"Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk. Adj hálát érte,
hogy még együtt vagyunk. Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk,
legfőképpen azt, hogy összetartozunk."
Dúdolom magamban a Bojtorján együttes szívközeli dalát, miközben
kétségbeesve nézem a darabokra hullott közösségeket, a kettétört kapcsolatokat,
a civakodó családokat, az alakulás pillanatában széteső pártokat, a
magány, az elhagyatottság iszonyatos kígyójának terjeszkedését.
Miért vagyunk képtelenek az összetartozás boldogságára, ha egészséges
kapcsolat nélkül üresjárat az életünk? Miért "öljük meg" azt, aki örömünk
oka lehetne? Miért oltjuk el a gyertyát, ha egyszer világosságra áhítozunk?
Isten nem egy világ fölött elnéző magány, hanem a Szentháromságos
Egység. Mindannyian erre a töretlen egységre törekszünk, s ugyanakkor
széttört életek bizonyítják, mennyire gyönge cipőben jár ez az igyekezet.
***
Mindig csodálkoznak a jegyesek, ha az oktatás során kedvenc tárgyaik
felől kérdezősködöm... Kiderül ugyanis, hogy mindenki szeretne valami
"apróságot" belopni az eljövendő közös életbe. Az egyik elefántbébit cipel,
a másik Fradi-zászlót szorongat, a harmadik nem akar lemondani a gyermekkori
furulyáról, a negyedik egy békebeli vízipipát őriz.
Akkor döbbennek meg, amikor a féltett dolgok példájából az életükre -
közös boldogságukra - figyelmeztetem őket... Ha annyira fontos egy
"dolog", mennyivel fontosabb kell, hogy legyen a másik ember, akit szeretünk!
Ugye vigyázunk egy törékeny vázára?... Vajon tudjuk-e, hogy kapcsolataink
is törékenyek?... Mennyi energiát pazarolunk ajtók, ablakok, padlók,
függönyök és szőnyegek tisztántartására... Van-e ekkora energiánk egymásra,
hogy tisztán állhassunk a Másik színe elé?... Ugye nem sajnáljuk az
időt, ha fodrászhoz vagy kozmetikushoz kell mennünk, és a varrónő nyitvatartási
ideje is be van jegyezve a "kisokosba"...
Van-e időnk egymásra? Mennyit beszélgetünk azzal, akit állítólag szeretünk?
Ismerjük-e Őt egyáltalán, vagy csak megszoktuk, hogy körülöttünk
mozog?
A legjobb kapcsolat is unalmassá válik, ha ötletnélkülivé szikkad. Akit
szeretünk, arra van időnk, és ha időnk van, akkor ötletünk is támad.
Egy esküvői meghívón olvastam a következő könyörgést: "Uram, légy
előttünk és vezess, légy közöttünk és fogj kézen, légy fölöttünk és áldj
meg!"... A Valakihez való tartozás gyönyörűsége emberfölötti feladat. Isten
vezetésére, kézfogására és áldására van szükség ahhoz, hogy sikerüljön.
Tudom jól: Isten nem vállalhat "garanciát" két emberért, csak akkor segíthet,
ha engedjük Őt segíteni. De azt is tudom, hogy mióta az Isten "belemondta"
magát egy emberbe, azóta az égi segítség emberi segítséggé
"szelídült"... Ne félj! Nem vagy egyedül! Ez a bátorítás tisztán emberi és tisztán
jézusi. Sokkal kevesebb kapcsolat futna zátonyra, ha akadna egy félelmet
oldó közösség, amely odafigyel az életünkre. Nem kíváncsiságból,
nem erénycsőszként, hanem a barátság jogán adna biztatást személyes
jövőnkhöz.
A magányos ágat könnyű összetörni, de az egymáshoz kötött ágak erősek.
A közösség akkor teljesíti küldetését, ha segít abban, hogy megőrizd arcodat.
Enzsöl Ellák Szeretet-hittan c. könyvéből
KÖRLEVÉL
Majnek Antal püspök körlevele a hívekhez
Kedves Testvérek!
Mint ahogy arról valószínűleg
mindannyian értesültetek, január
12-én óriási földrengés rázta meg
Haitit. Az amúgy is szegény ország
szinte romba dőlt: eddig több mint
százezer halottról és több millió sebesült,
otthontalanná vált emberről
érkezett hír. Romokban hevernek a
templomok, iskolák, lakóházak,
nincs víz, élelmiszer és gyógyszer.
Szentatyánk, XVI. Benedek pápa
már a másnapi általános kihallgatáson
arra kért minden jószándékú
embert, adja jelét a konkrét
szolidaritásnak. A katolikus és más
felekezetű segélyszervezetek, a
nemzetközi szervezetek megtették
az első lépéseket. Szentatyánk
kérése azonban ránk is vonatkozik.
Ezért jövő vasárnapra, január
31-ére gyűjtést hirdetek egész egyházmegyénkben.
Ha nem is
vagyunk gazdagok, a mindenüket
elveszítő haiti embereknél mindenképpen
jobb helyzetben vagyunk.
Ezenkívül tapasztalatból tudjuk,
hogy legtöbbször nem a gazdagoktól
érkezik segítség, hiszen támogatóink
mindig is főleg a kispénzű
emberek adományaiból tudtak
segíteni bennünket. Viszonozzuk
mi is ezt most, amikor mások élete
került veszélybe!
A Haitin élő embereket az éhségen
és a járványokon kívül a hitetlenség
és a reménytelenség is fenyegeti.
Azt kérdezik: "Hol van az
Isten?" Tudjuk, hogy a tragédiáknak
nem a mindig szerető Isten,
hanem a mi bűneink az okai.
Segítsünk tehát bajba jutott testvéreinknek,
hogy visszakaphassák
reményüket, és a mi testvéri magatartásunkon
keresztül is megtapasztalják:
Isten van, velük van,
gondoskodik róluk.
Kérem, hogy az adományokat
minél előbb juttassátok el az egyházmegyei
karitászhoz. Ők gondoskodnak
arról, hogy az összegyűjtött
pénz minél hamarabb
megbízhatóan a rászorulókhoz
érkezzen.
Természetesen nem csak január
31-én, hanem folyamatosan is
fogadjuk az adományokat.
Isten fizesse meg mindenkinek
adományait és együttérzését!
+ Majnek Antal munkácsi megyéspüspök
Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha
tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad
olyan jócselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely
embertársam életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem,
vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé
nem fogok erre járni.
William Penn
"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy
bölcs szívhez jussunk." Zsolt 90, 12
Mindenható Istenem, köszönöm neked, hogy
kegyelmedből megengedted érnem ezt az új évet is.
Ez az új esztendő, amelybe átjuttattál, s ennek minden
napja új lehetőség és új alkalom számomra,
hogy életemmel neked szolgáljak, hogy szavaimmal,
tetteimmel rólad tegyek bizonyságot. Ezért a
zsoltárossal együtt én is fohászkodom hozzád:
taníts engem úgy számlálni napjaimat, hogy bölcs
szívhez jussak. Te nevelj engem a neked való engedelmességre,
te erősíts hitemben, te segíts, Istenem
úgy élni, hogy meglátsszon rajtam, hogy az én
Uramnak, Jézus Krisztusnak hű tanítványa vagyok.
Most, amikor előretekintek az új év napjaira, mint
még ismeretlen útra, ott van a szívemben a félelem,
a szorongás. Vajon mit hoz számomra az új esztendő,
vajon milyen terheket, nehézségeket kell majd
elhordoznom ebben az új évben?
