HÍREK

Egyházmegyei Hittanverseny - döntő

a hittanverseny résztvevői

Május 10-én, Munkácson került sor az idei hittanverseny döntőjére. Ez a hittanverseny már a 11. volt a sorban. Témája a liturgia, a szentségek, illetve a papság évéhez kapcsolódóan Vianney Szent János élete volt. A háromfordulós verseny szentmisével zárult, melyet Majnek Antal munkácsi megyéspüspök mutatott be a mintegy 100 jelenlévőnek a munkácsi székesegyházban.

Beszédsorozat Munkácson

Május 10. és 14. között a munkácsi székesegyházban ötnapos beszédsorozatot tartott Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész és Egri László orvos, diakónus. A konferencia témája az Atya, a Fiú, a Szentlélek, az Egyház és a szentségek voltak. Mottója: "Miért, kiért és meddig élek?" A záró szentmisén az idős és beteg hívek felvehették a betegek kenetét.

Kápolnamegáldás Beregszentmiklóson

Május 22-én Majnek Antal püspök a 16 órakor kezdődő szentmisében kápolnát áldott meg Beregszentmiklóson (Csinagyijevo) a Rákóczi-vár épületében. A szertartáson a munkácsi székesegyház gyermekkórusa énekelt

FELHÍVÁSOK

Az Élet menete Munkácson

Ökumenikus jellegű rendezvény: ima és az élet menete lesz június 1-jén Munkácson, melyet az élet védelmében rendeznek, valamint azért, hogy felhívják a figyelmet az abortusz tragédiájára. 9.30-kor imával kezdjük a programot, melyet minden felekezet a saját templomában végez. Majd 10.15-kor a városháza elől együtt indulunk Oroszvégre, a Filatova utcai női klinika elé. Ott közösen imádkozunk a meg nem született gyermekekért, majd elültetjük az "élet fáját". A program lezárásaként 11 órakor megszólalnak a templomok harangjai is. Legyünk ott minél többen!

Lisieux-i Szent Teréz ereklyéi Kárpátalján

Június elején Lembergből egyházmegyénkbe érkeznek Kis Szent Terét ereklyéi. Az ereklyék zarándoklatának útvonala a következő:
Június 3. 15.00 Rahó (4-én 9.00-kor indulás Rahóról Husztra).

Június 4. 11.00-15.00 Huszt, 17.00-jún. 6. 9.00-ig Munkács
Június 6. 9.00 indulás Munkácsról Ungvárra, 12.00 megérkezés az ungvári gk. székesegyházba, 17.00 processzió a római katolikus templomig.
Június 9. 9.00 átvitel Szerednyére, 10.00-16.00 Szerednye, 17.30. Frigyesfalva.
Június 10. 9.00 visszaindulás Lembergbe.

Papszentelés

Június 19-én, a 9.30-kor kezdődő szentmisében lesz az idei papszentelés Munkácson, egyházmegyénk székesegyházában. Ugyanebben a szentmisében Majnek Antal püspök ünnepélyesen bezárja a papok évét. Egyházmegyénk minden hívét szeretettel várjuk!

VIII . Egyházzenei Tábor

Szeretettel várjuk azoknak a 10-17 éves ifjaknak a jelentkezését, akik szívesen énekelnének a VIII. Egyházzenei Táborban. A karéneklésen kívül lesz kirándulás, verseny, játék, kézműves foglalkozás, és ami még belefér. Idei táborunk Karácsfalván lesz, Tiszaújlak mellett, június 30-július 4. között. A jelentkezési lapon (igényelhető Szvirida Jánosnál, 38-095-777-21-46) minden tudnivaló részletesen le van írva. Jelentkezési határidő: 2010. június 20. Várunk!
A szervezők nevében: T. Benkő Orsolya és Szvirida János

Lelkigyakorlatok

Lelkigyakorlat abortuszon átesett nők számára Újra lesz lelkigyakorlat abortuszon átesett nőknek "Ne félj, én nem ítéllek el!" címmel, magyar és ukrán nyelven. Az előző lelkigyakorlat nagyon szép élményt jelentett a résztvevőknek. Senki ne féljen eljönni - itt maximálisan megértő és szeretetteljes befogadásra talál! A jelentkezők adatait bizalmasan kezeljük.
Időpont: június vége. Egyéb részletek telefonon: 096- 7800-826 magyarul és 050-5344-323 ukránul. E-mail: turbota.ab@gmail.com
Azokat is várjuk, akik elveszítették a kisbabájukat, és ezt a veszteséget szeretnék feldolgozni.

Ferences Kisnővérek lelkigyakorlata

2010. július 10-14. között a miskolci ferences kisnővérek lelkigyakorlatot tartanak fiataloknak és felnőtteknek Ungváron, a Szent Gellért kollégiumban.
A meghívó és jelentkezési lap letölthető a Szent Márton Egyesület honlapján: www.szentmartonegyesulet.org

Roska Péter atya lelkigyakorlata

2010. július 16-18. között Roska Péter atya tart lelkigyakorlatot felnőtteknek a Szent Gellért kollégiumban.
Jelentkezés és információk a Szent Márton Egyesületnél (Munkácson Megyesi Katalinnál a 097-9602637-es, valamint Ungváron Váradi Natáliánál a 066-2166-268-as telefonszámokon.)

