tapasztalt;
- a kísérő a beszámoló alapján ad szentírási részeket vagy gyakorlatokat, amelyekkel a lelkigyakorlatozó tovább imádkozik saját programja, időbeosztása szerint;
- minden nap közös szentmisén veszünk részt
- gyónásra is van lehetőség
- Kérjük, csak akkor jelentkezz, ha a lelkigyakorlaton végig ott tudsz lenni!
- Étkezésről és szállásról helyben gondoskodunk.
- A lelkigyakorlat költségeihez 20 hrivnya hozzájárulást kérünk, ha anyagi lehetőségeid engedik.
- Hoznivalók: Szentírás (teljes), füzet, íróeszköz, karóra, szentmiséhez illő ruhanemű,
- Míg a lelkigyakorlat előtt mindenkit értesítünk, amint jelentkezési lapja megérkezett.
Helye: Szinyák, Lelkigyakorlatos Ház A helyszín megközelítése: Munkácsról a püspökségtől mikrobusz indul 14 órakor.
Jelentkezni az alábbi kérdések megválaszolásával és eljuttatásával tudsz, mielőbb, de legkésőbb július 7-ig az alábbi címek egyikén:
Megyesi Katalin, Ifjúsági Szervező Iroda - Róm. Kat. Püspökség,
89600 Munkács, Béke út 15.
Tel. (8231) 54670,
e-mail: mrkp.szervezo@gmail.com
vagy:
Váradi Natália, Ifjúsági Szervezőiroda - Ungvár
88000 Ungvár, Korzó u. 22. Tel: (8222) 34594
Összefogás a Kárpátaljai Magyar Családokért
2008. június 13-án a kárpátaljai Nagyszőlősön, a Perényi Zsigmond kastélyban csoportalakító beszélgetést szervezett az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület. A mintegy hetven fő részvételével lezajlott rendezvényen fölszólalt Illéssy Mátyás, az egyesület elnöke, Majnek Antal munkácsi püspök, Beer Miklós váci megyéspüspök, Dr. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, továbbá Török Iván, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke. A műsort Maczkó Mária énekesnő és Tarpai Viktória színésznő, valamint a péterfalvai zeneiskola ifjú tehetségei tették színesebbé énekléssel, szavalattal és muzsikával. A megjelent vendégeket Mádl Dalma asz-szony is köszöntötte levélüzenetben.
Az összejövetel célja az volt, hogy a közeljövőben Kárpátalján is megalakulhasson egy civil szervezet, amely az ottani magyar családok érdekeit és értékeit képviseli, védelmezi és segíti, pártatlanul és vallási hovatartozástól függetlenül. A résztvevők elhatározása szerint a rövid időn belül létrehozandó Összefogás a Kárpátaljai Magyar Családokért Egyesület a Magyarországon bejegyzett Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesülettől jogilag függetlenül, de annak segítségével és az Anyaországból szervezett támogatással valósulna meg. A kezdeményezés így elősegítené az összefogást és együttműködést a kárpátaljai és anyaországi magyar családok között is.
Amint azt a rendezvény előadói közül többen is elmondták, napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel kell, hogy rendelkezzenek a civil szervezetek, hiszen az érdekérvényesítés leghatékonyabb módja az összefogás, amelynek megfelelő keretet adhat az egyesületi forma. Az egységes fellépés és a közös érdekek hatékony képviselete nélkül azonban nem várhatjuk, hogy törekvéseink megvalósuljanak. Az utóbbi száz évben különösen sok uralom- és országváltást megélt kárpátaljai magyarság számára ezek rendkívüli jelentőséggel bíró kérdések. Az egészséges család pedig egyértelműen a társadalom alapvető alkotóeleme és a nemzet jövőjének záloga.