De szívemnek aggodalmait alázatosan eléd viszem
Uram, és kérlek, Te adj szívembe erős bizodalmat és
reménységet. Te mindenkor velem vagy, és a Te akaratodon
kívül nem történhet semmi velem, ezért
nincs ok a félelemre, az aggodalomra. A Te gondviselő
szeretetedbe ajánlom hát szeretteim és a magam
életét. Mint a mi jó Pásztorunk, vezess és oltalmazz
minket. De kérlek, légy oltalmazója nemcsak szeretteimnek,
hanem egész anyaszentegyházunknak és
népünknek is. Kérlek, Uram, Igéd világossága által
mutasd előttünk az utat, most, ebben az új esztendőben
is. Ámen.
Köszönjük, Urunk,
hogy nincsenek
szürke hétköznapjaink.
Csak ajándék időnk van,
amely újabb és újabb lehetőséget
kínál arra,
hogy Szentlelked által
átéljük szeretetedet
és megosszuk örömünket
testvéreinkkel.
Simon András
Krisztus, aki mindig régi és mindig új, ma is
Elsőszülöttje és Feje az emberiségnek.
Teilhard de Chardin
Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted...
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben
azt tegyem, amit Te akarsz.
Michel Quist
Ha elhozzuk Istent az új évbe, nem lesz
abban egyetlen zugnyi üres hely.
Alois Wurm
Azt gondoltad, hogy nem is sejtek semmit?
Mikor mindenki s minden oly távolinak tűnt,
mikor a kimerültség győzött rajtam éppen
s felettem a gondok sötét felhői gyűltek;
Az ablakon át halk szellő suhant be s gyöngéden
simogatta az arcomat. Te küldted.
Dom Hélder Camara, "szegények érseke"(Brazília)
A Kórházmisszió és a Mikulás
2009. márciusában, a "Kezünkben a Jövő Alapítvány"
közreműködésével a Megyei Gyermekkórházban
elkezdtük a kórházmissziót. A misszióban a Munkácsi
Szent István Líceum és a Munkácsi Tanítóképző önkéntes
diákjai vesznek részt három fiatal önkéntes vezetése
alatt. Hetente egy alkalommal meglátogatjuk a beteg
gyerekeket, játszunk velük, rajzolunk, mesélünk...
Hogy valamivel könnyebbé tegyük számukra az ottlétet,
eldöntöttük, hogy szervezünk egy Mikulásprogramot.
Ezért a székesegyházban gyűjtést hirdettünk.
Hála Istennek, a hívek bőségesen adakoztak - sok
játékot, ruhát sikerült összegyűjteni. December 17-én
délután elindultunk a gyerekkórházba, ahol már türelmetlenül
várták a gyerekek a Mikulást. Négy osztályra
látogatott el a Mikulás: a belgyógyászatra, az idegosztályra,
az onkológiára és a pulmonológiára. Közel 130
gyerek kapott ajándékot. Örömmel énekeltek, verseltek
a Mikulásnak. Ezúttal is köszönjük Timkova Lidia
domonkos nővérnek és tanítványainak a segítségét,
akik énekeikkel emelték az ünnepi hangulatot.
December 22-én meglátogattuk a tiszakeresztúri gyerekotthon
lakóit is, ahova ruhát és játékokat vittünk.
December 28-án a Szolyván található Megyei
Gyerekotthonba látogattunk el. Itt születésüktől 3 éves
korukig nevelik a gyerekeket. Nagyon megható volt
látni, hogy az apró gyerekek mennyire várják a szüleiket.
Minden látogatóban az anyukát látják. Nehéz szívvel
búcsúztunk, és elhatároztuk, hogy ha tehetjük, még
jövünk.
Minden gyerek nevében köszönjük a híveknek, minden
kedves adományozónak, aki segítséget nyújtott.
Isten fizessen meg nekik jóságukért!
Tisztelettel és imával: az önkéntesek
Szent Miklós Császlócon járt
A császlóci fiatalok egy régi, szép hagyományt élesztettek
újra december első szombatján.
December 5-e enyhe téli estéjén Császlócon a Mikulás
csengője zengte be a kis falu utcáit. A Mikulást elkísérték
segédei is: a krampuszok, a manók, az angyalka és a
jótündér is. Császlóc csemetéi örömmel fogadták őket
és ajándékért cserébe szépen verseltek, imádkoztak és
énekeltek. Persze akadt egy-két rossz gyerek is, akik
megkapták a megérdemelt virgácsot.
Másnap, a vasárnapi szentmise után a hittanosok
Szent Miklós napi megemlékezést tartottak. A kiscsoportosok
versekkel és énekekkel készültek, a nagycsoportosok
pedig Miklós püspök legendáját adták elő.
Végül a harminc hittanos együtt mondta el a következő
imát: "Szent Miklós! Köszönjük, hogy úgy szeretted a
gyerekeket! Segíts, hogy mi is tudjunk örömöt szerezni
másoknak. Amen."
A gyerekek és fiatalok egyaránt jól érezték magukat
Mikulás varázslatos estéjén. A tanulás és a gyakorlatok
során megismerkedhettek egy szentéletű és segítőkész
ember példaértékű életével.
Mihalovicsné Tóth Krisztina hitoktató Császlóc
Ministránsavatás Rahó-Zipserei-ban
Bensőséges eseményre került sor a karácsonyi ünnepek
előtt Rahón, a zipserei-i római katolikus kistemplomban.
Mikulyák László plébános három
fiúgyermeket avatott ministránssá az ünnepi
szentmise keretében, akik egy hónappal előtte
lettek elsőáldozók. A jelöltek először ígéretet
tettek, hogy hűségesen fogják szolgálni az oltárt,
majd pedig az idősebb ministránsok segítettek
felölteni a László atya által megáldott ministránsruhát.
Ilyen ünnepélyes esemény első alkalommal történt a
városban. A ministránsok nagy örömmel várják a szentmiséket,
hogy szolgáljanak az Úr oltára mellett.
A hívek, különösen a gyerekek, a szülők és a nagyszülők
hálásak László atyának a megható ünnepségért és
fáradhatatlan munkájáért.
Nyejzsmák Emma, az egyik nagymama
Karácsony örömhírét hoztuk nektek
A rahói és técsői plébániák ajándékcseréje karácsonykor
2010. január 3-án a rahói és zipserei-
i ifjúsági csoport László atya és
Sándor diakónus vezetésével részt
vett egy jutalomkiránduláson, melynek
keretében két egyházközöségben,
Técsőn és Visken, előadták betlehemi
pásztorjátékukat.
Első megállási pontunk Técső
volt, ahol először ifjúsági szentmisén
vettünk részt, utána pedig előadtuk
a kis Jézus születésének a
történetét. A második állomás Visk
volt, ahol a templomban szintén
eljátszottuk ezt a színdarabot. Mind
a két helyen szeretettel fogadtak,
nagy tapssal és köszönettel jutalmaztak
minket, sőt Técsőn még
ajándékot is kaptunk.
Ezzel a pásztorjátékkal szerettük
volna feleleveníteni az emberek
tudatában azt, hogy a kis Jézus minden
évben újból és újból megszületik
a világra, persze most már nem a
betlehemi istállóban, hanem a mi
szívünkben, és ezáltal szeretetet és
békét hoz az emberek szívébe és az
életükbe.
Az előadások után rövid sajáni
séta következett, ahol lezajlott a fiúk
és lányok közti hógolyó-csata. Majd
az egyik técsői étteremben közös
ebéden vettünk részt, és ezzel elindultunk
hazafelé. Ez az út énekekkel
és vigadozásban telt.
A csoport nevében szeretnénk
kifejezni köszönetünket Mikulyák
László atyának, aki megszervezte
számunkra ezt az élményekben gazdag
kirándulást.
Ugyanezen a napon a técsői egyházközség
ifjúsági énekkara karácsonyi
koncertet tartott Rahón és
Kőrösmezőn Rácz István atya vezetésével.
