|
IMPRESSZUM
ARCHIVUM


FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE
egyházi naptár a napi szentmise olvasmányaival.
Támogatónk:

|
CIKKAJÁNLÓ:
|
Örvendezzünk, mert...
Őrá várt az egész világ, de a próféták ígéretei után különösen a választott nép fiai. A jászoltól a Golgotáig egész életével bemutatta teremtő Atyánk
hozzánk lehajló, végtelen szeretetét, és meghirdette az ő szép országának kezdetét, ahol majd igazságosság lesz és béke...
tovább 
|
Család ajándékba
2006. november 15-én nyílt meg a ráti Gondviselés Háza Gyermekotthon első háza, 2007. december 15-én pedig a második. A most elkészült harmadik lakóház ünnepélyes átadására december 11-én került sor...
tovább 
|
|
Az örök élet igéi nálad vannak!
2009. december 5-én Huszttól Kőrösmezőig közel 110 fiatal indult el Bustyaházára, hogy részt vegyen azon az ifjúsági napon, amelyet
hagyományteremtő szándékkal hívtak életre a vidéken működő lelkipásztorok...
tovább 
|
Egyházmegyénk legnagyobb adventi koszorúja Rahón
Rahón a plébánia udvarán egy 2 méter nagyságú adventi koszorút helyeztünk el, amely így már nem csak templomunk és otthonaink, hanem városunk ékességévé válik...
tovább 
|
|
Szent Erzsébet kenyere Ungváron
A szentmise végén plébánosunk egy régi, szép hagyományt elevenített fel - az Erzsébet-napi kenyerek megáldása következett. Minden jelenlévő "Erzsébetkenyérrel"
a kezében térhetett haza...
tovább 
|
Az elsőáldozás ünnepe Rahón
November 22-én, Krisztus Király ünnepén elsőáldozás volt a rahói Nepomuki Szent János templomban, mely gyermekeink számára igazi ajándékká és életük
egyik legszebb napjává lett..."
tovább 
|
|
A ráti gyermekotthon-komplexum bemutatása
Egy fillérünk sem volt, amikor megálmodtuk a gyermekotthont. Az engedélyek beszerzésének hosszadalmas folyamata közben a püspök atya azzal biztatott minket, hogy
mire elkezdődhetnek a munkálatok, támogatók is akadnak. Így is lett..."
tovább 
|
Adventi játszóház és vásár Beregszászon
Advent első vasárnapján reggeltől kezdve érkeztek a vendégek. Örömteli volt, hogy a magyaron kívül ukrán és orosz anyanyelvű érdeklődő gyerekeket és szülőket
igazíthattak el az ajtónállók...
tovább 
|
Örvendezzünk, mert...
Megszületett az igazság a szeretetben, kétezer évvel ezelőtt a föld szívében:
Betlehemben!
Őrá várt az egész világ, de a próféták ígéretei után különösen a választott
nép fiai. A jászoltól a Golgotáig egész életével bemutatta teremtő Atyánk
hozzánk lehajló, végtelen szeretetét, és meghirdette az ő szép országának
kezdetét, ahol majd igazságosság lesz és béke.
Az ő környezete megtapasztalta, hogy mindazt, amit mondott, azt élte is.
Így karácsony titka, az Ige megtestesülése egész életére igaz. Egyrészt megvalósította
a próféták jövendöléseit, és őbenne ezek, mint mozaikkockák,
élő valósággá álltak össze. Ő és a körülötte lévő kis csapat - az apostolok
- oly áthatóan, erősen tudták az emberek elé élni a Szentháromság-Isten
közösségi életét, hogy az mindenkit vonzani kezdett, aki egy csöppet is
vágyódott az igazság és a tiszta szeretet után. Ő, aki látható emberi testben
a Mennyei Atya tökéletes hasonmása lett itt a földön, úgy rendelkezett,
hogy tanítványai is hasonlóképpen legyenek szentek, mint a Mennyei Atya.
Ebből és az Eucharisztia titkából sejtjük, mennyire szeretné, ha ő megsokszorozódna
ezen a földön. Nem véletlenül köszönnek így ebben az időszakban
a keleti egyházban: "Krisztus születik - dicsőítsük őt"! Pontosan
azért dicsőítjük az Istent, mert ő minden hűséges, szófogadó tanítványában
is megszületik, akik Jézusra figyelnek, Jézust választják királyuknak, s
akkor ő elküldi Szentlelkét, az igazság fényét az értelmükbe, hogy megértsék,
mi az Isten terve. Elküldi a Szeretet Lelkét, hogy a kölcsönös szeretet
által Jézus legyen jelen köztünk is. Így kezd megvalósulni a teremtő Atya
terve (Szent Pál próféciája), hogy Jézus lesz minden mindenben: az Úr fölöttünk,
a vezető előttünk, társunk az úton, szabadítónk a bajban, jegyesünk
a szívünkben.
Beengedjük-e mi is Őt az életünkbe? Nem csak karácsonykor - az egész
évben? Hagyjuk-e, hogy odaadja ajándékait, melyeket nekünk hozott?
Engedjük-e, hogy társunk legyen egyre nehezedő mindennapjainkban és
örömeinkben is, szabadítónk legyen gondjainkban, Urunk legyen, akinek
akaratát teljesítjük? Ha ezt tesszük, mi is elkezdjük megvalósítani Isten
Országát, amikor ő lesz a minden mindenben - bennünk is. Ő pedig ígérete
szerint százszorosan megajándékoz minket már itt a földön is, utána
pedig az örök élettel: a vele való örök együttléttel.
Megszületett az igazság a szeretetben, kétezer évvel ezelőtt a föld szívében:
Betlehemben! Engedjük neki, hogy bennünk most is megszülethessen!
Egyházmegyém minden hívének kegyelemteljes, szép karácsonyt kívánok:
Majnek Antal megyéspüspök
Család ajándékba
Elkészült a ráti gyermekotthon harmadik lakóháza
2006. november 15-én nyílt meg a ráti Gondviselés
Háza Gyermekotthon első háza, 2007. december
15-én pedig a második. A most elkészült harmadik
lakóház ünnepélyes átadására december 11-én
került sor. 11 órakor kezdődött az ünnepi szentmise
a plébániatemplomban, melynek főcelebránsa
Majnek Antal püspök volt. A szentmise elején
Snep Román ráti plébániai kormányzó köszöntötte
a jelenlévőket; a szentmisét a püspök atyával
mutatta be Németh Sándor benei plébániai kormányzó
is. Jelen voltak a gyermekotthon lakói, a
ráti hívek, a falu református egyházközségének
lelkésze és gondnoka, a falu polgármestere, a hollandiai
és magyarországi barátok és segítők, valamint
az egyházmegyei karitász képviselői is. A
szentmisén a Felvidékről érkezett Borbély Katalin,
a pozsonyi egyházi konzervatórium diákja látta
el a kántori teendőket, szép énekével és orgonajátékával
segítve a liturgiában való elmélyedést.
A szentmise után a jelenlevők átvonultak a templommal
szemben található gyermekotthon udvarára. Majnek
Antal püspök atya megáldotta az új lakóházat, melybe a
következő kedden érkeztek meg a gyerekek. A püspök
atya nagy örömét fejezte ki, hogy már a harmadik ház
és a harmadik szülőpáros fogadja be az otthontalan
gyermekeket. "Ennek, főleg most, karácsony előtt, nagy
jelentősége van" - hangsúlyozta, - "hiszen Jézus is ezt
mondta: ’aki befogad egy gyermeket az én nevemben,
engem fogad be’. Őt nem fogadták be Betlehemben -
ezért is milyen felemelő látni, hogy Ráton egyre több
emberben ébred fel a vágy, a késztetés arra, hogy elhagyott
gyermekeknek családot, otthont teremtsenek,
szeretetet nyújtsanak."
Az ünnepség a központi ellátóház nagytermében
folytatódott. Biró Árpád és felesége, Mária köszöntötték
a vendégeket. Mint Biró Mária elmondta: "Aki részt vett
a múlt heti adventi lelkigyakorlatunkon, az emlékszik
rá, ahogy Seregély érsek atya felhívta a figyelmünket
arra, hogy bármit teszünk az életünk folyamán, azt úgy
kell tennünk, hogy maga Jézus is szívesen vegye: ha
főzünk, neki is jólessen, amit készítettünk; ha írunk, ő is
szívesen olvassa az írásunkat; ha építünk, ő is szívesen
lakjon abban az épületben. Pont ilyen igyekezettel
készült ez a ház is. Isten kegyelme az, hogy voltak támogatók,
akik anyagilag segítették a munkát, és voltak
becsületes, szorgalmas munkások, akik minden túlzás
nélkül szívvel-lélekkel építették a rájuk bízott házat.
Köszönet minden közreműködőnek mindenért."
Köszöntötték az új szülőpárost is, akik saját családjukat
állították az Isten szolgálatába. "Ők négyen a családjukat
adják a családtalan gyerekeknek, amitől többet
senki nem adhat nekik" - hangzott el.
Szimkovics Tibor ráti református lelkész is szeretettel
és örömmel köszöntötte az új épület elkészültét és a
benne lakó család tagjait. Mint mondta, ezek a gyerekek
nagyon szerencsések, hiszen családot kapnak karácsonyi
ajándékul, s ennél szebb ajándékot nem is kaphatnának.
Majd Andrusz Tatjána polgármester is köszöntötte
a jelenlévőket és megbecsülését fejezte ki a gyermekotthon
munkatársainak. Ezt követően az évek óta
az építkezésben segítő Világ Szolgái holland szervezet
képviselői beszéltek arról, mit jelent nekik a gyermekotthon,
melynek elkészülésében ők is folyamatosan
részt vállalnak, s mit jelent nekik a barátsággá vált kapcsolat
a gyermekekkel és az őket körülvevő közösséggel.
Végül a gyermekek rövid, de nagy tetszést arató
műsora következett. Ezután a háziak agapén látták vendégül
egybegyűlt barátaikat.