Külön aktualitást adott az eszmecserének, hogy az ukrán állam nemrég jelentősen megnehezítette a nemzetiségi nyelvek - köztük a magyar - oktatását Ukrajnában, és a közeljövőben teljesen meg is szüntetheti a nem ukrán nyelvű oktatást. Így igen nagy veszélybe kerülhet a kárpátaljai magyarság léte és jövője, és ez ellen minden lehetséges fórumon föl kell lépni, hallatniuk kell a hangjukat a magyaroknak. Reméljük, hogy ezzel sikerül egy új fejezetet nyitni a kárpátaljai magyar családok életében és végre rádöbbennek az emberek, hogy csak szoros és határokon átnyúló összefogással lehet megoldani a magyarság ügyét.
Családokért Egyesület
INTERJÚ
Szent Ferenc nyomában
Beszélgetés Povpa Valér ferences testvérrel
Povpa Valér 2006 októberében tette le örökfogadalmát a ferences rendben. A magyarországi tartományhoz tartozik, amely kiterjed Kárpátaljára is. A huszti járásban, Visken született egy cigány család negyedik gyermekeként. Ezúttal vele készítettünk interjút.
- Egy négygyermekes családban születtem Visken, két bátyám és egy nővérem van. A testvéreim szép házas életet élnek a szüleim példáját követve. Gyerekkorom nagyon izgalmas volt, élményekben gazdag. Az általános iskolát a viski ukrán iskolában végeztem, ahol sok barátom volt a magyar gyerekek között, mivel édesanyám náluk dolgozott napszámosként. Otthon is és a testvéreimmel napszámban is sokat dolgoztam, hogy legyen zsebpénzem, mert szüleim hamar ráneveltek arra, hogy dolgozni kell az élethez szükséges dolgokért. Szép, izgalmas gyermekkorom volt, és amennyiben újra előtte állnék, sem kívánhatnék mást vagy különbet.
- Hogyan ismerted meg a vallást, az egyházat?
- Édesanyám tanított imádkozni, vele minden este közösen imádkoztunk kisgyerekkoromban. Temetésekkor, karácsonykor és húsvétkor mindig elmentünk a templomba. Később Viskre érkeztek baptisták. Két éven keresztül nagyon meghatározó volt a velük való kapcsolatom. Tanították, hogy mit jelent az Isten és ember kapcsolata, de ez még sem volt elég számomra, mert valahogyan azt éreztem, nem eléggé világosak az ő elképzeléseik. Ekkoriban ismerkedtem meg Marcsa nénivel, aki Visken segítette a cigányokat, illetve Majnek Antal atyával, aki járt hozzánk hittanórákat tartani. Az ő hitükben megtaláltam azt, amit még édesanyámtól tanultam, és a baptistákban hiányoltam, vagyis a kereszt és a Szűzanya tiszteletét. Így, bár ortodoxnak kereszteltek, a római katolikusokkal kerültem szoros kapcsolatba.
- Hogyan döntötted el, hogy szerzetes leszel?
- Nagy hatással voltak rám Marcsa néni és Antal atya, akik nagyon komoly elköteleződésben éltek közöttünk szegénységben illetve alázatos szolgálatban. Antal atya akkor még nem volt püspök, egyszerű ferences ruhában járt ki hozzánk. Neki köszönhetően ismertem meg igazán a ferenceseket és a ferences lelkiséget. Persze később más rendeket is megismertem. Egyre erősebb lett bennem a vágy, hogy én is hasonlóan szolgáljak az embereknek, ezért igyekeztem jobban megismerni Szent Ferencet, akit követtek az általam tisztelt emberek, és végül eldöntöttem, hogy ferences akarok lenni.
- Gondolom, roma fiúként más volt a neveltetésed, más kulturális környezetben nőttél fel, mint magyar rendbéli testvéreid. Mennyire érezted ezt a különbséget, amikor a szerzetbe mentél?
 |
Valér testvér 2004-ben |
Inkább előnyöket érzek ebből, mert például az iskolában sokszor méltányolják, hogy hátrányokkal indultam neki a főiskolának, hiszen a cigánytábor lakói nem a könyvolvasásról híresek.
- Mi volt a legnehezebb, amióta a ferenceseknél vagy?