Melnicsuk Veronika Rahó
20 éves jubileum Bustyaházán
2009. december 19-én ünnepelte a bustyaházi egyházközség
a templom újramegáldásának 20. évfordulóját.
Alig három hónappal azután, hogy az egyházközség
visszakapta a templomot, a hívek ügyességének és lelkes
összefogásának eredményeként már be is fejeződött
annak felújítása. 1989. december 17-én áldotta meg
a felújított templomot Csáti József vikárius megbízásából
Barsi Balázs ferences atya, akit Majnek Antal akkori
ferences plébános hívott meg az ünnepre.
Most, húsz év elteltével ünnepi szentmisére gyűltek
össze a hívek, hogy megemlékezzenek erről az örömteli
eseményről. Az ünnepi szentmisére Majnek Antal
püspököt, egykori plébánosukat hívták meg, aki nagy
örömmel fogadta el a lehetőséget, hogy együtt ünnepeljen
velük. A szentmisét Szulincsák Sándorral, a bustyaháziak
jelenlegi lelkipásztorával és Rácz István técsői
plébániai kormányzóval együtt mutatta be.
Pápai Zsuzsanna
Élő betlehem Nagyszőlősön
"Mert lám, a kisded Jézus sokak
szívében egészen feledésbe merült;
most ellenben Isten kegyelméből
szolgájának, Szent Ferencnek segítségével
megint életre támadt, és
kitörölhetetlenül mélyen belevésődött
az emberek emlékezetébe. Az
ünnepi virrasztás végeztével ki-ki
örvendezve tért vissza otthonába."
(Celanoi Tamás 1. életrajz XXX.
fejezet - A jászolról, melyet az Úr
születésnapján állíttatott)
Szent Ferenc Atyánk grecciói karácsonya
jutott eszembe idén az éjféli
szentmise után, amikor híveinkkel
együtt imádkozva és énekelve
kimentünk az udvaron felállított
betlehemhez.
Még nyár végén megkeresett egy
fiatal vállalkozó és elmondta tervét:
karácsonyra egy nagy betlehemet
szeretne felállítani templomunk
udvarán, minden költségét ő állja.
Pár nappal karácsony előtt "megérkezett"
az udvarra maga a "betlehemi
istálló", 24-én délután pedig a
faragott Mária- és József-szobor,
illetve az élő szamár és a báránykák.
A faragott Kisded a tervek szerint
majd jövőre készül el. A betlehem
január 10-éig volt a templom udvarán.
Minden nap kora reggeltől késő
estig több százan látogatták meg.
A másik betlehemet a kolostortemplomban
a Ferences Mária
Misszionárius Nővérek állították fel.
Különlegessége abban rejlik, hogy a
bábok - melyek különböző népviseletekbe
vannak öltöztetve - végtelenített
futószalagon mozognak a betlehemi
jászol előtt. Ez a betlehem
nem csak látványos, hanem az egyetemes
üdvösséget is kifejezi számunkra.
Február 2-ig látható, naponta
du. 3 és 5 óra között, de lehet
időpontot is egyeztetni.
Lengyel Donát OFM
Szentesti misztériumjáték Szürtében és Tégláson
December 24-én este a szentmise
után megelevenedett a betlehemi
történet a szürtei illetve a téglási
római katolikus templomok udvarán.
Fiatalok készültek karácsonyi
meglepetéssel a két egyházközség
hívei számára. A kis közösség tagjai
együtt szerezték be az előadás kellékeit,
maguk építették meg mindkét
helyszínen a betlehemi istállót is.
Az evangéliumi cselekmény alapján
szerkesztett előadás az angyali
üdvözlet jelenetével kezdődött, és
Mária Erzsébetnél tett látogatásával
folytatódott. Helyt kapott benne a
Szent Család szálláskeresése, a
mezőn tűz mellett tanyázó pásztoroknak
megjelenő angyalok, a pásztorok
köszöntése, s végül a napkeleti
bölcsek hódolata a kis Jézus előtt.
Az előadás kerettörténete szerint
egy kisgyermek kérdezi meg a felnőtteket
arról, mi is történt akkor
régen Betlehemben. Válaszként
lejátszódnak előtte a Bibliából
ismert események. A narrátor összekötő
szövegét párbeszédek, szólóénekek,
váltakozó helyszínek tették
mozgalmassá. A játékban elhangzó
népénekekbe belekapcsolódtak a
hívek is, igazi karácsonyi hangulatot
varázsolva a közös énekléssel.
Bízzunk benne, hogy maradandó
élménnyel lett gazdagabb szereplő
és néző egyaránt, hiszen a fáklyákkal
kivilágított élő betlehem látványa
már önmagában is valóságosabbá
tette, közelebb hozta hozzánk a
Születés misztériumát.
Dorgay Nagy Angelika
INTÉZMÉNYEINK
Nagyberezna - Az első katolikus gyermekotthon jubileuma
2009. december 13-án ünnepséget
tartottak a nagybereznai Gábriel
Arkangyalról nevezett gyermekotthonban.
Megalapításának 10. évfordulója
alkalmából hívták össze barátaikat
és támogatóikat, hogy megosszák
velük az elmúlt tíz év történetét,
és együtt örüljenek annak,
hogy annyi gyermek lelt menedékre
az otthon falai között.
A nagybereznai gyermekotthon
Kárpátalja első családi típusú gyermekotthona.
Létrehozói Majnek
Antal püspök és a ferencrendi
Anasztázia nővér voltak. A püspök
atya azóta is szívén viseli az elhagyott
gyermekek sorsát, amit az egyházmegyénkben
azóta alapított
katolikus gyermekotthonok száma
is mutat, Anasztázia nővér és rendtársai
pedig a helyi kórházban gondoskodtak
az elhagyott gyermekekről,
amennyire lehetőségükből telt.
Sokkal többet tudtak tenni azonban
értük, miután megalakult a gyermekotthon.
Anasztázia nővér egészen
Szlovákiába való visszatéréséig
az otthon lelki vezetője volt, aki
sokat tett a gyermekekért. Az otthon
nevelőszülője és vezetője 2000-től
fogva Revaj Natália, aki a helyi karitász
vezetője is.
Az ünnepségen a gyermekek
olvasták fel az otthon történetét,
melyről képes tablót is készítettek. A
már útjukra bocsátott gyermekek is
eljöttek az ünnepségre.
1999. december 6-án nyitották
meg hivatalosan a gyermekotthont.
Az első gondozott, Karolina 1999.
augusztus 3-án született; szülei otthagyták
a kórházban. Az évek alatt
sorban érkezett a többi gyermek is.
Volt, aki nyárra került oda, mert szülei
nem vitték haza tanév végén az
internátusból. A gyermekeket megkeresztelték,
a nagyobbak saját elhatározásukból
kérték a keresztséget,
elsőáldozáshoz járultak. A gyerekek
iskolába jártak, majd középiskolában,
főiskolán, esetleg egyetemen is
folytatták tanulmányaikat. Az egyik
fiú katonai szolgálatát tölti - sorban
írja haza leveleit, amit a kisebbek
nagyon várnak. Az egyik kisfiú öt és
fél évesen került a gyermekotthonba,
értelmi fogyatékosan, ülni sem
tudott. Kezelések és a szerető gondoskodás
eredményeképpen lassan
megtanult ülni, járni; értelmesebbé
vált, otthon már tanítani is lehetett.
Ma már önállóvá vált, követi a beszélgetéseket,
megjegyzi a telefonszámokat,
autórendszámokat, pedig
nem tud írni és olvasni. Az első gondozott,
Karolina tíz éves, ötödikes.
Jól tanul, egyik legjobb tanuló az
osztályban, hegedül, táncol, szépen
fest.
