Hiteles, vidám, kiegyensúlyozott és béke árad belőle - így jellemezném a frigyesfalvai plébániai kormányzót - Duda Szvorád domonkos atyát, akivel nemrég beszélgettem. 1995-ben szentelték pappá. A domonkos rend szlovákiai tartományához tartozik, és már néhány éve itt szolgál Kárpátalján.

    - Szlovákiában születtem és nevelkedtem egy istenfélő családban - meséli az atya. - Édesanyám Lendákból, egy olyan unikumnak számító szlovákiai faluból származik, ahol mintegy 30 papi és közel 100 szerzetesnői hivatás született. Kisgyerekkoromtól kezdve számomra nem volt kérdés az Isten létezése és az, hogy Ő szeret minket, hisz erre neveltek szüleim. Az imádság, a templomba járás olyan természetes volt nálunk a családban, mint az evés vagy ivás.

    - Hogyan érezte meg, hogy Isten a papi hivatásra hívja?

    - Már gyerekként nagyon szerettem a vallást, a szentmisét, és erősen vágytam arra, hogy pap lehessek. Ez a vágy egy jel is volt - mondhatni a legnagyobb jele Istennek, hogy a papságra hív. Ugyanakkor nem tudtam, hogyan teljesül majd ez a vágyam, mivel nem voltam valami jó tanuló, és azt gondoltam, hogy csak azok a fiúk mehetnek papnak, akik jól tanulnak. Ez sokszor elszomorí-tott. De az imádságot és a szentségi életet továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel gyakoroltam.

    Kamaszkorban egy időre megfeledkeztem vágyamról a papság iránt. Elkezdett érdekelni a csillagászat. Miután elvégeztem egy építőipari szakközépiskolát, bevonultam katonának. A seregben nem volt lehetőségem rendszeresen templomba járni. Amikor kimenőt kaptunk, én mindig egy templomba mentem misére, ahol sírtam az örömtől, hogy ott lehetek. A seregben egy év eltelte után több kimenőt kaptunk, és lehetőségem volt bejárni egy domonkos kolostorba. Nagyon megtetszett a domonkos rend, és újból feltámadt bennem a papi hivatás utáni vágy. De most már azt is éreztem, hogy én domonkos pap akarok lenni. Egy ideig azonban harc is volt bennem, mivel azon is gondolkodtam, hogy csillagász leszek. Rövid időn belül azonban beláttam, hogy ha nem válaszolok Isten hívására, nem találom meg a lelki békémet, így már a seregben elkezdtem a noviciátusi évemet a domonkos rendben.

    Épp leszerelésemkor tört ki Szlovákiában a forradalom. Fél évet még építőmunkásként dolgoztam, utána viszont bevonultam a kassai domonkos kolostorba. Az első fogadalom letétele után Csehországban kezdtem el teológiai tanulmányaimat a szemináriumban.

    - Milyenek voltak ezek az évek?

    - Nagyon örültem, hogy végre a szemináriumban lehetek és a papsághoz vezető úton elindulhattam. A tanulmányok viszont, ahogyan azt sejtettem is előtte, komoly erőfeszítéseimbe kerültek.

    - Hogyan emlékszik vissza a pappá szentelésére?

    - Nagyon örömteli esemény volt számomra, ugyanúgy, mint az örökfogadalom. Azonban az örökfogadalom letételekor komolyan megkísértett a gonosz lélek. Életem talán legnagyobb megpróbáltatása volt, amikor a szertartás alatt, miközben a mindenszentek litániáját imádkoztak, az oltár kövén fekve egyszer csak megéreztem, hogy valaki arra buzdít, hogy álljak fel és menjek el. Élesen megéreztem a Gonosz jelenlétét. A lelkemben viszont egy szelíd hangot hallottam: "Ne aggódj! Amiről most lemondasz, azt mind megkapod az örökkévalóságban!" Ez az isteni kegyelem hangja nagyon megnyugtatott és erőt öntött belém, így a litánia után bátran léptem az elöljárómhoz, hogy letegyem az örökfogadalmat. Ezek után már egészen megerősödtem hivatásomban és ehhez hasonló nagy kísértéseim nem voltak.

    - Hogyan került Kárpátaljára?