- Az engedelmesség fogadalmának megtartása okoz általában nehézséget, hiszen sok esetben én máshogy látok dolgokat, mint az elöljáróim. Ebbe ennél jobban nem akarok belemenni, mert biztosan igazságtalan is lennék bizonyos esetekben.
- Mi okozta a legnagyobb örömet számodra a szerzetesi hivatásban?
- Amikor az engedelmesség sikerült, illetve azok az esetek, amikor az ebből származó nehézségeimet sikerült jól feldolgozni - ezek örömök.
De ha ki kell emelnem egy kifejezett örömöt, az az volt, amikor örökre elköteleződhettem ebben a rendben, ami azt jelenti, hogy a közösség elfogadott olyannak, amilyen vagyok.
Talán ez az elköteleződés is segítette azt, ami újabb nagy örömöm, amikor a szüleim egyházi házasságot kötöttek. Édesanyám akkor elsőáldozó is lett. Ennél nagyobb örömöm nem volt, amióta szerzetes vagyok.
- Van-e szerzetesneved?
- A kereszteléskor kaptam a Valér nevet, de otthon nem ezen a néven szólítanak, hanem Ályiknak.
- Szeretnél-e Kárpátalján szolgálni és van-e erre lehetőséged?
- Természetesen igen, és lehetőségem is adódik rá minden bizonnyal, ám úgy érzem, még nem vagyok eléggé felkészülve. Remélem, már nem tart sokáig ez a felkészülés.
- Boldog vagy szerzetesként? Megtaláltad, amit kerestél?
- Életem egyik legszebb döntése volt, amikor igent mondtam erre az életre. Boldog vagyok akkor is, ha néha nem könnyű. Bátor kijelentés lenne azt mondani, hogy megtaláltam, amit kerestem, de azt hiszem jó úton vagyok a keresésben még úgy is, hogy néha letérek, és akkor a testvérek segítsége is kell, hogy visszataláljak.
- Miért jó, ha egy mai fiatal elmegy szerzetesnek? Örülnél, ha Kárpátaljáról több roma fiú is jelentkezne hozzátok?
- Csak akkor jó, ha meggyőződik arról, hogy ez az ő útja, vagyis hogy szívesen csinálná. És ha ez megtörtént, akkor érdemes meghozni ezt a döntést, annak ellenére, hogy sokantalán értetlenkednek, mint ahogyan ezt a még hozzám legközelebb álló emberek is tették. Természetesen örülnék, ha a cigányaink közül más is jelentkezne hozzánk. Imádkozom is ezért.
Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs
Kiigazítás címén
A "legkisebb helynök" - Szegedi Jenő c. cikkhez
A cikk megjelenése után Ft. Pap Sándor plébános megjegyezte, hogy némely adat nem helyes:
1. Szegedi Jenő nem volt haláláig felsőkerepeci plébános, hanem várpalánkai plébános lett Richter Ágoston halála után, és Váralján lakott.
2. Gyémántmiséjét a váraljai templomban mondta (talán aranymiséjét is), és ebből a templomból is temették.
Mindezt személyes tapasztalatából tudja.
Miközben hálásan fogadjuk ezeket a pontosításokat, néhány megjegyzést is hozzátoldunk:
1. Még nem tudtam megállapítani Richter Ágoston, valamint Vaskó Béla, Boscheti András és Jaross Kálmán halálának idejét.
2. A papok halálával nem járt együtt az utánpótlás, tehát legtöbbször valamelyik szomszéd plébános vette át egy plébánia gondozását. Így megtörténhetett, hogy a felsőkerepeci plébános átvette a várpalánkai plébániát "oldallagosan" - ahogyan most mondjuk.