Befejezésül Biró Árpád szavait idézem, melyeket az
ünnepség végén intézett a jelenlévőkhöz: "Karácsony
közeledtével különös jelentősége van ennek a háznak
és a befogadásnak. Betlehemben nem akadt olyan, aki
a kis Jézusnak szállást adott volna - amennyire tudjuk,
tegyük ezt jóvá, s így legyen mindannyiunknak boldogabb
a karácsonya!"
Pápai Zsuzsanna
Az örök élet igéi nálad vannak!
Katolikus ifjúsági nap a Felső-Tisza-vidéken
2009. december 5-én Huszttól
Kőrösmezőig közel 110 fiatal indult
el Bustyaházára, hogy részt vegyen
azon az ifjúsági napon, amelyet
hagyományteremtő szándékkal
hívtak életre a vidéken működő
lelkipásztorok. Talán azért is találó
az időpontválasztás, mert ilyenkor,
advent idején a fiatalok sok mindenre
figyelnek a karácsonyi készülődés
forgatagában, pedig Jézus
szavaiból tudjuk, hogy "csak egy a
fontos", és nekünk, keresztényeknek
ezt kell választanunk: a belső,
lelki készülődést.
Az ifjúsági nap vezetője, fr. Marek
Bernardin ferences atya, aki jelenleg
Déván teljesít szolgálatot, 14
évvel ezelőtt pedig ennek a vidéknek
volt lelkiatyja, a találkozó mottójául
Péter apostol Jézusnak mondott
szavait választotta: "Uram,
kihez menjünk? Az örök élet igéi
nálad vannak!" (Jn 6,68.)
Bernardin testvér előadásában
felhívta figyelmünket arra, hogy el
kell gondolkodnunk: mi foglalkoztat
bennünket, milyen gondjaink
vannak, és ezekben a gondokban
kiktől vagy Kitől várunk megoldást
vagy segítséget. A sok külső, tanulmányi,
családi, egészségügyi gond
mellett nagyon sokszor hitbeli
gondjaink is vannak. Fel tudjuk-e
ilyenkor ismerni a Bibliából az
Isten segítő jóságát, azt, hogy Ő
van, és csak egyedül Ő van?
A kiscsoportos beszélgetés után
az egyik résztvevő meggyőződéssel
állította azt, amit Jézus 2000
évvel ezelőtt mondott magáról,
hogy Ő a világ világossága és aki
utána megy, nem jár többé sötétségben.
Az Úrangyala elimádkozása után
a közösségi házban vettünk részt
közös ebéden, amelyet a találkozások,
ismerkedések, beszélgetések
órája követett.
A délutáni órákban az Oltáriszentség
előtt imádkoztunk, imádtuk
a köztünk lévő Jézus Krisztust.
Elmélyülésünket Bernardin testvér
gitárral kísért énekei tették még
meghittebbé.
Az ifjúsági nap csúcsa az atyák
által bemutatott szentmise volt,
ahol az Ige és a szentáldozás által
mindannyian személyesen is találkozhattunk
Jézussal.
Köszönjük a mindenható Istennek
a szép időt, amellyel megajándékozott
minket, Bernardin testvérnek
a karácsony lényegére felkészítő
gondolatait, az atyáknak a
gyónási lehetőséget, a técsői ifjúsági
énekkarnak a zenei szolgálatát,
és minden támogatónknak az
imádságos és anyagi támogatását.
Egy év múlva újból vár bennünket
Bustyaháza!
A találkozó egy résztvevője
"Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be
oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget
ezen a karácsonyon. A cívódás, pártoskodás nemzetéből változzatok
át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól
kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradásotoknak,
a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége. Adjon az Úristen boldog, áldott karácsonyt,
és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!"
Wass Albert

Nézd, milyen Betlehem a lelkünk!
Hogy vár, hogy vár téged!
Jöjj, Uram Jézus!
......................................
Jöjj hozzám, ó, Üdvözítőm, méltass arra,
hogy megszületsz a szívemben:
tőled várom a kegyelmet,
hogy lélekben szegény,
alázatos szívű jövevény legyek a földön,
önmegtagadó és engedelmes,
amint te vagy a jászolban.
Gyermekké lettél, ó, isteni Jézusom,
hogy én meglett, nagykorú ember lehessek.
Elviselted, hogy bepólyáljanak,
hogy kioldozd bűneim minden kötelékét.
Leszálltál a földre, hogy az égig emelj engem;
s az az elutasítás, amelyben részed volt,
amikor nem volt számodra hely a szálláson,
helyet biztosít nekem a te Paradicsomodban.
E percben úgy jössz hozzám,
hogy lángolsz az isteni tűztől,
hogy minket ne égessen egy másik tűz.
Tüzedet árasztod mindenkibe:
azokba is, akik elvesznek,
és azért vesznek el, mert elzárják szívüket
a szívedtől áradó lángok elől.
Én kitárom a szívemet, én Uram,
és egészen átadom szerelmednek,
és a legnagyobb vágyam, hogy elégjen benne.
/Boldog Bartolo Longo/

Ó, mély csöndje ennek a szent éjszakának, milyen
mélységes titkokat takarsz, az isteni bölcsesség művét!...
összekötve a földieket az égiekkel, az Atya ölén a Szűz
ölével.
Gyöngeségem nem tud megérteni Téged, hiszen
önmagát sem képes megérteni, csak szeretné megadni
azt, amit kívánsz, úgy, ahogy akarod.
Minden elmélkedő képesség elnémul bennem, a titok
nagyságát eltakarja a szeretet nagysága - s ki tudná
elmondani Isten szeretetét?
Vedd akaratomat, adj békét, mert amikor békét nyújtasz,
szeretetet adsz. A szeretet csak benned nyughat,
mert Te vagy a középpontja.
Nem tudom, mi tetszhet neked bennem, hogy magad
felé vonzzál.
Íme te, aki istállóban születtél, betértél bensőm istállójába.
Nem nagyobb titok születésed, mint irántam való
jóságod.
II. Rákóczi Ferenc karácsonyi imája

Mária, Te sohasem kételkedtél,
ellenben mindig hittél,
és el is nyerted hited jutalmát.
"Boldog vagy, mert hittél."
Mi is boldogok vagyunk azonban,
mert hallottunk és hittünk:
minden hívő lélek
meg foganja és megszüli Isten szavát
és elismeri az Ő műveit.
Eszközöld ki, ó, Mária,
hogy bennünk legyen a te lelked,
s úgy dicsőítsük az Urat;
hogy bennünk legyen a te szellemed,
és úgy ujjongjunk Istenben.
Bár testileg egyedül csak te vagy
Krisztus anyja,
a hitben mi is mindnyájan
életet adhatunk neki.
Ó, Mária, segíts,
Hogy befogadjam magamba Isten Igéjét!
/Szent Ambrus/

Egyházmegyénk legnagyobb adventi koszorúja Rahón
Templomaink dísze adventi időszakban
a négy gyertyáról és fenyőágról
ismert adventi koszorú. Hála
Istennek, az elmúlt években már
nemcsak templomainkban, hanem
híveink otthonaiban is jelzi az
adventi koszorú a karácsony közeledtét,
a külsőségeken túl a belső,
lelki készülődést is. Még nagyobb
öröm, hogy egyre több egyházközségben
gyűlnek össze advent első
vasárnapját megelőző szombaton
kicsinyek és nagyok, fiatalok és idősek,
hogy elkészítsék adventi koszorújukat,
amely majd e bűnbánati
időszak folyamán jelzi számukra az
Üdvözítő születésének közeledtét.
Így volt ez idén, immáron második
alkalommal, a rahói és a kőrösmezői
egyházközségekben is. A délelőtti
órákban fenyőágakkal, díszekkel,
gyertyákkal felszerelkezve
érkeztek kicsinyek és nagyok, hogy
közösen készíthessék el az advent
jelképét. Rahón 60, Kőrösmezőn 20
szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb
koszorú talált otthonra egyházközségeink
hívő családjainak házaiban.
Rahón a plébánia udvarán egy 2
méter nagyságú adventi koszorút
helyeztünk el, amely így már nem
csak templomunk és otthonaink,
hanem városunk ékességévé válik,
és minden előtte elhaladó ember
számára jelzi a virrasztó és imádságos
időszak beálltát. Ezt a szatmári
irgalmas nővérek és az ifjúsági hittanosok
által készített óriás adventi
koszorút nyugodtan mondhatjuk
egyházmegyénk legnagyobb adventi
koszorújának. Bízunk benne,
hogy egyházközségünk hívei is legalább
ilyen nagy buzgósággal
készülnek lelkiekben karácsony
szent ünnepére.
Mikulyák László rahói plébániai kormányzó
Szent Erzsébet kenyere Ungváron
Az ungvári Szent György Plébániatemplomban rendhagyó
Szent Erzsébet-napi szentmisére került sor. Annak
ellenére, hogy hétköznap volt, templomunk teljesen
megtelt a hívekkel. Már gyülekezés közben is apró meglepetésben
volt részük, hiszen a főoltár előtt egy nagy
asztal tele volt kenyerekkel. Az emberek többsége kíváncsian
nézett körül: vajon mi fog történni?
A szentmisét plébánosunk, Molnár János atya celebrálta.
Szentbeszédében megemlékezett II. András magyar
király és Gertrúd királyné leányáról, Erzsébetről. János
atya felhívta a figyelmünket arra, hogy Erzsébet mindig
talált időt azok számára, akiknek segítségre volt szükségük.
Abban az időben nagyon sok volt a szegény, olykor
százával álltak a kastély kapuja előtt és adományokért
könyörögtek. Erzsébet mindennap lement hozzájuk
ruhával és élelemmel megrakodva. Ha betegeket hoztak,
azokat is ellátta, orvosságot adott nekik. Olykor a kastélyt
is elhagyta, hogy az öregeken, az ágyban fekvő
betegeken segítsen. Férje, Lajos nem ellenezte, büszke
volt bőkezű és szerető szívű feleségére.