    - Papságom első éveiben többek között Kassán, nyugat- és középszlovákiai településeken szolgáltam. Isten hívásaként éreztem meg. hogy Kárpátaljára kell jönnöm. Ezt el is mondtam a provinciális atyának. Ő igencsak meglepődött. Nem hitte volna, hogy ott szeretnék szolgálni, de végül is elengedett, hisz épp akkoriban kérték, hogy küldjön egy papot Kárpátaljára a rendi atyák közül.

    - Egyházmegyénkben ön exorcista (ördögűző) szolgálatot is betölt. Hogyan esett önre a választás?

    - Úgy gondolom, nem egészen az én akaratom volt, hogy exorcista pap legyek. Igazából nem is ismertem eléggé ezt a területet. A szemináriumban nem sokat tanultunk ezekről a dolgokról. Szóval erre a szolgálatra való kinevezésemnek megvan a maga története. Amikor Kárpátaljára jöttem, szembetűnő volt, hogy itt az emberek többsége szörnyű módon irigy. Irigykednek a szomszédaikra, a barátaikra, sőt gyakran még családon belül is nagy az irigység. Ez a szörnyű bűn viszi rá az embereket, hogy átkozódjanak, ármánykodjanak, és nem ritkán még javasasszonyokhoz, boszorkányokhoz is fordulnak segítségért, hogy valami módon kárt okozhassanak egymásnak. Sajnos ilyen "gyógyító" asszonyokból van Kárpátalján elegendő. Engem, mint a híveim lelki atyját, nagyon elszomorított, hogy úgy éreztem, nem tudok hatékonyan segíteni lelki gyermekeimen. Természetesen papként igyekeztem a meglévő eszközöket használni - a bűnbocsánat szentségét, az oltáriszentséget, a betegek kenetét. De valami többre vágytam, magam sem tudom mire, csak éreztem, hogy muszáj még valamit tennem a beteg, szenvedő hívekért.

    Egyszer egy zarándoklat alkalmával Medjugorjéban egy kápolnában imádkoztunk együtt két karizmatikus domonkos pappal Szlovákiából. Ők megkérdezték, hogy rám tehetik-e a kezüket és imádkozhatnak-e fölöttem. Én persze nem ellenkeztem, bár jómagam nem gyakoroltam soha ezt az imamódot. Ők tovább kérdeztek: milyen adományt szeretnék kérni a Szűzanyától ezen az imádságos zarándokhelyen? Nekem rögtön eszembe jutottak az otthoni híveim, és mondtam, hogy segíteni szeretnék rajtuk, és valamilyen módon harcolni szeretnék az átkok, varázslások, szemmel verések ellen is. Az atyák tudomásul vették kérésemet és imádkoztak fölöttem ezért az adományért.

    Később Kárpátalján egy papi lelkigyakorlat alkalmával Majnek Antal püspök megkérdezte tőlünk, papoktól, hogy ki az, aki indíttatást érez magában arra, hogy elvállalja az ördögűző szolgálatot, mivel minden egyházmegyében ki kell nevezni exorcista papot. Én ismét egy szellőt éreztem, ami arra indított, hogy jelentkezzek, amit meg is tettem. Ő elmondta, hogy pont rám gondolt, és megadta az engedélyét és áldását erre a szolgálatomra. Rajtam kívül Landwehr Martin atya is ki lett nevezve erre a szolgálatra az egyházmegyében.

    - Az emberek többsége nagyon keveset tud az exorcizmusróL Elmondaná, hogy miből áll ez a szolgálat, hogyan gyakorolja azt?

    - Ez főleg szabadító szolgálat, de sok esetben gyógyító hatása is van. Mivel amikor egy lélek különböző megkötésektől, átkoktól, szemmel verésektől szabadul meg, egyben testileg is meggyógyul. Persze ahhoz, hogy sikeresen történjen ez a szabadítás, fontos, hogy megtaláljuk a probléma gyökerét. Ehhez a Jóisten mindig küld nekem segítőket. Ilyen segítőm volt Anasztázia nővér, aki a lelkek megkülönböztetésének adományával rendelkezett. Ő most Szlovákiában van, de helyette jelenleg Bernardisz nővér az, aki szintén ezzel az adománnyal rendelkezik és segíti munkámat. Ő a gyógyítás adományát is megkapta, különösen belső szervi betegeken tud segíteni.