Zarándoklat

Zarándoklatot szervezünk Rómába augusztus 20-28. között Velence-Róma-Bécs útvonalon elsősorban fiataloknak, de jelentkezhetnek idősebbek is. Az odaúton Velencét, a visszaúton Bécset tekintjük meg. és információk a Szent Márton Egyesületnél (ld. fentebb).

A Munkácsi Szent István Líceum pótfelvételt hirdet

A Munkácsi Szent István Líceum felvételt hirdet a 2010- 2011-es tanévre. Jelentkezhetnek magyar tannyelvű általános iskolát végzett diákok a megye egész területéről.
A tanulmányi idő három év, amely alatt komoly tantárgyi felkészítésben és katolikus nevelésben részesítjük az itt tanulókat.
Intézményünkben emelt óraszámban és csoportbontásban tanítjuk az idegen nyelveket (angol, német) és a számítástechnikát (korszerűen felszerelt számítógépteremben). Fakultatívan tanulható a vallástörténet, művészettörténet és egyéb tantárgyak.
A jelentkezőknek írásbeli felvételi vizsgát kell tenniük magyar nyelvből és irodalomból, matematikából, valamint szóbeli vizsgát hitismeretből. A felvételt nyert nem helybeli diákok számára szálláslehetőséget biztosítunk egyházi intézményekben, melynek költségeihez szükség esetén az egyház is hozzájárul.
Jelentkezni lehet 2010. június 26-ig.
A felvételi vizsgák időpontja: 2010. június 26., 9:00 órai kezdettel (közép-európai idő).
A jelentkezéshez szükséges a helyi lelkipásztor zárt borítékban küldött ajánlólevele.
Címünk: 89600 Munkács, Nedeczey u. 20. Tel: (0-231)2-30-27
E-mail: info@katlic.mk.uz.ua, web: www.munkacs-katlic.org.ua

Pályázat jogosítvány megszerzéséhez

-A "Szent Márton Karitász" Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány kárpátaljai fiatalok részére pályázatot hirdet "B" kategóriás jogosítvány megszerzésének támogatására.
Minden fiatal pályázhat, aki megfelel az alábbi feltételeknek:
- 17-20 éves (2010. június 20-ig már betölti a 17. életévét, illetve 2010. június 20-ig még nem tölti be a 21. életévét) - szüksége van jogosítványra
- ki tudja fizetni a jogosítvány összegének 30%-át, (mivel a Szent Márton Karitász csak a 70%-át támogatja)
- római katolikus
- magyar nemzetiségű
- aktívan részt vesz az egyházközség életében: részt vesz a programokon, segítőkész, példamutató a magaviseletben és a vallásos életben
A pályázáshoz szükséges pályázati űrlap a www.caritastranscarpathia. com oldalról letölthető.
A kitöltött pályázati űrlapot és csatolmányait június 20-ig kell a következő postacímre elküldeni: 90202 Beregszász, Pf. 5.
Esetleges kérdéseit az osztondij@caritas-transcarpathia. com e-mail címen vagy a 097-368-8607-as telefonszámon tehetifel.
A pályázókat július 10-ig postán értesítjük a pályázati eredményükről.
A nyertes pályázóknak elszámolási kötelezettségük van:
2010. november 1-ig kötelesek felmutatni a megszerzett jogosítványt, ennek hiányában vissza kell téríteni az elnyert összeget.

SZENTEK ÉLETE

Hippói Szent Ágoston

"Magadnak teremtettél bennünket Istenünk,
és nyugtalan a mi szívünk,
amíg meg nem nyugszik Tebenned!"

Szent Ágoston édesanyjával

Aurelius Augustinus 354. november 13-án született Észak-Afrikában, egy numídiai kisvárosban, Tagastéban (a mai Algéria keleti részén). Anyja Szent Mónika, apja Patrícius, pogány állami hivatalnok volt, aki haláláig katechumen maradt, s csak közvetlenül a halála előtt keresztelkedett meg. A sötétbőrű fiúcska anyjától a lényét átitató könnyed lángelmét, apjától pedig szenvedélyes, súlyos és érzéki természetét örökölte.

Lángész és lángoló érzékek korán ébredtek benne. Első éveit Tagastéban töltötte, majd Madaurában egy grammatikus iskoláját látogatta, később, 371- ben Karthágóban vetette bele magát a szenvedélyes tanulásba-tanításba, hogy majdan rétor lehessen belőle. Cicerót olvasva felébredt benne a bölcsesség szeretete, majd kezébe került a Szentírás, de azt egyszerű stílusa miatt félretette.