Az azóta létrejött hét gyermekotthon
szintén az elhagyott gyermekek
kibontakozásáért, egészséges fejlődéséért
jött létre. Az elmúlt tíz év
alatt több mint félszáz - most nevelődő
vagy már útjára bocsátott - gyermek
talált otthonra, családra, szülőkre
ezekben az intézményekben.
Pápai Zsuzsanna
HAZAI HÍREK
Ökumenikus imahét
Január 19-22. között került sor Munkácson az ökumenikus
imahét kapcsán a felekezetek közös imaóráira.
Kedden a református, szerdán a görög katolikus,
csütörtökön a római katolikus templomban, pénteken
pedig a református roma gyülekezet kápolnájában
voltak az imaalkalmak. A csütörtöki imán Majnek
Antal püspök minden jelenlévő nevében köszöntötte
Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspököt,
aki a közelmúltban töltötte be 85. életévét.
2009. december 25-én ünnepelte az őrdarmai
(Sztorozsnyica) katolikus közösség 20. évfordulóját
annak, hogy visszakapták templomukat. Az ünnepi
szentmisét Majnek Antal püspök tartotta. Ezt követően
az őrdarmai gyerekek pásztorjátékot adtak elő, melyet
Poszipanka Erzsébet, a szerednyei családi típusú gyermekotthon
anyukája tanított be.
2010. január 14-17. között Ráton tartotta lelkigyakorlatát
a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat. A lelkigyakorlatot
Fazekas György váci egyházmegyés pap vezette alkoholizmusban szenvedők és családtagjaik
számára, ami a résztvevők szerint is nagyon jól sikerült.
A következő lelkigyakorlat 2010. április 22-25-én
lesz. Szeretettel várjuk az érintettek és hozzátartozóik
jelentkezését. Jelentkezni Miskolci László karitász-ügyintézőnél
lehet a 0-98-903-8193-as telefonszámon.
FELHÍVÁSOK
Lelkigyakorlat fiataloknak
Nagyböjti lelkigyakorlatot szervezünk 16-35 év közötti
fiataloknak február 26-28. között Bustyaházán. A lelkigyakorlat
papi vezetője Pogány István atya lesz.
Jelentkezni február 19-ig lehet.
Zarándoklat
Az Egyházmegyei Szervezőiroda zarándoklatot szervez
Rómába március 5-12. között Ungvár-Velence-
Assisi-Róma-Bécs-Ungvár útvonalon. A zarándoklat
ára 290 euró, mely magába foglalja az útiköltséget, a
szállásköltséget, a római reggeliket, a velencei és a
római tömegközlekedési bérleteket/jegyeket és az idegenforgalmi
adót.
Jelentkezni Megyesi Lászlónál (0979602638) vagy
Katalinnál (0979602637) illetve Váradi Natáliánál (066-
2166268) lehet. Jelentkezési feltételek: az útlevél első
oldalának és az érvényes schengeni vízumnak a másolata,
valamit 100 euró előleg leadása.
Katolikus rádióadások
Kárpátalján az ungvári rádió csütörtökönként 18.30-
19.00 között félórás magyar műsort sugároz, melyből 12
percet a katolikus adás tesz ki. A műsort a 69,8 MHz-es
frekvencián hallgathatjuk.
A magyarországi katolikus rádiók adásait itt hallgathatjuk:
Szent István Rádió (egri katolikus rádió) 91,8 MHz,
interneten: www.szentistvanradio.hu
Magyar Katolik us Rádió: interneten: www.katolikusradio.
hu
Mária Rádió: interneten: www.mariaradio.hu
Az egri rádió fogható nálunk leginkább. Állandó
műsoraikból közlünk rövid ismertetést:
Szentmise: hétköznap 7.00. vasárnap 10.00
Nap imája: 5.04, 7.50, 8.30, 11.55
A nap szentje: 7.35, 12.30, 15.05
Evangéliumok, Szólj Uram!: 7.45, 12.15
Egyházi hírek: 12.05, 17.45
Vatikáni Rádió: 5.10, 6.30, 11.30, 11.30, 18.30, 23.05
Az irgalmasság órája: péntek 15.00
Templomok és történetek: kedd 15.15, vasárnap 19.05
Püspökkenyér: csütörtök 15.15, vasárnap 9.35
Hitvalló: hétköznap 15.30
Rózsafüzér: 18.00
Közelkép: 18.35
Mustármag: kedd 19.10, csütörtök 11.05
A lélek szava: 10.45, 19.50, 22.50
Egyházfórum: kedd 20.10, vasárnap 22.10
Katedrális: csütörtök 20.10, péntek 21.10
A lélek vonalán: hétfő 21.05
Ökumené - testvéregyházak félórája: szombat 15.30, vasárnap 9.05
Daloljatok az Úrnak: szombat 17.45
Könyvek könyve: szombat 19.15
Krisztuskereszt az erdőn: szombat 21.10, vasárnap
15.05 - minden második héten
Szerzetesek félórája: vasárnap 8.30
Feltámadt Krisztus, Boldogságunk!: csütörtök 21.05
Érdekességek a világegyházból
Szokatlan záróvizsga Betlehemben
Rendhagyó módon fejezte be egyetemi tanulmányait
a betlehemi katolikus egyetemen a 21 éves gázai
Berlanthy Azzam.
Az izraeli hadsereg októberben, hat héttel záróvizsgája
előtt kitoloncolta őt Betlehemből azzal az indoklással,
hogy a palesztin fennhatóság alatt álló területen
való tartózkodáshoz izraeli engedély szükséges, amivel
a lány nem rendelkezik.
A betlehemi katolikus egyetem vezetése vatikáni diplomaták
és izraeli emberi jogi szervezetek segítségével
mindent elkövetett, hogy ismét beengedjék Betlehembe
a diplomája megszerzése előtt álló diáklányt. Miután ez
nem sikerült, engedélyt adtak neki a távvizsgázásra,
amelyet Berlanthy Azzam sikerrel teljesített, és megkapta
tanári diplomáját. A diplomaosztó ünnepség a gázai
Szent Család-plébánián volt, az apostoli nuncius és az
egyetem rektorhelyettese jelenlétében.
Magyar Kurír
Japán vértanúk: Miki Szent Pál és társai
Ünnepük: február 6.
+ Nagasaki, 1597. február 5.
Japánban Xavéri Szent Ferenc
kezdte meg a hittérítést. 1587-ben
már mintegy 250 ezer katolikus élt
Japánban Nagasaki központtal.
Ekkor az ország ura, aki korábban
elnéző volt a keresztényekkel szemben,
kiutasította a jezsuitákat az
országból. A többség azonban ott
maradt és titokban folytatta a térítést.
1593-ban ferencesek érkeztek
Japánba. A tiltás ellenére nyíltan
hirdették az evangéliumot, sőt két
konventet és kórházakat is alapítottak.
A sógun 1596 decemberében
elfogatta a ferenceseket, s velük
együtt három jezsuitát és tizenöt
japán hívőt, akik a ferences harmadrend
tagjai voltak. Megkínozták és
kereszt általi halálra ítélték őket.
Levágták a bal fülüket és körülhurcolták
őket Meakóban, hogy a nép
csúfolhassa a keresztényeket. Ezután
elindították őket Nagasaki felé. Az
egyhónapos út nagy részét gyalog
tették meg. Az uralkodó szándéka
az volt, hogy amerre csak a menet
elhalad, elrettentse a keresztényeket
a hitüktől. Ám ennek éppen az ellenkezője
történt: a vértanúságra kiválasztottak
mindenütt erőt öntöttek a
hívekbe, azok pedig, ahogy csak
lehetett, szolgálatukra voltak. E szolgáló
keresztények közül ketten csatlakoztak
is a rabokhoz, hogy mindig
mellettük lehessenek Az őrség
parancsnoka először elcsodálkozott
a bátorságukon, s mivel semmi áron
nem tágítottak, a halálraítéltek közé
sorolta őket.