A szentmise végén plébánosunk egy régi, szép hagyományt
elevenített fel - az Erzsébet-napi kenyerek megáldása
következett. Minden jelenlévő "Erzsébetkenyérrel"
a kezében térhetett haza.
A karitász-csoport tagjaira azonban egy másik meglepetés
is várt. Mindannyiunkat meghívtak a plébánia
hittantermébe, ahol János atya köszönetét fejezte ki a
kamilliánus családok és a Karitász munkatársak áldozatos
munkájáért. Felelevenítettük azokat az élményeket,
amikor húsz évvel ezelőtt még csak alakulgatott a
Karitász. Akkori plébánosunk, Bohán Béla atya nagyon
sokat tett annak érdekében, hogy egy megbízható, erős
csapat álljon a szeretetszolgálat élén, olyanok, akiknek
segítőkészségük, összefogásuk biztos támaszt jelent a
plébániai közösség életében.
Köszönjük plébánosunknak és a szervezőnek,
Csizmadia Szilviának ezt a szép napot!
Czurkó Zsuzsa Ungvár
Az elsőáldozás ünnepe Rahón
November 22-én, Krisztus Király ünnepén elsőáldozás
volt a rahói Nepomuki Szent János templomban,
mely gyermekeink számára igazi ajándékká és életük
egyik legszebb napjává lett. A szentmise alatt nyolc
gyermek életében először járult szentáldozáshoz.
Első hitoktatójuk Novák Irma volt; ő gyűjtötte össze a
gyerekeket, Isten igéjére és a keresztény élet törvényeire
tanította őket. Miután bizonyos okok miatt abba kellett
hagynia ezt a munkát, melyet nagy örömmel és igyekezettel
végzett, Slosszer Gizella vette át a gyerekeket, aki
felkészítette őket az első gyónásra és áldozásra.
A szentmise alatt sok meglepetés és érdekes pillanat
volt: a szülők megáldották gyermekeiket, saját könyörgések
hangzottak el a hívek könyörgésében, és a gyermekek
vitték az adományokat az oltárhoz felajánlás
előtt.
Mi, szülők köszönetet mondunk mindazoknak, akik
részt vettek ennek a csodálatos ünnepnek az előkészítésében
és levezetésében, mely örökre szép emlékeket
hagy gyermekeink szívében.
Nagyon köszönjük a hitoktatóknak, hogy szorgalmas
és fáradságos munkával előkészítették a gyerekeket az
elsőáldozásra. Külön köszönet Mikulyák László atyának,
aki arra igyekezett felhívni a gyerekek figyelmét,
hogy amikor áldozunk, maga Jézus jön a lelkünkbe,
gyógyítja és megszenteli azt. Köszönjük a szatmári irgalmas
nővéreknek is, hogy ünnepien feldíszítették a
templomot, az ifjúsági énekkarnak pedig azt, hogy énekükkel
ünnepi hangulatot teremtettek.
Minden elsőáldozó gyereknek azt kívánjuk: Isten áldjon
meg benneteket! Igyekezzetek minél több jócselekedetet
véghezvinni, és legyetek gyakran Isten házában,
vegyétek magatokhoz Őt az Oltáriszentségben. Így
életetek örömteli és mindig szép lesz.
Az elsőáldozók szülei
A karácsony útja életünkben
Seregély István nyugalmazott egri érsek adventi lelkigyakorlatot
tartott a ráti gyerekotthon munkatársainak,
valamit a helyi híveknek. Ez alkalomból beszélgettünk
vele.
- Mi a jelenlegi lelkigyakorlat vezérgondolata?
- A XX. század egész Európát, de különösen bennünket,
közép-európaiakat súlyosan megtépett. Mindannyian
érezzük, hogy meg kell találnunk a helyünket
ebben a világban, hogy el merjük mondani: érdemes
élnem, örülök annak, hogy megszülettem. Örülök
annak, hogy itt és most, ahová a Gondviselés küldött,
nem vész kárba az életem. Erre időt kell fordítani.
Ennek érdekében próbálják az emberek az életük hatékony
részévé tenni a lelkigyakorlatokat.
A mostani lelkigyakorlat adventre esik, amely a legrégebbi
időktől kezdve a készület időszaka volt Jézus Krisztus
fogadására. Mi az ő követői vagyunk, tehát az előkészületünk
nem irányulhat másra, mint hogy alkalmassá tegyük
magunkat arra, hogy az ő életútján megtaláljuk a ránk
bízottakat és az emberiség javát szolgáló igaz élet útját.
- A jelenkor emberét mivel lehet megszólítani?
- Ezen a világon van egy nagyon fontos igazság: az,
hogy minden elmúlik. Nemcsak az ember, hanem az
emberiség élete is. A bennünket körülvevő világ is vis.-
szahozhatatlanul véget ér. S nekünk tudnunk kell, hogy
nem a megsemmisülésre születtünk, hanem a mindenható
Isten szándéka szerint egy el nem múló örök valóságra,
amelyhez mindennap minden ember közelebb
kerül. Úgy szeretnénk megérkezni ennek az eljövendő
világnak a kapujához, hogy ott Isten nekünk adja az
örök élet koronáját. Ezt csak a hívő ember tudja elfogadni,
ezért kérni kell Istentől a hitet. A már hívő embernek
pedig küldetése van arra, hogy ennek a hitnek a világosságát
megismertesse azokkal, akinek ez nem adatott
meg.
- Karácsony ünnepéhez közeledve mit üzen az
itteni embereknek?
- Soha ne veszítsék el az életbe vetett bizalmukat. Az
Úristen a legnagyobb ajándékot, az élet ajándékát adta
nekünk. S ezért az élethez életkedvet, életerőt, állhatatosságot
kell kérni és kívánni mindenkinek, aki boldog
karácsonyt akar megtapasztalni.

INTÉZMÉNYEINK
"Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be" (Mk 9,37)
A ráti gyermekotthon-komplexum bemutatása
Az Ungvári járásban lévő Ráton található a családi típusú gyermekotthon-
komplexum, a Gondviselés Háza. Kitűzött célja a befogadott gyermekek
keresztény szellemben történő nevelése, továbbá az árva és szüleik
által elhagyott gyerekek életre, munkára nevelése. Az intézményt
Majnek Antal püspök szorgalmazására 2003 őszén hozták létre, azonban
az építési munkálatok csak 2004 őszén indulhattak meg, mivel
ekkorra sikerült minden engedélyt beszerezni. A püspök atya Bíró
Árpádot bízta meg a program koordinálásával, azóta pedig egész családja
bekapcsolódott az ügyintézésbe, a pályázatok megírásába és a munkálatok
felügyelésébe. A tervezett központi ellátó ház és a négy lakóházból
három teljes egészében elkészült. Két háznak már vannak lakói, a harmadik
házat december 11-én nyitották meg ünnepélyes keretek között,
ahová végre beköltözhet a harmadik házaspár is a nevelésbe vett gyermekekkel.
Biró Mária (Biró Árpád felesége,
az intézmény vezetője): Először
fiú gyermekotthonnak indult
az intézmény, de amire az első ház
felépült, addigra az ukrán törvények
lehetővé tették, hogy családtípusú
gyermekotthon legyen az intézmény,
így elkezdtünk nevelőszülőket
keresni. Ennek jobban örültünk,
mintha csak fiú gyermekotthon lett
volna az intézmény. Hisz ha az állami
intézményből családba kerülnek
a gyerekek, arra is figyelnek, hogy a
testvéreket ne szakítsák el egymástól.
Az állami intézményeken belül
erre nem figyelnek - ha egy gyerek
elért egy bizonyos életkort, átvihetik
egy másik gyereknevelő intézetbe.
Egy fillérünk sem volt, amikor
megálmodtuk a gyermekotthont. Az
engedélyek beszerzésének hosszadalmas
folyamata közben a püspök
atya azzal biztatott minket, hogy
mire elkezdődhetnek a munkálatok,
támogatók is akadnak. Így is lett.
Gondviselés Házának hívják az épületet,
amelynek területén a gyermekotthon
van, s a Gondviselést naponta
érezzük is. Az épületek nagyrészt
külföldi támogatásokból épültek. A
falubeliek közül is sokan segédkeztek
az építkezések során, különösen
a ráti egyházközség hívei. Rengeteg
jó embert ismertünk meg a világban,
akik ismeretlenül, önzetlenül
segítették munkánkat, hogy az árva
gyerekek sorsa jobb legyen.
A negyedik ház felépítése mellett
tervben van egy rehabilitációs központ
létrehozása is az intézmény
területén, amely majd az itt lakó
gyerekeket látja el szükség szerint,
továbbá Ungvárról és környékéről is
jöhetnek majd gyerekek kezelésre.
Sok gyermekotthonban probléma,
hogy a már felnőtt korú gyerekekkel
nem tudnak mit kezdeni, el kell
hagyniuk az intézményt, és nem
mindig találnak új otthonra. Mi erre
is gondoltunk, ezért, hogy ha az itt
nevelt gyerekek felnőtt korúakká
válnak, nem kell rögtön itt hagyniuk
a gyermekotthont. A központi ellátó
háznak vannak vendégszobái is,
ahol még egy bizonyos ideig maradhatnak
majd. Van egy asztalosműhelyünk
is, ahol fiúk számára tudunk
munkát adni. Azonban feltételezzük,
hogy mivel a gyerekek családi
típusú gyermekotthonban nevelkednek,
a nevelőszülők zeneiskolába,
tánciskolába, hittanórára járatják
őket, jobban szocializálódnak, mint
az állami intézetekben élő társaik.
Így sokkal könnyebben felismerhetik
talentumaikat, szakmát tanulnak,
majd előbb-utóbb kenyérkeresőkké
válnak és családot alapítanak.
Verbócki Beáta (a harmadik
ház leendő nevelőszülője): Itt
élünk Ráton a férjemmel. Két gyermekünk
van - egy 18 éves lányunk,
Denisza, és egy 12 éves fiunk, Ervin.