Mint később írta: "Tudós gőgömnek nem tetszett benne a szerénység, viszont értelmem nem tudott behatolni mélységeibe."

Karthágóban vonzotta a színház, a társas élet, és belevetette magát a manicheizmusba is, mely szekta élesen elkülönítette a testet és a lelket. A test vétkei nem számítanak - vallották a manicheisták -, mert úgyis kiszabadul belőle a lélek, Isten alkotása. Bűnbánó önvallomásaiban Ágoston később azt írja: "Elmentem Karthágóba, hogy ostorozzanak a szenvedély tüzes vasvesszői…" E tüzes vasvesszők elől egy másik, állandóbb és tartósabb szenvedélyben talált menedéket, ugyanis nemsokára beleszeretett egy meg nem keresztelt, de keresztény kathekumen rabszolgalányba, akit meg kellett vennie, hogy ágyasává tehesse. Feleségül nem vehette, mert római törvény tiltotta, hogy szabad emberek felszabadított rabszolganőket vehessenek feleségül. Ágoston anyja, Szent Mónika tudott fia kapcsolatáról, s kétségbe ejtette, hogy fia bűnben él. Ágoston mégis húsz évig élt együtt élete társával, akitől egy fia, Deodatus született.

Ágoston anyja vallásosságát "dajkamesének" tartotta. A tanulásban és tanításban elért sikerei felfuvalkodottá tették. Tanítványai csodálták a képzett, mesteri szónokot. A hitetlenségben azonban Ágoston mégsem talált nyugalmat: a szíve mélyén élő nyugtalanság folyton hajszolta, anélkül, hogy észrevette volna benne Isten kezének működését. Értelme már elérte a megtérést, akarata még nem, amikor 383-ban Rómába ment, hogy rétoriskolát nyisson, majd Milánóba utazott egy jól fizetett tanári állás miatt. Ez lett Istenhez vezető útjának döntő állomása. Itt találkozott élete legnagyobb hatású keresztény egyéniségével, az elragadó szónoki képességű és kiemelkedő műveltségű Szent Ambrus püspökkel. Szent Mónika, aki fia után ment, egyrészt rávette, hogy szakítsa meg kapcsolatát Deodatus anyjával, másrészt felvette a kapcsolatot Milánó püspökével, és szelíd unszolására Ágoston elkezdte látogatni prédikációit. Szent Ambrus kifinomult nyelvezetét hallgatva akaratlanul is lelkébe hatolnak a hit igazságai. Sugallatra vette újra kezébe a Szentírást, s különösen Szent Pál levelei most már szíven érintették.

387 húsvétján megkeresztelkedett. Megtérése után elhatározta, hogy lemond rétori állásáról és visszatér Afrikába. A vele tartó édesanyja az úton meghalt. Ágoston kerek egy évig Rómában maradt, majd visszatért Karthágóba, onnan pedig Tagastéba. A szülői házban szervezte meg aszketikus kis közösségét. Életük három éven át elmélyült imádságból, aszkézisből, filozófiai és vallásos tárgyú beszélgetésekből állt. Ekkor írta meg Reguláját. Jelet várt Istentől, hogy hogyan folytassa életét. Olyan jelre azonban, amit kapott, nem számított.

391-ben a szülővárosához közeli Hippóban járt. A város öreg püspöke, Valerius, épp arra kérte híveit, hogy válasszanak ki valakit, aki alkalmas lenne, hogy segédkezzen, főleg a prédikálásban. A hívek közmegegyezéssel Ágostont választották. Valerius 395-ben püspökké szentelte Ágostont, majd nemsokára meghalt, s a hippói egyház vezetését Ágoston vette át. Vállalva bűnös múltját ekkor írta meg Vallomásait.

Isten előtt, Istent szólítva vall bennük életéről, lelkéről. A püspökké szentelés komoly fordulatot jelentett Ágoston életében.

Papjaival, diakónusaival és klerikusaival szigorú közösségi életet élt, utat mutatva, hogyan lehet a papságot és a szerzetességet egyesíteni. Az isteni kegyelem csodája, hogy a kemény lelkipásztori munka és közösségi élet mellett páratlan tudományos munkásságot is folytatott, áttekintve a keresztény gondolkodás egész problémavilágát. A Kegyelem Doktorának, illetve Aquinói Szent Tamással együtt az egyház egyik legnagyobb elméjének tartják, s a teológusok védőszentjeként tisztelik.

430. augusztus 28-án halt meg. Földi maradványai Szardínia szigetére kerültek, ahonnan később, 722-ben Paviába vitették.

Összeállította: Riskó Mariann

TALÁLKOZÓ

Kárpát-medencei Háló Találkozó Nagyváradon

2010. április 23-25. között sor került a III. Kárpát-medencei Háló Ifjúsági Találkozóra, melynek az idén az erdélyi Nagyvárad adott otthont. A találkozó célja egymás jobb megismerése, a csapatépítés szellemében, az egyházban való szorosabb együttműködés érdekében telt.