Február 5-én Nagasakiban, a kikötő
előtti dombon az egész városnak
szánt látványosság volt a kivégzés.
Az áldozatokat keresztre kötözték,
ők pedig a Te Deumot énekelve
készültek a halálra, majd a keresztről
buzdították a hívőket. A vértanúk
között lévő gyermekek a Laudate
pueri Dominum (Dicsérjétek
gyermekek az Urat) kezdetű zsoltárt
énekelték. Életüket két-két katona
lándzsája oltotta ki, keresztben szúrták
át mindegyikük szívét.
A vértanúk közül hatan spanyol
származású ferencesek voltak. A
három japán származású jezsuitáról
a következőket tudjuk:
Kisai Jakab 1533-ban született
pogány szülőktől. Tizenhat éves
koráig egy bonc (buddhista pap)
nevelte. Később megkeresztelkedett.
Osakában jelentkezett a jezsuitáknál,
akik fölvették, és hitoktatással
bízták meg. A kivégzés előtti
éjszakán a velük lévő jezsuita páter
kezébe tette le szerzetesi fogadalmát.
Miki Pál Kiotóban született 1556-
ban. Öt éves korában keresztelték
meg, s húsz évesen vették fel a jezsuita
rendbe. Amikor tanítani kezdett,
nagy hatása volt, mert jól ismerte a
buddhizmust, és tudott vitatkozni a
boncokkal is. Ogantino helyettes
tartományfőnököt elkísérte prédikáló
útjaira, s nem sokkal később ő
maga lett Japán leghíresebb szónoka.
1596. december 26-án tartóztatták
le két novíciustársával, Kisai
Jakabbal és Szoan Jánossal együtt.
Még a kereszten is térített! Az egész
vértanú-csoportot róla szokták elnevezni.
Gotói Szoan János 1578-ban született
keresztény családban. 15 évesen
kérte fölvételét a jezsuiták közé.
Miki Pállal és Kisai Jakabbal kezdte
meg a novíciátust.
A többi tizenhét vértanú japán
volt, a ferenceseket segítették különböző
szolgálatokkal. Voltak köztük
hitoktatók, tolmácsok, s egy-egy
orvos, építész, betegápoló is.
Szakkakibara Joachim Osakában
született 1557-ben. Keresztény nőt
vett feleségül, s mielőtt megkeresztelkedett
volna, már a ferencesek
kórházának gondnoka volt. A kereszténység
felvétele után közös megegyezéssel
elhagyta a feleségét, és
belépett a ferences harmadrendbe,
hogy egészen a térítés munkájának
szentelhesse magát.
A vértanúk között gyerekek is voltak:
a 11 éves Lajos, a 15 éves Tamás
(aki édesapjával együtt lett vértanú),
és a 13 éves Antal.
Miki Pál és társai lettek Távol-
Kelet első kanonizált szentjei 1862-
ben.
A szemtanúk jóvoltából ránk
maradt a vértanúk néhány mondata:
Nagasaki felé vivő útjukon odasiettek
a rabokhoz a tizenhárom éves
Antal szülei. Joggal lehetett volna
várni, hogy a gyermek életéért kezdenek
könyörögni, de ellenkezőleg,
a vértanúságra buzdították gyermeküket.
Antal pedig így válaszolt:
"Bízom abban, hogy Isten megadja a
bátorságot, és győztesen kerülök ki
ebből a küzdelemből. Kár is lenne a
fáradságért, ha vissza akarnátok tartani!"
Akkor az egyik katona hízelegni
kezdett neki, hogy tagadja meg a
hitét, és ő híres lovagot nevel belőle.
Erre a gyermek így válaszolt:
"Őrültség lenne a vértanúság dicsőségét
földi javakért elcserélni!"
Mikor a keresztre kötözték, arra
kérte lelkiatyját, hogy kezdje el a
Laudate pueri zsoltárt. Mivel az már
nem tudott válaszolni, maga kezdte
az éneket, és a mellette megfeszített
ifjakkal végigénekelték a zsoltárt.
Amint a dicsőséget befejezték, megölték.
A szintén ifjú Szoan Ferenc, amikor
a keresztről meglátta édesapját,
így szólt hozzá: "Apám, te jól tudod,
hogy a lélek üdvössége mindennél
előbbre való. Ezért legyen rá gondod,
hogy üdvösséged dolgában
semmit el ne mulassz!" Apja így válaszolt
neki: "Fiam, köszönöm a buzdítást.
És most te is örömmel viseld el
a halált, mert szent hitünkért szenveded.
Ami engem és anyádat illet,
szintén készek vagyunk meghalni a
hitünkért." Ferenc a rózsafüzérét
adta atyjának emlékül, anyjának
pedig azt a kendőt, ami a fejét fedte.
Édesapja akkor sem mozdult a
kereszt mellől, amikor a katonák
átszúrták fia oldalát, s annak vére
reá hullott. Ferenc tizennyolc éves
volt.
A Sátán konferenciát tartott
A Sátán konferenciát tartott.
Összehívta a démonokat a világ minden
tájáról. A megnyitó beszédében
ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a
keresztényeket attól, hogy eljárjanak
szentmisére.
Nem tarthatjuk vissza őket attól,
hogy olvassák a Bibliájukat és hogy
tudják az igazságot. Még csak attól
sem tarthatjuk vissza őket, hogy bensőséges
kapcsolatot alakítsanak ki a
Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték
ezt a kapcsolatot Jézussal,
megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy
engedjétek, hogy elmenjenek a
szentmisékre, engedjétek, hogy
magukhoz vegyék az Oltáriszentséget,
de lopjátok el az idejüket
annyira, hogy ne legyen idejük arra,
hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki
Jézus Krisztussal."
- Ezt akarom tenni - mondta a
Sátán. - Eltéríteni őket attól, hogy
megragadják a kapcsolatot a
Megváltójukkal és fenntartsák ezt az
éltető kapcsolatot egész napon át!
- Hogyan tegyük ezt? - kiabálták
a démonjai.
- Kössétek le őket az élet mellékes
dolgaival és találjatok ki számtalan
cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat
- válaszolta ő. -
Kísértsétek őket arra, hogy költsenek,
költsenek, költsenek és kérjenek
kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek
kölcsön.
Győzzétek meg a feleségeket, hogy
dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket,
hogy dolgozzanak 6-7 napot
egy héten, 10-12 órát egy nap, így
megengedhetik maguknak az üres
életformát.
Tartsátok vissza őket attól, hogy
időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy
a családok darabokra hullanak,
hamarosan, az otthonaik többé nem
lesznek biztonságos menedékek a
munka nyomása alól!
Stimuláljátok túl az agyukat, hogy
ne legyenek képesek meghallani azt
a "halk, szelíd hangot."
Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják
be a rádiót vagy a magnót,
amikor vezetnek... hogy hagyják
bekapcsolva a tévét, videót, cd-lejátszót
és a számítógépet az otthonaikban
folyamatosan, és gondoskodjatok
arról, hogy minden üzletben és
étteremben a világon nem biblikus
zenét játsszanak folyamatosan. Ez
majd bezsúfolódik az agyukba és
megtöri a kapcsolatot Krisztussal.
Töltsétek fel a dohányzóasztalokat
magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok
bele az agyukba a híreket 24
órán keresztül. Törjetek be a vezetés
perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok
el az e-mail postafiókjaikat szeméttel,
katalógusokkal, amikből
online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal
és mindenféle hírlevéllel és
promóciós ingyenes ajánlatokkal,
szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.
Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket
a magazinokba és a tévébe,
hogy a férjek azt higgyék, hogy a
külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké
váljanak a feleségükkel.