Én a helyi általános iskolában
vagyok alsó tagozatos tanító. Mindig
is gyerekekkel foglalkoztam, gyerekek
vettek körül. Talán innen a vágy,
a meghívás az árva gyermekek nevelésére,
így talán többet tehetek a
gyerekekért, mintha csak tanárként
tanítanám őket. A férjem is nagyon
szereti a gyerekeket, így közös döntésünk
volt az árva gyerekek nevelésbe
vétele.
Ahhoz, hogy hivatalosan is nevelőszülők
lehessünk, egészségügyi
vizsgálaton kellett túlesnünk és egy
előkészítő kurzust kellett elvégeznünk
férjemmel.
Biró Mária: Bár állami részről,
hivatalból kapnánk nevelőszülőket,
jobbnak látjuk, hogy a szülőket mi
válasszuk ki és kérjük fel. Fontos
ugyanis, hogy jól ismerjük a szülőket,
hogy keresztény szellemben
tudják nevelni a befogadott gyerekeket.
Az első két házaspár jól neveli
a gyerekeket, úgy látjuk, jó választás
volt őket felkérni.
Az itt lakó szülők és hozzátartozóik
egyfajta közösséget is alkotnak
egymással, béke és egyetértés van
közöttük.
Juhász Szilvia (a második ház
nevelőszülője): Nekünk is két gyermekünk
van férjemmel, Árpáddal.
Amikor a döntést hoztuk, hogy vállalkozunk
erre a feladatra, a fiam,
Róbert még gimnazista volt, az ő
véleményét is megkérdeztük. Azt
mondta, mindenben segíteni fog,
amiben tud, egy percig sem volt ellene.
A kislányunk, Bernadett akkor
volt 7 éves, ő is nagyon várta a "kistestvérek"
érkezését. A döntésünket
nagyban befolyásolta Molnár Miklós
atya, volt ráti plébános akkori kérése:
számítok a ti segítségetekre, ha létrejön
a gyermekotthon. Akkor még
nem értettem, mire kér, mivel még
nem volt kész az intézmény. Azt gondoltam,
ez még egy távoli terv.
Amikor azonban az első házaspár
beköltözött a nevelésbe vett gyermekekkel,
akkor láttam, milyen szépen,
fegyelmezetten jönnek együtt a
templomba, nem voltak csintalanabbak,
fegyelmezetlenebbek, mint az
átlag, családban élő gyermekek.
Csodálkoztam, hogy ez lehetséges,
hogy ezt meg lehet valósítani. Amikor
minket is felkértek, több hónapig
gondolkodtunk rajta, amíg megszületett
a döntésünk, és most is úgy
látjuk, hogy nem bántuk meg.
Sokat beszélgettünk az első család
szüleivel, próbáltuk megtudni tőlük,
hogy mire kell majd odafigyelnünk,
de így utólag úgy látom, igazán csak
akkor érti meg az ember, hogy
milyen feladat is ez, amikor már
"élesben" csinálja.
Jelenleg nyolc gyermeket nevelünk
a saját gyermekeinken kívül,
négy kisfiút és négy kislányt. A legidősebb
14 éves, a legfiatalabb pedig
három.
Úgy érzem, a gyerekek elfogadtak
minket. Anyukának, apukának szólítanak
bennünket. Ők is megváltoztak,
mióta együtt vagyunk. Nyugodtabbak
lettek, jobban tudnak vigyázni
a dolgaikra, megbecsülik azokat.
Nagyon sok szeretetet kapunk
tőlük. Van, hogy naponta néhányszor
is odajönnek, megölelnek, és
elmondják, mennyire szeretnek
bennünket. Fontos nekik, hogy ezt
elmondhassák.
A nevelt gyerekeink és a saját gyerekeink
kölcsönösen teljesen elfogadták
egymást. Nem tapasztalok
féltékenységet közöttük.
Mivel keresztény szellemben
neveljük őket, tudják, mikor közeledik
egy-egy nagyobb egyházi
ünnep, készülnek is rá. Most épp
nagyon várják a Jézuska születését,
számolgatják az égő gyertyákat az
adventi koszorún. Adventben minden
este együtt imádkozzuk velük a
rózsafüzért.
Lelekács Georgina (az első ház
nevelőszülője): Amikor felkértek
férjemet, Ferencet és engem a nevelőszülői
feladatra, háromhónapos
házasok voltunk. Nem tudtuk, mibe
vágunk bele, viszont nem is csalódtunk
utólag. Nem volt bennünk izgalom
vagy félelem, inkább kíváncsian
vártuk, hogy milyen lesz. Először
két kisfiút kaptunk, majd később a
többi öt gyereket.
Amikor már nálunk voltak a gyerekek,
akkor láttuk, hogy mi az, ami
nehézség, mire kell jobban figyelni.
Ilyen volt például, amikor egy-egy
gyerek beteg volt. Úgy képzeltem,
hogy beadom neki a gyógyszert
este, miután lefekszik, ő pedig
alszik, néhány nap múlva pedig
meggyógyul. Persze kiderült, hogy
éjjel nem aludt, mellette kellett ülni,
hányingere is volt, később, hajnali
egykor játszani szeretett volna, és
még sorolhatnám.
Idén januárban született a saját
kislányunk - Antónia. Az ő érkezése
hozta azt a változást, hogy a többi
gyerekünk sokkal csendesebb lett.
Gyakran szóltunk nekik, hogy a
baba alszik, nem szabad zaj csapni,
így ezt már lassan megszokták.
A gyerekek születésnapjait, névnapjait
mindig megünnepeljük a
központi ellátó ház nagytermében.
Nagy élmény számukra, amikor
csak ők vannak a központban, ők
kapnak ajándékot, köszöntést a
többi gyerektől, a keresztszüleiktől
- mert minden gyereknek vannak
keresztszülei is, akik látogatják őket
az otthonban. Erre az ünnepségre
általában meghívják az iskolatársaikat
is. Sok gyerek, amikor idekerült,
nem is tudta, hogy létezik születésnap
és névnap, mint ünnep.
Bunda Szabolcs
CSERKÉSZET
Tisztújítás a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségben
2009. november 14-én, Munkácson tartotta XVII.
Közgyűlését a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség.
A cserkészinduló eléneklése és rövid ima után
Popovics Béla leköszönő elnök megtartotta éves beszámolóját.
Ebben röviden vázolta az elnöksége ideje alatt
elért eredményeket, a kárpátaljai magyar cserkészet
újjáélesztésének izgalmas, romantikus időszakát, a
semmiből, néhány lelkes ember önzetlen munkája által
létrehozott, megbecsülést kiérdemlő szervezet felépítését.
Kitért a gondokra, a fejlődés megtorpanására, a
vezetők számának csökkenésére, csapatok megszűnésére.
Beszámolója végén a cserkészet fontosságára
hívta fel a figyelmet, különösképpen a mai kárpátaljai
társadalmi és a magyar kisebbséget súlyosan érintő
politikai helyzetben. Megköszönte az elmúlt majdnem
két évtizedben tapasztalt bizalmat és mindenkinek a
munkáját, aki időt, energiát nem sajnálva tett valamit a
cserkészeten keresztül a kárpátaljai magyar fiatalság
életének szebbé tételéért, azért, hogy legyen jövőnk itt
Kárpátalján.
A közgyűlésen tisztújításra is sor került. Három elnökjelölt
(Bárdos István cst, Henkel Beatrix cst, illetve
Popovics Pál cst), fogadta el a felkérést, közülük Bárdos
István visszalépett Henkel Beatrix javára. Az elnökjelöltek
vázolták elképzeléseiket, amit hozzászólások, illetve
kérdések követtek. Ezután titkos szavazás útján a
Közgyűlés megválasztotta három évre a KáMCSSZ új
elnökét, Popovics Pál cserkésztisztet, aki megköszönte
a bizalmat.
Popovics Bélát az elmúlt 18 évben a kárpátaljai
magyar cserkészet ügyében végzett munkájáért a
Közgyűlés tiszteletbeli elnökké választotta. Ezután az
alelnök és az elnökség tagjainak megválasztására került
sor. Az alelnök Henkel Beatrix cst lett, elnökségi tagok:
Gajdos Katalin st, Farkas Nikolett st, Birta Zoltán. A
tisztújítás után röviden megbeszélték a Közgyűlés résztvevői
a további teendőket, programokat, majd a
Himnusz eléneklése után az új elnök berekesztette az
ülést.
cs
Cserkészbál a kastélyban
Bálra sietett sok ember vasárnap
délután - Katalin-bálra, a munkácsi
Rákóczi-kastélyba. A munkácsi 1. sz.
Zrínyi Ilona Cserkészcsapat cserkészei
és szüleik, a csapat egykor cserkészkedő
tagjai, sőt jöttek az igényes
szórakozásra vágyó fiatalok máshonnan
is: Beregszászból, Rátról,
Nagyszőlősről, Beregrákosról.
Sztankovics Attila st. műsorvezető
rövid bevezetője után Popovics Pál
csapatparancsnok megnyitója, majd
az első bálozók egy gyönyörűen
(Sztankovics Krisztina koreográfus
gondozásában) megtervezett és előadott
bécsi keringője következett,
majd a jelen lévő Katalinok egy kis
virágcsokrot kaptak, amit a ruhájukra
illesztve viseltek a bál ideje alatt,
ők táncolhattak elsőként a megnyitó
után, majd folytatódott a táncos
mulatság. Sokféle társas és közösségi
tánc volt a táncrendben (bécsi,
illetve angol keringő, tangó, polka,
csacsacsa, foxtrot, rocky, twist,
madison, csárdás, skót, belga és
görög tánc).
Pihenésképpen tombolasorsolás is
volt, ahol sok szép, praktikus és értékes
díjat lehetett nyerni. A bál ideje
alatt büfé (sütemény, üdítő), illetve
teaház is működött, melynek Gajdos
Katalin st. volt a háziasszonya. Ez a
hely nagyon népszerű volt. Hangulatos,
gyertyafényes teremben ülhettek
le egy tea mellett beszélgetni a
táncok alatt elfáradtak.