Nagyvárad

A háromnapos találkozón a Kárpát-medence kis keresztény közösségeinek fiataljai vettek részt Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről illetve Erdélyből.

Mottóként a következő Robert Baden Powell gondolat szolgált: "A boldogsághoz vezető igazi út az, ha másokat teszünk boldoggá".

Továbbá ez alatt a három nap alatt a résztvevőknek alkalmuk nyílt arra, hogy együtt elmélkedjenek a következőkön: Kapcsolataim Istennel, önmagammal, embertársaimmal, mely kiscsoportos beszélgetések során történt meg Orosz István görög katolikus atya előadását követően.

Erdélyi és kárpátaljai résztvevők

Lehetőség volt a város nevezetességeinek a megismerésére is egy városismereti vetélkedő keretein belül, mely során a kiscsoportoknak sorra be kellett járniuk a város látványosságait, hogy az ott elhangzott információk meghallgatása után válaszolni tudjanak a vetélkedő kérdéseire.

A vasárnapi szentmisével illetve egy közös ebéddel zárult az összejövetel, mely után mindenki hazaindult.

Végezetül azt a következtetést kell levonnunk, hogy az itt szerzett tapasztalatokat és élményeket meg kell osztanunk azokkal, akik ezen a találkozón nem vehettek részt, és folytatnunk kell azt az irányvonalat, hogy megmaradjunk keresztényeknek, magyaroknak, igaz embereknek.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

INTERJÚ

Új feladatok változatlan lendülettel

Beszélgetés Kacsó Andrással,
a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány kuratóriumi elnökével

Az ösztöndíjasok találkozóján

- Kedves elnök úr, milyen benyomások érték a találkozón? Hogyan látja a kárpátaljai egyetemisták, főiskolások helyzetét? (az egyházmegyei karitász ösztöndíjasainak március 20-ai találkozója, melyről előző számunkban olvashattak - a szerk.)

- Alapítványunk is támogatja az ösztöndíjprogramot, mely szerintünk hatékonyan járul hozzá a Kárpátalján élő magyar kultúrájú közösség jövőjének építéséhez. Mivel keresztény életre törekvő emberekről van szó, elsődleges célunk az volt, hogy megtudjuk, hogyan ismerhetjük meg Isten velünk kapcsolatos tervét, saját vágyainkat hogyan hangolhatjuk össze azzal. Nagy örömömre szolgált, hogy a jól szervezett program kapcsán igényes, értékorientált, életrevaló fiatal embereket ismerhettem meg, akik életében kiegyensúlyozottan vannak jelen az egyéni és közösségi célok, tervek.

- Hogyan került kapcsolatba Kárpátaljával?

- Ferences öregdiák vagyok. Sokáig annyit tudtam Kárpátaljáról, hogy keleten van, a nagy Szovjetunió része és állítólag magyarok is élnek ott. Esztergomban kurzustársam volt Papp Tihamér ferences szerzetes, ő hívta meg családunkat látogatóba. Ő vont bele a Kárpátalját támogató alapítványok munkájába, éppen akkor, amikor a második árvíz pusztított.

- Hogyan jöttek létre az alapítványok? Mi a fő tevékenységük?

- Amikor az első ferencesek Kárpátaljára kerültek, az itthoniak az ő anyagi támogatásukra hozták létre a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványt, mely azóta már az egész Munkácsi Egyházmegye szociális és kulturális tevékenységében nyújt segítséget. Később Majnek Antal püspök kérésére létrejött a Kárpátalja Hitéletéért Alapítvány is, mely elsősorban a helyi hitéletet támogatja. Jelenleg velem együtt öt kurátor képviseli a két alapítványt.

- Konkrétan miben tud segíteni a két alapítvány?

- A római katolikus egyház intézményeinek a működését támogatja: az óvodákat, kollégiumokat, a munkácsi katolikus líceumot és a helyi karitászszervezetek sokféle programját, amikkel a legjobban rászorulókat segítik.

- Melyek az alapítványok forrásai, kik az adakozóik, mekkora összegből gazdálkodnak?