Tartsátok fáradtan a feleségeket
olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni
a férjüket. Adjatok nekik fejfájást
is! Ha nem adják meg a férjüknek azt
a szeretetet, amire szüksége van,
hamarosan máshol fogják azt keresni.
Ez jó hamar szétszakítja a családokat!
Adj nekik télapót, hogy eltérítsd
őket attól, nehogy megtanítsák a
gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.
Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem
fognak beszélni az Ő feltámadásáról
és a bűn és a halál feletti hatalmáról.
Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek
arról, hogy hajszolják ott is túl
magukat... hogy kimerülten térjenek
vissza. Tartsátok őket túl elfoglaltan
ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe,
és Isten teremtményeit csodálják.
Küldjétek el őket inkább vidámparkokba,
sporteseményekre, színdarabokra,
koncertekre és moziba.
Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan,
elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra
mennek, nyugtalan lelkiismerettel
fognak távozni.
Zsúfoljátok tele az életüket sok jó
kifogással, hogy ne legyen idejük
keresni Jézus hatalmát. Így egy idő
után a saját erejükből fognak dolgozni,
fel fogják áldozni az egészségüket
és a családjukat egy elég jó cél érdekében.
"Működni fog! Működni fog!"
Mekkora terv volt! A démonok buzgón
indultak teljesíteni a megbízatásukat,
hogy a keresztények minél
kevesebb időt hagyjanak Istenre és a
családjaikra szerte a világon, hogy a
Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás
ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb
idejük maradjon arra, hogy
meséljenek másoknak arról, hogy
Jézus hatalma hogyan változtatta
meg az életüket.
Czakó Gábor írása
Simeon, Anna és a tücsök
Bruno Ferrero egyik könyvében a következő történetet
meséli el: Egy olasz férfi meghívta indiai barátját,
hogy látogasson el hozzá. Milánói városnézésük közben
az indiai férfi megtorpant:
- Hallod-e te is, amit én hallok?
A milánói férfi összpontosította minden figyelmét és
hallgatózott, de a város zaján kívül semmit sem hallott.
- Itt a közelben egy tücsök énekel - mondta az indiai.
- Lehetetlen, te tévedsz - mondta az olasz, aki nem
hallott semmit csak a város mormogó zaját. Képzeld el
a tücsköt Milánó központjában...
- Nem tévedek. Tisztán hallom a tücsök dalát - szólt
az indus, és a csenevész városi bokrok között hamarosan
meg is találta az apró állatot.
- Látod, igazam volt - mondotta az indus.
- Tényleg - válaszolt a milánói ember. Nektek indusoknak,
sokkal élesebb a fületek, mint nekünk, fehéreknek...
- Tévedsz - mosolygott az indus. Kivett a zsebéből
egy pénzdarabot és leejtette a földre. A körülöttük lévő
járókelők közül többen megtorpantak, még azok közül
is, akik néhány lépéssel távolabb voltak, és kíváncsian
néztek szét a járdán az érmét keresve.
- Érted már? - kérdezte barátját az indus. - Ennek az
érmének a csengése nem hangosabb, mint a tücsök ciripelése,
de ezeknek az embereknek a füle mégis csak az
érme csengését hallotta meg. Tudod, az ember mindig
azt hallja meg, amire megtanult figyelni...
Ez a rövid történet segít megértenünk, miért csak
Simeon és Anna vették észre a Szent Családot. Pedig
mindenki láthatta őket, aki körülöttük volt. Azok, akik
gondjaikba merültek, fontos vagy kevésbé fontos ügyeiken
járt a fejük, oda sem figyelve elrohantak mellettük,
s nem vették észre, kik ők valójában. Ez a két ember
azonban, akik imádságban, Istenre figyelve éltek, a
megszokott látványban - fiatal család kicsi gyermekkel,
akit bemutatni hoztak a templomba - meglátták a világ
Megváltóját. Tudunk-e, akarunk-e mi is így figyelni,
hogy megpillanthassuk Őt életünk zajló eseményei
között? Tudunk-e, merünk-e szívünk mélyére tekinteni,
hogy ott is megpillanthassuk Őt? S végül: mire tanultunk
meg odafigyelni életünkben?
Pápai Zsuzsanna
INTERJÚ
Éljük azt, amit Jézus tanított!
Beszélgetés Gyulay Endre püspökkel
Molnár János ungvári plébániai
kormányzó meghívására a
karácsonyi ünnepek alatt
Ungváron tartózkodott Gyulay
Endre nyugalmazott szeged-
csanádi megyéspüspök. Ez alkalomból
kérdeztük őt.
- Püspök úr először jár
Kárpátalján?
- Igen, először. Sőt a Szovjetunióban
sem voltam soha, pedig az
akkori békevonal többször is meghívott
a Békevonatra, de mindig
akkor volt nálunk elsőáldozás. Így
én nem tudtam eljönni, és akkor
nem is nagyon akartam.
- Milyen benyomások érték itttartózkodása
alatt?
- Mivel csak nemrég érkeztem
meg, eddig csak annyit tapasztaltam,
amennyit az autóból kinézve
lehetőségem volt látni. A gyóntatás
menetéből azonban azt látom, hogy
hála Istennek, a valláshoz elég sokan
ragaszkodnak. Ugyanúgy, mint máshol,
látszódik a szegénység is, de az
emberekben szeretet és bizalom
van.
- Honnan meríthet erőt a
keresztény ember?
- Egy szóval mondhatom:
Krisztusból. Abból, ha megéljük az
Ő szeretetét és meglátjuk, hogy Ő
azért jött, mert szeret bennünket, és
azért, mert a bűnből akar minket
kiszabadítani. Célt ad az ember életének,
hogy van mennyország, és
Krisztus előre megy helyet készíteni
nekünk. Ha hisszük ezt, akkor ez a
bizalom célt ad az ember életének,
érthetővé teszi, hogy nem ebbe a
földbe kell beleágyazódni, hanem
Istenbe kell kapaszkodni. Mert ő
szeret és segíteni akar, át akar segíteni
bennünket a nehézségeken. Az
Isten minden napra megadja azt a
kegyelmet, ami elegendő; a holnapi
napon nem kell gondolkodni: azt
holnap fogja megadni.
- Mindenkinek föl kell vállalnia,
hogy megélje és hirdesse az
evangéliumot...
- Nagyon is föl kell vállalnunk.
Ennek egyik legfontosabb módja a
családi hagyományban rejlik: meg
kell őrizni a hit alapvető dolgait, az
ünnepeket otthon megülni és erre
ránevelni a gyerekeket, hogy az
imádság, a közös esti ima vagy akár
a közös együttlét, közös szentmisére
járás, közös áldozás az egész család
lételeme legyen. Tehát: a hit
megőrzése és annak a gyakorlása
tettel és szóval a legkisebb közösségben
is. Fontos élni azt, amit Jézus
tanított.
- Mit üzen a kárpátaljai
keresztényeknek?
- Éljék meg azt, hogy az Isten szeret.
Viszonozzák ezt a szeretetet és
sugározzák a többiek felé is. Mert
"Isten a szeretet, és aki a szeretetben
marad, az Istenben marad és az
Isten őbenne".
Az beszélgetést készítette: Váradi Natália
Adományaink Peruba
Catoteniben énekkel és tapssal fejezték ki örömüket az adományokért
Egyházmegyénkben három évvel
ezelőtt nagyböjti gyűjtést hirdettünk
az akkori afrikai éhínség enyhítésére.
A hívek példásan adakoztak,
nagy segítséget tudtuk nyújtani
a rászoruló afrikai államokban. Mint
akkor beszámoltunk róla az Új
Hajtás lapjain, adományaink sok
ember életét mentették meg a szó
szoros értelemben vett éhhaláltól.