A táncos mulatság végéhez közeledve
sor került a bálkirályi pár
megválasztására. A kétfordulós vetélkedőn
a párok nagyon kreatív
tánctudományukból adtak ízelítőt,
melynek végén a zsűri hosszas tanakodása
után a beregszászi Birta
Sándor és Nagy Leszja lettek egy
évre a koronák méltó viselői. Díjuk a
munkácsi Főnix étterem vezetőjének
felajánlásából egy kétszemélyes
vacsora lett.
A jelen lévő fiatalok, idősebbek
egyöntetű véleménye alapján igen
jól sikerült bálnak lehettek résztvevői,
amelynek hangulatát a régi
falak, a kor szelleme is nagyban
növelte. Így is lehet szórakozni, sőt,
a fiatalok véleménye szerint gyakrabban
kellene ilyen kulturált, kedves
közegben összejönni itt,
Munkácson.
ilap
Adventi játszóház és vásár Beregszászon
A Beregszászi 4. sz. Bendász
István Cserkészcsapat fennállása
óta több hagyományt teremtett,
ezek egyike az adventi játszóház.
Ez a program a korábbi
városi játszónapokból alakult,
idén Adventi Játszóház és Vásár
néven futott, de akár a Játékgyár
vagy Ajándékgyár név is ráillett
volna.
Az Adventi Játszóház és Vásár előkészületei
hetekkel korábban megkezdődtek.
Több ülésezés és eszmecsere
után dőlt el, mi legyen a program,
mivel lehetne érdekessé, otthonossá
tenni azt, s egyáltalán: milyen
helyszín jöhetne szóba, ahol 150
gyerek foglalkoztatását meg lehet
oldani. Végül a református egyház
és Taracközi Ferenc tiszteletes biztosította
a termeket a régi klinika épületében.
A játszóház előtt napokkal a szervező
cserkészek rendületlenül takarítottak,
szerveztek, beszereztek. A
rendezvényt a városban néhány
napos kampány előzte meg, a tettrekész
cserkészek szórólapokat osztogattak
a járókelőknek.
Advent első vasárnapján reggeltől
kezdve érkeztek a vendégek.
Örömteli volt, hogy a magyaron
kívül ukrán és orosz anyanyelvű
érdeklődő gyerekeket és szülőket
igazíthattak el az ajtónállók. A belépők
a tiszaújhelyi kézművesek kiállított
munkáival találták szembe
magukat. A legnagyobb érdeklődés
a gyöngyből készült kézműves termékek,
többek között a nyakékek és
mobiltelefon-tokok iránt mutatkozott,
de megcsodálták a natúr anyagokból
készült betlehemest és kellékeit
is.
Az adventi játszóház igazi csapatmunka
volt. Egy összeszokott, jól
együtt dolgozó közösség igyekezete
ragadt át azokra a fiatalkorú, iskolás,
sőt, itt-ott még óvodás résztvevőkre,
akik kipróbálták magukat ajándékkészítésben,
ragasztásban, festésben,
gyurmázásban, lisztbáb-készítésben,
papírhajtogatásban, dobozfestésben,
mézeskalácssütésben és
-díszítésben, és egyéb kreativitást
igénylő tevékenységekben. A szülők
csodálva nézték alkotó gyermekeiket,
akik egy-egy emléktárgy elkészültével
boldogan szaladtak hozzájuk.
Akik megéheztek, teát és mézeskalácsot
kaptak. Az alkotó közösség
mindig felbolydult, amikor bábelőadást
hirdettek: egyetlen üres szék
sem maradt a nézőtéren.
A játszóházat tanítónők és óvónők
is látogatták, akik átlapozták a vezetők
előkészületeit, megszemlélték a
mintadarabokat, díszítéseket, s elismeréssel
szóltak az őrsvezetők felkészültségéről.
Pozitív visszajelzés
volt számunkra a megannyi kérdés:
mikor szervezünk újra játszóházat?
A szervezők rengeteg szervezői
tapasztalatot szereztek, megtanultak
tanítani, adni, a másik öröméből
meríteni, és ezen túlmenően észrevétlenül
a kárpátaljai magyar cserkészet
jóhírét is öregbítették.
A programra fordítható 5-6 óra
észrevétlenül elszaladt. A cserkészek
gondolatban már a következő csapatrendezvény:
a cserkészmikulás
és a cserkészkarácsony, a betlehemes
játék próbáira készültek.
Bárdos István csapatparancsnok Beregszász
HÍREK
D e c e m b e r 6 . A viski plébániatemplom búcsúját
ünnepelte az egyházközség, a környékről érkezett
hívekkel és lelkipásztoraival együtt. Az ünnepi szentmisét
Majnek Antal megyéspüspök tartotta, aki megáldotta
a belső felújítás után megszépült templomot.
De c e m b e r 12 . Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte
a nagybereznai Gábriel Főangyal Gyermekotthon,
a Munkácsi Egyházmegye első családi típusú gyermekotthona
Mindszenty-kiállítás nyílt Munkácson
1944. októberének végén Mindszenty József veszprémi
püspök elkészített egy szöveget, amelyben a
Dunántúl főpásztorai nevében Szálasi Ferenc nemzetvezetőt
arra kérte: ne dobja a harcok martalékául a területet.
A szöveget végül négyen - Mindszenty József
veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos
győri püspök és a pannonhalmi főapát írták alá október
31-ei kelettel, és november 13-án a veszprémi püspök
juttatta el Szőllősi Jenő nyilas miniszterelnök-helyetteshez.
1944. november 27-én tartóztatták le a nyilasok
Mindszenty József veszprémi püspököt.
Ennek emlékére december 10-én kiállítás nyílt
Munkácson, a székesegyházban Mindszenty József
bíboros, prímás, esztergomi érsek élettörténetéről.
Mikulás-szívek Ráton
Az ünnepi szentmise után, melyet Seregély István
nyugalmazott egri érsek celebrált, a ráti hittanosok
rövid történetet adtak elő Szent Miklósról, egy
szegény családon keresztül mutatva be Miklós püspök
gondoskodó jóságat. Azután a Mikulás kiosztotta
a csomagjait minden megjelent gyereknek.
Szerencsére hatalmas puttonyt hozott magával a
templomunkba, mert sejtette, hogy sok gyerek számít
rá és várja nagyon.
A Szent Mihály Gyerekotthonban a kicsik a saját
családjuktól is kaptak apró meglepetéseket, illetve a
keresztszüleik által is küldött a jóknak ajándékot a
Mikulás. Két barát, Enikő és Réka, Budapestről jött el,
hogy meglepje mindkét család gyerekeit kedves ajándékokkal.
Nagy volt az öröm és a találgatás, hogy ki
lehet a Mikulás. S ha valaki azt találná gondolni vagy
mondani, hogy nem is létezik, akkor kérdezze csak
meg bátran Jancsit, Bogdánt, Izoldát, Angelikát,
Adriankát, vagy Gábort, sőt, akár a nagyobbakat is itt
a ráti gyerekotthonban: ők mindannyian személyesen
tapasztalták meg és tanúsítják a jóságos Miklós
püspök létezését, aki sok-sok másokat szeretni tudó
és akaró szívben él tovább. Ezekre a szívekre ma is
éppen akkora szüksége van a világnak, mint Miklós
püspök idejében.
FELHÍVÁSOK
Vízkereszt
Az ukrajnai római katolikus püspökök kérésére
XVI. Benedek pápa engedélyezte, hogy Urunk megjelenését
(népies nevén Vízkeresztet) ismét eredeti
napján, január 6-án ünnepeljük. Ezért 2010. január
3-án a karácsony utáni 2. vasárnapot tartjuk, január
6-án Urunk megjelenését, 10-én, vasárnap pedig
Urunk megkeresztelkedését.
Majnek Antal püspök
2010. január 21-24. között folytatódik a vezetőképző
Bustyaházán. Azok részére indul csoport, akik az első
alkalmon részt vettek, de megfelelő számú érdeklődő
esetén ugyanebben az időpontban újabb kezdő csoport
is indul.
Az Egyházmegyei Szervezőiroda novemberi programjaiból
több is elmaradt a több mint háromhetes
egészségügyi zárlat miatt. Az elmaradt ungvidéki ifjúsági
találkozót és a Cursillókat szeretnék megtartani január-
február folyamán, a részleteket azonban még nem
tudják. Az érdeklődők december végétől kérhetnek
információt a szervezőirodákban (Munkácson Megyesi
Katalinnál a 0-2-31-54670-es telefonszámon vagy a 0-97-
960-2637-es mobilszámon, Ungváron pedig Váradi
Natáliánál a 0-66-216-6268-as mobilszámon.)

SZENTJEINK
Szent I. Szilveszter, a fordulat pápája
Gyermekkora, ifjúsága, férfikora a
keresztények zaklatásának nyolc
utolsó pápája alatt telt el. Ősi római
családból származott, szüleitől kiváló
keresztény nevelést kapott. Apja
még gyermekkorában meghalt, s
anyja egy Quirinus nevű papra bízta
a gyermek nevelését.
A diokletianoszi üldözés idején
(303-305), ami Rómában is sok áldozatot
kívánt, az a Marcellinus pápa is
áldozattá vált, aki pappá szentelte
Szilvesztert. A helyzet oly nyomasztó
volt, hogy négy évig nem mertek
új pápát választani, s akár a leghétköznapibb
papi feladatok ellátása is
életveszéllyel járt. Szilveszter elköltözött
lakásáról, minden vasárnap
más házban misézett az óvakodva
összegyűlt, gyér számú keresztény
előtt. Hitvallóként tisztelték, nem
véletlen hát, hogy halálra keresték.
Hogy munkájának folytonossága
meg ne szakadjon, a Soracte-hegy
egyik barlangjában rejtőzött el.