- Az adakozók száma meglepően alacsony, 1500 fő alatt van. Ennek a fele az a "bibliai szegény asszony", akik maximum 10.000 Ft-ot adományoznak egy évben. Ezek többségében kispénzű, idős, nyugdíjas vagy nagycsaládos, bérből és fizetésből élő emberek, tehát olyanok, akikről azt hinné az ember, hogy ők maguk is támogatásra szorulnak. Ebben az a szép, hogy ők meglátják azt, hogy vannak náluk nehezebben élők, és azt a keveset, amijük van, megosztják a rászorulókkal.
Nagyon szép a hűségük, ahogyan éveken át, hónapról hónapra küldik csekken vagy átutalással a pénzadományokat.
A többi adakozó változó mértékben nyújt támogatást. Vannak köztük jómódúak is, körülbelül 100-150 személy, akik 100.000 Ft fölött adományoznak.
Ezek között volt olyan matematika professzor is, akik a Széchenyi-díjából küldött másfél millió forintot.
Az adakozók számunkra ugyanolyan fontosak, mint a támogatottak. Aki adakozik, annak lehetővé válik, hogy ezen keresztül kifejezze ember mivoltát. Aki adományt kap, annak pedig arra is kell gondolnia, hogy akitől kapta, talán nem él jobban, mint ő, csak most kiszorított egy kis pénzt, amit meg kell becsülni, jól kell vele gazdálkodni. A fentiek fényében tehát igyekszünk megbecsülni az adakozókat, igyekszünk megismerni személyesen is őket - évről évre szervezünk velük találkozót. Vigyázunk a pénzükre is, hogy valóban azok kapják meg, akinek szánták azt.

- Vannak-e új terveik, irányvonalaik a jövőben?

- Mivel alapítványaink bevétele 100%-ban adomány, ezért működésünk és a kárpátaljai intézmények léte kizárólag attól függ, jónak látják-e a Kárpátalján élő magyarok támogatását, adójuk 1%-át felajánlják-e számunkra.
Ehhez viszont fontos, hogy széles körben ismerjenek bennünket. Ennek érdekében mi is igyekszünk lépést tartani a kommunikációs eszközök fejlődésével.
Biztos vagyok benne, hogy ha ezt sikerrel tesszük, akkor megfelelő időben annyi támogatás fog rendelkezésre állni a rászorulók megsegítésére, amennyit a Gondviselés jónak lát.

Az alapítvány honlapja: www.ferences.hu

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

INTERJÚ

Beszélgetés Szabó Miklós Xavér ferences atyával

Előző számainkban már bemutattuk a jelenleg, illetve a régebben Kárpátalján szolgáló ferences atyákat. Most egy magyaroszági, jelenleg Jeruzsálemben tanuló ferences testvért kérdeztünk életútjáról rövid nagyszőlősi tartózkodása alatt.

Szabó Xavér ferences atya

- Kedves Xavér atya, elöljáróban mondana pár szót önmagáról?

- Szabó Miklós Xavér vagyok. Magyarországon, a Csongrád megyei Szentesen születtem, 1979. június 13-án.
Négy éve szenteltek pappá, jelenleg Jeruzsálemben egy posztgraduális képzésen veszek részt.

- Mikor találkozott először a ferencességgel, illetve mi volt az az esemény vagy mélyreható érzés, amely tényleges meghívásnak tekinthető?

- Másodikos gimnazista voltam, amikor Szent Ferenc életrajzait elolvastam és láttam a híres Napfivér, Holdnővér című filmet. Akkoriban egy karizmatikus imaközösségbe jártam, melynek néhány tagjában már megfogalmazódott, hogy papok vagy szerzetesek szeretnének lenni. Páran elhatároztuk, hogy elmegyünk Medjugorjéba, s így tettünk egy jó háromhetes kerékpáros zarándoklatot. Bennem Medjugorjéban ért meg a gondolat, hogy ferences szeretnék lenni.
Hazatérésünk után felvettem a kapcsolatot a szegedi és a szécsényi ferencesekkel, aztán nyaranta meglátogattam őket egyegy hétre, velük éltem, belülről akartam látni az életüket. Az érettségit követően pedig beléptem a rendbe.

- Miként alakult élete ezen meghatározó döntést követően?

- 1997-ben a pasaréti ferences rendházban töltöttem a jelöltséget, majd Szécsényben novícius voltam.
Ezután két évig a szegedi rendházban éltem. Ezek az évek jobbára teológiai tanulmányokból álltak; azt hiszem itt szerettem meg annyira a Szentírást és annak eredeti nyelveit, hogy arra gondoltam: ezt jó lenne még elmélyíteni. Ami ebből az időszakból élő módon megmaradt bennem, az a teológia, leginkább pedig a szentírástudomány szeretete.
Utána következett a gyakorlati év, majd két év teológia Pasaréten. Teológiai tanulmányaimat végül Szegeden fejeztem be. Később mint örökfogadalmast visszahelyeztek Pasarétre; itt, és Szentendrei Ferences Gimnáziumban a hitoktatást bízták rám.

- Már említette, hogy jelenleg Jeruzsálemben tanul. Hogy került a Szentföldre?

- Nekünk, ferenceseknek van Jeruzsálemben egy Szentírással foglalkozó intézetünk, egyetemünk.
A szentföldi kegyhelyek vezetése is a ferencesekre van bízva több mint 700 éve, így a testvéreket általában oda küldik elöljáróik továbbtanulás céljából. Az, hogy szívesen tanulom a Bibliával kapcsolatos dolgokat, találkozott az elöljárók szándékával, így kerültem Jeruzsálembe három éve. Az egyetemen biblikus tárgyakat tanulunk, mint óés újszövetségi szövegmagyarázat, régészet, s egyéb tárgyak (biblikus történelem, földrajz, keresztény és zsidó hermeneutika, korai zsidó és rabbinikus irodalom, Jeruzsálem és a Szentföld régészete, korai keresztény irodalom), amelyek segítik és megkönnyítik a Szentírás értelmezését.