Most arról adunk hírt, hogy az adományok
egy kis része Dél-Amerikába,
Peruba került, ahol a magyar származású
Zserdin Antal Gellért püspök
gondoskodott arról, hogy a valóban
rászorulók kapják meg.
Közlekedés a misszió területén esős időszakban
Az alábbi beszámoló arról tanúskodik, hogy
ott is nagy szükség volt arra, amit a
hívek annak idején nagyböjti felajánlásként
összegyűjtöttek. Nem egy
perui gyermeknek az adományainkból
kapott füzet és toll azt jelenti,
hogy nem kell abbahagynia tanulmányait,
ami az egyetlen lehetőség
arra, hogy felnőtt korában megfelelő
munkája és megélhetése legyen. Az
őserdőben segítségünkkel megszervezett
orvosi ellátásról pedig nem
kell bizonygatni, mennyire szükséges.
Shimpiben csak nádból készült iskola van. Minden csomagban, amit a gyerekek kaptak, 2 füzet, 2 golyóstoll, 1 ceruza, 1 radír és 1 vonalzó van.
Adjunk hálát Istenünknek, hogy
lehetőségünk volt két földrész szegényeinek
örömöt szereznünk és
életben maradásukban segítenünk.
Megmutathattuk, hogy nem csak
kapni, hanem adni is tudunk, és így
benne vagyunk a világegyház vérkeringésében,
ahol - mint egy egymást
szerető családban - a testvérek
odafigyelnek arra, kinek van legjobban
szüksége segítségre.
A perui őserdők mélyén Oventeni
környékén Finta Lajos atya, a váci
egyházmegye missziós papja tevékenykedik.
Előtte a térségnek 17
évig nem volt állandó lelkipásztora.
Gellért püspök atya, Lajos atya, és a gyermekek.
A Gran Pajonál nevezetű térségben
közel 35 ashéninka közösség él.
Áprilistól novemberig lehet megközelíteni
Oventenit. Az utolsó 80
kilométer megtételéhez sokszor 12
óra is kell. Az esős időszakban egyáltalán
nem lehet közlekedni. A hidak
megrongálódnak és a sok eső teljesen
tönkreteszi az úttestet. Sokszor
ki kell szállni és tolni a járművet a
zsíros sárban. Az se biztos, hogy
célunkhoz érünk. Ilyenkor néhány
napot az erdőben kell tölteni, étlenszomjan.
A Munkácsi Római Katolikus
Egyházmegye hívei által gyűjtött
adományt Oventeni térségében 34
faluközösség 15 év
A misszió központja
előtt. A templomot a múlt század kezdetén építették a ferences misszionáriusok.
alatti iskoláskorú
gyermekeinek támogatására használták
fel. Iskolafelszereléssel, ruhával,
élelemmel, gyógyszerekkel látták el őket, illetve megszervezték az
orvosi és kórházi ellátást.
A Catoteni nevezetű indán közösségben
a tanulók és a tanító nagyon
megörültek az iskolafelszerelésnek.
Énekeltek, tapsoltak. A tanítónő
elmondta, hogy sok gyerek iskolafelszerelés
hiánya miatt hagyja abba
a tanulást.
"Mária, ashéninkák Királynője,
segíts a te népeden. Add, hogy a
múlt és jelen bajait fölülmúljuk jó
akarattal, rokonszenvvel, testvéri
szeretettel. Szent Fiad mindannyiunkért
vérét kiontotta. Ezért add,
hogy népünk megújuljon és erősödjön
minden jóban."
CSALÁD
Gyermektelen szülők lettünk...
... legalábbis egy hétre. Nagymama
olyasmit tett, ami - azt hiszem -
egyetlen nagymamától (avagy anyóstól
- nézőpont kérdése) sem elvárható:
meghívta a gyerekeket egy egész
hétre "nagy vendégségbe" a nyaralóba.
Vagyis: a szülők (szabadságon,
naná!) kettesben maradhatnak egy
egész héten át. Még az is lehet, hogy
elutaznak valahová. Ilyesmi Borka
születése óta, nagyjából három és fél
éve nem történt velünk.
Először csak ültünk, és néztünk
egymásra. Aztán elkezdtek csordogálni,
majd záporozni az ötletek. Mi
lesz. Mi nem lesz. Hogyan lesz. Mi
mindent fogunk csinálni. Mi mindent
szeretnénk. Hol is kezdjük...
Először is: reggel nem arra fogunk
ébredni hét-fél nyolc magasságában,
hogy "Aja, Apa, ében vattok máá?" És
nem Marci kakis pelusa jelenti a hajnal
illatát...
Aztán meg tudunk majd reggelizni
úgy, hogy
1. halljuk a rádióban az időjárás-jelentést;
2. nem leszünk a harmadik falat után könyékig majonézesek;
3. nem kell négypercenként letakarítani az asztalról a szétmázolódott vajat;
4. senki nem formál galacsinokat a tejfölös kenyérből;
5. a meleg kakaó láttán senkinek nem görbül sírásra a szája, mondván, hogy ő hidegen szereti;
6. büntetlenül lenyalhatjuk a lekváros kanalat.
A délelőtt nagy dilemmája a "közeli
vagy távolabbi játszótér" helyett a
"visszafekszünk vagy csinálunk ma
valamit" problémakör lesz. Tanakodás
közben pedig
1. nem kell ötpercenként felugrani
és szétválasztani az összeakaszkodó
küzdő feleket;
2. a beszélgetést ugyanazon a hangerőn
lehet befejezni, amelyen elkezdtük,
és a folyamatosan erősödő sipákolás
híján minden szavunk célba
ér;
3. eljut fülünkig a telefoncsörgés;
4. nem kell felváltva ismételnünk:
"megbeszéljük, hogy mit csináljunk
délelőtt, a gyerekek addig a gyerekszobában
játszanak", miközben sztereóban
nyüszítenek a bokánkra tekeredő
apróságok.
Nos, ahogy a lehetőségek végigfutottak
rajtunk, Feleségem egyszer
csak felkiáltott: "Menjünk boltba!"
"Mi kell?" - kérdeztem gyanakvóan.
"A világon semmi. Csak úgy sétáljunk.
Szeretnék egyszer úgy végigmenni
az üzleteken, hogy
1. nem kell megállnunk elkapkodni
a szappanbuborékot fújó kenguru
szappanbuborékjait;
2. nem kell megcsodálni az akváriumban
lebegő döglött pontyokat;
3. nem kell folyamatosan kiflidarabokat
tömködni egy-egy éhes szájba;
4. egyetlen üvöltő gyermeket sem
kell lerángatni a játékautókról;
5. és nem kell visszaépíteni azt a
nagyon magas konzervdobozhalmot."
Az ebédkilátások is egészen mások,
mint eddig. Példának okáért előtte
1. senki cipőjéből nem kell kiborítani
a játszótérről hazaszállított komplett homokbányát;
2. nem kell a kád fölött kifordítani a nadrágzsebeket, és elkobozni az útközben összeszedegetett kavicsot,
söröskupakot, szívószálat;
3. senkit sem kell meggyőzni arról,
hogy a meggylevest hidegen isszuk;
4. és talán a magnó mást is tudtunkra
adhat, nem csak a régi igazságot,
amely szerint "Jonatán, a kapitány,
húszéves sem volt talán..."
Az ebéd utáni alvás ez alkalommal
lehetséges, nem kell ugyanis attól
tartani, hogy tíz perccel elszenderedés
után a Kisasszony fellármázza
szüleit, testvérét és a környék kutyáit.