3. Miután a plébánia-épületekből egyhamar kiűzték a papokat, ki-ki ott húzta meg magát, ahol tudta (ismert az ungvári plébános kiűzése vagy a kaszonyi plébánia elfoglalása). Esetleg megtiltották, hogy valaki egyik vagy másik községben lakjon, vagy kijelölték lakhelyét. Így maradhatott Szegedi Jenő továbbra is felsőkerepeci plébános, és mégis Váralján lakott. Az 1996-ban kiadott Schematizmus szerint Heveli Antal "Szolyváról sok helyre besegített: Újfalu, Pósaháza, Verchi Koropec, Németkucsova, Bardovo..." településeken.
Ebből is látható, hogy milyen nehéz egy látszólag egyszerű adat megállapítása. Normális körülmények között elővesszük a dispozíció másolatát, és világos minden, ám itt nincs levéltár, iktatókönyv abból az időből. A papok tevékenységéről, mozgásáról a legteljesebb képet még az Állami Egyházügyi Hivatalnál vagy a belügyi hatóságoknál összegyűjtött jelentésekből lehetne szerezni.
Ezenkívül az idősek emlékezete, vagy privát feljegyzések, korabeli levelezések adhatnak jó segítséget a közelmúlt megismeréséhez. Talán több helyen lappangnak még a "megmentés" szándékával őrzött könyvek, anyakönyvek, Historia Domus, iratok, egyházi felszerelések.
Az egyházüldözések történetét mindig a "töredékekből" tudták "összeállítani".
Ezeket a "töredékeket" össze lehetne hozni egy vitanapra vagy konferenciára.
Aki egy hibás adatot (írást vagy képet) felfedez valamely folyóiratban, újságban, könyvben, hozza el cáfolatát, és bizonyítékát tárja elő. Így növekedhet az ismeret és a párbeszéddel a szeretet is.
Bohán Béla SJ,
beregszászi plébános
SZENTEK
Szent Lukács, az evangélista
"Lukács volt ő, az orvos,
az Apostolok tanítványa,
majd Pálnak útitársa.
Nyolcvannégy évet ért meg.
Evangéliumát akkor írta,
amikor Görögországban élt."
Ez az egyiptomi őskeresztény templom falán lévő kopt nyelvű felirat az egyik legrégibb dokumentum Szent Lukácsról. Az apostoli korszak utáni időkre jellemző, falakra rögzített egyszerű katekizmus része ez. Elmondja, hogy mit tudtak Szent Lukácsról még itt is, a sivatag határán, a legkorábbi keresztények. Evangéliuma, az Apostolok Cselekedetei és Szent Pál levelei mellett beszélnek róla más emlékek is, hisz Szent Jeromos is Cezárea püspökének feljegyzéseit használta fel Lukácsról, mégis alig tudunk róla. Merthogy Lukács igazi evangélista: nem magáról, hanem a világ Üdvözítőjéről akar beszélni.
Szent Jeromos adatgyűjteményéből derül ki, hogy Lukács szíriai görög volt, Antiochiában született, orvos lett, majd pogány orvosból az antiochiai egyházközség tagjává vált. Nyilván egyetlen fia lehetett egy korán özveggyé lett édesanyának, akit nagyon szeretett, merthogy az evangélisták közül egyedül ő szokott asszonyi környezethez. Lukács Evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei adják az Újszövetség nagy női galériáját.
Minden jel arra mutat, hogy a pogány ifjú, Lukács, Barnabás és Pál tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal, majd a foglalkozásából, orvos mivoltából adódó pontosság- és hitelességigénytől hajtva, a Szentlélektől vezérelve útra kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott. Meg is tette, és találkozhatott még a Szűzanyával, továbbá az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal, talán Lázárral is.