- Milyen érzésekkel jött Kárpátaljára?

- Nagyon jó érzéssel érkeztem. 2001-ben volt egy gyakorlati évünk, mely keretében majd fél évet töltöttünk Kárpátalján, segédkezve az árvíz sújtotta falvakban. Az azt megelőző években nyaranta segítettünk a táboroztatásban, így nem ismeretlen számomra ez a vidék.

- Ha elöljárói kihelyeznék Kárpátaljára, igent mondana?

- Nagyon könnyen mondanék igent, és ezt a testvéreim is tudják. Szerintem mi, ferencesek gyöngyszemként tartjuk számon Kárpátalját!

Az interjút készítette:
Szűcs Izabella

LELKÜNK TÁPLÁLÉKA

Az élet védelmében

Abortuszreklám a brit tévében

Először fordul elő, hogy a brit televízió olyan reklámot sugároz, amely egy abortuszt kínáló szervezetet hirdet. A 30 másodperces szpotot május 24-én mutatták be a Channel 4 csatornán.

Az illetékes felügyelőbizottság azzal indokolta a reklám engedélyezését, hogy a szóban forgó Marie Stopes International nevű szervezet (amely egyébként évi 65 ezer abortuszt végez el csak Nagy-Britanniában) "népjóléti intézmény", amely szolgáltatásaival nem termel profitot.

Életvédő szervezetek és vallásos csoportok tiltakozásukat fejezték ki a reklám ellen. Groteszk dolog abortuszt hirdető szervezeteknek reklámidőt adni, mint mondjuk egy autókereskedő vagy mosóporgyártó cégnek - fogalmazott Michaela Aston a Life életvédő csoport részéről. Egy másik szervezet képviselője azt mondta: vizsgálják a szpot sugárzása megakadályozásának jogi lehetőségeit is.

(Magyar Kurír)

Mások mesélték

"Nemrégiben egy lány megkérdezte az unokahúgomat, nem tudja-e véletlenül, hol lehet jutányosan abortuszt végeztetni. Az unokahúgom azt mondta, nem, hisz ez nála szóba se jöhet, és bátorította a lányt, hogy szülje meg a gyereket. Azóta a gyerek megszületett, az egész család boldog! Hány és hány gyermeket lehetne megmenteni, ha sok nőnek lenne bátorsága, hogy az élet érdekében szóljon. A férfiakat ebben a témában ritkábban kérdezik meg.

A másik történet - úgy hallottam - az Egyesült Államokban történt. Egy állatvédő szervezet műszőrme ruházatból rendezett divatbemutatót, azért, hogy felszólítson az állati szőrmék viselése ellen. Hivatásos manökeneket hívtak meg. Hirtelen egy nő a kifutón termett és a csodálkozó publikumot arra kérte, hogy röviden hallgassák meg őt. Majd így folytatta: az itteni manökenek felének már volt abortusza. Mi a nagyobb baj: egy állatot, vagy egy gyermeket megölni? Majd a nő lement a pódiumról és eltűnt. Biztos vagyok abban, hogy az emberek ezt az élményt nem fogják elfelejteni!"


Árkos - az élet háza!
Anyaotthon Erdélyben

"Nagyobb szeretete senkinek nincs,
mint ki életét adja övéiért"
                       /Jézus Krisztus/

Ülünk az autóban, útban Árkos felé, én vezetek, és mellettem egy kedves, bájos lányanya ül, izzad a nyári melegben, áldott állapotban van, 3-4 hét múlva jön a baba. Jó ránézni, látni benne az érett kalászt, a gyermekét váró boldog asszonyt. Megyünk és beszélgetünk. Beszélgetünk egy kis moldvai faluról, hol anyja és lánytestvérei mellett megtanult imádkozni, dolgozni, hordani a nap hevét, hol az eső még eső volt, a napfény az napfény volt, és a kézfogás még őszinte tiszteletet takart.

Beszéltünk kapálásról, nyári munkákról, galuskakészítésről, egy álomról, mely elvitte őt kis falujából az anyaországba, világot látni, szerencsét próbálni. Feketén állt munkába, egy pékség volt, mely befogadta, hajnalban két órát gyalogolt a 8-10 órás műszak után hazafelé. Egy éjjel leütötték, megerőszakolták, ő sírva továbbment, dolgozott, újrakezdett, ott mindenkitől s mindentől távol, a nagyváros pusztaságában egyedül. Aztán rádöbbent, hogy az, mi másoknak egy jó hecc volt, az neki élete nagy feladata lesz.