De virradat előtt szokott legsötétebb
lenni az éjszaka. Szent
Miltiadész pápa alatt váratlanul enyhült
a helyzet. A római birodalom
akkori uralkodója, Nagy Konstantin
császár 313-ban megjelenő Milánói
Rendelete kimondta "a vallás szabad
megválasztásának és a kultusz gyakorlásának"
nagy elvét. 314-ben
Szent Miltiadész utóda Szilveszter
lett, akit közismerten nagy érdemei
miatt választottak pápává, s aki húsz
éven át kormányozta az Egyházat. A
békés korszakba ő vezette be az
Egyházat, melyet most már más
veszély fenyegetett: az eretnekség.
Ekkoriban a donatisták és az arianizmus
nehezítette az Egyház életét,
és Szilveszter pápának élete végéig
küzdenie kellett ezek ellen.
 |
A lateráni bazilika |
Egyik legfontosabb teendője volt
az egyházi élet megszervezése
Rómában. Maga Konstantin császár
nem kedvelte Rómát, egész uralkodása
alatt mindössze háromszor fordult
meg benne, akkor is csak rövid
időre. De éppen e távollétnek
köszönhető, hogy nem került sor a
pápa és Konstantin között olyan
összeütközésekre, amilyenekre - a
császár azon öntudatából fakadóan,
hogy ő felelős az Egyház belső békéjéért
is - a keleti püspökök és
Konstantin között sor került.
A császár, beavatkozva az Egyház
belső életébe, s látszólag az Egyház
javára, tanításának megőrzése végett
két zsinatot is összehívott (314-ben a
dél-franciaországi Arles-ban, 325-
ben pedig Niceában), elvárva, hogy
a római püspök és a zsinat tagjai,
mint egyenlő rangú felek hozzanak
ott döntést. Szilveszter pápa óvatosságból
nem jelent meg személyesen,
hanem képviselőt küldött. Egyrészt,
hogy gátat vessen a császár befolyásának
az Egyház belső ügyeire, másrészt,
mert nem akart olyan helyzetbe
kerülni, hogy Péter utódával
szemben valaki más vezesse az
Egyház egyetemes gyűlését. Az
indoklás, amit küldött: hogy nem
hagyhatja el az Apostolok sírját. S ez
így is maradt egészen a középkor
végéig: a pápák személyesen nem
vettek részt a Rómán kívüli zsinatokon.
Szilveszter pápa alatt kezdett
Róma keresztény várossá alakulni. A
Lateráni palotát a császár még
Miltiádész pápa rendelkezésére
bocsátotta, s a pápák egészen a 14.
századig ebben a palotában éltek és
innen gyakorolták pápai hatalmukat.
A nagy római templomok építéséről
azonban már Szilveszter pápa
tárgyalt a császári építészekkel.
Konstantin ugyanis elrendelte, hogy
a Lateráni palota mellé építsenek
egy nagy bazilikát, amely később a
"Minden Templomok Anyja" nevet
kapta. A lateráni Szent János-bazilika
máig Róma legrégebbi és legnagyobb
bazilikája. E mellett Szilveszter
pápa alatt megszülettek az első óriásbazilikák:
a Szent Péter, a Szent
Pál s a Szent Lőrinc-bazilika is. Ekkor
rajzolódtak ki Róma későbbi plébániái
is, s a pápa oldalán megjelentek
a segítő szerepet betöltő püspökök.
Ennek megvalósulásában Szilveszter
pápa személyes alázata játszott nagy
szerepet.
Különös azonban, hogy a huszonegy
hosszú éven át kormányzó pápa
kancelláriájának nem maradt fenn
egyetlenegy kapott vagy elküldött
levele sem. A hallgatás oka valószínűleg
a Konstantin császár felé szóló
óvatosság, ami még inkább bizonyítja
a pápa kényes helyzetét. A
bekövetkezett szabadságnak is megvoltak
hát a veszélyei.
A 335. dec. 31-én meghalt
Szilveszter pápát a Priscilla katakombába,
a Via Salarián temették el.
Később, 761-ben I. Pál pápa átvitette
elődje maradványait a szent tiszteletére
alapított "San Silvestro in capite"
nevű kolostorba. Alakját sok
legenda veszi körül, már az 5. században
szentként tisztelték. Máig a
kőművesek, a kőfaragók, a háziállatok
védőszentje. Szilveszter pápa
élete mindmáig azt példázza: szabadság
vagy elnyomás egyformán
veszélyek tömegét jelenti a hit
ellen!
Összeállította: Riskó Mariann
Nem csak Isten, hanem én is megbocsátottam magamnak
"Azt hittem, a lelkigyakorlat után sikerül majd
elfelejtenem meg nem született gyermekemet, de
az eszembe sem jutott, hogy nyugodtan gondolhatok
rá, sőt, beszélgethetek is vele…"
Egy őszi hétvégén Szinyákon lelkigyakorlatot szerveztek
olyan nők számára, akik abortuszon estek át.
Közismert, hogy ezeknek a nőknek a többsége szenved
az abortusz testi-lelki következményeitől, függetlenül
attól, hogy tudatosan és önként, vagy más emberek
nyomására, esetleg egy bonyolult helyzet következtében
szánták rá magukat. Van, hogy ezek a nők évekig
szenvednek, félnek a történtekről beszélni.
A lelkigyakorlatot Kovács-Treer Mária és Kovács
Ferenc szakemberek vezették, akik Magyarországról
érkeztek. Tíz különböző korú, bátor asszony gyűlt
össze megyénkből, akik részt kívántak venni a lelkigyakorlaton.
Valahogy rögtön, az első találkozástól kezdve mindenki
rokonszenvet érzett a másik iránt. A légkör olyan
volt, hogy könnyű volt megnyílni és kiönteni a szívüket.
Egyik a másik után úgy érezte, meg akarja osztani a
többiekkel fájdalmas tapasztalatait, bár természetesen
ezt senki nem követelte. De mindenki megérezte: itt
nem ítélkeznek, itt szeretnek.
A Szentírást idézve sok szó esett Isten szeretetéről.
Lehetőség volt naponta részt venni a szentmisén, szentségimádáson,
lehetőség volt a szentgyónás elvégzésére.
Természetesen ennek a lelkigyakorlatnak megvolt a
nagyon sajátságos, intim jellege, ezért nincs lehetőségünk
teljességében elbeszélni, mi is történt ott. Viszont
az eredményét el kell mondanom, hiszen szemmel látható
volt. De erről jobb, ha a résztvevők beszélnek:
"Csak most éreztem meg, hogy Isten megbocsátott,
hogy szeret. Legördült a szívemről ez a súlyos teher."
"Tudtam, hogy Isten megbocsátott, mert ő irgalmas,
és meghalt a bűneinkért. De én magam nem tudtam
megbocsátani magamnak ezt a bűnt sok éven keresztül.
A bűntudat nem hagyott nyugodni. Most újra boldog
vagyok."
"Úgy érzem magam, mintha lemostak volna vízzel,
mint ezeket a virágokat (a beszélő az ablakpárkányon
álló, szép, fényes levelű növényekre mutat). Nagy nyugalom
van a szívemben."
"Azt hittem, a lelkigyakorlat után sikerül majd elfelejtenem
meg nem született gyermekemet, de az eszembe
sem jutott, hogy nyugodtan gondolhatok rá, sőt, beszélgethetek
is vele. Érzem, hogy ő is megbocsátott nekem,
és nem ítél el."
"Nekünk itt olyan jó, hogy haza sem akarunk menni."
(Valaki még viccelt is, hogy építsünk itt sátrakat).
A lelkigyakorlat vasárnap ért véget. Szinyákot nem
ugyanazok az emberek hagyták el, akik odaérkeztek - a
Szentlélek működött! A boldog, örömtől ragyogó arcokat
nézve, mely öröm a szívükből jött, kétségtelen volt,
hogy a lelkigyakorlatra szükség volt. Ezek az asszonyok,
akik valamikor bizonyos körülmények áldozataivá váltak,
és akiknek mind megvan a maga megindító, sőt
tragikus története, meg tudtak gyógyulni, és újra Isten
gyermekeinek érezni magukat.
Vira
Tervezzük, hogy újra rendezünk ilyen lelkigyakorlatot,
amennyiben elegendő számú jelentkező gyűlik
össze. Telefon: 096-7800-826 (Márta, magyarul) vagy
0505344323 (Vira, ukránul). A jelentkezéseket teljes
titokban kezeljük.
PROLIFE
Az imádságok gyümölcsöt hoztak
Mi történt az elmúlt évben az életvédelem területén?
Először is szeretnénk megköszönni azoknak az idős
és beteg testvéreinknek az ima- és áldozatfelajánlásait,
akik az Új Hajtás idei 2. számában megjelent felhívásunkra
válaszoltak. Az Úr Isten bizonyosan jól fel tudta
használni felajánlásaikat - ennek eredményeit, az áldást
éreztük a megkezdett életvédő munkán.
Röviden a tevékenységünkről:
Az év talán legszebb és leglelkesítőbb eseménye volt
számunkra az abortuszon átesett asszonyok lelkigyakorlata.
Olyan kézzelfoghatóan működött a kegyelem,
hogy nem győztünk csodálkozni gyógyító erején. (A
lelkigyakorlatról részletesebb beszámolót a 16. oldalon
olvashatunk.) Ezt követően egy olyan csoportot is indítottunk,
ahol a hitüket már régóta gyakorlók bevezethetik
a keresztény életbe azokat, akik eddig nem éltek
vallásos életet, viszont a lelkigyakorlat hatására érdeklődni
kezdtek - de jöhet bárki, aki meleg légkörű, befogadó
közösségre vágyik.
Tartottunk előadásokat is különböző közösségeknek,
iskolában, keresztény összejöveteleken stb. Januártól
szeretnénk rendszeressé tenni az iskolai előadásokat,
mert nagyon fontos, hogy a fiatalok akkor szembesüljenek
a témával, amikor még nem késő. Nagy szükség van
arra, hogy valaki keresztény szemszögből beszéljen
nekik szerelemről, szexualitásról, családtervezésről,
abortuszról - hiszen többségük a templomba nem tér
be, mástól pedig nem hall ezekről a dolgokról, pedig az
egész életét meghatározhatják a döntései, cselekedetei
ezen a téren.