A pogány Lukácsra is - mint Mátéra - nagy hatással van az a felismerés, hogy a próféták jövendölései szerint Sionból jön a törvény, és Jeruzsálemből sugárzik szét az egész világra az üdvösség. Simeon hálaimájában felcsendül az egyetemesség gondolata - ezt az imát csak Lukács írta le az evangélisták közül: ,,Ez a Gyermek világosság a pogányok megvilágosítására és dicsőség a te népednek, Izraelnek!" (Lk 2,32)
Pál első térítő útján Lukács még nem vett részt, három év múlva azonban csatlakozott a visszatért Pál legszorosabb környezetéhez. Titkára lett és vele együtt utazott Jeruzsálembe, az első apostoli zsinatra. A tudóshajlamú fiatal görög ekkor látta meg először azt a várost, ahol Krisztus drámája lezajlott. A második térítőútra Pál mint orvost veszi maga mellé Lukácsot, akit később "kedves orvosnak" nevez, nem sejtve, hogy még később történetírója lesz. Lukács irodalmi műveltsége írásaiból válik nyilvánvalóvá. Ő írta a legszebb, legcsiszoltabb görög nyelvű evangéliumot, magasan a beszélt köznyelv fölött.
Orvosként az evangélisták közül leginkább Lukács írja le a betegségeket Jézus csodáinál. Ezek nem egyszer valóságos villámdiagnózisok. Mint orvos különös részvéttel nézte a beteg embert, mint evangélista észrevette, hogy a Megváltó maga is orvos, sőt, ő "az Orvos", aki az egész beteg emberiség számára küldetett, lelki sebeink begyógyítására, bűneink orvoslásául; Ő a Megbocsátás és Isteni Irgalom. Íme, ez Lukács evangéliuma.
Az Apostolok Cselekedete nem tartalmazza az őskereszténység teljes történetét, de Lukács nem is szánta annak. Mint szemtanú és résztvevő írja meg az antiochiai egyház megalakulásának történetét, felsorolva még vezetőinek nevét is. A figyelmes olvasó előtt a könyv három darabra hull. Az első tizenkét fejezet az Egyház kezdeteinek jeruzsálemi eseményeiről szól. A következő nyolc: Pál Jeruzsálembe való utolsó utazásáról és elfogatásáról. Rómába való érkezéséig a lukácsi élmények eleven füzére, helyenként egészen személyes naplója. Lukács tárgyilagosan egyezteti Péter apostol főhatalmát és Pál végrehajtó működését. A mű utolsó része nyugtalanul, zaklatottan íródott. Azt már Szent Pál leveleiből tudjuk, hogy fogságában ott van az apostol mellett, közvetlenül a vértanúsága előtt is: "...Csak Lukács van velem.." (2Tim 4,11). Ám az üldözések kitörésekor Lukács nem lehetett Rómában. A hagyomány szerint - mai szóval vizitátorként - még egyszer végigment Pál útjain, majd Dél-Görögországban, Achája tartomány püspökeként halt meg 80-84 táján, nagyon idős korában. Ereklyéit Konstantinápoly és Pádua a magáénak vitatja.
A hagyomány szerint Lukács orvos létére festő is volt. Neki tulajdonítják a római Maria Maggiore-bazilikában őrzött Mária-képet. Sőt, azt mondják, hogy megfestette Jézus arcát is. Ezért a festők védőszentjeként tisztelik. Ennek annyi az alapja, hogy a Szűzanyáról a legtöbbet és a legszebben Lukács beszél, s így, ha nem is ecsettel, de szóval gyönyörű képet fest róla.
Szent Lukács ünnepét az egész Egyház október 18-án üli. A római naptárban a 9. század óta szerepel.
Összeállította:
Riskó Mariann
CSALÁD
Ne essünk túlzásba a tanácsokkal...
Előző számunkban már közöltük Egidio Santanché "fokoláros" gyermekorvos, pszichológus egy írását. A gyermeknevelési szakértő rendszeresen válaszol a szülők kérdéseire az olasz Új Város (Citta Nuova) hasábjain. Most egy újabb kérdést, és az arra adott választ közöljük.
"Két lányom van, 12 és 9 évesek. A nagyobbik, Timi, mindig is engedelmes, szorgalmas kislány volt. Jutka, a kisebbik, viszont nem tűri a fegyelmezést, a tanácsokat, nem akarja, hogy segítsünk neki a házi feladatban. Ennek ellenére érdekes módon sokkal jobban megy neki az iskola, sok barátja van. Timi félénk, soha nem kezdeményez. Mire jó akkor a szülők tanácsa?"