Gyermeket vár! Rá kellett döbbennie, hogy csak dolgozni van joga, nem jár neki ebben a helyzetben sem a magyar államtól, sem a román államtól semmi támogatás. Ott van a nagyvárosban a semmi közepén a megfogant élettel a szíve alatt egy lány, és úgy érzi, hogy érte, gyermekéért senki nem nyújtja ki kezét. Egy paptestvérem irányította hozzám, én meg viszem Árkosra, hol kérésemre a Szent Ferenc Betegápoló nővérei első szóra befogadták őt.

Otthont adnak neki, társai lesznek a társa helyett, szülei a szülei helyett, segítenek, hogy a kisbaba a világra jöjjön, és mosolygó szeretet, létéhez szükséges meleg, gondoskodás fogadja őt. Szent Ferenc leányainak érték az élet, mely bárhogy is fogant, Isten ajándéka, megérdemli a gondviselő jóságot, törődést.

A romániai statisztikák szerint 1989-től több mint 10 millió abortusz volt, csak ebben az országban. Döbbenetes nagy szám. Sajnos Árkoson csak néhány gyereknek tudtunk otthont biztosítani, de én mégis határtalan boldogsággal emelem a magasba az élet zászlaját e parányi sziget fölött, mert itt, Székelyföld e tenyérnyi szögletében győzött a szeretet az önzés felett. Uram, Istenem, imádkozom nővéreimért, kitartást kérek nekik munkájukhoz, hisz nagyon sokan a saját gyermeküket sem fogadják be, ők meg szeretettel befogadják mások gyerekeit is. Arra kérlek, hogy adj erőt fiatal szívükbe, hogy újból és újból igent mondjanak az életre, szeretetre. Alázattal kérlek, küldj társakat nekik, olyan fiatal és érett nőket, kik a megfogant élet szolgálatára szentelik életük. Add, hogy Erdély az élet szentélye legyen.

(Böjte Csaba írása)

Mi pedig imádkozzunk: Add Urunk, hogy Kárpátalja is az élet szentélye legyen!
Az élet védelmében egyházmegyénkben a következő két programot szervezzük: június 1-jén Munkácson az Élet Menetét, június 24-27. között pedig lelkigyakorlatot abortuszon átesett nők számára. Mindkét programról a 12. oldalon olvashatunk bővebben. Mindenkit szeretettel várunk!

Az oldalt összeállította:
Popovicsné Palojtay Márta

CSALÁD, NEVELÉS

A szetet türelmes, jóságos

Montecuccoli, a hadvezér mondta egyszer, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Nos, gyermekünkhöz is három dolog kell: türelem, türelem és türelem. Mégpedig jóságos és szerető türelem, afféle, amelyel Jézus - három éven át - úgy véste, kalapálta ki Simonból, a halászmesterből Pétert, az apostolt, ahogy szobrászművész vési-kalapálja ki a márványtömbből a benne rejlő angyalt.

A türelem csak úgy "szerető és jóságos", hogy empatikus, azaz: beleérző. Hadd illusztráljam ezt néhány példával! Egykor egyik kislányomat azon kaptam rajta, hogy a virágágyás közepén egy kövér dáliabimbót gyömöszöl.

- Hát te mit csinálsz itt ? - csattantam rá.

- Segítek neki kinyílni! - hangzott az ijedt felelet.

Az empatikus szeretet beleéli magát a gyermek gondolkodásába, érzésvilágába, és ezt a szót hallja meg: segítek. Van ideje és türelme alkalomszerűen a virágzás csodájáról is mondani valamit.

- Fél év múlva bimbózó hóvirágok között találtam kislányomat, guggolva nézte a gyenge hajtásokat. Leguggoltam melléje. Kis ujjával rámutatott az egyikre, amelyik bontogatta fejecskéjén a szirmos főkötőt: - Ő már nyílik...

Az akarat fejlesztése Akaratereje fejlesztéséhez is szeretetünkre van szüksége.

Magukba roskadva tűnődnek, keseregnek a szülők, hogy egyszem fiuk miért hagyta ott már a harmadik főiskolát? Észrevesszük-e, ha növésben levő gyermekünk figyelme szétszórttá válik, mozgása lelassul, tétova lesz, mindenét széthagyja? Sok mindenbe belekezd, és semmit sem fejez be, se a leckéjét, se a játékát.

Ilyenkor két hibát követhetünk el. Vagy szüntelen acsarkodunk rá: szedd össze a holmid, tedd helyre a ruháidat, ne bámulj ki az ablakon, tanulj, és így tovább. Minél több a szó, annál kevésbé hallja meg. Vagy mindent mi csinálunk meg helyette, a rendet is, a leckét is.

Ha empatikus a szeretetünk, valahogy így segíthetjük át a lélektani holtponton: - Gyere, szedjük össze együtt a játékaidat!

- Nézzük meg ketten azt a számtanpéldát, amelyben elakadtál!