    - Milyen esetekben gondolhatunk arra, hogy egy adott betegség vagy szenvedés oka a gonosz erők befolyása miatt alakul ki?

    - Egy betegségnél vagy szenvedésnél soha nem szabad csak arra gondolnunk, hogy biztosan gonosz erők idézték elő. Három oka lehet ezeknek a problémáknak. Először is a természetes ok, vagyis olyan tényezők váltják ki a betegséget, mint a helytelen táplálkozás, gyakori stressz, káros szenvedélyek stb. Aztán Isten is megengedhet bizonyos szenvedést vagy betegséget, ami a lélek javára szolgálhat. Végül előfordulhat, hogy bizonyos okkult erők azok, amelyek hatást gyakorolnak a leiekre és testi-lelki szenvedést okoznak. Ezért fontos, hogy mindenekelőtt a probléma gyökeréig jussunk el, és csak azután fogjunk neki a gyógyításnak vagy szabadításnak, ha arra van szükség. Olyan ez, mint amikor valaki elmegy a körzeti orvoshoz, aki miután megállapítja a baj gyökerét, a megfelelő szakorvoshoz irányítja a beteget.

    - Ha kiderül, hogy a problémát gonosz erők okozzák, milyen gyógymódot alkalmaz a lélek testi-lelki gyógyulásának érdekében?

    - Az alap a gyónás és áldozás. E két szentség nélkül nehezen tudjuk elkezdeni a gyógyítást, szabadítást. A nem katolikusoknak pedig azt szoktam javasolni, hogy a saját vallását megfelelően gyakorolja és járuljon azokhoz a szentségekhez, amelyeket a papja vagy lelkésze kiszolgáltathat számára.

    Vannak olyan esetek, ahol a testet és lelket együtt kell gyógyítani. Vagyis, ha valaki eljön hozzám segítségért, nem jelenti azt, hogy nem mehet el orvoshoz is, vagy pszichiáterhez. Viszont a szenvedélybetegek azért szabadulnak meg olyan nehezen bajukból, mert nem csupán a testük vagy pszichéjük beteg, hanem a lelkük is. Ez a gonosz lelkek közreműködésével is kialakulhat. A függőség egyszerű kísértéssel kezdődik. Az angyalok karához hasonlóan a gonosz lelkek is ilyen karokra, vagy fokozatokra vannak osztva. A gonosz lelkek minden csoportjának megvan a saját specialitása, ha lehet így mondani. Valamelyik a kábítószer-függőségbe vagy az alkoholizmusba vezeti bele az embert, valamelyik az érzéki szenvedélyekbe vagy szerencsejáték-szenvedélybe. A gyógyuláshoz néha már az is elég, ha a szenvedélybeteg ígéretet tesz Istennek jelenlétemben, hogy nem fogja gyakorolni a szenvedélyét és közösen imádkozunk is ezért. Ezek az emberek gyakran örömmel térnek vissza és mondják el, hogy már egy ideje nem szegték meg ezt az ígéretüket. Vannak olyan esetek, amikor viszont szabadító imára van szükség.

    Bár a gonosz lelkek megállás nélkül munkálkodnak, hogy az ember lelkét kárhozatba juttassák, az Isten ereje végtelenül hatalmasabb. Ő szüntelenül kegyelmeket áraszt ránk, hogy segítsen bennünket az üdvösség útján járni és oltalmaz bennünket, ha hagyjuk. Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál eredménytelenebbek a gonosz lelkek próbálkozásai. Ezért fontos, hogy rendszeresen járuljunk szentségekhez, szívből imádkozzunk és igyekezzünk az evangélium szerint élni.

    Előző számunkban információt közöltünk a mesterséges családtervezéshez tartozó hormonális eszközök némelyikének (fogamzásgátló tabletták) és a mechanikus eszközök közé tartozó méhspirál abortív hatásáról. Léteznek azonban más mechanikus fogamzásgátló eszközök (pl. gumióvszer vagy pesszárium), amelyeknek nincs abortív hatása, vagyis - mint ahogyan az elnevezése is jelzi - a fogamzást megakadályozó eszközökhöz tartoznak.