Most indul be az a telefonvonalunk, amit klinikákon,
kórházakban, más nyilvános helyeken kihelyezett szórólapokon
hirdetünk. Ezt a számot azoknak hoztuk
létre, akik váratlanul fogantak gyermeket, és az abortuszt
fontolgatják. Az ő támogatásukra, informálásukra
hoztuk létre a bármikor hívható, ukrán nyelvű konzultációs
lehetőséget. Más országok tapasztalatai is mutatják,
hogy sokszor csak egy megértő, buzdító hang
hiányzik ahhoz, hogy a mások véleménye ellenében a
kisbabáját megtartani szándékozó fiatal anya merje az
őt ért nyomás ellenére világra hozni a gyermekét.
Ezt a számot ugyanakkor azok is hívhatják, akiknek
volt már abortuszuk, és nem tudnak szabadulni ennek
fájdalmától. Nekik is megpróbálunk segítséget nyújtani,
hogy békességet találjanak Istennel, önmagukkal és
meg nem született gyermekükkel.
A felsoroltakon kívül sok időt töltünk a tanulással,
hogy minél felkészültebbek legyünk a témában. Sok
külföldi szakirodalmat, cikket olvasunk, megdöbbentő
személyes tanúságtételekkel találkozunk.
Igyekszünk nemcsak tudásban, hanem lélekben is
felkészült lenni, ezért hetente közösen imádkozunk
azokért az asszonyokért, akikkel foglalkozunk vagy
foglalkozni fogunk, valamint azért, hogy a jó Isten
képessé, alkalmassá tegyen minket erre a munkára, és
áldja meg ezt a tevékenységet.
Ha valaki szeretne csatlakozni ehhez a munkához, és
úgy látja, hogy tudna tanácsadóként vagy előadóként
segíteni, kérjük, jelentkezzen a lelkigyakorlatról szóló
cikk végén megadott két telefonszám egyikén! (Elegendő
jelentkező esetén képzést szervezünk.)
Aki pedig imával segíti tevékenységünket, kérjük,
tegye továbbra is nagy hittel - ez adja az egész munkánk
alapját. Az imaháttér nélkül nem mernénk vállalni,
amit csinálunk, hiszen ezt a fajta tevékenységet
mindig is nagy erővel támadta a gonosz. Kérjük továbbra
is az ima- és áldozatfelajánlásokat - az Úr Isten fizesse
meg mindenkinek sokszorosan!
PPM
Ismét közöljük azt a nyomtatványt, amivel visszajelzést
kapunk az imádkozókról - azok számára, akik
most szeretnének csatlakozni. (Természetesen külön
visszajelzés nélkül is lehet imádkozni, de számunkra
megerősítést jelent, ha tudunk is róla.)
Fekete István
A medve
Csendes, téli reggel volt, amikor
elgondolkozva és meglepő szelídséggel
ballagtam a posta felé nagyanyám
levelével.
- Vigyázz rá, kisfiam - figyelmeztetett
nagyanyám - egyenest a postára
menj és ne a ládába dobd,
hanem magának a postamester
bácsinak add a kezébe.
- Igen, nagymama - mondtam,
bár ilyenkor mindig eszembe jutott,
hogy: miért mondom én, hogy nagymama
és miért nem mondom, ahogy
a faluban minden gyerek mondta:
Öreganyám...
És a falu is, mintha csendesebb
lett volna, mint máskor. Még a
kutyák is hallgattak a karácsony-est
várakozásában, s nekem eszembe se
jutott: megrúgni a kis kapukat, hogy
az illetékes ebet éktelen ugatásra
ingereljem.
Szerencsére: baráti köröm tagjai is
otthon tartózkodtak, így mentve
voltam minden csábítástól, hogy
menjünk a malomgát jegére csúszkálni,
vagy nézzük meg, Bodóéknál
mekkora görényt fogott a csapda -
mert ebben az esetben a levél ráért
volna...
Közben - észre sem vettem - köd
ereszkedett a szérűkre s az utca
vályújába, és mire a faluvégre értem,
a postáshoz, a köd már megvastagodott,
s úgy látszott, mintha a csomai
úton jönne a nyárfák között, amelyek
kissé és némán északra hajoltak.
Ezekután a levelet átadtam a postamester
bácsinak, aki zsidó volt és
Weisz Sándornak hívták, de ezzel
nem törődött senki, sőt bizonyos
előkelőséget kölcsönzött viselőjének.
Ilyen előkelőség volt a faluban
még Strancinger bácsi, aki tejcsarnokos
volt és német, azaz sváb, és
Skandera bácsi is, akire az öregek
azt mondták, hogy "Törökhagyás"
és mint szövőmester működött a
faluban.
Weisz bácsi a postamesterség mellett
még gazdálkodott is és apám
volt a tanácsadója. Mire tehát összes,
gazdaságunkban előforduló állattenyésztési
kérdésére válaszoltam,
már nem lehetett kilátni az ablakon,
olyan vastagon folyt be a köd a faluvégen.
Ilyen vastag ködöt azóta sem láttam!
A posta utcai kis kapujánál
messzebb látni nem lehetett, és amikor
kiértem az utcára, majdnem
nekidőltem a kerítésnek az ámulattól,
és kicsit az ijedtségtől is, mert a
néma ködből egy kis medve lépegetett
elő, és csak később láttam meg
az embert, akit - úgy látszott - hosszú, vékony láncon, a medve vezetett.
- Jó napot, fiúcska - mosolygott az ember - szép, nagy medve, mi?
Tánzolni is tudja... - és megsimogatta a medve fejét, mire az leült.
- Szabad te is simogat... - mondta a kissé cigányképű ember.
- Ursu nem harapsz... Teség, teség...
Úgy éreztem: ezt az ajánlatot nem
lehet visszautasítani, tehát - ugrásra
készen ugyan - de megsimogattam
a kis medve fejét s ezzel kapcsolatban
eszembe jutott az a kockacukor,
amelyet a reggelinél vágtam zsebre
egy óvatlan pillanatban.
- Szabad neki cukrot adni? - néztem a medve tulajdonosára.
- Ursu nagyon szeretsz cukor - mondta az ember, s a kis medve
olyan hirtelen kapta ki kezemből a
reggelinél zsebre vágott kockacukrot,
hogy majdnem az ujjam is odakerült
ragyogó fogai közé, utána
pedig újra leült s arra gondoltam: ha
kutya lett volna, talán a farkát is csóválná...
Szép medve, jó medve - mondta
az ember - senkit nem harapsz és
tánzolni is tudsz... szereti cukor és a
Domnu főbíró nekem adott papírt,
szabad táncoltatni...
Tehát a főbíró, azaz Trombitás
bácsi is adott engedélyt és ezek után
az Alszeg jobboldalán, mint hivatalos
vezető ajánlottam be a medvét
és gazdáját, figyelmeztetve az ismerős
néniket és bácsikat, hogy a
kenyérhez egy kis darab szalonna is
illetékes...
- Nahát, ez a Pisti! - hallottam az
egyik háznál, ahol Deres néni csak
újabb figyelmeztetésemre adott a
kenyér mellé egy kis darab szalonnát
- ennél nagyobb lókötő nincs a
faluban...
Ez egy kicsit rosszul esett és pár
pillanatig gondolkodtam, megdobjam-
e Deres néni kendermagos
kakasát, de közben annyira beleszerettem
a kis medvébe, hogy ez a
haragos bosszúvágy azonnal kútba
esett.
Közben a köd ritkulni kezdett,
hogy amikor házunkhoz értünk és
befordultunk a kapun, apám majdnem
hanyatt esett, pedig amúgy
nem volt valami nagyon olyan
"hanyattesős" ember. A medve valódi
tulajdonosa ugyanis még ködben
volt...
- Hát te?
- Medve! - mondtam szerényen.
- Ezé a bácsié - tettem még hozzá,
mintha feltételeztem volna apámról,
hogy azt gondolhatná: a medvét a
Kács alatt, vagy a Potyondy-malom
mellett fogtam.
Apám elmosolyodott s ezzel rendben
is lett minden.
- Kicsit táncolni is tud - tettem
még hozzá, erősítve pozíciómat - ...
és ez a bácsi talán meg is alhatna az
istállónkban... és szeretnék még
kicsit velük maradni...
- Szamár! - mondta apám. - A
lovak szétrúgnák az istállót... de
majd gondolkodom. Harangszóra
itthon légy és - nézett az emberre,
aki foszlott kucsmáját a kezében
tartotta - a barátod is kap ebédet.
Ezzel otthagyott bennünket.
Szabadságos szép délelőtt lett
ezután és szinte megfeledkeztem a
karácsonyfáról, a várható ajándékokról,
amelyeket az est hoz majd
meg angyali segédlettel.
Ebédre, azaz harangszóra pontosan
érkeztünk, bár nem tudtam, mit
kezdek majd legújabb barátaimmal.
Hová tesszük őket? A konyhába?
Vagy - reménykedtem - Ganzler
bácsi szobájába? (Ganzler bácsi
apám segédtanítója volt.)
Majd kiderül.
Hát kiderült.
Apám az udvaron beszélgetett
Bíró bácsival, de amikor megérkeztünk,
az iskola felé mutatott.
- A hátsó tanterembe vidd barátaidat.
Vittem be pokrócot, szalmát,
Rozi be is fűtött. Ott meg is alhatnak.
Ebédet, vacsorát kapnak... de,
ha a bolhák megeszik őket, hát arról
nem tehetek...
***
A medvetulajdonos bácsi neve
Juon volt, ami - szerinte - magyarul
Jánost jelent, de az összkomfortos
iskolaszobának úgy megörült, hogy
még talán a nevét is elfeledte.
Amikor azonban a keresztet meglátta
a falon, vidámsága egyszerre
ellobbant. Komoly lett, mintha templomban
lenne, térdet hajtott és
keresztet vetett.
Én ezen - amikor otthagytam őket
- nagyon elgondolkoztam. Az ebéd
azonban kitűnő volt és gondolataimban
már az esti karácsonyfagyertyák
lobbantak fel, bár nem annyira,
hogy az ajándékokat is látni lehetett
volna.