Gyakran beszélek arról előadásaimban, hogy mennyire káros hatása van a gyermekek kialakulóban lévő pszichéjére, ha hatalmaskodó és magabiztos emberek illetéktelenül "beavatkoznak" életükbe. Az ilyen emberek mindenkit fogyatékosként kezelnek, megállás nélkül tanácsokat osztogatnak, s részletesen elmagyaráznak olyan dolgokat, amit mindenki tud: például, hogy a levest mélytányérból kell enni, a rántott húst viszont laposból; vagy hogy meg kell nézni az órát, ha tudni akarjuk az időt, és a sötétség azt jelenti, hogy éjjel van.
Arra még nem jöttem rá, hogy ez a súlyos hiba belső bizonytalanság megnyilvánulása, vagy inkább arról van szó, hogy egy éretlen személyiség hatalmaskodik a gyengébb fölött.
Azok, akik ebben a betegségben szenvednek, rendíthetetlenek. Kívülről úgy néznek ki, mint egy tiszti főiskola félanalfabéta parancsnokai, akik élvezik, hogy néhány hónapig diplomás katonáknak parancsolgathatnak, akik ezt kénytelenek elviselni.
Nem felesleges kitérő erről a jelenségről beszélni, hiszen ezek az emberek idővel szülővé válnak, és ez kész tragédia! A gyermekeknek nem néhány hónapig, hanem évekig kell őket elviselniük.
Ezek a "fáradhatatlan tanácsadók" valójában nagyfokú bizalmatlanságról tesznek tanúságot: nem bíznak a másik képességeiben és viselkedésében, akik viszont kénytelenek tűrni kártékony működésüket. "Csukd be az ablakot, ha elmész! Vegyél pulóvert, mert hideg van! Ne igyál hideget, mert ki vagy melegedve! Figyelj, amikor lemész a lépcsőn! Kapcsold le a lámpát, mielőtt elalszol!" Satöbbi, satöbbi...
Talán kicsit túlzok ezzel az általánosítással, ne sértődjön meg, nem magára értem. De kérdése általánosabb dolgokat juttatott eszembe. A minap a rendelőben kérdeztem valamit a 7 éves Verától, és helyette a nagymama felelt rá, aki szintén eljött a rendelésre. Az anyuka elviselte ezt a tolakodó anyóst; Vera pedig egy kis vállrándítással és cinkos tekintettel mintha csak azt mondta volna: "Mit tehetnénk, hát ilyen és kész!"
Persze ha valaki passzívan mindig csak teljesíti azokat a mozdulatokat, amelyeket egy másik kényszerít rá, mint a bábjátékos a bábura, akkor amint elengedi a kéz, a bábu összecsuklik, akárcsak Timi*. Ha viszont a gyerek meg tud állni a saját lábán - bár elkövet hibákat, és néha veszélyekkel néz szembe -, végül hús-vér gyerekké válik. Ez fog történni valószínűleg a kishúggal, aki látszólag lázad, de valójában jogosan követeli, hogy egyedül tehesse dolgait.
Persze az Ön esetében nem pont erről van szó... Csak élénk színekkel akartam lefesteni azoknak az alakját, akik sok embernek okoznak fejfájást, ráadásul gyakran a tanár szerepében. Mindjárt válaszolok a kérdésére, csak előbb még mondanék valamit: a szülők tanácsa semmit se ér, ha elnyomja a gyerek személyiségét. Ezért:
1. Amikor tanácsot adunk gyermekünknek, vagy helyreigazítjuk, soha se felejtsük el, hogy "személyekhez" beszélünk, akik ugyanolyan méltósággal bírnak, mint mi.
2. Ha valamit meg akarunk tanítani, mindig tisztelettel és bizalommal kell fordulni afelé, akit tanítunk. A jól felkészült nevelő teret enged, szavak nélkül is javasol, biztatja azt, aki nagy erőfeszítésekkel próbál megoldani egy helyzetet, és nem lép állandóan közbe azzal a felkiáltással: "Nem is tudom, mi lenne veletek nélkülem!"