    Mit mond az Egyház ezeknek a fogamzásgátló mechanikus eszközöknek a használatáról?

    A házaspárt megilleti a családtervezés joga - ismeri el az Egyház. Ez azt jelenti, hogy a házaspárok meghatározhatják, hány gyermekük szülessék, illetve a gyermekek születése között milyen időszakok teljenek el. Azonban az egyház álláspontja a családtervezés módszerei közül egyedül a természetes családtervezést ismeri el és elítél minden olyan módszert és eszközt, amely a fogamzást közvetlenül megakadályozza. Még abban az esetben is, ha a házastársaknak tisztességes és súlyosnak látszó érvei vannak erre nézve. A fogamzásgátló eszközök - a gumióvszer és pesszárium - használatán kívül a már megkezdett nemi aktus direkt megszakítása is elítélendő. (VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikája bővebb leírást is ad e témával kapcsolatban.) Bizonyára sokakban felmerül, hogy az Egyház tanítása ezen a téren szigorú és a keresztény házaspárok egy része nehéznek vagy szinte megvalósíthatatlannak tartja a fent leírt tanítás szerinti házaséletet.

    Ahelyett azonban, hogy a mesterséges családtervezést boncolgató etikai és jogi kérdések taglalásába bocsátkoznánk, vizsgáljuk meg a természetes családtervezést, amelyet Egyházunk is elismer, bár hozzáteszi, hogy csak komoly okok indokolhatják a módszer használatát: "Ha tehát komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s ily módon szabályozhatják a születést, ... így cselekedvén igaz módon és egészen helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről." (Humanae vitae 10. pontja)

    Hogyan állapíthatja meg a házaspár a fogamzás lehetőségének szünetelését, vagyis a nő ciklusának terméketlen napjait?

    Ennek egyik korábbi, ma már nemigen alkalmazott formája az Ogino-Knaus-módszer, amelynek alkalmazása abból áll, hogy a nő ciklusának sajátosságait figyelembe véve egyszerűen kiszámolják a terméketlen napok dátumát. Naptár-módszernek is nevezik. Egyáltalán nem biztonságos módszer, mivel a női ciklus hosszúsága nem állandó, így a terméketlen napokat nem lehet pontosan kiszámolni. Ezt a módszert gyakran azonosítják a természetes családtervezéssel, és ezért tulajdonképpen lejáratta a többi természetes módszert is. Újabb formája a természetes családtervezésnek a Billings, ausztrál orvos által kifejlesztett módszer (NFP - natural family planning), amely a legkönnyebben alkalmazható, mellékhatása kizárt és általánosan elfogadott álláspont, hogy biztonsága eléri a korszerű hormonális módszerekét. A Billings-módszert még tüneti hőmérőzéses módszernek is hívják, mivel a női test tüneteinek vizsgálatán alapszik - ébredési hőmérséklet, méhnyak-nyák, valamint a méhszáj változása -, amelyek által meg lehet határozni a ciklus termékeny illetve terméketlen szakaszát.

    A természetes családtervezés legfontosabb érvei: pénzügyi és egészségügyi függetlenség, semmilyen vegyszer, gyógyszer nem szükséges, erősíti az önfegyelmet, növeli a házastársak egymásra figyelését, szeretetét, korlátlan ideig használható. A módszer további előnye, hogy alkalmazásával az un. "terméketlen" házasságok 30-40%-ában bekövetkezik az oly régóta várt gyermekáldás, mivel nem csak a terméketlen, de a termékeny napokat is meg lehet segítségével állapítani. A nő saját testét figyelve képes időben felismerni bizonyos kezdődő betegségeket, nőgyógyászati illetve hormonális rendellenességeket. A Familiáris consortio kezdetű enciklikájában II. János Pál is foglalkozott e kérdéssel. Az időpontválasztás elfogadhatósága mellett olyan személyes értékeket is figyelembe vett, mint a lemondás, hűség, a másikra való figyelés, a megbecsülés, az önuralom.

    Hogyan lehet elsajátítani a tüneti-hőmérőzéses módszert?