Ezek után Juon bácsi délután már
egyedül kéregetett a medvével és -
bevallom - meg is feledkeztem róla,
de eszembe jutott, amikor anyám
estefelé azt mondta Margitnak: - Erre
a szegény oláhra legyen gondod és
azt a kis csomagot is add neki...
***
Aztán fellobbantak a karácsonyfa
békés kis gyertyái és én elmerültem
a karácsonyi öröm, szeretet és
vidámság játékaiban. De amikor
egészen este lett, megint eszembe
jutott "az a szegény oláh" és kisurrantam,
hogy megnézzem: mit csinál?
Beleskelődtem az ablakon és megláttam.
A vacsora és minden a tanító bácsi
asztalán érintetlenül. "Az a szegény
oláh" pedig ott térdelt a feszület
előtt meghajolva és mozdulatlanul,
mintha semmi, de semmi más nem
is lenne a világon...
Megdöbbentem, mintha valami
végzetes és nehéz kérdés indult
volna meg eszméletemben, amit
csak később és már későn fogalmaztam
meg magamban, hogy "imádkoztak-e és imádkoznak-e így
szerte az országban büszke és nagyvérű,
nemes és nagyszájú magyarok?"
(1969)
CSALÁD
Evangéliumi jótanácsok - a családban
III. rész: Engedelmesség
A cikksorozat előző részeiben
arról gondolkodtunk, hogy a
másik két tanács: a tisztaság és
a szegénység hogyan vonatkozik
azokra, akik nem szerzetesi
közösségben, hanem családban
élnek - mert igaz, hogy az
Istennek szentelt életben különös
hangsúlyt kapnak az evangéliumi
tanácsok, de Jézus
mindnyájunk javára és boldogságára
adta őket.
De hogyan boldogít az engedelmesség?
Hiszen mindannyian azt
szeretnénk, ha saját elképzeléseinket
érvényesíthetnénk, természetünk
nehezen tűri az alávetettséget,
nem szeretjük, ha mások "diktálnak"
nekünk. Féltjük a szabadságunkat
az engedelmességtől. Pedig
mit akar a mi jó Atyánk? "Hogy
Isten gyermekeinek szabadságában
éljetek" - ahogy Pál mondja.
Nem az fenyegeti legjobban a szabadságot,
amire elsőnek gondolunk
- a másik ember, az elköteleződés,
a korlátaink, nehézségeink,
a társadalmi vagy isteni szabályok.
Szintén Pál mondja: "Az igazság
szabaddá tesz titeket." Az igazságot
az ismeri meg, aki engedelmeskedik
Istennek. Az ebből fakadó szabadságról
pedig az mond le, aki a
bűnnek, szíve rossz vágyainak, a
világ sodrának engedelmeskedik,
nem pedig Istennek. Ők az igazi
megkötözöttek - akiket megköt a
bűn: az alkohol, a test kívánságai, a
bosszúvágy...
De ne vonjuk ki magunkat sem a
körből! Mindannyiunknak vannak
megkötözöttségei, amik nem engedik,
hogy felszabadultan, örömmel
éljünk. A tartogatott haragunk, a
régi, "dédelgetett" sérelmeink,
nehezteléseink, egy közeli személlyel való rossz kapcsolatunk, a kiengesztelődés
hiánya, büszkeségünk
("lépjen először ő, hiszen ő bántott
meg!"), de gondolhatunk akár azokra
a rossz szokásainkra, amikkel
ártunk magunknak, de mégis "engedelmeskedünk"
nekik: a túlzásba
vitt evésre, a dohányzásra, a lustaságra
vagy éppen a munkamániára
stb.
Világos tehát, hogy az engedelmesség
tanácsa mindenekfölött az
Istennek való engedelmességre
vonatkozik. De kire még? A családban
élőknél különösen élesen
merül fel a kérdés, mert az érzékeny
"hatalmi viszonyokat" érinti.
Ki parancsol a családban? Ki kinek
van alávetve?
Többféle családmodell látható,
ezek közül sok a "beteg".
A mi vidékünkön sokszor fordul
elő a generációk együttlakása - ami
jól is működhet, ha mindenki marad
a szerepében. Ha a saját dolgát
végzi, és nem a másikét kritizálja.
"Ezek az öregek milyen maradiak,
nem értik az új módit!" - áll szemben
a "Bezzeg az én időmben…" kezdetű szurkálódásokkal, és máris
kész a tartós békétlenség. Tény,
hogy sok idős ember, aki együtt él
a fiatalabb generációkkal, és hozzászokott,
hogy évtizedeken át ő irányította
az élet menetét, nem tud
kilépni szerepéből, pedig már nem
látja át a dolgokat, nem ő végzi a
munkát, de "fontosságát" úgy próbálja
fenntartani, hogy folyamatosan
felülbírálja a "fiatalok" dolgait.
Ez súlyos teherként nehezedik sok
együtt élő családra, és nagyon megkeserítheti
az életet. Mivel a világ és
a társadalom felépítése sokat változott,
ma az tekinthető családfőnek,
aki a kenyeret keresi, mivel neki
van leginkább rálátása a döntést
igénylő helyzetekre.
Ugyanakkor a fiatalok is vegyék
figyelembe az idősebbek jogos igényeit,
és jó, ha meghagynak egyegy
részterületet, ahol továbbra is
ők maradhatnak "főnökök", szakértők.
Gyengeségeiket, növekvő
fogyatékosságaikat pedig kezeljék
elnézően.
Az olyan család sem ritka manapság,
ahol a gyerek a főnök. Mindenki
az ő óhajait, sóhajait lesi, amivel jó
kis zsarnokot faragnak belőle már
idejekorán. Később nem érti majd
sem ő, sem a család, hogy miért
nem szeretik a kortársai. De a családra
is hamar "visszaüt" az ilyen
gyerek (néha szó szerint).
Kamaszkorától már kihasználja,
lenézi az őt körülrajongó szülőket,
nagyszülőket.
Az asszony uralta családokra nem
kell sok szót vesztegetni; közmondásos
a papucsférjek helyzete.
Legfeljebb annyit jegyezzünk meg,
hogy ez a felállás a feleségnek se jó,
mert ezernyi gondja-baja mellett
még a döntések felelősségét is
magára veszi, ráadásul hamar elveszíti
nőiességét a férfi-szerepek
gyakorlása közben.
A hagyományosan egészségesnek
tekintett családban a férfi az úr, de
sok példát látni, amikor ez zsarnoksággá
alakul, az asszony lenézett
szolgaként szenved a férje mellett, a
gyerekek is félelemben élnek.
Milyen tehát a Bibliában felvázolt
család? Ki kinek engedelmeskedik?
Pál az efezusi levélben a férjet jelöli
meg családfőként, és az asszonyt (a
bűn határáig) engedelmességre
szólítja fel. Meggyőződésem, hogy
ezt azért teszi, hogy a szerepek világos
elkülönítésével könnyítsen a
nők sok terhén. De kijelentése csak
a második felével együtt értelmezhető:
"Férfiak, feleségeteket úgy
szeressétek, mint Krisztus is szerette
egyházát, és önmagát adta érte."
Ez a szeretet pedig távol van a
hatalmaskodástól, egymás szolgálatáról
szól. Ugyanitt Pál ezt így
fogalmazza meg: "Legyetek egymásnak
alárendeltjei Krisztus iránti
tiszteletből." (Ef 5,21)
Ahol tehát egy család minden
tagja Krisztusnak engedelmeskedik,
ott fel sem merül az alá-fölérendeltség
kérdése. Ahol ezt az
evangéliumi tanácsot megfogadják,
boldog lesz a család.
Popovicsné Palojtay Márta
MESE
A szánkó
Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót.
Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve
hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag
jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket
lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk
hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott,
a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj
volt: a jégcsap se esett le.
Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó
volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora
barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott
volna bennük. Persze a medvének több esze volt,
mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el
se keze, se lába, mint nekünk.
Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt.
Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak
olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a
világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején.
Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos,
beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján
bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra,
tán a kötele is selyemből volt.
Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza.
Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a
kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg
egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.
- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak
a bíró fiai.
Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk
a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a
puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra
istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se
álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.
Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már
akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg
is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán
kevesli az abrakot?
- Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba -
motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak
egyik saroktól a másikig!
Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a
pántlikás ostorát:
- Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához
csinálták ezt a szánkót, mint a tied.
Pali még jobban rákiáltott:
- Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár!
Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a
szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra.
Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor
igyekeztünk elhordani az irhát.
Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd
meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a
ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket.
Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:
- Jánoska, van egy hatosod?
- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.
- Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod,
nekem is, vennénk rajta szánkót.
Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától
kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra,
Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját
meg a bicskáját a molnárinasnak.
Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön
egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával,
a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk
egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a
láda két oldalára. Megvolt a szánkó.
Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de
éppúgy csúszott.
Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk
kimenni a másik szánkó miatt.
Hanem az udvar kicsi volt.
Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol
senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé,
hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen,
sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem
törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó
lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom
a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, Istenem, de
jó lesz!
Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié
volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó,
se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az
egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati
néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.
- Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be
ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az Isten hidege.
Az öregasszony bizonyosan alszik.
Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.
Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával,
dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent,
hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.
- Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap
óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám.
Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony.
Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból
a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta
tűzrevalónak a szánkót.
Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett
a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk
bele.
A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt
a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy
a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is
színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét,
a mi szívünkben is valami melegség támadt. És
egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik,
hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják,
milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.
Móra Ferenc
Szerkesztőbizottság:
Majnek Antal (elnök)
Pápai Zsuzsanna (főszerkesztő)
Popovicsné Palojtay Márta (szerkesztő)
Bunda Szabolcs (szerkesztő)
Riskó Marianna (rovatvezető)
Tördelőszerkesztő:
Popovics Pál
Internetes változat:
Bunda Szabolcs
Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.
E-mail cím:
mrkp.sajto[@]gmail.com
|