Délután pedig talán lehet más
ötletünk is, mint
1. egymás után négyszer megteríteni
a játékasztalon a babáknak;
2. a cumis babát tologatni a fekvős
babakocsiban;
3. Marcit meggyőzni arról, hogy a
20 darabos puzzle még nem az ő
súlycsoportja;
4. a játszótéren szégyenkezni amiatt,
hogy a Süveges gyerekek - közvetlenül
a kiadós uzsonna után -
végiglejmolják az ismerősöket és a
kevésbé ismerősöket ropi, keksz és
alma után kutatva.
Egyszóval: gyermektelen házaspárnak
lenni nem is olyan rossz - gondoltuk
magunkban.
Csak este... Csak az első este... Az
első estén jöttünk rá először, hogy
valami nem stimmel. (Akkor kezdtünk
gyanakodni, amikor lehalkítottuk
a telefonjainkat, majd elcsodálkoztunk,
hogy miért is...)
Egészen pontosan: az esti imáknál
vágott belénk a felismerés. Először is:
nem volt fürdés utáni esti mese. Csak
ketten voltunk, akik visszatekintettünk
az elmúlt napra. Csak ketten
adtunk hálát az örömökért. Nem volt,
akit halálosan meg kellett volna
fenyegetni, hogy ha nem marad
nyugton, betesszük az ágyába. Nem
volt, aki takaróját szorongatva dün.-
nyögte volna az esti éneket. És nem
volt, aki magának követelje a gyertyaelfújás
jogát. Nem volt, aki fektetés
után (merthogy fektetés sem volt)
még egyszer előkószáljon: "Apa,
tőled is, Ajától is kéjek még két
puszit." És nem volt, aki ezalatt a
rácsos ágyában cuppogott volna,
jelezve, hogy ő sem akar kimaradni
semmiből...
Négy nap elteltével jöttünk rá: szeretnénk
már könyékig maszatosak
lenni a reggelinél. És nem is érdekel
annyira az időjárás-jelentés. Szeretnénk
dühödten kergetőzni valamelyik
gengszterrel, hogy jöjjön már
kezet mosni, mert így "az egész lakás
úszni fog a ketchuptól". Ússzon. Csak
úszna már. Ráébredtünk, hogy lélekben
akkor is homokot szórunk, ha
épp nincs a kezünkben gyerekcipő.
Akkor is kiflivégre gondolunk, ha
senki sem kér belőle. Magunkban
"Egyszer egy királyfit" dünnyögünk,
pedig Beethovent is hallgathatnánk.
Megállunk a gyerekszoba ajtajában,
és legszívesebben autópályát építenénk,
de rájövünk, hogy hiába: senki
nem fogja rajta végigtolni a betonkeverőt.
Igen, kettesben jól érezzük magunkat,
egymásra figyelünk, öröm és
ajándék számunkra az együtt töltött
idő, de mégis... a negyedik napon
már túl nagy volt a csend.
Három és fél év nagyon hosszú
idő, amíg szinte egy napot sem töltöttünk
csak kettesben, Borka és Marci
nélkül.
Ennél már csak egy valami lehet
hosszabb: ha egy teljes hétig nem
látjuk őket.
Süveges Gergő Forrás: www.suvegesgergo.hu
MESE
A hármas szűrő
Az ókori Görögországban nagy becsben tartották
Szókratészt tudása miatt. Egy nap egy ismerősével
futott össze az utcán, aki azt mondta:
- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam
a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. -
Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél
három kérdésre. Ezt hívják hármas szűrőnek.
Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál
arról, hogy amit mondani akarsz, igaz?
- Nem - válaszolta az ember. - Éppenséggel
csak hallottam róla, és...
- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos
benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk
meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit
mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem, épp ellenkezőleg...
- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat
akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos,
hogy igaz.
- Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van:
a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról,
az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán.
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész -
ha valami olyat akarsz mondani nekem, ami se
nem igaz, se nem jó és nem is hasznos, miért
mondanád el egyáltalán?
Pálma és Liliom
Messze Portugáliában, egy magas szikla tetején
állt Barkó lovag vára. Barkó lovagnak két leánya
volt: Pálma és Liliom. Pálma, az apja kedvence
olyan volt, akár a legbátrabb ifjú vitéz: szőrén ülte
meg a lovat, vadászni járt, s úgy forgatta a kardot,
hogy mesze földön híre járt. Szerette is Barkó
lovag az idősebbik lányát, Pálmát, s egyre mondogatta,
hogy csak hatalmas, gazdag királyhoz adja
feleségül. Liliom, a lovag kisebbik lánya meg úgy
élt a várban, akár egy Hamupipőke. Az apja is, a
nénje is szüntelenül csúfolta, hogy gyönge a
karja, fehér az arca, hogy nem tud lovagolni, iszonyodik
a kardtól meg a hangos, vidám vadászatoktól.
Liliomnak nem akadt egy barátja sem a
várban, csak az állatok szerették. Ha sétálni ment,
galamb röpült a feje fölött, mókus ugrándozott
előtte, őzike lépdelt mellette, s a bokrokból félénk
nyuszik vigyázták a lépteit.
Egyszer aztán Barkó lovag hírül adta országnakvilágnak,
hogy férjhez adja a lányát, leánykérőbe
eljöhet minden vitéz ifjú király, s amelyik lovagi
tornában legyőzi Pálmát, azé lesz a lány meg a
lovagvár minden kincse.
Jöttek is messze földről a királyok, hercegek,
hogy megvívjanak a vitéz leányzóval, és elnyerjék
a kezét meg Barkó lovag kincseit. Csakhogy
Pálma sorra legyőzte a kérőket, s volt, aki a szégyentől
holtsápadtan, volt, aki vérpirosan hagyta
el a lovagvárat.
Egy szép napon fényes kísérettel érkezett Barkó
lovag várába a leghatalmasabb, a legvitézebb ifjú
király. Barkó lovag azt remélte, hogy a híres-neves
vitéz király a lovagi tornában legyőzi a büszke
Pálmát, s így királyi férjet kap a kedvence.
Ráparancsolt a kisebbik lányára, Liliomra, hogy
takarodjék a háztól, míg az ifjú király meg fényes
kísérete a várban vendégeskedik. Liliom kiment
az erdőbe, s ott letelepedett egy kis tisztásra.
Nyomban körülfogták
barátai, az erdei
állatok. A mókusok
a nyuszikkal fogócskáztak,
hogy fölvidítsák
a szomorú
leánykát, a varjú
meg versenyre kelt
a fülemülével, hogy
melyikük tud szebben
énekelni. Liliom
könnyei hamarosan föl is száradtak, beszélt az
állatokhoz, azok meg úgy figyeltek rá, mintha
értenék a szavát. Bekötözte egy bárányka fölsebzett
lábát, gyógyító füvet tett az egyik nyuszi fülére,
amit megcsípett a komisz szarka.
Az erdő fái közül a leánykérőbe érkező ifjú
király figyelte Liliomot, s elhatározta, hogy vagy
ez az aranyszívű lányka lesz a felesége, vagy senki
más.
A következő napon lovagi tornában legyőzte a
büszke Pálmát, még a fényes kardot is kiütötte a
kezéből.
- Feleségül kapod a lányomat és váram minden
kincsét! - ujjongott Barkó lovag.
- Köszönöm felséges királyom, de én a kisebbik
lányodat szeretném feleségül kérni.
A király először hallani sem akart a dologról, de
mivel a vitéz oly gazdag volt, végül nekiadta a
kiskirálylány kezét. Hatalmas lakodalmat csaptak,
Pálma pedig még ma is csak vadászgat, lovagi
csatákat vív, ha meg nem halt.
Forrás: internet
Szerkesztőbizottság:
Majnek Antal (elnök)
Pápai Zsuzsanna (főszerkesztő)
Popovicsné Palojtay Márta (szerkesztő)
Bunda Szabolcs (szerkesztő)
Riskó Marianna (rovatvezető)