    A módszert több ország szakemberei is kidolgozták, egymástól viszonylag függetlenül. Nálunk Huszton van több mint 10 éve oktatója és képviselője a módszernek. Jó néhány könyv és videofilm mutatja be részletesen a módszer alkalmazását, melyeket papjainktól lehet kérni és rendelni magyar és ukrán nyelven is. Magyarországon 1986-ban alakult egy munkaközösség: Természetes Családtervezési Tanácsadók Munkaközössége, amelyben jelenleg kb. 40 tanácsadó, illetve tanácsadó-házaspár van, akik felkérésre szívesen tartanak előadást illetve tanfolyamot a tüneti hőmérőzéses módszer elsajátításáról.

A házassági válságokról

    Csanády Misi és Márti a Házas Hétvége mozgalom magyarországi alapítói közé tartoznak. Saját tapasztalatuk mellett (4 gyerek és 14 unoka) a számtalan házasság segítése kapcsán komoly ismeretre tettek szert a házastársi kapcsolatok terén. Ezért arra kértük okét, írjanak nekünk a házasság válságos időszakairól és a "túlélési" lehetőségekről. Ez utóbbiról szóló gondolataik, következő lapszámunkban olvashatók.

    Fiatalkorom óta izgat, foglalkoztat az a kérdés, mitől jó az egyik házasság, mitől rossz a másik. Mi kell ahhoz, hogy jó legyen, hol lehet elrontani. Igyekeztem a saját házasságomban az addigi tapasztalataimnak megfelelően először jó párt választani, majd mindent megtenni, hogy tényleg ne rontsam el. Persze ez nem igazán sikerült, de hála Istennek, a Házas Hétvége megújított minket.

    Azóta sokkal tudatosabban éljük a házasságunkat, és tényleg harmóniában élünk, a problémák rendezhetők nagyobb fájdalom, csalódás nélkül. Ennek már 23 éve. Azóta nagyon sok házasságot megismertünk belülről. Nekünk nagy fájdalmat jelent, amikor egy kedves, szeretetre méltó, arra vágyó pár kimondja, hogy nem akarnak tovább együtt élni, mert ..ezzel az emberrel nem lehet." Pedig volna megoldás kicsit korábban, talán egy lépéssel előbb.

    Sok olyan eszköz van, amivel el lehetne kerülni a válságot, illetve meg lehetne oldani. Ezekről szeretnénk egy kicsit mesélni, hátha van olyan pár, akinek segítünk vele.

    Az egyik az, ha ismerjük a házasság "történelmét". A házasságokban három fontos időszak van, amikor a válság valószínűsége sokkal nagyobb, mint máskor. Jó, ha tudunk ezekről, hogy egyrészt felkészüljünk, ne érjen váratlanul, másrészt, talán nem ijedünk meg annyira, ha tudjuk, hogy ez "természetes", és megpróbáljuk a felmerülő nehézségeket megoldani, nem "dobjuk be a törülközőt" azonnal. Az első kritikus időszak mindjárt

    AZ ELSŐ ÉV

    - már azok számára, akik tisztességgel kötöttek házasságot. Bizonyos ismeretség után megköttetik a házasság. Elkezdődik a közös élet. "Lakva ismerhető meg valaki" - tartja a közmondás. És valóban kiderül, hogy az a kedves, aranyos ember, akit megismertem, más, mint amilyennek én gondoltam. Talán így akart meghódítani, vagy kiderül, hogy a hétköznapokban az apró dolgokat másképp teszi, mint én.

    Például az egyik szeret korán kelni, a másik bagoly-típus: este szeret fennmaradni. Az egyik szeret szellőztetni, a másik fél a nyitott ablaktól, a huzattól. Van, aki szereti a változatosságot: a sokféle külső programot, a vendégeket, a mások meglátogatását - a másik inkább otthonülő, a nyugalmat, békét szereti. A rendről is nagyon különböző lehet a két ember felfogása. Az egyik szeretné, ha pontos napirendjük volna otthon is: kötött az étkezések stb. ideje, a másik a rugalmasság, a spontán megoldások híve, nem szereti a kötöttségeket. És ilyesmin nap mint nap össze lehet különbözni. Ez ugyan nevetségesnek tűnik, de a valóság az, hogy az ördög a részletekben van, és éppen az apróságok tesznek tönkre sok mindent. Egy év alatt kiderül mindez, rájönnek, hogy "Nem ilyen lovat akartam!" és elválnak.