Eleinte hozzá kell segítenünk gyermekünket, hogy fejlődési idejének egy-egy nehezebb szakaszán átjusson a holtponton: amikor döntésképtelen, lebénult. Csak így tudja befejezni, amibe belekezdett. De ez a mankó is, mint minden mankó, arra való, hogy idő múltán ne legyen rá szükség.

Ez akkor is igaz, ha gyermekeink túlságosan aktívak. - Add már ide azt a seprőt, mert szétkened a szemetet a padlón! - riadozunk rá kislányunkra, aki készségesen segíteni akar. Vagy: - Ne nyúlj Sanyika a locsolóhoz, mindent összespriccelsz.

Mindkét esetben igazunk lehet. De hogyan tanulja meg az egyik a söprögetést, a másik a kert locsolását? Hiszen így is mondhatnánk: dolgozzunk együtt, jó? Vagy: egyikőtök locsoljon, másikotok seperjen, s majd én segítek, ha kell, vagy ha kéritek.

Ezzel a beleérző szeretettel tanítgathatjuk gyermekünket előbb a kitartó játékra (fejezze be, amibe belekezdett), majd a kitartó tanulásra - ami az ő munkája -, hogy később kitartóan tudjon dolgozni.

Már gyermekkorban belső reflexévé kell válnia a döntés-képességnek, mert ha felnő, szüntelen döntenie kell. (Ha rossz is egy-egy döntése, azt még ki lehet javítani, ám a béna, dönteni nem tudó, vagy nem merő életet aligha.) Nehezen hisszük el mi, fontoskodó, gyermekeinket mindentől féltő szülők, hogy ha szüntelenül mi döntünk helyette, éppen annyit ártunk, mintha mindig mindent ráhagyunk.

Gondoljunk a tékozló fiú atyjára, aki nem megy érte a disznók vályújához; de elébe fut a hazatérő fiúnak és beöleli az atyai házba.

A rendre- és játékra nevelés Türelmes szeretet szükséges a rendre- neveléshez is. Eva Petrik írja: amikor látta, hogy kicsi és nagyobbacska gyermekei az ő rendcsinálására számítva nem rakják helyükre játékaikat, ebéd előtt ötletesen a gyerekek székére helyezte azokat.

A gyermekek a játékaiktól nem ülhettek asztalhoz. Édesanyjuk türelemmel várt a levessel, míg minden játék a helyére került.

A rendre- és játékra nevelésnek is van "tízparancsolata":

1. Elsősorban a férj és feleség között kell harmóniának, belső rendnek lennie.

2. Mielőtt rendet követelünk gyermekünktől, nézzünk szét magunk körül (nézzünk bele fiókunkba, szekrényünkbe is).

3. Gyermekünknek legyen kis zuga, kuckója, de legalább egy nagyobbacska doboza, ahol vagy amelyben rendetlenkedhetik is.

4. Szoktassuk rá, hogy mielőtt új játékba kezd, azt, amivel előbb játszott, tegye vissza a helyére.

5. Ne vegyünk egyszerre sok játékot neki (karácsonyra, születésnapra).

6. Ha úgy találjuk, hogy a család több tagjától sok játékot kapott, egy részét tegyük félre. Az is az övé, majd megkapja, ha a régieket megunta, vagy elromlottak, tönkrementek.

7. Időnként cserélgessük a játékait (a kisgyermek annyira örül az újnak, hogy alig veszi észre egy-egy régi játéka eltűnését). Egy hónap múlva újra örül a régi játéknak. De tegyünk kivételt: ne cseréljük ki azt a mackóját vagy babáját, amit magával visz az ágyába.

8. Majdnem minden gyermeknek van nélkülözhetetlen játéka, olykor egy tépett szőrme-kutyus. Ezt tartsuk tiszteletben, mert biztonságérzést ad neki, védettséget és bátorságot.

9. Együtt játszás címén ne játsszuk el előle a játékait!

10. Ha nem találja füzetét, radírjait, ne kergessük pánikba, mert akkor még kevésbé találja meg. Egyszer-kétszer segítsünk neki, többször nem. Menjen csak nélküle az iskolába és tudja meg, sőt szokja meg, hogy rendetlenségének a világban is következményei lehetnek.

Gyökössy Endre

Szerkesztőbizottság:

Majnek Antal (elnök)
Pápai Zsuzsanna (főszerkesztő)
Popovicsné Palojtay Márta (szerkesztő)
Bunda Szabolcs (szerkesztő)
Riskó Marianna (rovatvezető)

Tördelőszerkesztő:
Popovics Pál

Internetes változat:
Bunda Szabolcs

Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.


E-mail cím:
mrkp.sajto[@]gmail.com

ELÉRHETŐSÉGEINK:




Postacím:
Ukrajna
89600 Munkács,
Mira u. 5.



Telefon: (+380)31-31-31-921




E-mail cím:
mrkp.sajto[@]gmail.com



Webmester:
info[@]ujhajtas.net.ua

E-MAIL NEKÜNK

név:


tárgy:


válaszcím:


üzenet (max. 600 karakter):