3. Ne avatkozzunk be szóval, vagy ami még rosszabb, tettel olyan helyzetekbe, melyeknek megoldása nem a mi dolgunk, hanem gyermekeinké. Mekkora kárt okoz például, ha segítünk a házi feladatban!
4. Bátorítsuk az önállóságot, a kezdeményezést, a kreativitást, s ne tekintsük "mindenhatóságunk" ellen állított kelepcének, ha az, akinek tanácsot akarunk adni, jobban ért a kérdéshez, mint mi magunk. Ahogy Leonardo mondta: "Boldogtalan az a tanítvány, aki nem múlja fölül mesterét."
Forrás:
Egidio Santanché: Gyermekeink ismeretlen világa.
Új Város Kiadó, Budapest, 2002.
* Ráadásul ilyenkor az ilyen szülő igazolva látja, hogy irányítása nélkülözhetetlen: hiszen önállótlanná tett gyermeke már valóban képtelen maga irányítani az életét, "folyondáremberré" válik, akinek "karóra" van szüksége. - a szerk.
MESE
A háromlábú boszorkány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek erdő. Annak a közepén élt egy kis kunyhóban egy öreg boszorka. Azért bújt el az erdő közepén, mert szégyellte magát az emberek előtt - ugyanis három lába volt szegénynek. Sehogy sem bírt megbékülni a külsejével, rettenetesen szeretett volna széppé, fiatallá változni, de akárhány varázslókönyvet tanulmányozott át, nem talált orvosságot a bajára. Mígnem egy szép nyári napon egy ósdi, poros könyvben egy olyan varázsital receptjére bukkant, amit ha pontban éjfélkor valakinek a fülébe cseppent, az azon nyomban testet cserél vele.
A hozzávalókat még aznap be is gyűjtötte - bár estére már sajgott mind a három lába -, és rögvest meg is főzte a varázsitalt. Igen ám, de honnan kerítsen ő a házába egy szép, fiatal lányt? Szerencséjére erre volt egy könnyebb varázslat, amit már régóta ismert, a gombanövesztés. Miután ezt a varázslatot is elvégezte, nagyon elégedetten feküdt le.
- Ez majd idecsalogatja valamelyik szépséget a faluból!
Élt a közeli faluban egy kedves, fiatal leány. A szülei már rég meghaltak. A nagymamája nevelgette, de egy éve ő is a mennyországba költözött, és mióta a testvérei megházasodtak, teljesen egyedül élt. A konyhakertből és a gombaszedésből tartotta fenn magát nagy nehezen. Azon a bizonyos reggelen is elindult, hogy a nap első sugarainál felszedje a legszebb gombákat, amiket majd elad a piacon. Alighogy az erdő szélére ért, egy gyönyörű, nagy bükkfagombát pillantott meg. Ahogy lehajolt, hogy fölszedje, kissé beljebb még szebb gombát látott. Attól beljebb egy még nagyobbat, kissé tovább pedig egy annál is szebbet... Ahogy biztosan kitaláltátok, a "gombaösvény" egyenesen a boszorka kunyhójához vezetett. Amikor a lány az utolsó gombát is felszedte, felnézett, és ijedten látta, hogy már sötétedik. Fogalma sem volt, hogy jut ki az erdőből. Nem messze egy kunyhót pillantott meg.
- Akárki lakjon is ott, megkérem, engedjen be éjszakára - döntötte el magában. A boszorka persze kedvesen fogadta, meleg vacsorát főzött, nyájasan kínálgatta.
- Milyen kedves tetszik lenni! - mondta a lány. -A néni a nagymamámra emlékeztet, akit annyira szerettem! Igazán, nagyon tetszik hasonlítani hozzá, még a kedves hangja is pont olyan!
A boszorka valami furcsát érzett a szíve táján. Még soha senki nem mondott neki ilyet. "Csak semmi érzékenykedés!" - mondta magának. "Nemsokára eljön az én pillanatom!"