    Akik ezen a ponton sikeresen túljutnak, azokban tudatosul, hogy nem olyan a párom, amilyet megálmodtam, de majd megnevelem - gondolják. És elindul a másik folyamatos kritizálása. megmagyarázva, hogy miért ügy helyes, ahogy én mondom. A másik ennek érdekes módon nem örül, azt éli meg. hogy nincsen vele megelégedve a társa. Egyre nagyobb az elkeseredése, ugyanakkor dac ébred benne. A HÁZASSÁG NEM NEVELŐINTÉZET. A kritika pedig öl. Pozitív kritika nincs, azt dicséretnek hívják. Azt jó gyakorolni, mielőtt teljesen tönkretesszük a. kapcsolatunkat is, a párunkat is.

    A folytonos kritika következménye az. hogy az ember nem érzi jól magát otthon, nincs is kedve hazamenni. Egyre fontosabb ember lesz a munkahelyén, és egyre többet marad bent. Ott értékelik a munkáját. Nélkülözhetetlen lesz a munkahelyén. Abban reménykedik, hogy a több pénz. amit keres, értékessé teszi a másik szemében, vagyis a családot is szolgálja ezzel. Így jutunk el lassan a körülbelül

    TIZEDIK ÉVIG,

    amelyik a következő válság-időszak. Mert próbáltuk nevelgetni egymást, de 10 ÉV ALATT KIDERÜL, HOGY A MÁSIK NEM VÁLTOZIK, hiába a "jó nevelésünk". És jön egy kiábrándultság.

    "Nem lehet vele együtt élni és nem is 'nevelhető, jobb, ha elválunk." Lehet, hogy a helyzet tényleg nehéz, de egy válás nem old meg semmit. Tönkremegy mindkét házasfél, szenved mindkettő eredeti családja (szülők, testvérek), de legjobban a gyerekek. Egy válás sebei a gyerekben élete végéig nyomot hagynak.

    Ha ezen is túljutunk, akkor van még egy kritikus életszakasz, amikor az addig rendben lévőnek látszó házasságok felbomlásának valószínűsége jelentősen megnő. Ezt a jelenséget röviden így nevezik:

    "KAPUZÁRÁSI PÁNIK"

    Ez nagyjából az emberek 50 éves korában jelentkezhet. A gondolat így alakul: Lassan vége az életnek, ez a házasság szomorú, netán unalmas, még egyszer szeretnék "boldog" lenni az életben. Ehhez partnert találni nem nagy dolog, pláne, ha addigra többnyire jól is keres, vagy gazdag is az illető. Az ár azonban itt is magas. Nem annyira tipikus, de okozhat gondot a változás időszaka, főleg az asszonyoknál. Az idegrendszer labilissá válhat, ami néha rémes dolgokat produkál. Láttunk példát arra, hogy előtte (és utána is) "normálisan" viselkedő személy ebben a 3-4 évben teljesen hisztériásán viselkedett, ismételten idegszanatóriumi kezelésre szorult. Ha számítunk rá, tudjuk, hogy átmeneti időről van szó, amit türelemmel el lehet viselni.

    Mindegyik kritikus időszakra, de a közte lévő évekre is igaz, hogy általában nem úgy kezdődik a válás, hogy elhatározza az egyik fél, hogy új partnert keres, hanem úgy, hogy nem érzi jól magát otthon. Nem tapasztalja meg, hogy szeretik, értékelik, elfogadják olyannak, amilyen. És könnyen akad ilyenkor olyan megértő munkatárs, aki meghallgatja, aki elfogadja. Jólesik elmondani a panaszokat, és ebből kialakulhat egy melegedő kapcsolat, ami már közel hozza a veszélyt.

    MIT TEGYÜNK hát most mi, akik szeretnénk, hogy a házasságunk jobb legyen, de legalábbis ne romoljon el? Arra számítani, hogy a mi házasságunk természetesen mindig jó lesz, nem érdemes, csak értékes idő múlik el. Dolgozni kell azon, hogy a kapcsolatunk jobb legyen. Hogy hogyan, erre a választ a következő számban olvashatjuk.