Miközben a tűz körül tett-vett, egy pillanatra meglibbent a szoknyája.
- Ó, - kiáltott fel a lány - a néninek három lába van? A nagymamám mindig mondta, hogy jó lenne neki még egy láb, mert olyan gyakran megbotlik, akkor, ha az egyik kifordul, a másik kettő még mindig megtartaná - nevetett.
Sokáig beszélgettek aznap este. Elalvás előtt a lány komolyan odafordult a boszorkához.
- Kérdeznék én valamit a nénitől! Miért tetszik itt magányosan élni? Tessék eljönni velem a faluba! Úgyis egyedül lakom már egy éve, annyira örülnék, ha lenne valaki, akivel megosztanám örömöm-bánatom, szegényes sorsom. A néni olyan kedves és jó! Lenne kit szeretnem, engem is szeretne valaki. Tessék reggelig meggondolni! - Azzal a lány elaludt.
A boszorka lelkében nagy vihar dúlt. "Kedves és jó" - a rég nem hallott szavak visszhangoztak a szívében. De egy másik hangot is hallott. - Itt az alkalom! Közeleg az éjfél! Most fiatal lehetsz és szép!
- De mi hasznom belőle, ha továbbra is csak egyedül leszek! - morfondírozott.
Végül elmúlt az éjfél anélkül, hogy rá tudta volna szánni magát, hogy a varázsitalt a lány fülébe öntse. Nem hunyta le a szemét egész éjjel, és hajnaltájt a varázsitalt kiloccsantotta az ablakon. (Egy arra járó egérre és egy ott szálló pillangóra is jutott egy csepp; kettőjükből lett a denevér; a repülő bőregér.) Amikor a lány felébredt, a boszorka közölte vele, hogy elfogadja az ajánlatát, és vele megy a faluba. A lány örömében a nyakába ugrott, és két hatalmas puszit nyomott a banya ráncos arcára. - De hiszen ez csodálatos érzés! - állapította meg magában a boszorka.
A faluban néhány napig még beszéltek a furcsa néniről, akinek három lába van. De azután megszokták, meg is szerették, mert mindenkihez volt egy jó szava. A lánynak pedig jóra fordult ezután a sorsa, mert a boszorkány-néne kis varázslatai - és saját szorgalma - segítségével mindig nála termettek a legszebb, legnagyobb zöldségek, amiket jó áron tudott eladni. Nemsokára kérője is akadt egy jóravaló falubeli fiú személyében, megtartották a lakodalmat, attól kezdve boldogan éltek tovább hármasban, majd jöttek a gyerekek. Évekkel később a boszorka békességben meghalt, tisztességgel eltemették. De az áldás-varázslat, amit a fiatalokra hagyott, sohasem múlt el a házuk tájáról, és - ha nem is lettek gazdagok - munkájukkal mindig elő tudták teremteni a szükségeset, és még ma is szeretetben élnek, és őrzik a boldog boszorkány emlékét.
Popovicsné Palojtay Márta
Szerkesztőbizottság:
Majnek Antal (elnök)
Pápai Zsuzsanna (főszerkesztő)
Popovicsné Palojtay Márta (szerkesztő)
Bunda Szabolcs (szerkesztő)
Riskó Marianna (rovatvezető)
Tördelőszerkesztő:
Popovics Pál
Internetes változat:
Bunda Szabolcs
Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.
E-mail cím:
mrkp.sajto[@]gmail.com
Webmester:
webmester[@]munkacs-egyhazmegye.org
ELÉRHETŐSÉGEINK:
Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.
Telefon: (+380)31-31-31-921
E-mail cím:
mrkp.sajto[@]gmail.com
Webmester:
webmester[@]munkacs-egyhazmegye.org
E-MAIL NEKÜNK
|
főoldal | |
írjon nekünk! | |
archívum | |
impresszum | |
kapcsolat |
Új Hajtás © 2006-2007
minden jog fenntartva!